Sajnos, az utolsó kép minden egyes darabja ismerős számomra, ami azt jelenti, hogy nem vagyok mai csirke én sem. Erdélyben nőttem fel, de hát azért minden hasonló volt, mint itt, Magyarországon. Legfeljebb más volt a falvédőn a szöveg-az én gyerekeim nem is láttak már ilyet-, vagy más volt a vizesvödör , sajtár mintája.
Boltban nem vehettünk kakaós csigát, mert messze volt a város, így kenyeret, süteményt mindenki maga sütött, ha enni akart. És sütöttünk is, de még milyen finomat. Én ma is gyakran megteszem, mert az enyém jobb, mint a bolti. És a régi szüretek! Nekünk, gyerekeknek jó mulatság volt, a felnőtteknek kemény munka. Jófajta szőlők voltak, vegyesen mindenféle, és a mustja finom, édes. A szomszédok jöttek segíteni, reggel a kupica pálinkával kezdték, aztán napközben ott volt a foszlós kalács, estére meg a jól megérdemelt bőséges vacsora. Addigra mi gyereke már jól elpilledtünk, nem kellett a ringatás. Igaz, nekem most sem kell, jó alvókám van: bárhol, bármikor.
Kedves Andágica!
Kellemes emlékeket idéztél fel a szürettel kapcsolatban, nálunk is családilag történt a szüret, nem igazán volt nagy szőlőnk, csak annyi, amennyi éppen elég volt 2-3 száz liter bornak, nálunk volt pár sor tőke, meg nagyapánál is, de ha rossz év volt, akkor vettünk hozzá vidékről szőlőt. Mikor Apukám az első tőkéket leszüretelte, nagyon kevés szőlő termett, én még kisgyermek voltam, 6-7 éves tán, emlékszem mindenféle alkalmatosság híján zsákba tette, és nekem kellett kislányként mezítláb taposnom, közben Apa tartott, hogy ne veszítsem el az egyensúlyomat.
Kenyeret sok-sok éve magunknak sütöm, nagyon megszerettem a kelt tésztákkal foglalkozni, pedig vagy 40 éves koromig féltem tőlük, és nem is csináltam, de mikor ráéreztem, onnantól nagy szerelem lett a pékárunk elkészítése. Rengeteg tanultam a netről, de még többet a tapasztalatból, gyakorlatból, sok receptet magam hoztam össze, pl. a gluténérzékeny barátnőmnek én kísérleteztem ki a zsemlének valót. Egy nagy adósságom van magam felé, a kovász készítése, valamiért még eddig nem mertem neki állni, hogy kipróbáljam a kovászos kenyér készítést, eddig csak öregtésztával dolgoztam.
Alvókádat nagyon irigylem, én sajnos huszonéve nagyon rossz alvó vagyok, általában 2,5-6 órát alszom, sajnos ebből a két és fél a gyakoribb, de ha összejön ritkán a maximum 6 óra, az is több részletben sikerül, közte rengeteg ébrenléttel, forgolódással.
Hozok egy kis ízelítőt a keltjeimből.
Zsömle, gluténmentes zsömle, kenyér, bucik, kakaós csiga, sajtos croisant, otellószőlős kalács, töltött kelt tekercs, bagett, kombe, sajtos hajtovány
