Az utóbbi időben elgondolkoztam azon, hogy mi értelme van a munkánknak. Mi értelme van az önértékelésnek, mi értelme van a tanfelügyeletnek, mi értelme van a minősítésnek? Viszi valamelyik is előre a dolgokat?
Jó kérdés.
Most vagyok benne egy intézményi tanfelügyeletben. Igazából a dokumentumokban szinte minden fellelhető. Azért van "hiba", valami olyasmi, amit szóvá lehet tenni.
Az egyik, hogy a Munkaterv rettenetesen elnagyolt. Az éves program tulajdonképpen vezénylőszavak gyűjteménye, illetve egy időrendi táblázat (a tanév rendje rendelet alapján) hogy mikor ki és mit csinál, ki a felelőse, stb.
Igen ám, de az igazgató egyrészt saját tudása, tapasztalata, akár mondhatjuk azt is: igényessége mentén készíti ezt el, másrészt, úgy, ahogyan azt a fenntartó tőle megköveteli, kéri, elfogadja.
Vagyis: mennyire szóljunk ebbe bele, mondjuk egy fejleszthető terület megjelölésével? Vagy ez már a saját rendszerem ráerőltetése az intézményre?
S a másik példám: a 7. terület, vagyis a PP meg más dokumentumok, illetve a jogszabályok összehangolása.
Nekem egyre inkább meggyőződésem, hogy a 3500 PP (a jelenlegi körülmányek között) akkora méretes marhaság, hogy csak na. Nem véletlenül olvashatunk a legkülönbözőbb fórumokon ilyen-olyan szövegegyezőségekről (direkt nem írok lopást) mert igazából szerintem mindenki felhasznált valahonnan valamit. Hol a bevezetőből egy mondatot, hol egy struktúrát, hol valami mást, éppen azért, mert a különböző ellenőrzések minta szerint mennek, mi van benne, OK, tehát azt akkor beleszuszakoljuk. A mai rendszerben bőven elég lenne egyetlen, központi PP, nyilván iskolatípusokra. Most a sok különböző ehhez egy (nem létező) standardizálthoz próbál hasonlítani, több kevesebb sikerrel.
És van egy másik kérdés is: ezek a dokumentumok a legtöbb esetben puszta dokumentumok, amelyekkel elbíbeblődnek az azzal foglalkozók, a valóságban meg az az égető probléma, honnan lesz elegendő gyerek, ha el kell bocsátani valakit, az éppen ki legyen, milyen trükkel lehetne megmenteni, szakost szerezni, mit csináljunk a mindennapos, óra alatti mobilozással, a síikhülye szülőkkel, meg a többivel, röviden a gyakorlattal.
És az eredeti kérdésedre is valami válaszféleséget kínálva, szerintem talán az a dolgunk, hogy ebben a cseppfolyós világban valami szilárdabb (legalább kocsonyás...) a környezeténél erősebb folyamatokat, történéseket, jó gyakorlatot próbáljunk észrevenni, s a nagy eltérést meg szóvá tenni.