Minden ami a szívednek kedves

Yurka

Állandó Tag
Állandó Tag
jelen%C3%A9s%20m%C3%BAlt.jpg

Holnaptól leszek szomorú, holnaptól.
De ma örülni fogok:
mire jó szomorúnak lenni, mire jó?
Miért fúj a gonosz szél?
Miért kell keseregnem ma a holnap miatt?
Talán a holnap jó, talán a holnap világos.
Talán holnap még sütni fog a nap.
És nem lesz okom a szomorúságra.
Holnaptól leszek szomorú, holnaptól.
De ma, ma örülni fogok;
és minden keserű napnak azt fogom mondani:
Holnaptól leszek szomorú.
Ma nem.
(Egy gettóban talált gyermekvers, 1941)





 

Yurka

Állandó Tag
Állandó Tag
n%C5%91_fekszik.jpg
<table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr><td> <table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"> </table> </td> </tr> </tbody> </table>
Simon Roland

Várakozás

halkan ketyeg a vén falióra
szürke fal,magány beszél róla
fáradhatatlan hosszútávfutó
így rója köreit az óramutató

az éj a csend különös varázsa
mintha minden egymásra találna
gyertyafény és a falon táncoló árnya
összefonódva szerelmes párrá várna

nyárfasor,ölelkező párok
egymásba fonódnak az ágak
kék égbolt titokban érkezett
s tavak csendjével ölelkezett

csak én fekszem itt ébren
dobogó szívvel,s tétlen
kulcs zörrenj,jelezz nekem
konok ajtó,engedd be kedvesem.

 

Yurka

Állandó Tag
Állandó Tag
Székely János

Napszonett

Teljes valómmal nyújtózom utánad,
Mint zsenge fák, ha szomjazzák a fényt.
És mint a párás földkorong, örökké
Fényes felemet fordítom feléd.

Szeretném mindig azt mutatni néked,
Ami bennem a legtöbb, legnagyobb.
Ha mindig szépnek, mindig jónak látnál,
Szebbnek, mint mást, és jobbnak, mint vagyok.

Szeretném olykor túlragyogni álmod,
S érzem, tudom, hogy te is ezt kívánod:
Ezért sütöd feléd eső felem.

S csak hogyha önnön fényed is kilobban,
Csak úgy tudod meg, ki voltam valóban,
Milyen sötét és milyen fénytelen.
 

Yurka

Állandó Tag
Állandó Tag
angyali5.jpg

Rabindranath Tagore

Anyaság

- Honnan jöttem? - kérdezte édesanyját a gyerek. - Hol szedtél fel engem?
Az anya keblére vonta magzatát, majd könnyes mosollyal szólt:
- Szívemben rejtőzködtél, kedvesem, mint örök vágy.
Jelen voltál játékaim babáiban, és ha istenszobrot gyúrtam agyagból, téged formáltalak öntudatlan.
Házunk istenségében is téged tiszteltünk.
Éjfél reménységeiben és szerelmemben, sőt már az anyám álmaiban is.
Otthonunk halhatatlan őrzőszelleme táplált emberöltők óta.
Leánykoromban, amikor szirmait bontogatta lelkem, virágillatként lebegtél fölötte.
Szelíd lényed úgy virágzott tagjaimban, miként felhő bíborfénye napfelkelte előtt.
Ég küldötte kedvenc, hajnal ikertestvére, a földi lét nagy folyama partra vetett bennem.
Arcodba nézek, és megfoghatatlan érzés tölt el:
Te, ki mindnyájunké vagy, enyém lettél.
Félelmemben, hogy elveszítelek, magamhoz szorítlak erősen.
Csodás varázslat két gyönge karomba zárta a világ legdrágább kincsét.
 

Yurka

Állandó Tag
Állandó Tag
angyali18.jpg

Rabindranath Tagore

Áldás

Áldd meg ezt a parányi szívet, hófehér lelket,
mely elnyerte az ég csókját a földi életre.
Szereti a nap tündöklő fényét és az anyja
boldog mosolyát.
Nem gondol megvetéssel a porra, és nem vágyik
csillogó aranyra.
Áldd meg őt, és öleld szorosan a szívedre.

Száz keresztúton át idetalált. Ő tudja a
titkát, hogy választott ki a tömegből téged,
ajtód elé lépett, és kezedbe fogózva kérdezte
az útját.
Híven követ, csacsog, és nevet, és a szíve nem
ismeri a kételyt.
Õrizd hitét, vezesd biztos kézzel, és áldd meg őt.
Tedd a fejére a kezed, és kérd istenedet, hogy
ha parányi lába nyomában vészjósló hullámok
kelnek, fentről kapja a szelet, és kifeszített
vitorlákkal elérje a béke kikötőjét.
A nagy rohanásban ne felejtsd el őt, engedd,
hadd jöjjön közel szívedhez, s a kezed
pihentesd meg áldón a fején.

 

TipeTupa80

Állandó Tag
Állandó Tag
KÁNYÁDI SÁNDOR : Májusi szellő​

Almavirággal
futkos a szellő,
akár egy kócos
semmirekellő.​

Kócosnak kócos,
de nem mihaszna,
okot nem ád ő
soha panaszra.​

Füttyöget olykor,
mintha ő volna
a kertek kedves
sárgarigója.​

Meghintáztatja
ágon a fészket,
leszáll a földre:
fűhegyen lépked.​

Illeg és billeg,
s ha dolga nincsen,
elüldögél egy
kék nefelejcsen​

fotozz_96503.jpg
 

Yurka

Állandó Tag
Állandó Tag

B Huszta Irén: Ágyamban...

(Parafrázis)

… egyedül, párában úszó testtel,
szívemben izzó kereszttel,
s létemmel, mely már a tiéd is –
könnyes-kétkedve kérdem mégis,
tudsz-e szeretni, mint én téged,
megosztani velem ebéded,
ágyad s életed maradékát,
hogy a szerelmet együtt vihessük át
a túlsó partra, ha van még túl,
és maradt még part, amit múltunk
föl nem falt… lelkünknek hagyva kis helyet
tisztán – ahova lehajthatod fejed
s vállad gödrébe hajthatom én is…
ne menj el, kérlek, maradj addig....
 

Yurka

Állandó Tag
Állandó Tag
Kérlek, fogadj el olyannak,
amilyen vagyok,
s akkor egyre jobb leszek!
Keménységed és elvárásaid
zorddá és undokká tesznek.
De ha szeretsz,
jóságod sugarában
újra megszelídülök,
és elfogadlak én is.
Ha csak az eredményeim
alapján tartasz értékesnek,
elveszek;
de ha pusztán önmagamért
szeretsz,
sikert sikerre halmozok.
Semmit se tégy, csak szeress,
és felnövök magamhoz.

/Simon András/
 

Yurka

Állandó Tag
Állandó Tag
Nadányi Zoltán

Évek, évek, évek


Jaj, kedvesem, mi történt? Elaludtál.
Nem is tudom, hol. Az erdőn, a kútnál.
Álmodban ének csendült, angyalének
és megrohantak azalatt az évek.
És most felülsz, sírásra áll a szád,
számolgatod az éveket magadban,
a sok szúrós bogáncsot a hajadban.
Ki tette ezt veled? ki szórta rád?

Én vagyok a hibás, mert nem vigyáztam,
nem voltam éber őrződ, hű s kemény,
elkóboroltam messze, fákat ráztam,
felhőkbe néztem, jaj, mit tettem én!
Ott kellett volna állnom, hessegetnem
az éveket, az erdő száz koboldját,
kik a bogáncsot az alvóra hordják,
de látod, látod, ők elcsaltak engem.

Pedig hát nézz szét, hisz alig aludtál,
tavasz van most is az erdőn, a kútnál,
fűszál, falevél nem vénült meg egy se
és nem hiányzik egy se, mind megvannak.
Nem emlékszem, lett volna csak egy este,
egy délután! Egy napja sincs még annak,
hogy a kezed az én kezembe tévedt.
Egy nap se múlt, csak évek, évek, évek, évek.

Elaludtál és senki nem vigyázott
és most nekifognék és téveteg
kezekkel szedném, szedném a bogáncsot
hajadból, ha tudnám... Az éveket.
 

TipeTupa80

Állandó Tag
Állandó Tag
F. Tyutcsev: Téli erdő​

Tél-boszorkány bonthatatlan
bűbájában, mint mese,
dér-palástban, néma fagyban
áll a fenyves mozdulatlan
csodacsipke-ligete.​

Halva tán és mégis élve
tűri, szinte álmai
gyönyörétől megigézve,
hogy a hónak már egész be-
fonják piheláncai.​

Ha nyugatról, ha keletről
a ferde nap rácikáz,
meg se rezdül - mint ijesztő
üvegtűzvész, gyúl az erdő:
káprázatos fényvarázs !​

snowing.jpg
 

Yurka

Állandó Tag
Állandó Tag

le%C3%A1ny.jpg


Hervay Gizella

A lány, aki virágot lépik

Tíz éve szeretlek,
Mondd, mi végre
Nem találsz nálam
Menedékre.

Űzlek, elérlek,
Elmész újra,
Hány évig fut még
Szívem útja?

Úttalan úton
Visszagörbül,
Csak hozzád jutok
Ki e körbül.

Körből körbe,
Láncról láncra,
Veled vonítok
A világra.

Virágra gondol,
Virágot lépik,
Kiben a szerelem
Szótlanná érik.
 

Yurka

Állandó Tag
Állandó Tag
TÁRSASÉLET





fölkereslek, hogy
ne kelljen rádöbbenned:
magamrahagytál




(Fodor Ákos)

 

alma12

Állandó Tag
Állandó Tag
KIRÁLY LÁSZLÓ

[SIZE=+1]Ballada a fáradt asszonyokról*[/SIZE]

Tizenkét asszony
sorra sor
Tizenkét hajló
ág-szobor
Tizenkét fáradt arató
csontot aszaló
hasogató
hôguta-idôben
talpon áll
Tizenkét kenderáztató
kinek nem fürdôhely a folyó
szeretne
megpihenni már

A háború alatt
az asszonyok kukoricát szedtek
Golyók visongtak fejük fölött
lövedékek csapódtak be mindenfelé
de el nem menekült senki
Mert a hadak jönnek
a hadak mennek
de a termést varjak pusztítanák
Nyomorult ég alatt
szaggatott föld fölött
szisszenô golyók között
pusztíthatatlan mozdulatokat végeztek
az asszonyok
akik sohasem tanultak filozófiát

S most itt állnak
Tizenkét asszony
sorra sor
Tizenkét hajló
ág-szobor
Tizenkét fáradt arató
kinek a sarló
sosem címere
mert derékszaggató
munkában él vele
Tizenkét kenderáztató
kinek nem fürdôhely a folyó
de ki egy zsúp kenderrel
elôre-hátra dôlve
csapkodja-vágja a vizet
s szivárványt szakít belôle

Tizenkét csöndes asszony áll
A szivárványt
ki veszi észre végre már
Ki veszi észre
e velôt szikkasztó
forró katlant
Hol van
egy kitüntetés
mely láthatatlan

A folyó
ezredek óta
a maga útját futja
A kenderszálak
elnyúlnak
hosszan
tovaúszva
Asszonyok változó árnya
fekszik a folyóra

Nem is lehetne
szobrot mintázni róla


(*Az azonos címû kötetben jelent meg a vers, 1970-ben)
 

Yurka

Állandó Tag
Állandó Tag
ajt%C3%B3.bmp


Fodor Ákos

Ajtód vagyok...


Ajtód vagyok. Nyithatsz, csukhatsz,
átléphetsz rajtam bármikor
oda, ami csak mi vagyunk. És kiléphetsz onnan
bármikor. Amikor csak jössz: zárva találsz, érintésedre-
nyílóan, könnyen, zajtalanul.



 

Yurka

Állandó Tag
Állandó Tag
Szerelem1.bmp


Őri István


Mondd, mi lesz...

...Mondd, mi lesz, ha megtalál az érzés?
Mondd, mi lesz, ha hív a messzeség?...

Mondd, mi lesz, ha érzem: mindez kevés?
Mi lesz, ha menni akarok - hozzád! veled!
Mondd, mi lesz, ha csak álmodom kezed?
s az utat, mely feléd vezet?...

akkor meghalok
csendben, szótlanul
elmegyek oda, ahol a madár se jár
és várok a feltámadásig
mert ott mindenki vár
és beszélgetek velük
elmondom életem
mindent, ami történt velem
és beszélek rólad is
arannyal csillogót
gyémánt szivárványt
tűzzel lángolót
mert szeretlek itt is
ha bár csak lélek vagyok
s mindent láthatok
mi szép és kedves nekem
de homályban van a világ
csak téged lát szemem
nincskezem nyújtom feléd
nincshangomon suttogok neked
ott messze lent, hol éled életed
hátha áttör a zajon a szerelmes
gyenge hang
hátha úgy hallod meg
mint imára hívó harang
és elindulsz felém
úttalan utakon
sohanemvolt vágyakon
legyőzve mindent, mi utadba áll
s közben a hívó harang szava
előtted jár
és vezet
és egyre hangosabb...
és egyszer csak megváltozik
s akkor szívedbe béke költözik
mert szavakat hallasz harangszó helyett
és megérted: mostmár mindent lehet
engem is! -
és felém nyújtod szent kezed
és nekem adod drága életed

és feléd nyújtom vankezem
és neked adom életem

mindenem...
örökkön örökké
ámen

 

szavak

Állandó Tag
Állandó Tag
Őri István




Gyerek vagyok





A gyerek kíváncsi
- mint én -
attól lesz tudós
a sok feltett kérdés
és a megismerés
felfedi a titkokat -
az anyagét, a lélekét

engedj kérdezni
engedj játszani
a kérdésekkel
a gondolatokkal
mert akkor bátor leszek én is
és elmondom a titkaimat
hogy Te is tudós legyél -
az anyag, a szív, a lélek tudósa
s ha már az vagy
legyél még több
mert tovább lépni sose elég

engedj játszani
mert gyerek vagyok
s minden új nekem
minden érdekel
ne legyél szigorú
mert bennem
a szeretet végtelen
s a vágy is
hogy szeressenek
csupa kéznyújtás vagyok
csupa ölelés
akinek minden kevés
ezért kérdez
néha halkan
néha hangosan
örömmel
szívvel
félve
bánatosan
hol így, hol úgy
de nem hagyom
hogy ne szeressenek
és ők is
vissza ne kérdezzenek
nem hagyom
hogy békén hagyjanak
mert gyerek vagyok
kíváncsi
elemző
gondolkodó
érző
követelő
fejet hajtó
gyerek

engedj kérdezni
mindig
mindent
sokat
engedd megmutatni
magad - s másokat
engedj kérdezni
mert a kérdéseim
a lélekből jönnek
s a válaszok
oda vissza mennek
kedves találkára
a kérdéseimmel
s ott lent
a lélek mélyén
a Paradicsomkertben
a Kérdés és Válasz-párja
megfogják egymás kezét
elsétálnak a Titkok Forrásához
s isznak egymás tenyeréből
kéz a kézből
szív a szívből
és akkor minden az övék lesz
s ők egymásé

új kérdések születnek
új válaszok érkeznek
az idők végezetéig
 

szavak

Állandó Tag
Állandó Tag
Sz&otilde;gyén-Wittenbach Hubert


Ferenc József szerelmei


Az ember különböz&otilde; korszakokat él végig...
El&otilde;ször csak az élet nagyszer&ucirc;ségér&otilde;l ábrándozunk,
megbízunk mindenben, elhiszünk mindent,
és az a véleményünk,
hogy a világ egyetlen mennyország.




Ezt követi a csalódás,
a harc keserves ideje;
az ember látja, mint semmisülnek meg
legszebb álmai,
legkedvesebb reményei,
az embert megkörnyékezi az
élet üressége és
hiábavalósága,
elkeseredünk,
még csak látni sem akarjuk a jót,
halálosan fáradtak vagyunk, közömbösek
és érzéketlenek vagyunk minden iránt,
míg végre a harmadik fázisba lépünk
és olybá vesszük az életet, amilyen.



Ekkor már nem akarjuk észrevenni a rosszat,
nem keresünk tökéletességet,
és hajlandók vagyunk
kiemelni
mindenben azt a kevés jót,
amit találunk..
 

durcy

Állandó Tag
Állandó Tag
Johann Wolfgang Goethe - Rád gondolok
Rád gondolok, ha nap fényét füröszti
a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi
a holdsugár.
Téged látlak, ha szél porozza távol
az utakat;
s éjjel, ha ing a kis palló a vándor
lába alatt.
Téged hallak, ha tompán zúg a hullám
és partra döng;
a ligetben, ha néma csend borul rám,
téged köszönt.
Lelkünk egymástól bármily messze válva
összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
Oh, jössz-e már?!​
 

alma12

Állandó Tag
Állandó Tag
Farkas Árpád: Dúdoló


[SIZE=+1]Havazás lennék, lengőn áldó,[/SIZE]
[SIZE=+1]gyűrött arcokra, földre szálló,[/SIZE]
[SIZE=+1]vigasztaló-nagy csöndes ének,[/SIZE]
[SIZE=+1]lélegzete a mindenségnek.[/SIZE]

[SIZE=+1]Havazás lennék, mintha volna[/SIZE]
[SIZE=+1]kedvem és pénzem annyi hóra,[/SIZE]
[SIZE=+1]mellyel ember ily hitvány bőrben[/SIZE]
[SIZE=+1]havazhat egész esztendőben.[/SIZE]

[SIZE=+1]Lassún, mint akit nem is kérnek,[/SIZE]
[SIZE=+1]lennék Föld felett lengő ének,[/SIZE]
[SIZE=+1]egy szál ingben is elringatnám,[/SIZE]
[SIZE=+1]elmúlásommal sem ríkatnám.[/SIZE]

[SIZE=+1]Lennék mindenség ingecskéje,[/SIZE]
[SIZE=+1]öltözködnék a szegénységre,[/SIZE]
[SIZE=+1]ne üssön át az éjszakákon[/SIZE]
[SIZE=+1]vacogó lélek, fázó álom.[/SIZE]

[SIZE=+1]Havazás lennék, lengőn áldó,[/SIZE]
[SIZE=+1]gyűrött arcokra, földre szálló,[/SIZE]
[SIZE=+1]csitítgató is ott, hol láz van.[/SIZE]
[SIZE=+1]Méltóságos a pusztulásban.[/SIZE]
 

alma12

Állandó Tag
Állandó Tag
Farkas Árpád:




[SIZE=+1]BALLADÁCSKA[/SIZE]

Havasi szép, fehér alkony,
szürkülődő gyermekasszony
szoknyáján kuporgó
csibe-csillagok.

Felsüt a hold, átvilágít
kicsi ingén, idelátszik:
kilenc gyémánt veseköve
felragyog.

Jobbra hajlik: kökényágra.
Balra hajlik: zuhanásba,
temető a férfi ágya
már neki.

Ő szüli a csillagokat,
makk héjából bölcsőt farag,
s rengeti.

Érte esők esedeznek,
lombos erdők fenyvesednek,
nincsen álma, nincs hazája,
csak ez a kis balladácska.
 
Oldal tetejére