Liamilla jól összefoglalta a lényeget! Idegrendszert ösztönző mozgásfejlesztés nagyon fontos volna a későbbiek szempontjából, valamint az íróeszközhasználat a másik kézbe helyezve szinte nulláról indul, tehát sok gyakorlást igényel az is, hogy a másik kezével is megfelelő legyen az írómozgás, nyomaték.Egy-két vélemény:
"A tanulási problémákkal küzdő gyermekeknél jellemző, hogy késik a dominancia megválasztása és sok a balkezes és vegyes kezű közöttük. Ezen képesség hatékony korrekciója miatt is fontos, hogy minél hamarabb észrevegyük az éretlenséget, és minél hamarabb kezdjük meg az idegrendszer megsegítését a két agyfélteke közötti „hatalmi harc” eldöntésében."
"8-9 éves korig még belefér a normál fejlődésmenetbe a kialakulatlan dominancia, azonban az olvasás-, írás-, matematika-tanulást tekintve ez sajnos okozhat problémát. Ilyen esetben fontos, hogy az idegrendszert arra ösztönözzük, hogy „döntsön” az egyik oldali kéz irányításáról, majd a domináns kézhez „igazítjuk” a szem, láb, fül dominanciát is. Az iskolai tanulás szempontjából a legfontosabb, hogy a domináns kéz és a domináns szem ugyanazon oldali legyen. Azonban a legújabb kutatások a láb dominanciáját a matematika tanulásával hozzák összefüggésbe, illetve az olvasási képességeknél egyre nagyobb figyelmet szentelnek a fül dominanciájának kialakulására is."
A fenti eset következményeivel gyakran találkoztam már későbbi időszakban, a legemlékezetesebb az volt, amikor egy kézilabdaversenyeken tündöklő jobbkezes dobó (bal kézzel író) küzdött 12 évesen diszlexiával és diszkalkuliával. Ami arra figyelmeztet minket, hogy önmagában a versenyszintű mozgásforma sem helyettesítheti az idegrendszer célzott fejlesztésére irányuló mozgásformák szükségességét.
Ha a szülőnek nem sikerült elérnie, hogy gyermeke bekerüljön a fejlesztésben, próbáljon a közelben egy lelkiismeretes gyógypedagógusra találni, aki segít neki otthon végezhető gyakorlatok megtanításában, és időszakosan konzultál is vele. Ismerve a gyógypedagógusok hivatástudatát, szerintem sikerül segítő kezet találnia.
A fenti történet egy másik gondolatsort is elindított bennem: vajon minek van nagyobb értelme: súlyosabbnak ítélt gondokkal diagnosztizált gyermekek mindenáron való fejlesztésének, ahol nemcsak a szülői együttműködés hiányzik az esetek többségében, de már olyan szintű az ellenállás, hogy sokszor jegyzői határozat kell a szakérői vélemény érvényesítéséhez is, vagy "kevésbé" súlyos gondokkal diagnosztizált, de motivált, együttműködő szülői háttérrel rendelkező gyermekek fejlesztésének, ha már a szakemberellátottság és a rendelkezésre álló óraszámok is szűkösek!