Irodalom gyöngyszemei -versek,idézetek,tanmesék

"Nem sok embernek nyílok meg ,általában csendes vagyok,és nem keresem mások figyelmét.
Ezért ha megmutatom neked,hogy valójában ki is vagyok,az azt jelenti,hogy különleges vagy számomra."

"Mindenkinek csak egyetlen igazi megbízatása van: hogy önmagára találjon. ... hogy megtaláljuk saját magunkat, s azt teljességgel és töretlenül éljük végig."
(Hermann Hesse)

"A külső szépség hamar megnyeri a rokonszenvet, de állandóvá csak a lélek szépsége teszi."

"A teher, amit nem engedsz el, gyengít téged."
/Penelope Douglas/

"Az egyik pillanatban még itt volt, a másikban már nincs sehol.
Az egyik pillanatban még itt vagyunk, a másikban már el is távoztunk.

És csupán ezért a röpke pillanatért mekkora hűhót csapunk: mennyi erőszakot, mennyi ambíciót, szenvedést, viszályt, haragot, gyűlöletet gerjesztünk! Csak ezért a rövid pillanatért!

Egy állomás várótermében ülünk, és miközben a vonatot várjuk, óriási zsivajt csapunk: egymás haját tépjük, vérig sértjük a másikat, birtokolni, főnökösködni, uralkodni próbálunk másokon - politizálunk.
Aztán megjön a vonat, és mindenki örökre eltűnik, mintha ott se lett volna."
/ Zen Osho/

''NINCS HALÁL. És nincsenek HALOTTAINK. Mindenki él, csak nem itt, hanem ott.
Tovább ment. Átköltözött. Akit szeretsz, az VAN.

Szándékosan nem azt mondom, hogy akit „szerettél” – mert a szeretet nem múlik el soha. Gondolj rá, idézd meg magadban a lényét – s ő is azt teszi majd, mert ha valóban szeretitek egymást, összeköt benneteket az Aranyfonál.
Csak arra kérlek, ha anyádat, apádat, vagy nagyszüleidet idézed meg, ne öregemberként gondolj rájuk, mert nem azok!

A lélek világában nincs elmúlás, így öregség sincs. Fiatalok ők. Ahogy lelked mélyén te is fiatal vagy. Akkor is, ha a tükör nem ezt mutatja.
A rózsa csak a kibomlott Rózsa – a hervadó már nem az.
Halottak napja nincs, csak Szeretet napja van, amikor a földön élők az eltávozottakra, az eltávozottak pedig ránk, földön élőkre gondolnak. És azt gondolják rólunk: „Szegénykék, nekik még nagyon nehéz."
/Müller Péter/

Aranyosi Ervin:Halottak napjára

Halottaknak napján,
gondolkozz el, kérlek!
Mennyire fontosak
azok, akik élnek?
Milyen gyakran gondolsz
rájuk szeretettel?
Jelenthet-e annyit,
mint ki régen ment el?

Ilyenkor az ember
temetőbe jár ki,
Elmúlt szeretteit
véli megtalálni.
Közben annyin élnek
magányosan, távol,
kire nem jut idő,
kit a szív nem ápol.

Pedig a halottak
a szívünkben élnek.
A hétköznapokba
bőven beleférnek.
M’ért nincs az élőkért
ugyanilyen ünnep,
ami lángra gyújtja
apró mécsesünket.

Aki elment, jól van,
csak egy más világon,
s nem tud örvendezni
levágott virágon.
Földdé porladt testet
látogatsz a sírnál.
Élőkért tehetnél,
ahelyett, hogy sírnál!

Oly sok a magányos,
kinek nem jut semmi.
Ki örülni tudna,
ha tudnák szeretni.
Ám ezt meg se látod
– tudod – attól félek.
Megbékélni kéne,
s nem visz rá a lélek.

Vársz, amíg késő lesz,
mikor már nem bánthat,
akkor száll szívedre,
majd a gyász, a bánat.
S jön halottak napja,
s mész a temetőbe,
bocsánatot kérni,
s elbúcsúzni tőle…"

"Többségünk csendesen, minden felhajtás nélkül éli végig életét e földön. Aligha fogadnak bennünket vörös szőnyeggel, nem emelnek tiszteletünkre pompás emlékműveket.
Ez azonban nem csökkenti fontosságunkat.

Száz számra várják ugyanis az emberek, hogy egy magunkfajta odalépjen hozzájuk: emberek, akik hálásak lesznek a mi együttérzésünkért, bátorításunkért...

Valakinek boldogabb lesz az élete, mert nem sajnáltuk az időt, hogy megosszuk vele, amit adni tudunk.

Többnyire alábecsüljük egy mosoly, egy simogatás, egy kedves szó, egy figyelő tekintet, egy őszinte bók, vagy csekélyke törődés erejét, pedig mind képes rá, hogy új irányt szabjon az életnek.
Nem is gondolnánk, mily végtelen sok lehetőség adódik nap mint nap, hogy szeretetünket kimutassuk."
/Les Buscaglia/

"Az istenek megteremtették a világot, már csak az volt hátra, hogy az erőt is belehelyezzék. Tanakodtak hová tegyék, hogy az ember meg ne találja.
Egyikőjük azt mondta: Tegyük a föld alá. Az nem jó, mondta egy bölcsebb isten, mert az ember előbb utóbb felturja a földet és megtalálja, tegyük a hegy tetejére.
Végül a legbölcsebb legöregebb isten szólalt meg: Nem tehetjük a hegy tetejére, az ember előbb utóbb megmássza a hegyeket, tegyük magába az emberbe, ott sose fogja keresni."
Buddhista tanmese.

"Nagyon figyelj, mert a világot
teszed is azzá, aminek látod."
(Fodor Ákos)

„Az ember az egyetlen állat, amely milliószámra mészárolja a saját fajtáját, és gránáttölcsérektől kilyuggatott, szögesdróttal szétszabdalt pusztasággá változtatja a tájat.
Egyszer talán majd kiirtja magát, és átengedi a világot a fáknak és a madaraknak...
Talán az is lenne a legjobb.”
(Ken Follett)

„A közöny számomra a gonoszság esszenciája.”
/Eli Wiesel/

A lelki vakok is bottal járnak! A különbség csak annyi, hogy nem támaszkodnak rá, hanem ütnek vele.
/Moldova György/

"Válogasd meg a csatáidat! Nem kell minden vitában részt venned, amire meghívást kaptál."
/Mandy Hale/

"A tudás legnagyobb ellensége nem a tudatlanság, hanem a tudás illúziója."
/Stephen Hawking/

"Ne higgy el mindent, amit gondolsz."
/ Byron Katie/

"Az olvasás - ha élvezetet okoz - segít élni. Átélni és túlélni is."
(Vekerdy Tamás)

"Azt kérded, mikor vannak megbocsátva a bűneid? Amikor már nem tudod többé elkövetni őket. Addig nem."
/Müller Péter/