"Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz, Mert minden csönd más..." / Reményik Sándor /

gyöngyesz

Állandó Tag
Állandó Tag
25592129_2182360038456783_6774235589323202484_n.jpg


Komáromi János : Nézd csak!

nézd csak!
látod ahogy aszott ereikkel
kopár fák szövik be az eget?
látod ahogy kicsorbult jajszavaikat
őrizgetik az öregek?
látod az összegyűrt fecni-reményeket
az idő, hogy söpri szét?
látod ráfonódni testedre
a szenvedélyek igézetét?
nézd csak!
láss önmagad mögé
ahol elhagyott jövőd
árván maradva múlttá zsugorodik
lásd az emlék-pókhálókat szövőt
láss önmagad elé
ahol a holnapok és a jelen
kéreg-szorosan rád záródik
páncéllá válik, mint var a seben
nézd csak!
elsuhant napjaink édeskés nyálka-örömei
hogyan száradnak ki a valóság fényében
nézd csak!
a megszokás-ördöge most rabolja el az életet
a türelem-angyalának szelíd-mosolyú képében
nézd csak!
még nem késő lépned és folytatnod az utazást
ha most indulsz önmagadhoz visszatalálsz.
 

gyöngyesz

Állandó Tag
Állandó Tag
25592129_2183542035005250_8151780789049390479_n.jpg


Benke László : Karácsony


Csengetnek.
Szívemből
a szívednek.
Eljött mégis
magától:
az angyal,
a kisded,
a karácsony.
Akire vártunk
itt van velünk:
a szívemben,
a szívedben.
Szívemből
a szívednek,
örömünkért
csengetnek.
 

gyöngyesz

Állandó Tag
Állandó Tag
25660000_2185216801504440_6630108406937285095_n.jpg


Kiss Lehel : Csodálattal nézlek

Csodálattal nézlek,
Szegény, kicsi vendég;
Csöndes álmod fölött
Pásztor dala lennék;
Lennék mécs világa
Kemény jászolágynál,
Takaród is lennék,
Vacogva ha fáznál.

Csodálattal nézlek,
S kerülget az álom;
Nem nyugtat a sok dísz
Havas fenyőfákon.
Remegő szívemmel
Hullok Nálad térdre,
S kérlek, hogy takarj be,
Égi fény, Te béke!
 

gyöngyesz

Állandó Tag
Állandó Tag
26734242_2222942551065198_452796842321833930_n.jpg


Hajnal Éva : Hóvers

Bolyhos pillanat,
szusszan épp
a csend,
égi táncain
hópihét röptet itt
az esti létezés…
Lámpafény dereng,
parányi szellő
szöszmötöl, susog,
… lábnyomodba
verset ír a tél …
 

gyöngyesz

Állandó Tag
Állandó Tag
26993683_2224490070910446_6956484608043297874_n.jpg


Gergely Ágnes : Téli metszet


Ahogy a madár lépte lassan elfogy
a partokon
ahogy a lámpabél szétszikrázik
egy alkonyon
ahogy lámpátlanná égnek a téli
éjszakák
ahogy a házat körüljárja
a pusztaság
ahogy gazdátlanul ténfereg
a hóvihar
s a szél az üres fészer előtt
magába mar
moha rebbenti el az öreg
temetőt
a keréknyomba odafagy
a kocsikenőcs
a kémény dől ahogy a pillanat
összerogy
az árapály nem mozdul
ahol a hold ragyog
s a hold ragyogtán egyszerre
egy égi jel
a sziklán éjjelente valaki
énekel
hogy dől a kémény odafagy a
kerék nyoma
s a temetőket elrebbenti innét
a moha
az üres szél a kapuk előtt
magába mar
nincs akit lekaszáljon
az a vihar
a pusztaságon tántorog
a régi ház
a téli éj lámpátlan arccal
éjszakáz
mint lámpabél alusznak ki
az ablakok
s a part alatt elfogynak mind
a lábnyomok
 

gyöngyesz

Állandó Tag
Állandó Tag
28277390_2278194408873345_7257094066663273347_n.jpg


Ladányi Mihály : A Nap alatt

Tárgyak között kutatsz
vagy érzelmeidhez térsz meg,
idegenekre lesel az utcán, hogy
visszaemlékezhess arcukra, szavaikra,
vagy önmagadra figyelsz... Ó
nincs egyetlen indulat
a pszichológiai grafikonokon túl,
nincs egyetlen tény,
amit a lexikonok ne ismernének.

Jársz a nagyvilágban
a felmért országutakon
recept szerint
főzik ételeid,
ősöktől örökölt mozdulatokkal ölelsz,
és ezt az egészet
összefogja benned valami
ótestamentumi
elégedetlenség.
 

gyöngyesz

Állandó Tag
Állandó Tag
28059218_2277422868950499_1273142090093205744_n.jpg


Radnóti Miklós : Tél


Hóbafagyott levelet
kaparász dideregve a szellő.
Duzzadt, mint tele zsák:
hóval telik újra a felhő.
Nincsen csillag, a fák
feketéllő törzse hatalmas.
Megfagy az őz nyoma is.
Készül le a völgybe a farkas.
 

gyöngyesz

Állandó Tag
Állandó Tag
28167724_2272908842735235_1729961052698029222_n.jpg


Beney Zsuzsa : A burok

A jelen milliárd, számlálhatatlan
színe, szaga, és mindaz, ami nem
szag és nem látvány, hanem mint más valóság
durván súrolja bőrünk, az, ami

olyan sok, hogy már észrevehetetlen
mind az én s a világ közt építi
végtelen rekeszeit e határnak
mindez velünk vész el ha meghalunk?

Vagy épp ennek porából nő a semmi,
az elmúlt idő mely körülveszi
földünket? Felhők foszlott fonalából
szövi pókhálóját a létezés.
 

gyöngyesz

Állandó Tag
Állandó Tag
28277364_2270468192979300_6307355367028438652_n.jpg


Csáky Károly : KÖRFORGÁS II.

Az idő nem fárad el,
csupán megúnja magát,
és kezdődik minden
újra.

A jelen
csak kiesik a múltból,
és megszületik mindig
a jövendő,
ahogy a halál is
a teremtésből fakad,
s általa válunk
részévé a mindenségnek.

De addig
árnyék és fény,
mélység és magasság
váltja egymást
földi zarándok-
utunkon.
 

gyöngyesz

Állandó Tag
Állandó Tag
28059101_2269160633110056_32785123535924297_n.jpg


Szép Ernő : A fák

A fák a fák
Mert itt járok éppen
Indulnak szépen
Hátrálnak járnak
Mint néma katonák
Fordulnak jobbra át
Fordulnak balra át
Megállok nézni a csodát
S a fák a fák
A fák is hirtelen
Megállnak velem.
 

gyöngyesz

Állandó Tag
Állandó Tag
31492189_2377269182299200_7465706788940152832_n.jpg




Ady Endre : Fölkelések és feledkezések

Besütése a Tavasz-Napnak,
Óh, vidám gyermek-ébredések,
Víz-pacskolón, gyorsan öltözőn,
Friss szájból kiszabadult ének
S nekiszaladás iskolának
Vagy sárga s kék virágu rétnek
Egész testű, ficánkoló örömnek.
Cseresznyézlett kis pajtásnőm szája,
Óh, Élet igaz hallelujája.
Óh, vidám testü, én szép volt-magam,
Dühtelen és kipihent fölkelések,
Úgy néha-néha visszanézek
S méreg után nyúlok: no, menjünk.

S azután gyáván ébred bennünk,
Komiszul, gyáván ébred bennem
Bénaságos, nagy ön-szerelmem,
Hogy bármikép is jobb az Élet,
Mint az utálatos megszünés
S hogy bénán is elérni vélek
Boldogság-képet, szép-hazugat
S hogy beérem most már kevéssel,
Fölkelés helyett lefeküvéssel
S hogy minden, ami bennem támad:
Gyermeki emlék, bú és imádat,
Egy nagyon-nagyon nagy bizonyisten,
Egy nagyon-nagyon nagy kötelesség.

Egy nagyon-nagyon nagy s víg mulatság,
Egy gyönyörű kinálás: tessék.
Élendő vers rímtelenül rímben,
Ifjuságok, mik visszaadják
Még vénen is az ifjuságot,
Sok képzelés és sok ifjuság,
Jóbnak cseréppel enyhült sebe,
Óh, vállalt élet, de mégis konok,
Óh, alkuvás és feledkezés,
Óh, régi-régi szép volt-énmagam,
Aki nem vagyok, de kit akarok,
Fölkelések és feledkezések,
Óh, mindent hitetni tudó Élet.
 

gyöngyesz

Állandó Tag
Állandó Tag
31413469_2375761875783264_8894770175006474240_n.jpg


Czóbel Minka : Az erdő hangja


Kik az erdőn vélem jártak,
Már csak ködbe olvadt árnyak,
Ki elfáradt, ki elkésett,
Ki a múltba elenyészett.

De hogy elmúlt a sok álom,
Az erdőt csak jobban látom,
Nem ütközve emberhangba,
Érthetőbb az erdő hangja:

A patak zúg, - fák zúgása,
Madárszárnyak suhogása,
Bogár rajnak libbenése
Sűrű szálú mohnövésbe.

Megroppan dűlt fák gallyába
Eliramló vadnak lába,
Szél megrezzen a fűszálban,
Kígyó siklik selymes lágyan.

Megcsendül naponta újra
Ezerszálú arany húrja
A beömlő napsugárnak,
Csillagfénynek, holdvilágnak.

Nincs az erdőn tegnap, holnap,
Mind egy csöndbe összeolvad,
Nagy hatalmas néma ének:
Ezerhangú örök élet.
 

gyöngyesz

Állandó Tag
Állandó Tag
31408246_2374867555872696_5662922381300072448_n.jpg



Székely János : Napszonett

Teljes valómmal nyújtózom utánad,
Mint zsenge fák, ha szomjazzák a fényt.
És mint a párás földkorong, örökké
Fényes felemet fordítom feléd.

Szeretném mindig azt mutatni néked,
Ami bennem a legtöbb, legnagyobb.
Ha mindig szépnek, mindig jónak látnál,
Szebbnek, mint mást, és jobbnak, mint vagyok.

Szeretném olykor túlragyogni álmod,
S érzem, tudom, hogy te is ezt kívánod:
Ezért sütöd feléd eső felem.

S csak hogyha önnön fényed is kilobban,
Csak úgy tudod meg, ki voltam valóban,
Milyen sötét és milyen fénytelen.
 

gyöngyesz

Állandó Tag
Állandó Tag
31453707_2372745906084861_1317304428604162048_n.jpg


Lévay László : Percek poklában

Csak egy percet adjatok,
Hogy a tiszta égre nézzek.
Gyönyörködjek a csillagokban,
S egy percig szépen éljek.

Csak egy percet adjatok,
Számtalan sok percem mellett,
Hogy megállhassak, kinyújtózzam.
Mert megállni sohasem tellett.

Csak egy percet adjatok,
Amit magaménak érzek.
Semmi mást, csak egy percet kérek,
Hogy a tiszta égre nézzek.
 

gyöngyesz

Állandó Tag
Állandó Tag
46989254_2787663204593127_9132003943436517376_n.jpg


Pilinszky János : Novemberi elízium


A lábadozás ideje. Megtorpansz
a kert előtt. Nyugalmas sárga fal
kolostorcsendje háttered. Kezes
szellőcske indul a füvek közűl,
s mintha szentelt olajjal kenegetnék,
érzékeid öt meggyötört sebe
enyhületet érez és gyógyulást.

Bátortalan vagy s ujjongó! Igen,
gyermekien áttetsző tagjaiddal
a nagyranőtt kendőben és kabátban,
mint Karamazov Aljosa, olyan vagy.

És olyan is, mint ama szelidek,
kik mint a gyermek, igen, olyan is vagy,
oly boldog is, hisz semmit sem akarsz már
csak ragyogni a novemberi napban,
és illatozni toboz-könnyüen.
Csak melegedni, mint az üdvözültek.
 

gyöngyesz

Állandó Tag
Állandó Tag
46965810_2785492391476875_455919419944599552_n.jpg

Dsida Jenő: Megint csupa kérdés



Hát nem volt boldogabb az ősi Semmi
az új semminél, mely valaminek
tudja magát?
Miért kellett bágyadt mosolygásainknak
önmagukra ébredniök az élet ágyán?
Miért döngetünk véres ököllel, eszeveszetten
olyan kapút, melynek csak egyik pántja
sok ezer fekete mérföld?
Téli estéken keservesen énekelve,
őseink és dédunokáink hajából
miért fonjuk az élet hosszú kötelét?
Miért faljuk fel egymást
akkor is, ha nem vagyunk éhesek
s miért pattan fel gőggel a gerincünk,
ha végigütnek rajta?
S miért nem akarunk lefeküdni ősszel
hullott levelek közé, mint aszott szemét
a seprű alá?
Nagy kerek szemmel is mért nézünk vakon
a forgószelek tátongó sodrába?
S miért lát kicsivel többet az ember,
ha csöndesen ül egy percig... így...
s behúnyja a szemét?...
 

gyöngyesz

Állandó Tag
Állandó Tag
46651906_2783442085015239_8199628103241170944_n.jpg


Károlyi Amy : Így


Halkan mondjad, - hangosan hallik, -
vissza ne verjék messzi falak.
Leírni talán nem is szabad.

Orcádra fessed rózsaszínnel,
bújtasd mosolyos csigaházba,
didergésbe és könnyű lázba.

Rejtsd pillád alá, meg ne lássák,
akadó lélegzetbe vessed.
Hogyha szereted, így szeressed.
 

gyöngyesz

Állandó Tag
Állandó Tag
46520162_2781404775218970_3018092652978503680_n.jpg


Szabó Lőrinc: Ember voltam


Mint az égbolt, tágúl a pillám,
ha lecsukom:
fent s lent szállok, egyszerre minden
csillagokon;
feledés mos, emel magamból
s túl magamon.
Ember voltam. Csukom a pillám
és úgy hagyom.
 

gyöngyesz

Állandó Tag
Állandó Tag
46510836_2777178652308249_6812509844528955392_n.jpg


Őri István: A porszemek útja

...s ha nincs is szél,
sem szellő,
sem fuvallat,
s ha vad orkán
nem is tör száraz ágakat,
a láthatatlan kis testek
szerte szállnak,
neki a világnak,
s megtörnek mindenen,
mert parányok lettek,
s a világ végtelen
megtörnek a fényen,
az árnyon,
a homályon,
megtörnek a sziklák élein,
s félve szállnak
egyre feljebb,
pedig nem hajtja őket semmi,
csupán semmiségük ereje...
láthatatlan lapjaikat
ezüsttel vonja be a hold,
arannyal a nap,
s csillagok fésülik
gyémánt-hajukat
mosolyogva, büszkén,
ezer-szép alakban látva magukat
a sötét éjben,
porrá vált porszemek
gyönyörű szemében.
 

gyöngyesz

Állandó Tag
Állandó Tag
46507688_2771636826195765_2209995097401982976_n.jpg


Czóbel Minka: Ködvirágok

Ködvirágok,
Boszorkányok
Szálljunk, szálljunk a csöndes éjbe,
El sem árul,
Meg se bámul
Szétsugárzó csillagfénye.

Madár szárnya,
Fának árnya,
Puha ködben minden alszik,
Csöndes éjbe
Köd fehérbe
Szárnyuk röpte nem is hallszik.

Avar zörren,
Levél csörren,
dombtetőn górók merednek,
De túl
a ködfátyolon túl
Szép tündérkertek nevetnek.

Szálljunk, szálljunk,
Fátyol szárnyunk,
Nincs lefogva, nincs lekötve,
Ködvirágok,
Boszorkányok,
Szálljunk, szálljunk be a ködbe.
 
Oldal tetejére