Valentin napon rengetegen írták hogy ilyen nincs mert Bálint van....de, a Bálint az névnap míg a valentin meg egy ünnep neve lett.
Hogy sok a virág meg a bon-bon,,,,akkor mit szóljanak Zoltán napkor?
Ünnepeljen mindenki úgy ahogy tetszik neki.
Nem tudom mit jössz a Zoltán-nappal, de ha már így elkezdünk személyeskedni, közlöm veled hogy soha nem törődtem se a születésnapommal, se a névnapommal, és senkitől nem vártam el ajándékot e napokon, sőt, kifejezetten annak örültem ha NEM ad valaki ajándékot, mert akkor nincs az a kényszeres viszonzási kötelezettség, ami csak extra stressz, extra pénzköltés, extra időráfordítás... Kell a halál rücskös micsodájának!
Igazából ha nem is a születésnapommal, de a névnapommal legalábbis úgy vagyok hogy esküszöm amire csak akarjátok, AZT SE TUDOM MELYIK NAP VAN! Annyira nem érdekel. Desőt, a karácsonnyal is úgy vagyok hogy bár tudom hogy Decemberben van és nagyjából 25-ödike környékén, de bizonytalan vagyok azt illetően, hogy most akkor konkrétan a 24-edike este vagy a 25-ödike este az „igazi” karácsony amikor a fát „illik” felállítani?!
(én amúgy nem állítok fát).
Szerintem is nagyon helyénvaló ünnepekkel megékíteni az életünket, IGEN, ez a véleményem, HELYÉNVALÓ, és ajánlatos, mert szép és kell a kikapcsolódás s, IGEN, nincs ebben semmi vita közöttünk, de nem efféle „államilag elrendelt” ünnepnapok teszik széppé az életet (az enyémet biztos nem), hanem EGYÉNI ünnepek! Azaz olyan eseményekre emlékezés amik SZEMÉLYESEK, sőt, a legjobb ha nemcsak személyesek de valami nagy egyéni teljesítmény áll mögötte! Amire büszkék lehetünk!
Például ilyen lehet:
—A nap amikor befejeztem az első regényem megírását.
—A nap amikor az első regényem letölthető lett angol nyelven
—Vagy hogy másoknak is elérhetőbb példával jöjjek: A nap amikor felvették az embert (akiről épp szóvan) az egyetemre. Amikor lediplomázott.
—Vagy netán amikor Nobel-díjra jelölték. (Igen, már az erre JELÖLÉS IS, még ha a díjat meg se ítélik neki, mekkora dicsőség! Méltó arra az a nap hogy ünnep legyen a számára!)
Még lehetne sorolni a dolgokat.
Az ilyesmi még arra is sokkal kiválóbb hogy ELŰZZE A DEPRESSZIÓT, mert elég csak ránézni a naptárra, a SAJÁT piros betűs ünnepeinket látva máris optimisták lehetünk, hogy hohó, mi aztán sikeres és tehetséges fickók vagyunk, mert mennyi sok ünneplésre méltó esemény történt az életünkben... nincs ok a kicsinyhitűségre, a szomorkodásra...
De „államilag elrendelt” ünnepek?! Abban mi a pláne?! Ha ugyanakkor ünneplünk mint a többi tizensokmillió Homo Sapiens az országban és/vagy a világban, akkor semmivel se vagyunk különbek náluk, de még csak EGYÉNISÉGEK SE!
