Szuhanics Albert versei

alberth

Állandó Tag
Állandó Tag
th


Karnevál jő és a farsang


Karnevál jő és a farsang,
nincsen ebben semmi fals hang.
A tél ina ettől roggyan,
folyók jégpáncélja roppan.

Vigassággal elűzhető,
kizöldül majd a hegytető,
zordon, jeges sziklák között,
csörgedező vízér csöpög.

A busóktól remeg szája,
sarki szelét nem találja,
havat képtelen lesz szórni,
már izzaszt a téli holmi.

A maszkabál a tél réme,
a bálozók táncos lépte,
zeneszó és vigadalom,
gyengíti a telet nagyon.

A fényes bál hideget űz,
a báj, kellem kandallótűz,
attól fél, hogy az álarcban
rémesen sok nyári arc van.

Busójárás sorsán pecsét,
el is húzza gyorsan belét,
mert kereplő, s hangoskodás,
tél fülének rossz népszokás.

Megrémül sok festett maszktól,
busókból áradó dactól,
rideg-hideg lényét oldja,
menekülne fel a Holdra.

Mert elegünk van már Kendből,
eltávozzék, akár keddtől!
Rózsa nyíljon, ne jégvirág,
Isten véled téli világ!

Debrecen, 2018. 01. 08.
 

alberth

Állandó Tag
Állandó Tag
th


Rózsakerti idill


E rózsaszál,
sárga bánat,
szívem hervad
te utánad.

Piros rózsa
szép vallomás,
nem szerethet
így senki más.

Egy rózsaszál
ami fehér,
tiszta illat,
az égig ér.

Rózsaszínű
rózsaszálam,
nem szagolsz már
jobbat nálam.

Egy kék rózsát
küldök neked,
nyújtsd át érte
hű szívedet!

E rózsakert
száz rózsafa,
hol minden szál
szív óhaja.

Az illatár
messzire száll,
mint nagy csapat
vándormadár.

Debrecen, 218. 01. 08.
 

alberth

Állandó Tag
Állandó Tag
th


Nemzetközi farsang (Változat)


Nem vagyok én angol,
egész lényem hangol
víg farsangi hévvel,
és nem hidegvérrel.

Nem vagyok én bajor,
ki sonkát abrakol,
s sörös szász Elzászban,
inkább fröccs van számban.

Nem vagyok én orosz,
vodkás sem, csak boros.
Hogyha porosz lennék,
poroszkálva mennék.

Nem vagyok ausztrál
akinél dúl a nyár,
a déli szél forró,
s lehúzva a rolló...

Nem vagyok én lengyel,
többet iszom eggyel,
mert sültem túlsóztam
az imént Varsóban.

Nem vagyok én talján,
a Cinzano alján
még gyűszűnyi korty van,
azt lehajtom gyorsan.

Nem vagyok én jenki,
tüzes italt senki
nem iszik annyit itt,
mert a kocsma ma nyit.

Nem vagyok én lap, nem,
nem süt ott a nap sem,
hívna egy rénszarvas,
de rászólok, hallgass!

Nem vagyok én morva,
kedvem sem mogorva,
Pécsen, Budapesten,
chilis pipit ettem.

Nem vagyok én görög,
várnak pezsgők, sörök,
mert náluk a telet
így űzik, meglehet.

Nem vagyok Hawaii,
a vajam tavalyi,
ropogós malacom
bajszom alá rakom.

Nem vagyok indonéz,
ki ide- odanéz,
nem ismer friss havat
a strandon kint marad.

Nem vagyok vizigót,
bírom a dáridót,
a bulis farsangot,
s hölgyekkel maradok!

Jól ropjátok lányok,
büszkék vagyunk rátok!
Táncol Pista, Péter,
s minden éber némber.

Ki víg, nem mogorva,
nem is csüng le orra,
szakét iszik magán-
- kívül aki japán.

Nem vagyok portugál,
ki minden éjjel hál,
táncolok reggelig,
nyövök tíz lábbelit...

Nem vagyok én szász lány,
ezért szeret száz lány,
Bár én skót sem vagyok,
skót whiskyt ihatok.

Nem vagyok dán hidd el,
ezt a telet vidd el,
süss nekünk pecsenyét,
norvégok is egyék!

Tiroli nem vagyok,
jódlizni nem tudok,
jót inni már inkább,
tölts nékem pálinkát!

Mi finom, szeretem
bár nem fin nemzetem,
s farsangi rímeken,
vidulok, higgy nekem!

Magyarnak jó lenni,
jókat fogok enni,
dalolom nótámat,
s nem kérek szótárat!

Űzzük el e telet,
írok egy levelet,
itt már helyed nincsen
húzzál el tél innen!

Elég volt belőled,
búcsúzunk te tőled!
innen eltakardodj,
amíg szépen vagyok!

Debrecen, 2018. január 6.
 

alberth

Állandó Tag
Állandó Tag
th


Nemzetközi Szilveszter


Nem vagyok én bajor,
ki sonkát abrakol,
s sörös szász Elzászban,
inkább fröccs van számban.

Nem vagyok én orosz,
vodkás sem, csak boros.
Hogyha porosz lennék,
porcukrosat ennék.

Nem vagyok én angol,
egész lényem hangol
szilveszterezésre,
s az új évre végre.

Nem vagyok ausztrál
akinél dúl a nyár,
a Szilveszter forró,
s lehúzva a rolló...

Nem vagyok én lengyel,
többet iszom eggyel,
mert a sültet sótlan
ettem meg Varsóban.

Nem vagyok én talján,
a Cinzano alján
még gyűszűnyi korty van,
lehajtom azt gyorsan.

Nem vagyok én jenki,
tüzes italt senki
nem iszik annyit itt,
mert a kocsma ma nyit.

Nem vagyok én egy svéd,
a szindróma nem véd,
ami a stockholmi,
jobb zoknit stoppolni.

Nem vagyok én morva,
kedvem sem mogorva,
Pécsen, Budapesten,
füstölt virslit ettem.

Nem vagyok én görög,
várnak pezsgők, sörök,
mert náluk úgy hírlik,
így kísérnek virslit.

Nem vagyok Hawaji,
a vajam tavalyi,
ropogós malacom
bajszom alá rakom.

Nem vagyok indonéz,
ki ide- odanéz,
nem ismer friss havat
a strandon kint marad.

Nem vagyok vizigót,
bírom a dáridót,
a bulis Szilvesztert,
Zsuzsit, Ildit, Esztert!

Jól ropjátok lányok,
büszkék vagyunk rátok!
Táncol Pista, Péter,
s minden éber némber.

Vidám ki itt morva,
nem is csüng le orra,
szakét iszik magán-
-kívül aki japán.

Nem vagyok portugál,
ki minden éjjel hál,
táncolok reggelig,
nyövök tíz lábbelit...

Nem vagyok én szász lány,
ezért szeret száz lány,
Bár én skót sem vagyok,
skót whiskyt ihatok.

Nem vagyok dán hidd el,
e malacot vidd el,
süss nekünk pecsenyét,
vendégeink egyék!

Tiroli nem vagyok,
jódlizni nem tudok,
jót inni már inkább,
tölts nékem pálinkát!

Mi finom, szeretem
bár nem fin nemzetem,
s a pesti kabarén,
vidulok nagyon én.

Magyarnak jó lenni,
jókat fogok enni,
dalolom nótámat,
s nem kérek szótárat!

Debrecen, 2017. 12. 30.
 

alberth

Állandó Tag
Állandó Tag
th


Húzd a malac farkát!


Utolsó bolondja Szilveszter az évnek,
szamárpadban ül ő, ha nem hiszed, nézd meg!
Részeges, bohókás, elcsuklik a hangja,
fals az ő éneke, elázott a lantja.

Egész évben komoly, bölcs napok születtek,
unja már az anyjuk, s örül e kisdednek,
nagyon bohókás ő, semmire nincs gondja,
míg pikáns tréfáit számlálatlan ontja.

Közben annyit eszik, attól ló kidőlne,
szeszt önt a garatra időről-időre,
fürdik a pezsgőben, bűzlik pálinkától,
ő a példaképünk, ki nem józan, s jámbor.

Majmolva köszöntsük, utánozzuk gyorsan,
ússzunk a vodkában, pezsgőben, s a borban,
ne törődjünk vele, mi volt az óévben,
s higgyük, új esztendőnk sokkal különb lészen!

Kívánjunk minden jót akinek csak tudunk,
szomorkodni ma ne hagyjunk mást, se` magunk,
együnk-igyunk vígan, ne próbáljunk félni,
s akkor egész évben így fogunk mi élni!

Húzd a malac farkát, patkó hoz szerencsét,
együnk sütőtököt, s három tányér lencsét,
ne hagyjuk elszállni, elúszni szerencsénk,
mellőzzük a szárnyast, halat, mit ehetnénk!

Hát ilyen Szilveszter, év utolsó napja,
mivelhogy elértük, rangját meg is kapja,
kaput nyithat nekünk egy boldogabb évre,
mikor üt az óra, várjunk víg éjfélre

Debrecen, 2017. 12. 27.
 

alberth

Állandó Tag
Állandó Tag
th


Újra Szilveszter van


Újra Szilveszter van, hogy telik az idő,
az utolsó nap és utolsó óra jő!
Utolsó órának legutolsó perce,
ez is fel van osztva hatvan másodpercre.

Már Himnuszt éneklünk, s minden tovább halad,
van ami megújul, van ami megmarad.
Szemmel nem látható semmilyen változás,
de az ember érzi, ez új év, nem vitás.

Nem tudja a madár, emlős, hüllő, növény,
sem a kicsiny bogár, az örökzöld sövény:
az idő nyakláncán egy gyöngyszem minden év,
tanulva, dolgozva átküzdve a miénk.

Csak az ember érzi, Szilveszter oly ünnep,
mikor feltölthetjük testünket, lelkünket.
Kell ez a lazaság, engedjük el magunk,
mert itt van az új év, s jó ha fittek vagyunk!

Debrecen, 2017. 12. 26.
 

alberth

Állandó Tag
Állandó Tag
th


Évák köszöntése


Éva az örök nő,
minden nő között ő
a legősibb néven
szerepel közöttünk,
végig egész évben.

Szívek varázslója,
vágyak ringatója,
mindenki ősanyja
aki megszületett,
ki életét kapta!

Ki Éva, igaz nő,
bájra, szívre törő,
elvarázsol férfit
nem is kell praktika,
hogyan? Meg sem kérdik.

Kislányok, Évikék,
s Évák, kik nénikék,
Vicusok, Évicák,
mindenkit szeret az,
égi, földi világ!

Boldog minden férfi,
s e verset megérti,
kinek párja Éva,
s fogadja köszöntőm
minden Éva, még ma!

Debrecen, 2017. 12. 23.
 

alberth

Állandó Tag
Állandó Tag
th


Túl a zeniten


Néha úgy érzem
magam, mint gyermek,
születnek bennem
távoli tervek,
s nem rendelkezem
időm felett,
a homokórám
pereg-pereg...

Alkonyi szellő
árnyakat kerget,
szállnak fölöttem,
mint könnyes felleg.
Kérdezem tőlük,
mi fáj nekik?
Nehéz a szívük,
azt üzenik...

Néhány évtized
előttem áll,
futhatok friss, új
álmok után.
Bár a zeniten
túl vagyok én,
elbukni késő,
él a remény...

Debrecen, 2017. 12. 23.
 

alberth

Állandó Tag
Állandó Tag
upload_2019-9-27_20-10-6.jpeg

Ősi, hősi apokrif


Történetem egy apokrif,
őrizője bölcs, antik griff,
megbíztam én azt a griffet,
vigyázza az apokrifet...

Annak vagyok ősi hőse,
nem olvasta férfi, ...nő se',
én sem tudom a tartalmát,
míg nem ettem meg hat almát!

Kanonizált szöveg nincsen,
egy apokrif rólam minden,
most is írják nagy tetteim,
mi lesz holnap a reggelim...

Fürdőbe, vagy boltba megyek,
várnak erdők, avagy hegyek?
Verset írok, talán mesét?
S történik -e még más egyéb?

Róják is, mint arvisurát,
mesélnek majd számos ódát,
szájról-szájra adják tovább,
apokrifem, mint mondókát..

Debrecen, 2019. 09. 27.
 

alberth

Állandó Tag
Állandó Tag
images


Míg kisült a fasírt


Az arcodon rúzsfolt,
jaj, a tettes Zsú volt.
Enyje Zsuzsa, enyje,
hogy hozod ezt helyre?

Zsolton van a foltod,
nem lesz ettől boldog,
ha meglátja neje,
le is bukik vele.

Kerüld hát a rúzst Zsú,
mert Zsófi szomorú,
Zsolt miatt sokat sírt,
míg kisült a fasírt.

Rúzsfoltos a képem,
nem láttam meg én sem,
jaj, meglátta arám,
haragszik is ma rám.

Debrecen, 2019. 11. 27.
 
Utoljára módosítva:

alberth

Állandó Tag
Állandó Tag
upload_2019-11-28_0-56-1.jpeg


Megfakul a fekete gyász


Fekete gyász, hideg mélység,
mindent elnyel a sötétség,
a túlvilág sötét titkok,
nem tudhatjuk, mi rejlik ott.
.
Érthetetlen, hogy hová lett
szeretteinkből a lélek?
Porlad a test sírhant alatt,
míg a halál folyvást arat.

Hová tűnik el a élet,
ha elér a dicső végzet?
Dicstelen is lehet sorsunk,
változásra semmi módunk.

A hiány, az örök marad,
megélhetünk bár száz nyarat,
telet, tavaszt, ...a fájdalom
roskatag ül bús vállakon.

Ne maradjunk ilyen árván,
könnyítsünk e teher súlyán,
tegyük le, mint égő mécsest,
virágcsokrot, gyertyát, fényes't.

Derüljék a gyász sötétje,
s szeretteink emlékképe
eme napon újra fényben,
éljen, miképp egykor régen!

A szeretet híd, közöttünk,
s nem győz a halál fölöttünk!
Megfakul a fekete gyász,
édesül a könnycsordulás...

Debrecen, 2019. 11. 02.
 

alberth

Állandó Tag
Állandó Tag
upload_2019-11-28_1-0-44.jpeg

Június könnyei

Június könnyű szárnyain
tollakat borzol nyári szél,
habkönnyű, futó álmai
húrjain csillagfény zenél.

Az árnyak között bujdokol,
kifesti hosszú körmeit,
ajkain ózon-dalt dalol,
s pipacsok csókjai lepik.

Június fényhangon köszön,
emlékek porát fújja le,
átszökken minden küszöbön,
nevét egy könyvbe írja be.

Hatodik vendég nálunk ő,
mint aki szerelemre gyúl,
velünk sok közös álmot sző,
de végül vágya elcsitul.

Úgy megy el, ahogy érkezett,
lábnyomán nyílik száz virág,
kínál varázsos éjeket,
csillagok csöndjét, s fényimát.

Búcsúja ha majd közeleg
könnyei nyári záporok,
öntöznek szomjas földeket,
s arcomon gyöngyharmat csorog...

Debrecen, 2019. 06. 01.
 

alberth

Állandó Tag
Állandó Tag
upload_2019-11-30_21-46-49.jpeg

Áldásos e négy vasárnap

Alszik a földben a vetés,
lesz-e tavasszal ébredés?
Májusi fénycsók palántán,
zöld mosoly zsenge salátán?

Sötétbe dermedő világ,
várja az Isten szent fiát,
eljő az advent ideje,
ő hozza a fényt ide le.

Hátravan még négy vasárnap,
amit a szívek kivárnak,
négy gyertyát gyújt a szeretet,
ahogy az Úr elközeleg.

Feltűnik majdan csillaga,
boldog kismama Mária,
áldásos e négy vasárnap,
hírnöke Isten fiának.

Debrecen, 2019. november 30.
 

alberth

Állandó Tag
Állandó Tag
upload_2019-12-5_0-32-44.jpeg

A piás Mikulás és az ő stábja


Útra kel a Mikulás,
nosza Rudolf, indulás!
A rénszarvas nagy titka,
a tinta, a pálinka...

Ettől piros az orra,
s patanyoma a hóba
alig süllyed, úgy szalad,
gyorsabb, mint egy vad patak.

A Mikulás nem fázik,
mert jól bepálinkázik,
víg kedéllyel érkeznek,
közben el sem tévednek.

A Krampuszka megfagyna,
ha kis törkölyt nem inna,
van még náluk jó szilva,
az is be lesz puszilva!

Amikor megérkeznek,
látja sok boldog gyermek,
hogy vörös a Mikulás
képe, bizony nem vitás.

Rudolf orra felizzik,
Krampusz szarva piroslik,
hisz` dolgoznak keményen,
bemásznak több kéményen.

Minden udvart ismernek,
ahol ablakot lelnek,
abban tiszta kiscipőt,
s meglepik a viselőt!

Mire a nap világít,
a stáb mindent kiszállít,
hazafelé vidámak,
és jó sokat piálnak.

Debrecen, 2019. december 5.
 

alberth

Állandó Tag
Állandó Tag
images


Megjött a kedves Mikulás


Megjött a kedves Mikulás,
akit a szívem úgy imád,
megírtam az én címemet,
rajzoltam piros szíveket.

Arról szól e kis költemény,
levélben kértem tőle én,
nekem is hozzon csomagot,
azért mert jó gyerek vagyok!

Kiscipőm ablakba rakom,
meglehet alszom akkoron,
amikor ő majd arra jár,
s ezernyi hópihe szitál.

Krampuszka, kérlek jó legyél!
Cipőmbe soha ne tegyél
virgácsot, nem kérek bele,
hozzám az mégsem illene!

Debrecen, 2019. 12. 01.
 

alberth

Állandó Tag
Állandó Tag
upload_2019-12-7_0-53-2.jpeg

Adventi szonett


Sorra gyújtjuk gyertyáit az Adventnek,
míg a hetek egymás után letelnek.
Vasárnapról-vasárnapra haladva,
közeleg a világosság hatalma.

A koszorú négy kis lángja fellobban,
reménykedtünk szívünk mélyén titokban,
már ezután világra jön egy gyermek,
akiben az Isten fiára lelnek.

Kicsinyke még, de már fénye oly csodás,
egy világot betölt majd e ragyogás,
megrendül a sötétségnek ereje.

Hamarosan az ő napja fellángol,
megvált mindent a fekete haláltól,
igaz hittel bízunk mindig őbenne!

Debrecen, 2019. november 30.
 

alberth

Állandó Tag
Állandó Tag
upload_2019-12-8_0-46-9.jpeg


Cica a jégesőben


Nem kellemes ez az éj,
a kiscicád nagyon fél!
A jégeső elkapott,
haza menni nem tudok!

Az ajtó pár lépés csak,
itt vagyok a fa alatt.
Nem juthatok mégsem át,
a jégeső fejbe vág!

A bundácskám elázna,
a kiscicád megfázna.
Már hiányolsz remélem
gazdám, szaladj ki értem!

A villámok cikáznak,
fent az égen cicáznak.
Már én is felnyávogok,
nyáu! Haza hogy jutok?

Tányérban vár tejecském,
jég veri a fejecském.
Kint ragadtam, nem szégyen,
kicsi gazdám, fuss értem!

Debrecen, 2015. 05. 08.
 

alberth

Állandó Tag
Állandó Tag
images


Bombasiker


Borzasztót nevettem rajta,
nem vagyok tapsolós fajta,
tenyerem rongyosra vertem,
sok humoros betétversen.

Borzalmas nagy bohózat volt,
a plafon is alább hajolt,
hisz érdekelte a darab,
s lepottyant sok vakolat.

Fetrengett a vihogástól
bepisilt ki gyáva, s bátor,
így hatott e burleszk-darab,
rekeszizmunk széjjelszakadt!

A finálé fergeteges,
a nagy színház emeletes,
megrázkódott, mint a Vezúv,
amikor a föld mélye zúg.

Egy páholyban, a kettesben,
úgy röhögtem, hogy kiestem,
egy konflisba az ablakon,
s megütöttem magam nagyon.

Rám röhögött a derék ló,
integettem neki, "helló"!
Fiákeres kinevetett,
"Ön csak nem az égből esett?"

Hátranéztem, hát látom ám,
hogy már ama' színház nem áll,
összedőlt, mint egy kártyavár,
nagy robajjal, csak por, füst száll.

De a siker az olyan nagy,
a sok sérült tovább kacag,
a holtak mind bepörögnek,
feltámadnak, úgy röhögnek.

E nagy téglaporos csapat,
lassan hazafelé halad,
a vihogást el nem hagyják,
s közben egymást támogatják.

Debrecen, 2019. 12. 12.
 

alberth

Állandó Tag
Állandó Tag
images


Karácsonyi eső


Mint ősz ölén a szürke ég,
bús könnyeit hullatja még,
kinn sír a szél, rövid a nap,
sötétség nő a fák alatt.

Nem hull a hó, nincs fehér táj,
fekete ég és eső vár,
de tudjuk már, közel a fény,
szívünkben él az új remény.

Ma születik Isten fia,
édesanyja Szűz Mária,
az ígéret szerint eljő,
jele egy kis bárányfelhő.

Még gyönge ő, de fénye már,
mutatja, hogy égi király,
hódol neki sok-sok angyal,
ereje nő, minden nappal.

Visszaszorul a sötétség,
fényessé lesz a sötét ég,
szárba szökken az új vetés,
megváltatik a teremtés!

Debrecen, 2019. 12. 24.
 

alberth

Állandó Tag
Állandó Tag
images


Karácsonyi angyali szonett


Díszruhás zöld fenyő, fényesen csillogó,
ágain fényfüzér, s hófehér szerpentin
csodálja sok gyerek, a téren odakinn,
miközben réveteg hull a hó, hull a hó.

Fehér a téli táj, s hófelleg világít
a szívünk reménnyel megtelik ma éjjel,
angyalok viszik az örömhírt friss széllel,
születik egy gyermek, hirdetik a házig.

Hol anyja karjában mosolyog édesen,
mert ő a világot átéri szélesen
máris jó hírével, üdvözítőnk lészen.

Világnak világa, virágnak virága,
megváltást hozott ő e setét világba,
bűn, s halál meghátrál, nem győzhetnek mégsem!

Debrecen, 2019. 12. 24.
 
Utoljára módosítva:
Oldal tetejére