„Azt, hogy mit kell tanítani és nevelni, csakis az alakuló ember és individuális adottságai megismeréséből szabad meríteni. Valós antropológia legyen a nevelés és oktatás alapja. Ne azt kérdezzük: Mit kell tudnia és mire kell képessé lennie az embernek a fennálló társadalmi rend számára? Hanem: Mire van hajlama és mit lehet fejleszteni az emberben? Ekkor egyedül válik lehetővé, hogy a társadalmi rendbe mindig új erőket tápláljunk a felnövekvő generációkból. Ekkor él csak ebben a rendszerben mindig az, amit az oda belépő egész emberek csinálnak belőle; s nem pedig azt csinálják a felnövekvő generációból, amit a fennálló társadalmi rend akar belőle. <O
</O
Iskola és társadalmi rend között egészséges viszony akkor áll csak fenn, ha az utóbbiba a nem akadályozott fejlődésben nevelt új individuális emberi adottságok kerülnek odavezetésre. Ez csakis akkor történhet, ha az iskolát és nevelésügyet a társadalom szervezetén belül saját önigazgatásának alapjára állítjuk. Az állami és gazdasági életnek fogadniok kell az önálló szellemi élet által nevelt embereket; nem pedig saját igényeik szerint írhassák elő oktatásmenetüket. Amit egy embernek egy bizonyos életkorban tudnia kell, vagy azt, amire képesnek kell lenni, annak az az emberi természetből kell adódnia. Az államnak és a gazdaságnak úgy kell alakulniuk, hogy az emberi természet követelményeinek feleljenek meg. Nem az állam vagy a gazdasági élet dolga kijelenteni: Ilyen módon van szükségünk erre az embere egy bizonyos hivatalhoz, tehát vizsgáztassátok a számunkra szükséges embereket és elősször is arról gondoskodjatok, hogy ismerjék azt és legyenek arra képesek, amire szükségünk van – hanem, a társadalmi organizmus szellemi tagja, önigazgatásából eredően a képzés meghatározott pontjtára juttassa a megfelelő tehetségű embereket és állam, valamint a gazdaság a szellemi tagban végzett munka eredményeinek megfelelően rendezkedjenek be.”<O</O
<O</O
Rudolf Steiner: Pedagógiai tanulmányok 1.<O</O
</OIskola és társadalmi rend között egészséges viszony akkor áll csak fenn, ha az utóbbiba a nem akadályozott fejlődésben nevelt új individuális emberi adottságok kerülnek odavezetésre. Ez csakis akkor történhet, ha az iskolát és nevelésügyet a társadalom szervezetén belül saját önigazgatásának alapjára állítjuk. Az állami és gazdasági életnek fogadniok kell az önálló szellemi élet által nevelt embereket; nem pedig saját igényeik szerint írhassák elő oktatásmenetüket. Amit egy embernek egy bizonyos életkorban tudnia kell, vagy azt, amire képesnek kell lenni, annak az az emberi természetből kell adódnia. Az államnak és a gazdaságnak úgy kell alakulniuk, hogy az emberi természet követelményeinek feleljenek meg. Nem az állam vagy a gazdasági élet dolga kijelenteni: Ilyen módon van szükségünk erre az embere egy bizonyos hivatalhoz, tehát vizsgáztassátok a számunkra szükséges embereket és elősször is arról gondoskodjatok, hogy ismerjék azt és legyenek arra képesek, amire szükségünk van – hanem, a társadalmi organizmus szellemi tagja, önigazgatásából eredően a képzés meghatározott pontjtára juttassa a megfelelő tehetségű embereket és állam, valamint a gazdaság a szellemi tagban végzett munka eredményeinek megfelelően rendezkedjenek be.”<O
</O<O
</ORudolf Steiner: Pedagógiai tanulmányok 1.<O
</O
