Történelemmel kapcsolatos könyvek I.

John Keegan
Az iraki háború

John Keegan, akitől legutóbb A második világháború-t olvashattuk, korunk vezető hadtörténésze, évtizedekig oktatott a sandhursti katonai akadémián, ma pedig a Daily Telegraph védelmi rovatát vezeti. Napról napra figyelemmel kísérte és új ságcikkekben kommentálta a 2003-as iraki háború lefolyását, majd pedig exlcluzív interjúkat kész~tett a koalíció főparancsnokával, Tommy Franks tábornokkal és Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszterrel. Adatgyűjtése a hadművelet legapróbb mozzanataira is kiterjedt. Könyvében elénk tárja Irak első világháború utáni megalakulását, az egymást váltó politikai és katonai rezsimeket, egészen Szaddam Huszein hatalomátvételéig. Széles kitekintést kapunk a Szaddam alatti Irakról, a diktátor hatalomgyakorlási módszereiről, bel- és külpolitikai ambícióiról. Megismerkedhetünk az Egyesült Államok vezette koalíció létrehozásának körülményeivel, alegységekre lebontott szervezeti rendjével, fegyverzetével és haditervével. Magát a hadjáratot két részre osztva tárja elénk a szerző: a brit kontingens jól elkülöníthető feladata Bászrának és környékének megszállása, míg az amerikai haderő Bagdad felé tör előre. A teljes és gyors diadal egyrészt a britek helyismeretének és történelmi tapasztalatának, másrészt az amerikaiak páncélos manőverező képességének, szervezettségének és fegyelmének köszönhető. Keegan elemzi a háborút megelőző s azóta sokat vitatott hírszerzés anyagait, metódusait és politikai következményeit is, de nem hagy kétséget afelől, hogy az iraki háborúra és rendszerváltásra a térség és a világ stabilitása érdekében szükség volt.

Adam Zamoyski
Napóleon bukása
És a bécsi kongresszus (1814-1815)

Bár a Napóleon 1814-es, Elba szigeti száműzése után kötött párizsi béke véget vetett az Európában negyedszázada tartó forradalmaknak és háborúknak, a kontinens jövőjét illetően semmilyen megállapodást nem hozott. A nagyhatalmak – Nagy-Britannia, Ausztria, Poroszország és Oroszország – részvételével nagyszabású kongresszus, bizottságiülés-sorozat kezdődött Bécsben: nyolc hónapon át tartó forgatag, ahol a politikai tárgyalások mellett bálokat, vacsorákat, koncerteket, színielőadásokat, vadászatokat és tornákat rendeztek az összegyűlt több ezer arisztokratának. A békéért magas árat kellett fizetni. Jó néhány kérdés – többek közt Németország és Poroszország problémái – maradt megoldatlan, a legfontosabb kérdések egy részét újabb csaták közepette kellett eldönteni. Sőt még a bécsi események sem olyan méltóságteljesen zajlottak, ahogyan azt ábrázolni szokták.
Adam Zamoyski, a neves amerikai történész (a Park Kiadónál megjelent 1812 – Napóleon oroszországi hadjárata szerzője) eredeti források – hivatalos dokumentumok, magánlevelek, naplók és személyes beszámolók, rendőrségi kémek és besúgók jelentései – segítségével hitelesen mutatja be a történelem néhány leghatalmasabb és legbefolyásosabb alakját, egyebek közt Sándor cárt, Metternichet, Talleyrand-t és Wellingtont, meg azt a fülledt, anyagias, hatalmi viaskodásokkal teli és kéjsóvár világot, amelyben az új Európa kovácsolódott.
„Az elmélyült kutatásokon alapuló, elegáns stílusban íródott Napóleon bukása kiemelkedő alkotás – igazi ínyencfalat a könyvek között."

Simon Sebag Montefiore

Adam Zamoyski
1812
Napóleon végzetes oroszországi hadjárata

Napóleon oroszországi inváziója, majd a rettenetes visszavonulás Moszkvából kolosszális léptékű hadi eposz és emberi tragédia – a totális háború első példája a történelemben. Az 1812-es hadjárat azonban nem egyszerűen Oroszország honvédő háborúját jelentette: az európai hegemóniáért küzdő Napóleon és I. Sándor cár hosszú párharcának csúcsa volt, kimenetele pedig majd két évszázadra meghatározta az európai kontinens történelmének alakulását.
Könyvek százait írták már Napóleon 1812-es oroszországi hadjáratáról, de Adam Zamoyski 1812-je több, mint az egyik legjobb. Ez a mű – átfogó és mélyreható jellege, valamint kiváló prózája okán – talán a legjobb. (John Lukacs)

Robert Kershaw
Soha ne add meg magad
Egy háborús nemzedék emlékei

Az egyik legnevesebb és leginkább egyéni hangú brit hadtörténész, a korábban magas parancsnoki beosztásokat betöltő Robert Kershaw a Soha ne add meg magad lapjain a második világháború hétköznapi résztvevőinek személyes és hiteles hangját szólaltatja meg. A külföldön harcoló katonáktól azokig, akik a hátország frontján vívták a maguk harcát, a szerző rendkívül érzékletes képet tár elénk arról a nemzedékről, amely akkor a puszta fennmaradásért küzdött. Kershaw azoknak az embereknek a szavaival beszéli el a háború történetét, akik átélték azt. Elvisz bennünket a Blitz – Anglia bombázása – borzalmas éjszakáitól az Észak-Afrika határtalan sivatagjában vívott csatákba, a burmai dzsungelháborúból a Németország fölé repülő Lancaster bombázók fedélzetére és Normandia partjaira. Kershaw különös érzékenységgel és megértéssel közelít kötete tárgyához, aminek talán az is az oka, hogy nem mindennapi családba született. A szülei 1945-ben találtak egymásra Németországban – édesapja megszálló brit katona volt, édesanyja helyi német.
A könyv veteránokkal és civilekkel készített interjúkat, napló- és levélrészleteket fűz egyetlen folyammá Nagy-Britanniából, a Nemzetközösség országaiból és Németországból. Tanúságtétel ez azokról a rendkívüli emberekről, akik átélték a második világháborút – és akik azzal, hogy nem voltak hajlandóak megadni magukat az ellenségnek, örökre megváltoztatták önmagukat és Nagy-Britannia jövőjét is A Soha ne add meg magad a háború valóságán túl mintegy megérteti velünk, hogy a nagy történelmi események mögött mindig emberi sorsok vannak, és azok legalább annyira tanulságosak és érdekesek, mint a nagy emberek nagy döntései és a gigászi ütközetek.
Ez az a Kershaw-könyv, amely a legérdekesebb lehet a hadtörténettel nem beoltott olvasónak, a hadtörténettel beoltottakról nem is beszélve.

Robert Kershaw
Harckocsizók
A páncélos hadviselés emberi története

A harckocsi, „a tank” volt az a fegyver, amely a 20. század csatatereit fizikai valóságában és pszichológiailag is uralta. A német villámháborúnak éppúgy az alapvető eszköze volt, mint az izraelinek, valahányszor a szovjetek „jöttek, mint az oroszok” (1944, 1956, 1968), ők is páncélosok ezreit használták, de Koreában, a vietnami „dzsungelháborúban”, a Balkán hegyei között vívott délszláv polgárháborúkban, az iraki háborúkban, és sok békefenntartó műveletben is jelentős szerepet játszott.
Hatalmas az irodalma magának a harckocsinak, az eszköznek, de eddig alig méltatták figyelemre az eszközt használó embert, a harckocsizót, pedig ez a gép hihetetlenül függ kezelői szaktudásától. Robert Kershaw korábbi kutatásai során újra és újra szembesült a páncélos fegyvernem jelentőségével, és ezért életművét a két világháború harckocsizóinak történetével koronázta meg. Az utolsó pillanatban még sok II. világháborús veteránnal sikerült interjút készítenie, és mert maga is a háborút megjárt katona, kiválóan szót értett velük. Az írott forrásokat is kritikus szemmel elemezve és az „oral history”-val összevetve, életteli, hiteles képet ad a veszélyekkel teli szolgálatról a mind nagyobb és erősebb páncélosokban, meg arról, hogyan hat egymásra a katona és fegyvere. Azt is megtudjuk, a konstruktőrök és a gyártók miért éppen ezt vagy azt az ismert típust hozták létre, és akik egy-egy híres páncélost, a T-34-est, a Tigrist, a Shermant stb. használták, mint gondoltak a sajátjukról és az ellenségéről.

Bihari Péter
1914 – A nagy háború száz éve

"Princip jól célzott. Pontosan az életünk közepébe” – írta Márai Sándor 1914 végzetes nyaráról. A Nagy Háború több mint ötven hónapja a XX. század "őskatasztrófája lett, amely gyökeresen alakította át Európát és az európaiak életét. Ez a könyv a résztvevők szemével, személyes sorsok sokaságán keresztül mutatja be a háború teljes történetét. Felsorakoznak a névtelen frontharcosok és az ismeretlen háziasszonyok, a kor katonai és politikai vezetői, sőt az olyan későbbi hírességek is, mint De Gaulle és Hitler, Rommel és Zsukov, Montgomery és Truman. Nem kevésbé fontos, hogy megismerjük: miként látta a sorsfordító négy évet Keynes és Karinthy, Ady és Babits, Max Weber és Thomas Mann, Schnitzler és Hasek, Otto Dix és Ferenczi Sándor. A kötet alapvető tematikus felépítése lehetővé teszi, hogy a magyar események beágyazódjanak a háború egyetemes történetébe, és hogy a megszokottnál nagyobb teret kapjanak a hátország gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális folyamatai.

Michael Wood
Anglia múltjának nyomában

A Domesday Book, minden idők talán legmegdöbbentőbb történelmi dokumentuma 1086-ban született meg. A felmérést, mely Anglia területeit és lakosait érintette, Hódító Vilmos parancsára végezték el. Azért nevezték Domesday Booknak, vagyis „ítéletnapi könyvnek”, mert „a benne szereplő tények éppen olyan megkérdőjelezhetetlenek, mint a végítélet napján felolvasandó bűnlajstrom”. E könyv, mely Anglia múltjának nyomába ered, nem pusztán egy ősrégi kézirat, a Domesday Book elemzése, sokkal inkább kísérlet annak a világnak a felélesztésére, amelyet ez a dokumentum oly elevenen tár elénk. Adatainak szakértő felhasználásával a szerző nemcsak a normann társadalomról ad átfogó képet, de az azt megelőző angolszász, római és vaskori társadalmakról is.

Martin Middlebrook
A somme-i csata első napja
1916. július 1.

1916. július 1-én a Somme-nál brit katonák hosszú sorai emelkedtek ki a lövészárkaikból és lassú, egyenletes léptekkel elindultak a német állások felé, ahol a széles szögesdrót akadályok mögötti német géppuskások már várták őket. A nap végére az elavult taktika és a modern hadviselés összecsapása a britek szörnyű vereségéhez vezetett. Egyetlen nap alatt 60 000 katonájukat vesztették el, köztük 20 000 halottat. A somme-i csata első napja a brit hadtörténelem legvéresebb fekete napja lett, és az angol nyelvterületeken sokak számára az egész háború hiábavalóságának valamint az egyszerű katonák hősiességének szimbólumává vált.

Martin Middlebrook könyve ennek az egyetlen napnak a történetét dolgozza fel, amit az tesz különösen érdekessé az olvasó számára, hogy nem csupán a hivatalos iratokra támaszkodik, hanem annak a több száz túlélőnek a személyes elbeszélésére is, akikkel a szerző könyve írásakor (1969-71) még személyesen is találkozhatott. Jó részük a háborús lelkesedés hatására önkéntesen bevonult hétköznapi emberek voltak, akik egyszer csak olyan borzalmak és pusztítás középpontjában találták magukat, amire az emberiség történetében addig még nem volt példa. A magával ragadó és lesújtó történet az igazságot kívánja bemutatni egy egész generáció feláldozásának hátteréről, akiket nem csak az ellenség golyói öltek meg, hanem a saját vezetőik ostobasága is.

E könyv – tudtunkkal – az első magyar nyelven megjelenő munka, amely a somme-i csatával foglalkozik. Mostani, első hazai kiadását különösen aktuálissá teszi, hogy a somme-i csata száz évvel ezelőtt kezdődött.

Ungváry Krisztián · Tabajdi Gábor
Budapest a diktatúrák árnyékában
Titkos helyszínek, szimbolikus terek és emlékhelyek

Ungváry Krisztián és Tabajdi Gábor rendhagyó útikalauza a 20. század politikai diktatúrái és legmegrázóbb történelmi eseményei mentén veszi lajstromba Budapest emlékeit. A szerzőpáros olyan fővárosi helyszíneket mutat be olvasóinak, amelyek jobbára ismeretlenek a turisták előtt, a városlakók számára pedig a félmúlt homályába vesznek.
A fiatal kutatók budapesti sétáin feltárulnak az 1919-es Tanácsköztársaság és az azt követő fehérterror, a német megszállás, a nyilas rémuralom és a zsidóüldözés, a világháborús főváros, a szovjet megszállás és a Rákosi-diktatúra, az 1956-os forradalom és szabadságharc, végül a Kádár-korszak elfeledett vagy épp szándékosan titokban tartott történeti helyszínei és emlékhelyei. Az egyes történelmi eseményekhez köthető szobrok és műemlékek kapcsán a szerzők múlt és jelen emlékezetpolitikai törekvéseit is áttekintik.
A történészpáros kíméletlen és fájdalmas őszinteséggel mutat rá: a múlt századi véres diktatúrák emlékei jelöletlenül bár, de ma is ott kísértenek a főváros utcáin – ideje hát mindenkinek megismerni őket.

Ungváry Krisztián
Búvópatakok
A jobboldal és az állambiztonság 1945–1989

Az Ungváry Krisztián által szerkesztett tanulmánykötet áttekinti a Kádár-rendszer állambiztonsága szempontjából jobboldalinak tekintett hagyomány és gondolkodás, illetve az ezt képviselő csoportok 1945 és 1990 közötti történetét. Mivel e meglehetősen széles – a progresszív konzervatív eszmétől a radikális szélsőjobboldali mozgalmakig terjedő – politikai paletta szereplői és nézetei a kommunista és államszocialista diktatúra idején egyként ellenségesnek minősültek, a kötet tanulmányai mindenekelőtt az állambiztonsági iratok feldolgozására épülnek.

Szabó Péter
Keleti front, nyugati fogság
A magyar honvédség a második világháborúban és azután 1941–1946

Hetvenöt éve annak, hogy „valahol Oroszországban" csaknem odaveszett egy teljes magyar hadsereg. A magyar királyi 2. honvéd hadsereg eredményes utóvédharcai és a szovjet vezetési hibái miatt a teljes megsemmisülés ugyan nem következett be, a személyi és anyagi veszteségek így is hatalmasak voltak. Közel 50 ezer elesettről, majd ugyanennyi sebesültről és 28 ezer hadifogolyról emlékezünk meg több mint negyedévszázada minden év január 12-én. A Don menti arcvonal 1943. januári áttörésének eseményeit és a bekerítéssel fenyegetett honvédalakulatok sorsát számos történeti szakmunkában, szépirodalmi alkotásban, filmen dolgozták fel. Ám a keleti hadszíntér mögöttes területein zajló eseményekkel, amelyeknek brutalitása sokszor felülmúlta a harci cselekmények borzalmait, csupán egy évtizede kezdtek el foglalkozni történészeink és hadtörténészeink.

A Keleti front, nyugati fogság című kötet éppen a 2. hadsereg megszálló és az arcvonal mögötti más tevékenységét dolgozza fel. Legfőbb forrásai – a magyar királyi honvédség fennmaradt korabeli hadiokmányain kívül – a „doni poklot" átélt katonák és munkaszolgálatosok harctéri naplói és visszaemlékezései, illetve az 1945 utáni népbírósági peranyagok voltak. Ezek fontos adalékul szolgálhatnak, hogyan zajlottak le a 2. hadsereg és egy magyar megszálló zászlóalj partizánellenes vállalkozásai, a magyar katonák miféleképpen vélekedtek a megszállt orosz és ukrán területek háborús állapotairól és lakosságáról, miként működött a magyar katonai közigazgatás a Don mögötti területen, hogyan torkollott tragédiába a keleti hadszíntérre kivezényelt magyar munkaszolgálatosok sorsa, milyenek voltak a frontkatonák hétköznapjai az arcvonalban, és hogyan tartották a kapcsolatot az otthoniakkal.

Az utolsó tanulmány pedig a második világháborút követően nyugati hadifogságba esett magyar katonák sorsát mutatja be.

Patrick McGuinness
Az utolsó száz nap

Az egykori „Kelet Párizsa”, Bukarest 1989-ben – a veszély, az elnyomás és a korrupció, ugyanakkor az intenzitás és a feldúlt szépség világa. Mialatt Ceausescu romboló osztagai sietve pusztítják a régi várost, hogy helyére felépíthessenek egy sztálinista Legolandet, lakói a kommunizmus végóráiban élik hétköznapjaikat, mit sem sejtve, hogyan és mikor fejeződik be e véres játék.

Az utolsó száz napban egy brit fiatalember bukaresti élményeibe pillanthatunk be, bejárjuk vele a várost, megmerítkezünk Európa legparanoiásabb rezsimjének embertelenségében és brutalitásában. Miközben a főhős belakja e szokatlan élményekkel teli világot, ismeretséget köt a román diktátor „bábszínházának” valamennyi karakterével: az ellenzéki gondolkodókkal, a vezető pártfunkcionáriusokkal, a feketézőkkel, a korrupt diplomatákkal, a kémekkel és a hétköznapi emberekkel egyaránt. S szomorú iróniával el kell fogadnia e furcsa helyzetet és a még furcsább játékszabályokat: „Ez egy olyan ország, ahol a lakosság egyik fele a másik felét figyeli, aztán cserélnek.”

„Briliáns regény, a kommunista Bukarest málló romjai közt játszódó történet, mely 1989-be repít vissza bennünket – borús, hibátlanul megírt, keserűen tisztánlátó, ugyanakkor letehetetlen.” – James Wood, New Statesman – „Az év könyvei”

„Az év egyik legkiválóbb regénye.” – London Evening Standard, Telegraph, New Statesman

„Emlékezetes történet a történelem egy sorsfordító pillanatáról.” – Kansas City Star

„McGuinness figyelme mindenre kiterjed; reflektív, szellemes és precíz… Metszően pontos, ugyanakkor lebilincselő beszámoló egy társadalomról és egy történelmi korról, amelyre feltétlenül emlékezni kell, különösen manapság.” – The New York Times Book Review

„A valódi felnőtté válás története élénk történelmi háttérrel… Az éles szemű McGuinness regénye emberek, helyek és helyzetek ihlette gyors, szellemdús leírások sora… Ő azonban nem csupán azt elemzi, hogyan működtek az egyes emberek ebben a mára már átalakult országban: megragadta a bármely társadalomban fel-felbukkanó korrupció és zsarnokság okozta viselkedéstorzulás lényegét.” – The Washington Post

Ewen Montagu
A sosemvolt ember

Az angol titkosszolgálat egyik bravúros akciójáról számol be Ewen Montagu, a különös „hadművelet” egyik szervezője és irányítója. Hogyan juttatta el a náci vezérkarhoz a sosemvolt „Martin őrnagy” azokat a szigorúan bizalmas – csak éppen hamis – iratokat, amelyek láttán Hitler maga is szentül hitte, hogy a legközelebbi partraszállás Görögországban, vagy esetleg Szardínia szigetén várható, s hogy a szicíliai partraszállás csak afféle „megtévesztő hadművelet”. A szerző a szakember tárgyilagosságával írja le az akció előkészítésének sok apró részletét, és minden hatásvadászattól mentes beszámolójával beavatja az olvasót eme különös mesterségnek számos műhelytitkába.

Heinz Guderian
Riadó! Páncélosok!
A páncélos fegyvernem fejlődése, harcászata és hadműveleti lehetőségei

"Minél erősebb, minél korszerűbb a Wehrmacht fegyverzete, felszerelése és szelleme tekintetében, annál biztosabban teljesíti a béke megőrzésének feladatát” – írja Heinz Guderian „Riadó! Páncélosok!” című könyvében, amely – a hadtörténészek véleménye szerint – a huszadik század katonai szakirodalmának egyik legfontosabb műve. Guderian, aki a második világháborúban a páncéloshadsereg parancsnoka volt, ebben foglalta össze annak a tizenöt évi kutatómunkának az eredményeit, amelynek során a gépesített és páncélos fegyvernem fejlődését tanulmányozta annak kezdetétől, az első világháború idejétől 1937-ig, amikor a könyv megjelent. A szerzőnek és könyvének jelentős szerepe volt abban, hogy a páncéloshadosztályok döntő áttörő erőként működtek közre a német hadsereg 1939–1942. évi látványos győzelmeiben.

Florian Illies
1913
Az évszázad nyara

1913: ez az a pillanat, amikor a korszak virága teljében van, az az év, amikor minden lehetségesnek tűnik. A ragyogó kezdetben azonban már felsejlik a hanyatlás. 1913-ban az irodalom, művészet és zene tudja már, hogy az emberiség elveszítette ártatlanságát. Az irodalom, művészet és zene a végletekig elmegy, mintha már nem is lenne holnap. Proust az eltűnt idő nyomába ered, Malevics négyzetet fest, Gottfried Benn beleszeret Else Lasker-Schülerbe, Kirchner megfesti a metropolis arcát, Stravinsky és Schönberg hallatlan botrányokat okoz, Essenben megnyitják az első Aldi-szupermarket prototípusát, Milánóban az első Prada üzletet. Duchamp biciklikereket szerel egy hokedlire, egy 15 éves, Bertolt Brecht nevű tanuló egy augsburgi diáklap főszerkesztője lesz – Münchenben pedig egy Adolf Hitler nevű levelezőlap-festő akkurátus városképeit árusítja.
Florian Illies könyve lélegzetelállító képet rajzol arról a páratlan évről, amelyben a hosszú 19. század nekicsattan a rövid, háborúkkal és szélsőségekkel terhes 20. századnak, s a felfestett nagyszabású panorámával eleven jelenné varázsolja az 1913-as évet, a virágzás pillanatát és a hanyatlás nagymiséjét.
A szerzőről:

Florian Illies 1971-ben született, Bonnban és Oxfordban tanult művészettörténetet, 1997-ben a Frankfurter Allgemeine Zeitung tárcarovatának szerkesztője lett; 1999-től 2001-iga FAZ Berlini oldalak rovatának vezetője; majd az újonnan alapított Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung tárcarovatát vezette; társalapítója és kiadója a Monopol című művészeti folyóiratnak. 2008-tól a Die Zeit irodalmi- és tárcarovatának felelős szerkesztője. Illies jelenleg a Villa Grisebach berlini aukciós ház társtulajdonosa, azon belül a 19. századi művészettel foglalkozik. Eddig megjelent 4 könyve 1 millió példányban fogyott el.

Roy Jenkins
Churchill

Winston Churchill nemcsak a huszadik század leghíresebb és Nagy-Britannia valószínűleg legkiemelkedőbb miniszterelnöke volt, hanem a modern történelem óriása is. Ám hiába töltött hatvan évet a politikai élet élvonalában, a második világháború nélkül valószínűleg csak úgy emlékeznénk rá mint a brit belpolitika egyik mellékszereplőjére.
Ebben a briliáns életrajzban Roy Jenkins, a kitűnő biográfus nagy tehetséggel eleveníti meg és elemzi Churchill kivételes karakterét, gyengéit és erősségeit egyaránt. Bemutatja, hogy Churchill már igen ifjan tudta: nagy feladatot ró rá a sors nemzete életében, és tudatosan készült erre a kihívásra. Saját gazdag tapasztalatára és a politikatörténetben való félelmetes jártasságára alapozva Jenkins megvilágítja és részletesen elénk tárja Churchill parlamenti karrierjét, választási küzdelmeit, hullámhegyeit és hullámvölgyeit.
Churchill politikai életének tüzetes elemzése nyomán fény derül arra, milyen hihetetlenül széles és nagy ívű parlamenti pályát futott is be. Majdnem hatvan esztendőn keresztül, Dél-Afrika létrejöttétől a nagy munkássztrájkon és VIII. Edward lemondási válságán át az angliai csatáig és a vasfüggöny leereszkedéséig Churchillnek a Westminster, a politika világa volt az élete. Jenkins pezsgően, nagy éleslátással idézi meg ezeknek az éveknek a szellemét, miközben ugyanekkora figyelmet szentel Churchill másik jelentős tevékenységének, szerteágazó írói működésének is.
A legrészletesebben mégis a második világháború eseményei sorjáznak előttünk, megmutatva, mennyire borotvaélen táncolt Nagy-Britannia 1939 és 1941 között. A könyv egyik legfontosabb tanulsága: ha nincs Churchill, talán nincs győzelem és nincs fennmaradás sem.
Roy Jenkins széles körű tudása, remek stílusa, fanyar humora és metsző intellektusa az életrajzírás egyik csúcspontját eredményezte. Churchillhez, a politikushoz és az emberhez soha még könyv ilyen közel nem férkőzött.
Roy Jenkins (1920-–2003) parlamenti képviselőként, belügy- és pénzügyminiszterként tevékenykedett, később az Oxfordi Egyetem tiszteletbeli rektorává választották. Több népszerű politikai életrajzot is írt, a Gladstone elnyerte a Whitbread Biography-díjat. 1987-ben Lord Jenkins of Hillhead néven főrendi rangot kapott az uralkodótól.

David Faber
München 1938
A megbékélési politika válsága

„Szent Vencel, Husz János és Tomáš Masaryk népe nem lesz rabszolgák nemzete."

1938. szeptember 30-án Neville Chamberlain brit miniszterelnök Adolf Hitler német kancellárral folytatott müncheni tárgyalásáról hazaérkezett Londonba. A repülőgép lépcsőjéről emelte magasba azt a papírlapot, amelyet ő is, a Führer is aláírt: ebben megígérték, Nagy-Britannia és Németország soha többé nem visel háborút egymás ellen. Chamberlain hazahozta „a tisztességes békét – korunk békéjét".
David Faber gazdag levéltári anyagból merítve idézi fel ezt a rendkívüli történetet, a legfontosabb eseményeket, amelyek a müncheni találkozóhoz és következményeihez vezettek: Lord Halifax balvégzetű látogatásához Hitlernél; Chamberlain titkos tárgyalásaihoz Mussolinivel, és a berlini botrányokhoz, amelyek megingatták Hitler rendszerét. Miközben Berlinben tanúi lehetünk Hitler könyörtelen háborús készülődésének, Londonban tehetetlenül figyeljük, hogyan próbálkozik fáradhatatlanul Chamberlain Hitler megbékítésével.
„Az európai diplomáciatörténet egyik legmocskosabb eseményének megrendítő rekonstrukciója."Sunday Telegraph
„Faber könyve a történetmesélés remeke."The Spectator

Sok kiváló történelmi könyv született arról, milyen sikertelenül próbáltak Hitlerrel megbékélni a harmincas években, de egyik sem olyan magával ragadó és meggyőző, mint David Faber aprólékos kutatómunkával megírt könyve. Az élethű portrékban, drámai konfrontációkban gazdag könyv hatásosan váltogatja a Downing Street-i piszmogás és a berchtesgadeni kíméletlen tervezgetés szálait, s elolvasása után lehetetlen elhinnünk, hogy a megbékítés valójában értelmes elgondolás volt.The Wall Street Journal
Nem nehéz elképzelni, hogy Chamberlain megbékítési politikája miért olyan vonzó téma a történészek számára. Kudarca előrevetítette a második világháborút, és messze nem ez az egyetlen öröksége: „München tanulságai” szolgáltak alapul a majd fél évszázados hidegháború geopolitikai koordináta-rendszeréhez.
Faber könyve remekül adja vissza a müncheni konferencia kaotikusságát, a résztvevők közötti nehézkes, feszült légkört. Mesteri beszámolója bizonyítja, hogy amivel Chamberlain Münchenből visszatért, az sokkal kevesebb volt „a tisztességes békénél”.The Spectator
Levéltári anyagok, naplók és visszaemlékezések felhasználásával David Faber mélyrehatóan rekonstruálta a huszadik század egyik legemlékezetesebb eseményét. Ráadásul úgy mondja el a müncheni konferencia történetét, hogy az rabul ejti az olvasót akkor is, ha a tragikus végkifejlet ismert.Joseph S. Nye, Jr., a Harvard Egyetem politikatudomány-professzora.

Simon Attila
Magyar idők a Felvidéken (1938-1945)
Az első bécsi döntés és következményei

Az 1938. november 2-án, a bécsi Belvedere palotában kihirdetett első bécsi döntéssel Magyarország 11 927 négyzetkilométernyi területet, Szlovákia és Kárpátalja déli, főleg magyarok lakta határsávját kapta vissza Csehszlovákiától. A visszacsatolást követő ellentmondásokkal terhes időszak – a felvidéki „magyar idők” – mindezidáig nem lett rendesen kibeszélve, ráadásul a Felvidék történetének ezen viharos hat és fél esztendejéről igen keveset tudunk. Egyrészt azért, mert akik átélték az 1938–1945 közötti eseményeket, nem mondták, nem mondhatták el történeteiket, másrészt a történetírás – magyar és szlovák részről egyaránt – elfeledte a témát, a rendszerváltás előtt ugyanis egész egyszerűen nem volt divat foglalkozni vele. Többek között ezért számít SIMON ATTILA kiegyensúlyozott és alapos elemzése hiánypótló munkának. A szerző saját kutatásaira és a fellelhető szakirodalomra támaszkodva nyújt betekintést a Felvidék történetének e különös – és sok szempontból tragikus – időszakába, és bemutatja a társadalmat érintő viharos változásokat. Az élvezetes stílusban megírt tanulmányból megtudhatjuk milyen hatással volt a politika az átlagemberek mindennapjaira, és olyan érdekességekről is olvashatunk, hogy milyen akadályokat kellett leküzdeni a felvidéki focicsapatoknak, miután újra a magyar bajnokságban szerepelhettek, miként tervezte a „nyugdíjasok városává” alakítani Kassát a magyar kormányzat, és azt is, hogy milyen lett volna, ha kiszabadul a palackból a „felvidéki szellem”.

Peter Padfield
Himmler

„Heinrich Himmler, ez az ártatlan külsejű, művelt, ám elvakult náci a második világháborús Németország legrettegettebb vezetőjévé emelkedett. Az SS birodalmi vezetőjeként nemcsak az SS-csapatoknak, hanem a rendőrségnek, a Gestaponak és a különböző titkosszolgálatoknak is főnöke volt. Részt vett Hitler hatalomra juttatásában, a náci párton belüli véres leszámolásokban, a zsidók üldözésében. Ő irányította Németország és a megszállt területek megtisztítását; ő találta ki és valósította meg a koncentrációs táborok rendszerét; az ő halálfejes alakulatai irtották a nem árja származásúakat szerte Európában; az ő utasítására végeztek borzalmas orvosi kísérleteket élő embereken; ő adott utasítást a gázkamrák felépítésére és alkalmazására. Róla és tetteiről szól ez a könyv…”

Helmut Kohl
A fal leomlásától az újraegyesülésig

Helmut Kohl visszaemlékezése sorsfordító időszakba kalauzolja az olvasót, a német újraegyesülési folyamat korszakába. A tárgyilagos hangú memoárból kiderül: a berlini fal 1989. november 9-i leomlása nem jelentette automatikusan a német egység megteremtését – az egységet tűzön-vízen keresztül képviselő, mégis mértéktartó politikai vezetésre volt szükség ahhoz, hogy a németek 1990. október 3-án már a két Németország újraegyesülését ünnepelhessék. Helmut Kohl számtalan ütköző nézőpontra mutat rá e sorsdöntő napokból: a nyugat-európai államok vonakodásától, a párton belüli intrikáktól és a Szovjetunióval folytatott nehéz tárgyalásokon, az amerikai elnökkel kialakított és elengedhetetlenül fontos szoros együttműködésen, valamint a nyugatnémet és a keletnémet márka közötti átváltási problémákon át a teljes szuverenitás és az egysült Németország NATO-tagsága által felvetett létfontosságú kérdésekig. Írásából világosan kiderül, hogy minden nap valóságos politikai kötéltáncot jelentett.
Helmut Kohl végül egy minden európaihoz szóló, nagyon is aktuális felhívást fogalmaz meg, amely a németországi egység megteremtése óta a szeme előtt lebeg. Ez pedig az európai egyesülésnek, az „érme másik oldalának” a beteljesítése. A magyar kiadás Helmut Kohl magyar olvasókhoz címzett, személyes hangú előszavával válik teljessé.