Karnevál jő és a farsang
Karnevál jő és a farsang,
nincsen ebben semmi fals hang.
A tél ina ettől roggyan,
folyók jégpáncélja roppan.
Vigassággal elűzhető,
kizöldül majd a hegytető,
zordon, jeges sziklák között,
csörgedező vízér csöpög.
A busóktól remeg szája,
sarki szelét nem találja,
havat képtelen lesz szórni,
már izzaszt a téli holmi.
A maszkabál a tél réme,
a bálozók táncos lépte,
zeneszó és vigadalom,
gyengíti a telet nagyon.
A fényes bál hideget űz,
a báj, kellem kandallótűz,
attól fél, hogy az álarcban
rémesen sok nyári arc van.
Busójárás sorsán pecsét,
el is húzza gyorsan belét,
mert kereplő, s hangoskodás,
tél fülének rossz népszokás.
Megrémül sok festett maszktól,
busókból áradó dactól,
rideg-hideg lényét oldja,
menekülne fel a Holdra.
Mert elegünk van már Kendből,
eltávozzék, akár keddtől!
Rózsa nyíljon, ne jégvirág,
Isten véled téli világ!
Debrecen, 2018. 01. 08.