papagájokról

nesszi01

Állandó Tag
Állandó Tag
hát a mi pityukánk az még senkit sem csipett meg legelőszőr mikor kiengedtem akkor kijött de aztán azóta nem már 1 hete nem jön ki
 

TipeTupa

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok!
Csak most látom, hogy a házi kedvenceknél megjelent ez a topik és örülök neki, mert én is "madaras" tipus vagyok. Gyerekkoromban szinte vagy 10 évig volt hullámos papagájunk, volt egy beszélő is,elég tragikus sorssal végződött, most nem részletezem. A felnőttek felelőtlensége, persze.
Az utóbbi időben 3 éve vagyok "tudatos" papagájgazdi - gyerekként persze teljesen más volt. Elég sok mindent összeolvastam netten róluk és könyvekből, meg egyfolytában figyelem őket, szinte egésznap együtt vagyunk, ugyanabban a szobában dolgozom, ahol ők is vannak. (1 hullámospapagáj pár: Zaza és Zazu, türkizes-kék szinűek , mert a K-paxban is kék szinű a Boldogságmadár ;))
Majd még mesélek, ha érdekel. Ha bármiben (tanács,5let) segithetek, szóljatok.
 

maam

Állandó Tag
Állandó Tag
Szia Nesszi!

Tudom ajánlani, hogy egy puha rongyot dobjál rá, mert ha nem lát, akkor egy helyben fog maradni és akkor óvatosan meg lehet fogni, és szépen be lehet tenni a ketrecébe.;)
Hát lehet, hogy egy kis időben fog kerülni, míg levadászod, de így talán sikerülhet. :) Majd megszokja, a kintlétet és a kalitkáját, ami egy biztos pont neki.

Üdv
maam
 

TipeTupa

Állandó Tag
Állandó Tag
Hááát... én semmi pénzért nem dobnék rongyot a papagájaimra. Egyenes út, hogy minden bizalmat, amit addig felépitett az ember bennük, azt egy pillanatra visszavonják tőlünk. Úgy vettem észre, h a bizalom értékes kincs, amire nagyon rá kell szolgálni. Az enyémeknél egy év kellett elteljen,h azt mondjam,h a bizalmmal jól haladunk. Úgyhogy fő a türelem!
Papagáj kiengedés: csak akkor engedem ki őket, ha tudom, h legalább 3 órát biztosan nem megyek el otthonról és többnyire a lakásnak abban a felében tartózkodom. Csak egy szobában szabad nekik repülni. Most már meg merem tenni, h magukra hagyom, de eleinte nem,amig nem tudtak rendesen repülni.
Van amikor lusták, álmosak stb. a fronthatásra nagyon érzékenyek, olyankor kókadoznak és nem hajlandók kijönni a kalicból. Békén kell hagyni őket.
És alakitsa ki az ember azt a rutint magában, h kalitkaajtó nyitás előtt tudatosan megnézni, h ablak be legyen csukva. "Felelősséggel tartozom a madaraimnak..."
A visszahajtásnál több variáns van: javasolják a szakkönyvek, h fürtöskölest kell betenni a kalicba, mert az olyan mint a csoki a kisgyereknek és ha észreveszi, percek alatt bemegy. Ha megéhezik, ismét bemegy, enni.
Ha már van egy valamilyen bizalmi viszony a gazdi és madár között, akkor lehet tanitani, h jelzed neki, h azt akarod, h menjen vissza a kalicba. Pl. a kalitka hátához megyek és felnyújtom a kezem a tetejére ahol általában szoktak tapogni és a kezemmel lassan az ajtó fele terelem őket, miközben mondom a nevüket és hogy "menj vissza,menj vissza!" Emlékszem,első alkalommal néztek rám, és nem értették, h mit akarok. Másodszorra már tudták a kópék. Az enyémek a kalic tetején mászkálnak,arra még nincs technikám, h ha máshova szállnának,hogyan hajtanám be. Minden esetre nem ronggyal!!!
A hasuknál fogva lehet a madarakat szeliditeni.
Irjatok ti is tanitási technikákat :)
 

nesszi01

Állandó Tag
Állandó Tag
kedves maam és TipeTupa nagyon szépen köszönöm a tanácsot sokat segítettek ismét ezt az oldalt valami barát oldalnak kellene nevezni
 

TipeTupa

Állandó Tag
Állandó Tag
A szobatisztaság: tv-ben láttam egyszer, hogy Amerikában árulnak "papagájpelenkát" (lényeg: egy ruhadarabb úgy felkötve a hasára a szárnyainál, hogy nem zavarja a madarat a természetes mozgásban/repülésben, de felfogja az "ajándékokat"). Nem tudom, hogy Magyarországon van-e ilyen, én még nem láttam. Igazán nem lehet őket megtanítani, hogy hova pottyantsanak. A mi trükkünk, hogy szemfülesek voltunk, és ha nekikészült, akkor gyorsan alátettünk egy papírt, vagy őt tettük a rúdjára (az alatt is mindig volt papír).

Ez egy tipikus eset, h a "szeretet nevében" állatkinzóvá válnak az emberek. Ki hallott még pelenkázott madárról...? Teljesen elképedtem. A madártartónak alapvetően azt kell tudni a madaráról, h pöttyöket fog osztogatni. Gondolom a nagyobb méretű papagáj egyenlő nagyobb szemét, több tollú, de hát ez van.
És a kutyára sem kötnek pelenkát, hanem le kell vinni sétálni (és a dolgára).
Egy friss példa: az utóbi időben lett aktuális nálunk,h a lánypapi valahogy boldogtalanul pottyant és felragad a fenekére és ez borzasztóan irritálja. Egy adott ponton az összes tollat levájta a fenekéről a lábával, de ez sem segitett annyira fel volt ragadva. A végén meg kellett fogjam -pedig tudom,h ki sem állhatja,ha megfogják - és langyos vizzel le kellett mossam a fenekét. Szinte hálás szemekkel nézett rám, h nem kellett többet vakarozzon, és nagyon tudta,h eza megfogás most az ő érdekében történt,tehát nem haragudott meg rám, nem lett gyanakvóbb.
Ezt tudva,ellehet képzelni, milyen szenvedést okozhatunk nekik,ha a fenekükre kötünk egy számukra teljesen idegen anyagot. Az is olyan,mintha valami fel lenne rá ragadva és fogadok, h egyfolytában tépi le magáról.
Hiába, ilyen az ember, nem azt nézi,h hogyan tudna szeretettel gondoskodni az állatjáról, hanem, hogy hogyan kényelmes neki.
 

Danton55

Állandó Tag
Állandó Tag
Visszahajtás: az első alkalmakra őszintén szólva nem emlékszem, de én arra idomítottam be, hogyha csettintek az ujjammal, és aztán egyenesen tartom a kézfejemet elé, akkor tudja, hogy rá kell lépnie, és indul is a "taxi" a ketrecéhez :) Érdekes módon ez csak nálam működött, a többieknél nem igazán hitte el, nem tudom miért, pedig mindannyian így csináltuk :) Ha gyorsan be kell tenni, akkor elfogadható, hogy valahogy megfogd, de tényleg ne dobj rá semmit. Ő azt valami támadó alaknak veszi, és a frász fogja kitörni. Szépen sarokba kell szorítani, hogy ne tudjon elrepülni, akkor óvatosan egy ronggyal megfogni, hogy ne legyen baja, és betenni. De célszerű elég időt hagyni erre az elején, amikor még nem tudja a menetrendet.

A fürtöskölest az enyém is imádta! De amúgy is szeretett mindent szétcsipegetni. A ketrecébe a vacak, vékony műanyag rudak helyett, mi igazi fát tettünk be (temetőben kerestünk egy tiszta, de vastag kiszáradt faágat, méretre fűrészeltük, és voilá!). Nagyon szerette, mert tényleg tudott benne kapaszkodni, és csipkedni is.

TipeTupa: köszi a kajás könyvet! Szerintem jól fog még nekem jönni :D Úgyis mindig van valami új tanulnivaló :D

(Egy technikai kérdés: nektek is vacakol a fórum? Én bárhányszor kattintok valamelyik oldalra, mindig az adott topic legelső oldalára dob ki. Kénytelen vagyok mindig a címet átírni, hogy tényleg lássam azt az oldalt, amelyiket szeretném.)
 

tájdi

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok!
Nekem az a tapasztalatom a papagájokkal, hogy egy idő után úgyis megunják a röpködést és szépen visszaszállnak a kalitka tetejére, aztán ott nézelődnek tovább, végül maguktól szépen besétálnak.
Amíg többen voltak, ezt tették, de az én öregem már nem akar kiszállni, csak bent sétálgat.
Nem is erőltetem, ha ő így érzi jól magát.
Ha már elég szelíd, akkor elég hozzáérinteni a kinyújtott ujjunkat a hasához és szépen ráll, hagyja, hogy visszategyük.
 

TipeTupa

Állandó Tag
Állandó Tag
Eddig még nem jutott eszembe, h csettintsek nekik... ki kell próbáljam... :D de lehet, az még jobb lenne, ha valami utasitással összekötném...

Másnak miért nem engedelmeskedik: azt hiszem van náluk egy olyan, h ki a főgazdi, aki többet foglalkozik velük és aki általában takaritja,enniad stb., arra jobban hallgatnak.

Jó, hogy megemlitetted az ülőrudat, akartam is mondani, h vegyetek ki lehetőleg minden műanyag rudat a kalitkából. Gyümölcsfák ága teljesen megteszi (kivéve a diófa). Szerintem jó az élő fa is,mert le tudja jól rágni a kérgét és onnan is jut vitaminokhoz a szervezete. És nem kell teljesen visszintes legyen, sőt ha hagytok benne elágazást,azt annál jobban szeretik. Az is pl. egy játék nekik, hogy a vékony lehajláson lehet kapaszkodni vagy himbálózni. Imádják bontogatni a kérgét (ezért előny, ha nyers a fa). egy idő után teljesen lecsupaszitják, mi rengeteget szoktunk szórakozni, h milyen nagy munkába vannak... Teljesen megfeledkeznek magukról és csak bontanak-bontanak-bontanak... Ezzel el is telik egy nap...:mrgreen:

Erről jut eszembe, h egy ismerősünk mesélte, h ő rendszeresen vágta a madarai csőrét és karmait. Ettől megint el voltam képedve, hiszen akkor a vadon élők is kellene pedikűröshöz járjanak, és mégsem járnak. Aztán kiderült, hogy ha van igazi fa és minden féle rágnivaló szépia, mészkészitmény a kalicban, akkor nem kell félni a vágástól,mert koptatja ő magának,amennyire kell. Csak ha ha műanyaggal van körülvéve, akkor persze nincs hol.

Fürtösköles: skót vagyok e tekintetben, állitólag hizlaló (nagy a tápértéke),ezért lecsipek egy darabot belőle és kimondottan szeliditére használom, kézretanitásra. Éppen azért, hogy e finom falatokat a gazdival asszociálja és legyen kellemesebb az együttlét és ne féljen a kéztől.
 

mammut

Állandó Tag
Állandó Tag
Az enyimnek van a ketrecébe egy függőlegesen álló kb. három centi vastag akácfa, aminek körbe van öt, az ülőrúdhoz hasonló vastagságú ága. Ezeken aztán a tevékenységének megfelelően ugrál, játszik, illetve a legfelső a "hálószoba". Erről, természetesen ahol Ő úgy gondolta, már lebontotta a kérget. Rágni annyira szeret, hogy a patkó hintájában negyed évente cserélni kell a farudat, mert egyszerűen kettérágja. Mint két szembefordított kihegyezett ceruzacsutka, csak annyi marad belőle.

Danton55 technikai jelensége nálam is hasonló :mad:
 

babucs

Állandó Tag
Állandó Tag
A mienk is rág. De nemcsak az ülőfáját. Ha kint van, és újságot olvasok, akkor azt biztos megcsipkedi. Előszeretettel száll fel a konyhabútor párkányára, onnan mindig elzavarom, mielőtt szétforgácsolná. Egyszer egy rozsdamentes acél tálca szélét kezdte megmunkálni. Hagytam, mert úgy gondoltam, ugysem tud kárt tenni benne. Tévedtem. Szépen visszahajtotta. Nagyon erős csőre van, egy kész szerszám. Az ujjamat simán el tudná törni, ha akarná.
 

maam

Állandó Tag
Állandó Tag
Ez tényleg így van. A mi papagájuk is állandóan elrágja maga alatt a fát. Ha meg akkor repül ki, amikor a szekrényben rámolok és nyitva van a szekrényajtó, akkor addig rikácsol, amig el kezdem hintáztatni. Akkor meg nem akar lejönni onnan, úgy szereti. Jó fej nagyon. Sokszor a vállamra száll és a fülemet csipkedi finoman, vagy a hajamat rágicsálja. Nagyon helyes. De ha megeszi maga alól a fát, akkor nagyon meg tud ijedni.
Akkor is bizalmatlan lesz, ha új rudat teszünk be, akkor kell egy nap,hogy rászálljon és megbarátkozzon vele. De nagyon kedves. Igazán érzékeny kis madár. Ha rászól az ember, mert valami rosszat csinált pl. lerágja a növény leveleit) akkor bemeg a kalitkája sarkába, hátat fordit és ott duzzog. Mintha tudná, hogy most leszidjuk, mert rosszat csinált. :-D
Szóval nagyon aranyos, de ahogy olvasom a többiek is nagyon kedvelik a sajátjukat. Tényleg egy kis családtag.
 

tájdi

Állandó Tag
Állandó Tag
Ez így igaz. Én évente több etetőedényt is veszek, mert mind elrágcsálja. Régen az volt a szokása, hogy odaszállt páromhoz és gyomlálta a szakállát, fésülgette a haját.
Csuda édesek, nagyon lehet szeretni őket.

Jaj és még azt szeretném megkérdezni, hogy a Ti madaratokkal is előfordul-e, hogy éjjel álmában "lepottyan" a rúdról, aztán össze-vissza röpköd a kalitkában kétségbeesetten.
Az enyémmel időnként megesik, de nem hiszem, hogy csak azért, mert már 20 éves, hiszen régebben is volt ilyen.
 

maam

Állandó Tag
Állandó Tag
Másik érdekes szokása, hogy megérzi, ha valaki jön haza. Ha a lépcsőházba ér be valaki, akkor ő már jelez, pedig mi a harmadik emeleten lakunk. Mint a kutyusok, úgy megérzi, hogy jön a gazdi, vagy valaki a családból haza.:)
Az is érdekes dolog, hogy ha nagyon megijed, akkor odabújik hozzánk. Pl. mikor földrengés volt, (sokszor mi meg sem éreztük) csak azt vettük észre, hogy rémülten kirepült a kalitkájából és az ágyba odarepült és bebújt a paplan alá. Csuda jópofa volt. Bár szegénykém nagyon megijedt.
Gondolom nektek is volt hasnoló élényeket velük.:-D

Jaj és még azt szeretném megkérdezni, hogy a Ti madaratokkal is előfordul-e, hogy éjjel álmában "lepottyan" a rúdról, aztán össze-vissza röpköd a kalitkában kétségbeesetten.
Az enyémmel időnként megesik, de nem hiszem, hogy csak azért, mert már 20 éves, hiszen régebben is volt ilyen.

Szia Tájdi!
Persze nálunk is előrodult már, hogy leesett és nagyon megijedt. Meg ha valami bogár (légy, vagy molylepke, vagy darázs) berepül a kalitkába, hát akkor van nagy pánik!
Szegény úgy meg tud ijedni, hogy olyan gyorsan liheg, mintha maratont futott volna. Időbe telik, míg megnyugszik!:-D
 

nesszi01

Állandó Tag
Állandó Tag
nálunk van egy plüss cica a nagylányom kapta karácsonyra a kicsi szokott vele játszani és 1 hét után úgy repült ki a kalitkából hogy a kicsi nekiállta nyávogtatni.mivel ha megnyomák a hasát akkor nyávog.és ha hallja akkor nekiáll repkedni
 

maam

Állandó Tag
Állandó Tag
nálunk van egy plüss cica a nagylányom kapta karácsonyra a kicsi szokott vele játszani és 1 hét után úgy repült ki a kalitkából hogy a kicsi nekiállta nyávogtatni.mivel ha megnyomák a hasát akkor nyávog.és ha hallja akkor nekiáll repkedni

Biztos ösztönből nem szereti a macskanyávogást és azért repked. Vagy nem ijedten repked?
 

Danton55

Állandó Tag
Állandó Tag
Na igen Nyjaszka is mindig pislogott, ha "eltűnt" a megszokott rúdja :) De imádtam nézni, ahogyan ügyködik, és apait-anyait belead a munkába :D Fürtöskölest meg mi is ritkán adtunk neki, de akkor felkötöttük a ketrecébe, hogy szolgálja ki magát. Bár egy kis hízás nem ártott volna neki. Egész életébe pici volt, de amikor egyszer elvittük dokihoz, mert beteg volt, akkor mondta, hogy valszeg eredetileg ekkora, és nem a betegség miatt fogyott le.

A karom meg csőrvágással: nekünk a karmaira kellett vigyázni, mert hiába volt fája, nem tudta valahogy lekoptatni. De vágni nem vágtuk, hanem ilyen kis trükkös reszelővel lereszeltük, úgy hogy neki sem fájt, és így biztosak lehettünk benne, hogy nem sértettük meg valahol.

babucs: nekünk anyukám aranynyakláncát szedte szét első nap. Azóta vigyázunk, hogy ékszer biza nem való a madár csőribe :D Meg kés sem. Alfréd imádta a csillogó dolgokat, és a késeket meg az ollókat mindig eldugtuk, nehogy megvágja magát a kis butus :)

maam: ez éééédi. Sarokba vonuló-duzzogó papagáj. Ilyenről még nem hallottam :D

tájdi: az enyém magától soha nem esett le, csak ha valami megijesztette, és ezért ijedtében dobott egy zuhanást. Utána meg a szokásos "maratoni" lihegés, és legalább negyed óra ciróka mire megnyugszik....
 

tájdi

Állandó Tag
Állandó Tag
Hát azt nem tudom, éjjel mi ijeszheti meg, mert éjjel szokott történni.
Lehet, hogy rosszat álmodik? :)
 
Oldal tetejére