Tegnap a két órás figyelmeztető sztrájkban nem vettünk részt, mindenki tartotta az óráját, de néhányan, akiknek nem volt óránk (köztünk az egyik ig.h) kint voltunk az iskola előtt demonstrálni. A 20-i sztrájkban viszont a legutóbbi információm szerint a 43-fős közalkalmazottból 31-en sztrájkolunk (igazgatóstól, másik ig.h-stól - nem az aki tegnap velünk demonstrált, mert valakinek muszáj, hogy vezetői jogköre legyen, hiszen a sztrájk idejére az ig. lemond a sajátjáról). Hogy miért? Remélem érthető lesz a példa: elolvastam a kormány gründolta kerekasztal tárgyalási programját. A tankönyv ellátás kérdései téma április 19-re van ütemezve. Szerintetek mekkora esélye van, hogy a következő tanévre az iskoláknak leginkább megfelelő tankönyveket lehet majd rendelni és nem a kísérleti kiadványokat?! (Tankönyvnek továbbra sem vagyok hajlandó nevezni ezeket a nyomdai termékeket.) És azt se felejtsétek el, ha nem indul el Miskolcról valami, akkor még ez sincs, és a közoktatás is a jól működő reformok egyike lenne az óriásplakátokon. Hosszú a folyamat, még azokban a kérdésekben is, ami tényleg egy nap alatt eldönthető lett volna (tankönyvválasztás szabadságának visszaadása) - a kurdarcos boltzár megszüntetéséről törvényt lehetett hozni egy nap alatt - de ha kifulladunk, elvesztjük a hitet, hogy képesek vagyunk a jó ügy érdekében tenni valamit, az összes eddigi erőfeszítésünk (kétszer áztunk-fáztunk a Kossuth téren) kárba vész. Mint mikor aszály idején locsolod a füvet, ha abbahagyod, az összes addigi vizet fölöslegesen locsoltad, fizetted ki.
