A mindent rosszul csináló gyerekekről

Könnyű lenne elhoffmannrózsáznom magam egyes, a diákokat rühellő pedagógusok kapcsán, de ennél nagyobb a baj.

Az egyik olvasóm küldött egy fotót, az általános iskola negyedik osztályába járó gyereke tanul (?!) belőle, elméletileg környezetismeretet. A szerző Dr. Mester Miklósné, és ez a, nem is tudom, hogy hívjam, „nyomtatott gyerekbántalmazás” keltette fel a figyelmét:

Egyfelől ijesztő, hogy Miklósné milyen részletes listával rendelkezik arról, hogy mit nem tud elviselni a gyerekekben. A tízévesek szerinte bámészkodnak, a szemüket forgatják, kukucskálnak, fintorognak, orrot húznak és mindenbe beleütik azt, trombitálnak, terjesztik a náthát, beleszólnak, közbevágnak, csúnyán beszélnek, szájalnak, tele szájjal ásítanak, nyelvet öltenek, köpködnek, hallgatóznak, fülelnek és fület piszkálnak, ajtót csapkodnak, mutogatnak, vakaróznak, mindenhez hozzányúlnak, zsebre tesznek, toporzékolnak, a lábukat az asztalra teszik és rugdosnak. Ehelyett a gyerekek szeme, füle, szája, keze-lába szerinte arra való, hogy nézzenek és lássanak, éjszaka becsukják és aludjanak, vegyenek levegőt és tartsák tisztán az orrukat, helyesen beszéljenek és egyenek, írjanak, dolgozzanak, másoknak segítsenek, járjanak és fussanak.

Kedves Miklósné, fenti szöveg alapján ön szó szerint tetőtől-talpig utálja a gyerekeket. Már az a processzus is elriaszt, amivel összeszedhette ezt a bő kéttucatnyi ősbűnt, azon töprengve, hogy még mit ne csináljon a tízéves a testrészeivel. Zavarja minden, ami túlnyomórészt teljesen természetes és egészséges tulajdonsága egy tízévesnek, de mindezt belegyúrja A Világ Legrosszabb Gyereke szobrába, hogy aztán szembeállítson vele egy leszedált, megkötözött, örömtelen kisgyerekről szóló, elkeserítő elváráshalmazt. Kérem, olvassa vissza, ön szerint mi a dolga, mit szabad egy gyereknek – és (figyelem, foglalkoztató feladat!) húzza alá kék postairónnal azokat az elemeket, amelyek számára örömet is okoznak, amitől jó neki, amit szeret, amit szívesen csinálna!

Ahogy mondtam, könnyű lenne azt mondani, hogy ez kizárólag Hoffmann Rózsa hatása, bűne és öröksége. Szó se róla, a magyar oktatáspolitika elmúlt hét évének legmarkánsabb szereplője, a volt MSZMP-káderből lett kereszténydemokrata, aki már akkor a pártállami oktatási tárcánál dolgozott, amikor Orbán Viktor még az akkori (pont ilyen) környezetismereti tankönyveket biflázta, szóval Hoffmann Rózsa belépője tényleg az volt, hogy „túl jó dolga van a diákoknak”. Kivétel nélkül minden döntése, nyilatkozata, terve azt célozta, hogy legyen rosszabb élmény iskolába járni (sőt, ott dolgozni, de erről majd máskor). Diákként mindenkinek voltak hoffmannrózsák az életében, akiknek az óráit gyomorgörccsel várták, akiktől soha egy jó szóra nem számíthattak, akik minden számonkérésnél azt nyomozták, hogy mit nem tud a gyerek, min lehet „rajtakapni”. Mindeközben úgy tettek, mintha a tudás-nem tudás nem egy közös működés eredménye lenne, amihez a diák tanul, a tanár pedig tanít. Minden a gyerek hibája, aki eleve rossz! Egyszemélyes, hideg kivégzőosztaggá alakították a katedrát. Nos, egy ilyen emberre bízták a 2010-es kormányváltás után az összes magyar gyereket.

Miklósné könyve viszont nem ekkor, hanem még a legelső Fidesz-kormány idején, 2000-ben íródott. Csodásan passzol a hét éve hivatalossá tett, kormányprogramba foglalt, állami gyermekbántalmazáshoz, de nem annak terméke. Sokkal régebbi, masszívabb, és bizony: párpolitikai törésvonalakon is áthömpölygő örökség. Igen, a mai Fidesz sokkal direktebb módon, sokkal büszkébben áll bele ebbe (ugyanolyan határozottan, ahogy a rendszerváltás idején, tisztességes liberális pártként pont ennek ellenkezőjét képviselte). De az egy feszt nyikhajozó, a számukra nem szimpatikus politikai álláspontot megfogalmazókat taknyosozó habitus bizony sajátja az ellenzéki szavazóknak is, pontosabban szólva: nem attól függ a gyakorlása, hogy ki melyik pártra szavaz.

Ezért nincs abból forradalom, amit a Fidesz a gyerekekkel csinál, ezért küldi el csak titokban nekem a szülő ezt a könyvet, ahelyett, hogy az első tanóra után a teljes szülői munkaközösség követelné, hogy tépjék ki ezt az oldalt, és felháborodott apák, anyák tiltakoznának Balog emberminiszter tárcájánál. A nyilvános ábrázolások, a blikkfangosra tekert hírműsorok is mind ezt segítik: időről időre olyan érzésünk lehet, hogy a diákok naponta agyba-főbe verik a tanáraikat, pedig ennek ellenkezője az igaz, azaz van néhány (igen, elítélendő és kezelendő) atrocitás a tanárokkal, de közben a gyerekbántalmazás látenciája óriási, gyakorlata pedig a legmagasabb helyről bátorított.

Vannak attitűdök a magyar társadalomban, melyek bár többségi álláspontot képviselnek, de csak a legnagyobb gazemberek játszanak rá ezekre – ilyen például a halálbüntetés pártolása, melynek dacára (és uniós tagságunkkal biztosítva) nem hozzák vissza az állami gyilkosságok gyakorlatát. Akkor se, ha időről időre a legszutykosabb lelkű, beteg barmok szórakoznak ezzel a pulpituson. Más a helyzete a rasszizmusnak. Ez a szintúgy minden releváns párt szimpatizánsi körét mérgező bűn sajnos komoly nyomot hagy a magyar politikusi döntéseken.

A Fidesz évek óta egy vegytisztán rasszista, fajgyűlölő kampánysorozatra költi el a közpénz-tízmilliárdokat, a Jobbik már csak tapsolni tud, hogy Habony és Rogán milyen szépen bebiflázta a kurucinfót, a magát baloldalinak mondó ellenzék pedig kevés kivételtől eltekintve a cinkos hallgatás, a mellébeszélés, vagy a „mi máshogy utáljuk a cigányokat”-féle pásztoralbertizmus eszközéhez nyúl. Az antiszemitizmus és a homofóbia (egyelőre) kisebbségi álláspont, ennek köszönhetően a buzizó és zsidózó kampányok mindig el is buktak.

Nos, és akkor ahhoz kéne tisztesség, bátorság, politikusi felelősség, hogy legalább az ellenzék sorai közt találjunk olyat, aki egyértelműen a gyerekek és fiatalok oldalára áll. Miklósné habitusa, amivel egy komoly társadalmi vélekedés tükröz vissza, nem szimplán „túlzás”, hanem rossz, és pont az ellenkezőjére lenne szükség. Ahogy nincs olyan, hogy „mérsékelt, normális szélsőjobboldali”, úgy nem lehet létjogosultsága annak, ha valaki akár ennyire, akár csak annyira utálja a gyerekeket. Sem a katedrán, sem tankönyvet, sem az oktatási államtitkárság döntéseit szövegezve.

Olyan emberekre van szüksége a gyerekeknek, a tanároknak (igen, nekik is, ha rendes munkát akarnak végezni), Magyarországnak, akik kifejezetten bátorítják a gyerekeket, hogy legyél kíváncsi, fogd meg, mutogass, fintorogj, legyél szabad és érdeklődő. Egy dologban ugyanis Hoffmann Rózsának teljesen igaza van: az ilyen tiltólistákkal idomított magyar diákok egy múzeumban rendezett Biblia-ismereti versenyen kiválóan állnának helyt külföldi társaikkal szemben – utóbbiak viszont gyorsabban megértik, ügyesebben használják az igazán hasznos tudást, mert hagyták, sőt bátorították őket kérdezni, gyereknek lenni, fejlődni, boldognak lenni. Miklósné droidjai boldogtalan, képzetlen, könnyen befolyásolható felnőttek lesznek. Nem az újításokért, hanem a futószalagos munkáért felelnek majd. Nem lesz belőlük művész vagy feltaláló, nem forradalmasítják a magyar politikát, sajtót, szolgáltatóipart. Frusztrált, engedelmességre szoktatott robotokká nőnek.

Tudom, hogy kényelmesebb az ilyenekkel dolgozni, csak épp ezzel nyírjátok ki Magyarország jövőjét.

Ceglédi Zoltán

koyv.jpg
 
De. Én a mostani és a korábbi válások számának összehasonlításával nem értek egyett és az ebből levont következtetésedre. Te arra alapoztad a hozzászólásodat, hogy most sokkal több a válás és emiatt olyanok a gyerekek amilyenek. Ha régebben nem az lett volna, hogy mit szól hozzá a család, a szomszéd, a párt, az egyház (kinek mi volt a fontos), akkor az előző generációkban is hasonló lehetett volna a válások száma.

Hogy "mi lett volna, ha", azt kár taglalni, hisz csak feltételezés.
Ami tény az az, hogy az előző generáció idején kevesebb volt a válás. Amúgy a szocializmusban könnyebben fenntartotta magát egy egyedülálló anya, mint most. És a szomszéd meg a család se érdekelte jobban a párokat, mint manapság, a párt meg az egyház pedig pláne nem. Mégse volt ennyi válás.
A 70-as években egy iskolai osztályban 3-4 olyan gyerek volt, akiknek elváltak a szülei. Ma alig van olyan gyerek, akinek nem váltak el.
És akkor még add hozzá, hogy nem volt ennyi házasságon kívüli kapcsolat sem. Azoknak a szétválásáról senki sem vezet statisztikát.
 
Félve írom: pedagógus vagyok- bár nem maradtam a pályán. Miért? Mert szerettem a gyerekeket és szerettem a munkámat, nem tudtam belőle megélni. Így a pedagógus pályán azok maradtak, akik 20-30 éve dolgozna, belefáradtak a munkájukba, türelmetlenek - sok esetben teljesen alkalmatlanok- és hiába a kreditrendszer ugyanazokat a nevelési elveket vallják, amit annak idején tanulta. Nem veszik figyelembe, hogy az elmúlt évtizedek alatt a fejlődés felgyorsult nem csak a technikai világban, hanem a gyerekek fejlődésében is. Azt szokták meg, hogy "annak idején" a tanár, tanító szakmák kiemelten értelmiséginek számítottak és az akkori - 6-8 osztályt végzett- mindennapi emberek őket sokkal magasabb státuszuként kezelték- egyébként az orvosokkal egy szinten-.Most is elvárják ezt a tiszteletet és nem értik, hogy annyit változtak az emberek, hogy ez a tisztelet nem jár automatikusan a diplomával, hanem ki kell érdemelni.
Azok a fiatalok akik elvégzik a főiskolát, vagy a pályán maradnak- az én tapasztalatom szerint egyébként a nagy részük alkalmatlan a munkájára- vagy teljesen más szakmában helyezkednek el.
Egyébként saját tapasztalatom 19 évvel ezelőttről: Szünetben a kicsikkel elkezdtem szervezetten játszani( sorjátékokat, csapatjátékokat) Másnap behívtak az igazgatóhoz, aki a következőt mondta: "légyszíves ne játsz a szünetben a gyerekekkel, mert így tőlünk is el fogják várni!"
No comment :confused: :(
 
De. Én a mostani és a korábbi válások számának összehasonlításával nem értek egyett és az ebből levont következtetésedre. Te arra alapoztad a hozzászólásodat, hogy most sokkal több a válás és emiatt olyanok a gyerekek amilyenek. Ha régebben nem az lett volna, hogy mit szól hozzá a család, a szomszéd, a párt, az egyház (kinek mi volt a fontos), akkor az előző generációkban is hasonló lehetett volna a válások száma.
Lehetett volna... Ha az én nagymamám például nem lett volna kiképezve konfliktuskezelésre és családi békemegőrzésre, családösszetartásra. És a nagymamám nem egyedi eset volt. A lányok otthon az anyjuktól lesték el, hogy hogyan reagálja le az apjuk rossz kedvét úgy, hogy ne legyen vita, vagy veszekedés. Ez persze messze nem azt jelentette, hogy a nagymamámnak, és a kortársainak nem volt akarata, elképzelései, amiket meg is valósítottak. Csak tudták, mivel mikor kell előrukkolni, és mikor nem alkalmas az idő rá.
A lányok és asszonyok tudták, hogy a válás olyan procedúra, aminek jobb nem nekimenni, így inkább a családi békére törekedtek, és a szétbútorozás helyett azt valósították meg.
A nők azóta nem a konfliktusok simítására törekednek, amióta karriert építenek és önmegvalósítanak. Sem idejük, sem energiájuk nincs otthon a béketeremtésre, de kedvük sincs sok hozzá.
 
Félve írom: pedagógus vagyok- bár nem maradtam a pályán. Miért? Mert szerettem a gyerekeket és szerettem a munkámat, nem tudtam belőle megélni. Így a pedagógus pályán azok maradtak, akik 20-30 éve dolgozna, belefáradtak a munkájukba, türelmetlenek - sok esetben teljesen alkalmatlanok- és hiába a kreditrendszer ugyanazokat a nevelési elveket vallják, amit annak idején tanulta. Nem veszik figyelembe, hogy az elmúlt évtizedek alatt a fejlődés felgyorsult nem csak a technikai világban, hanem a gyerekek fejlődésében is. Azt szokták meg, hogy "annak idején" a tanár, tanító szakmák kiemelten értelmiséginek számítottak és az akkori - 6-8 osztályt végzett- mindennapi emberek őket sokkal magasabb státuszuként kezelték- egyébként az orvosokkal egy szinten-.Most is elvárják ezt a tiszteletet és nem értik, hogy annyit változtak az emberek, hogy ez a tisztelet nem jár automatikusan a diplomával, hanem ki kell érdemelni.
Azok a fiatalok akik elvégzik a főiskolát, vagy a pályán maradnak- az én tapasztalatom szerint egyébként a nagy részük alkalmatlan a munkájára- vagy teljesen más szakmában helyezkednek el.
Egyébként saját tapasztalatom 19 évvel ezelőttről: Szünetben a kicsikkel elkezdtem szervezetten játszani( sorjátékokat, csapatjátékokat) Másnap behívtak az igazgatóhoz, aki a következőt mondta: "légyszíves ne játsz a szünetben a gyerekekkel, mert így tőlünk is el fogják várni!"
No comment :confused: :(
*
Hidd el, más pályán is vannak és lesznek is mindig olyanok, akik megkísérlik a visszahúzást. Ha ellent mondasz, bebizonyítják, hogy Te és nem ők az alkalmatlanok. Nehéz az élet, többször szembe kell szállnunk a véleményünkért, az igazunkért. Igaz, azok, akik nem símulnak bele a fűbe, a fejüket kidugják, többször és többedszer is "kigyomlálják". Egyszóval régen sem, most sem -mindig- könnyű, a munkahelyi légkört elviselni. Pláne, ha gyerekekről, vagy egészségügyi intézetben élő elesettekről van szó.
 
Lehetett volna... Ha az én nagymamám például nem lett volna kiképezve konfliktuskezelésre és családi békemegőrzésre, családösszetartásra. És a nagymamám nem egyedi eset volt. A lányok otthon az anyjuktól lesték el, hogy hogyan reagálja le az apjuk rossz kedvét úgy, hogy ne legyen vita, vagy veszekedés. Ez persze messze nem azt jelentette, hogy a nagymamámnak, és a kortársainak nem volt akarata, elképzelései, amiket meg is valósítottak. Csak tudták, mivel mikor kell előrukkolni, és mikor nem alkalmas az idő rá.
A lányok és asszonyok tudták, hogy a válás olyan procedúra, aminek jobb nem nekimenni, így inkább a családi békére törekedtek, és a szétbútorozás helyett azt valósították meg.
A nők azóta nem a konfliktusok simítására törekednek, amióta karriert építenek és önmegvalósítanak. Sem idejük, sem energiájuk nincs otthon a béketeremtésre, de kedvük sincs sok hozzá.
De könyörgöm! Egy nőnek miért az kell, hogy legyen az élete, hogy elsimítsa a családi konfliktusokat, mert apuka morcos? A női karrier építés miért olyan nagy dolog? Mert akkor a "teremtés koronájának" is ki kell vennie a részét a háztartási munkából? Ezt nem értem. Egy jól működő kapcsolatba (akár házastársi, akár csak élettársi) ennek simán bele kell férnie. Vagy csak én vagyok ennyire lúzer, hogy úgy éreztem amikor a lányom kicsi volt, hogy nekem is ki kellett vennem a részemet a pelenkázásból, az esti fürdetésből, az éjszakai büfiztetésből? Egy jól működő család nem úgy néz ki, hogy mindenki hazamegy a munkából, apuka ledöglik a tévé elé egy üveg sörrel, anyuka pedig mos, főz gyereket nevel.
 
De könyörgöm! Egy nőnek miért az kell, hogy legyen az élete, hogy elsimítsa a családi konfliktusokat, mert apuka morcos? A női karrier építés miért olyan nagy dolog? Mert akkor a "teremtés koronájának" is ki kell vennie a részét a háztartási munkából? Ezt nem értem. Egy jól működő kapcsolatba (akár házastársi, akár csak élettársi) ennek simán bele kell férnie. Vagy csak én vagyok ennyire lúzer, hogy úgy éreztem amikor a lányom kicsi volt, hogy nekem is ki kellett vennem a részemet a pelenkázásból, az esti fürdetésből, az éjszakai büfiztetésből? Egy jól működő család nem úgy néz ki, hogy mindenki hazamegy a munkából, apuka ledöglik a tévé elé egy üveg sörrel, anyuka pedig mos, főz gyereket nevel.

Ez tudod attól függ, milyen munkát végez az apuka és az anyuka. Simán el tudom képzelni hogy csak az apuka dolgozik, ő is olyat ami nehéz fizikailag, vagy ha nem de legalábbis idegesítő, stresszes... anyuka meg otthon van. Nos ezesetben teljesen jogosnak érzem hogy az anyuka lássa el az otthoni teendőket, nemcsak a gyereket de a kertet is ha van, meg a főzést, mindent.

Az más, ha mindketten dolgoznak, de ebben az esetben megkérdőjelezem hogy bölcs döntés-e egyáltalán gyereket vállalni. Szerintem NEM. Tudom a saját gyermekkoromból hogy az milyen... Ez egy ilyen hülye modern divat. És NEM JÓ. A gyereknek igenis szüksége van rá hogy az egyik szülő legalább állandóan vele legyen, legalábbis amíg iskolába nem kerül. Utána már talán és esetleg megengedhető hogy mindkét szülő dolgozzék, de még ezt is félve mondom csak, emiatt a „talán” és „esetleg”. Előtte azonban semmi esetre se. Szerintem.
 
De. Én a mostani és a korábbi válások számának összehasonlításával nem értek egyett és az ebből levont következtetésedre. Te arra alapoztad a hozzászólásodat, hogy most sokkal több a válás és emiatt olyanok a gyerekek amilyenek. Ha régebben nem az lett volna, hogy mit szól hozzá a család, a szomszéd, a párt, az egyház (kinek mi volt a fontos), akkor az előző generációkban is hasonló lehetett volna a válások száma.

De könyörgöm! Egy nőnek miért az kell, hogy legyen az élete, hogy elsimítsa a családi konfliktusokat, mert apuka morcos? A női karrier építés miért olyan nagy dolog? Mert akkor a "teremtés koronájának" is ki kell vennie a részét a háztartási munkából? Ezt nem értem. Egy jól működő kapcsolatba (akár házastársi, akár csak élettársi) ennek simán bele kell férnie. Vagy csak én vagyok ennyire lúzer, hogy úgy éreztem amikor a lányom kicsi volt, hogy nekem is ki kellett vennem a részemet a pelenkázásból, az esti fürdetésből, az éjszakai büfiztetésből? Egy jól működő család nem úgy néz ki, hogy mindenki hazamegy a munkából, apuka ledöglik a tévé elé egy üveg sörrel, anyuka pedig mos, főz gyereket nevel.
A válaszomat a fent beidézett hozzászólásodra írtam. Nevezetesen: régen hasonló lehetett volna a válások száma, ha ...
Erre írtam, hogy akkor nem volt egyszerű válni, a nők inkább a konfliktusok elsimítására, a békére törekedtek.

Tiszteletre méltó, hogy a családotok életében aktívan részt veszel, és nem a TV előtti sörözést gondolod kizárólagos feladatodnak. :) Ha annak van ideje, pelenkázol és büfiztetsz.

Tudod, én még nem találkoztam olyan családdal, amelyet valamelyik férfi felmenő tartott össze. Ezt a szerepet valahogy mindig nők játsszák a család életében. Talán azért, mert alkatuknál fogva alkalmasabbak rá.

Tényleg úgy gondolod, hogy egy élet kiteljesítésének kizárólag a munkahelyen végzett munka lehet az eszköze? Ha valaki, (egy nő) odafigyeléssel, konfliktus kezeléssel, és kellemes körülmények teremtésével eléri, hogy egy családban mindenki jól érzi magát, az nem lehet az önmegvalósításnak egy formája? Akkor ő "csak" mos, főz, takarít és gyereket nevel?
 
De könyörgöm!
Egy nőnek miért az kell, hogy legyen az élete, hogy elsimítsa a családi konfliktusokat, mert apuka morcos?
A női karrier építés miért olyan nagy dolog?
Mert akkor a "teremtés koronájának" is ki kell vennie a részét a háztartási munkából? Ezt nem értem. Egy jól működő kapcsolatba (akár házastársi, akár csak élettársi) ennek simán bele kell férnie. Vagy csak én vagyok ennyire lúzer, hogy úgy éreztem amikor a lányom kicsi volt, hogy nekem is ki kellett vennem a részemet a pelenkázásból, az esti fürdetésből, az éjszakai büfiztetésből? Egy jól működő család nem úgy néz ki, hogy mindenki hazamegy a munkából, apuka ledöglik a tévé elé egy üveg sörrel, anyuka pedig mos, főz gyereket nevel.

figyeld csak hogy hogyan kezdodik a post

Lehetett volna...
Ha az én nagymamám
például nem lett volna kiképezve konfliktuskezelésre és családi békemegőrzésre, családösszetartásra. És a nagymamám nem egyedi eset volt. A lányok otthon az anyjuktól lesték el, hogy hogyan reagálja le az apjuk rossz kedvét úgy, hogy ne legyen vita, vagy veszekedés. Ez persze messze nem azt jelentette, hogy a nagymamámnak, és a kortársainak nem volt akarata, elképzelései, amiket meg is valósítottak. Csak tudták, mivel mikor kell előrukkolni, és mikor nem alkalmas az idő rá.
A lányok és asszonyok tudták, hogy a válás olyan procedúra, aminek jobb nem nekimenni, így inkább a családi békére törekedtek, és a szétbútorozás helyett azt valósították meg.
A nők azóta nem a konfliktusok simítására törekednek, amióta karriert építenek és önmegvalósítanak. Sem idejük, sem energiájuk nincs otthon a béketeremtésre, de kedvük sincs sok hozzá.
nagymamarol van szo
azt nem tudhatod hogy a postolo milyen koru
de mindenkepp a nagyannyarol ir
tehat : nem arrol a korrol amikor a nok
onmegvalositani akarjak tomegesen magukat
ez azaz ido mikor jol ereztek magukat abban a borben
ami biztositotta a bekeben gyereknevelest az onmegvalositasuk pedig kimerult
a NEM IDEGBETEG - JOLNEVELET gyerekek felnotte neveleseben,csaladi bekeben .
nem kis dolog ,ma valahogy keveseknek sikerul .
 
Ez tudod attól függ, milyen munkát végez az apuka és az anyuka. Simán el tudom képzelni hogy csak az apuka dolgozik, ő is olyat ami nehéz fizikailag, vagy ha nem de legalábbis idegesítő, stresszes... anyuka meg otthon van. Nos ezesetben teljesen jogosnak érzem hogy az anyuka lássa el az otthoni teendőket, nemcsak a gyereket de a kertet is ha van, meg a főzést, mindent.

Az más, ha mindketten dolgoznak, de ebben az esetben megkérdőjelezem hogy bölcs döntés-e egyáltalán gyereket vállalni. Szerintem NEM. Tudom a saját gyermekkoromból hogy az milyen... Ez egy ilyen hülye modern divat. És NEM JÓ. A gyereknek igenis szüksége van rá hogy az egyik szülő legalább állandóan vele legyen, legalábbis amíg iskolába nem kerül. Utána már talán és esetleg megengedhető hogy mindkét szülő dolgozzék, de még ezt is félve mondom csak, emiatt a „talán” és „esetleg”. Előtte azonban semmi esetre se. Szerintem.
Itt az anyukák karrierépítéséről volt szó. én arra írtam a fenti sorokat.
 
figyeld csak hogy hogyan kezdodik a post


nagymamarol van szo
azt nem tudhatod hogy a postolo milyen koru
de mindenkepp a nagyannyarol ir
tehat : nem arrol a korrol amikor a nok
onmegvalositani akarjak tomegesen magukat
ez azaz ido mikor jol ereztek magukat abban a borben
ami biztositotta a bekeben gyereknevelest az onmegvalositasuk pedig kimerult
a NEM IDEGBETEG - JOLNEVELET gyerekek felnotte neveleseben,csaladi bekeben .
nem kis dolog ,ma valahogy keveseknek sikerul .
Mert az a bizonyos nagymama idején még a férjek el tudták tartani az asszonyt is, meg a gyerekeket is. De ezek a férjek úgy kihaltak, mint a dinoszauruszok.
 
A válaszomat a fent beidézett hozzászólásodra írtam. Nevezetesen: régen hasonló lehetett volna a válások száma, ha ...
Erre írtam, hogy akkor nem volt egyszerű válni, a nők inkább a konfliktusok elsimítására, a békére törekedtek.

Tiszteletre méltó, hogy a családotok életében aktívan részt veszel, és nem a TV előtti sörözést gondolod kizárólagos feladatodnak. :) Ha annak van ideje, pelenkázol és büfiztetsz.

Tudod, én még nem találkoztam olyan családdal, amelyet valamelyik férfi felmenő tartott össze. Ezt a szerepet valahogy mindig nők játsszák a család életében. Talán azért, mert alkatuknál fogva alkalmasabbak rá.

Tényleg úgy gondolod, hogy egy élet kiteljesítésének kizárólag a munkahelyen végzett munka lehet az eszköze? Ha valaki, (egy nő) odafigyeléssel, konfliktus kezeléssel, és kellemes körülmények teremtésével eléri, hogy egy családban mindenki jól érzi magát, az nem lehet az önmegvalósításnak egy formája? Akkor ő "csak" mos, főz, takarít és gyereket nevel?
Azért írtam a fenti sorokat, mert abból az jött le, hogy a nő ne dolgozzon, csak lássa el a családot -ami mellesleg lehet olyan kemény, mint lehúzni 8 órát egy munkahelyen - és eszébe se jusson a karrier. Az ideális egyébként szerintem is az lenne, ha egy szülő keresetéből normálisan meg tudna élni egy család és a szülők maguk dönthessék el, hogy mindketten akarnak dolgozni és ne legyen muszáj. Hisz sok családban a két fizetésből sem, vagy csak alig jönnek ki a családok.
"Tudod, én még nem találkoztam olyan családdal, amelyet valamelyik férfi felmenő tartott össze." Nézd meg a Keresztapát :cool:
 
figyeld csak hogy hogyan kezdodik a post


nagymamarol van szo
azt nem tudhatod hogy a postolo milyen koru
de mindenkepp a nagyannyarol ir
tehat : nem arrol a korrol amikor a nok
onmegvalositani akarjak tomegesen magukat
ez azaz ido mikor jol ereztek magukat abban a borben
ami biztositotta a bekeben gyereknevelest az onmegvalositasuk pedig kimerult
a NEM IDEGBETEG - JOLNEVELET gyerekek felnotte neveleseben,csaladi bekeben .
nem kis dolog ,ma valahogy keveseknek sikerul .
Jogos, de akkor méginkább "megkövezték" azokat akik elváltak. Arról nem beszélve, hogy a nőknek általában nem volt beleszólásuk túl sok dologba (ezért volt szükség a női praktikákra). A férfiak meg simán elhávájoztak. Nem biztos, hogy jól érezték magukat, csak nem tudtak ennek hangot adni.
 

Hírdetőink

kmtv.ca

kmtv.ca

Friss profil üzenetek

petrucy wrote on sizsu's profile.
Megtisztelve érzem magam a követés bejelölése miatt.-))
vorosmart wrote on bsilvi's profile.
Köszönömszépen a legújjab fordítást !
A "friss üzenetek + napok óta nem jelennek meg,hibát jelez
vorosmart wrote on DeeYoo's profile.
Köszönöm szépen a fordítást.

Statisztikák

Témák
38,094
Üzenet
4,794,887
Tagok
615,339
Legújabb tagunk
Dorki000
Oldal tetejére