Milyenek a Magyarok?
- Téma inditó Spanky
- Kezdés dátuma
Ebben nem teljesen értünk egyet. Már mint az alapozás kérdésében. De nem is értem, miért éppen ez a vita tárgya, amikor ez pszichológiai tény.
Igen, fontos a hagyomány is, mint a köztünk élő múlt. De ez félreviszi az eredeti vita témát.
Az is egy szemlélet, hogy nem fontos a múlt, de annak bizonytalanság, önbizalomhiány az eredménye. Pont amilyenek vagyunk mi magyarok.
A múlt egyetlen dologra alkalmas: Hogy tanuljunk belőle. Sztem a rosszat sem lehet kikerülni, kidobni, az hazugság lenne. El kell fogadni, hogy a rossz is része a múltnak. De éppen ezért nem szabad eldobni, ledegradálni a jót sem. Azt is meg kell tanulnuk értékén kezelni.
Ha valaki önbizalomrol beszel, az önmagat erti alatta, mert te mast, csak magabiztosnak lathatsz vagy tudsz megitelni.
Ezert gondolom, az "önbizalomhiany" a te problemad es igazad van, itt hagyjuk abba ezt a temat mert ezaltal eleg szemelyes lett a dolog es a beirasodban többet "arulsz" el magadrol, mint amennyit talan szeretnel.
Jó sokáig nem voltam itt jelen mert vizsgáim voltak, aztán jöttem és olvastam és már megint nem értem. Tulajdonképpen mindenki ugyanazt mondja csak más megközelítésből. Szerintem is nagy szükség van a múltra nekünk nem csak utóbbi 100 évünk van hanem simán 1000 évünk ezt a történelmi múltat pl az USA csak szeretné és arra ami van neki nagyon büszke és arra alapoz. Valóban a múlt és a hagyomány alapozza meg az életünket és valóban túl kell lépni azokon a múltbeli sértődéseken amik napjainkat keserítik, nem szabad elfelejteni de valóban túl kell lépni rajta és előre nézni. De előre nézni is csak úgy tudsz ha tudod honnan jöttél, csak akkor tudod eldönteni ,hogy hova akarsz eljutni.Szóval ahogy Kölcsey írta:<TABLE width="100%" border=0><TBODY><TR><TD width="100%">HUSZT
</TD><TD>http://mek.oszk.hu/00700/00738/html/versek.htm</TD><TD> </TD><TD>http://mek.oszk.hu/00700/00738/html/index.htm</TD></TR></TBODY></TABLE>
Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;
Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.
Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott
Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.
És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?
Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!
Cseke, 1831. december 29.
</TD><TD>http://mek.oszk.hu/00700/00738/html/versek.htm</TD><TD> </TD><TD>http://mek.oszk.hu/00700/00738/html/index.htm</TD></TR></TBODY></TABLE>
Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;
Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.
Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott
Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.
És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?
Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!
Cseke, 1831. december 29.
Szia! Persze, hogy nem. De nekem az nem fáj.
Arról nem engem, mint magyart, ítélnek meg. Mondjuk az angolokat sem. Na, mindegy. 
csapa9
Új tag
Bertuccioval értek eggyet,illetve Kölcseyvel:"Régi kor árnyain visszamerengeni mit ér?"
A jelenben a mában kell nagynak lennünk!A kérdés :hogyan?------összefogással,közös akarattal,céltudatosan!---Meg van mindez bennünk?
Ez itt a kérdés!!
Sajnos én úgy látom, hogy a fent említett dolgok egyre kevésbé vannak meg a magyarokban.
Hasonló témák
