Gyermekdalok, versek, mesék, találós kérdések.. I.

Ezt a versikét a kislányom óvonénije írta le nekem, a neten sehol sem találtam:

Cserna Eszter: Vicces torna




Fejed biccentsd előre<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
Lépj hátra egy-kettőre<o></o>
Jobbra nézz, balra nézz<o></o>
Fölfelé néz most a kéz<o></o>
Egy jó nagyot nyújtózkodunk<o></o>
Aztán leguggolunk<o></o>
Felugrunk és tapsolunk<o></o>
Fordulunk egy-kettőre<o></o>
Üljünk le hát a szőnyegre.<o></o>

Cicuska, macuska

Cicuska, macuska (arcát simogatjuk)
Mit főztél Danika (kérdőn széttárjuk a karját)
Kevertem kását (tenyerében kevergetünk)
Sütöttem pampuskát (tenyerében gyúrjuk)
Ide tettem, oda tettem (jobbra majd balra tesszük a kezet)
Utoljára mind megettem. Hamm-hamm ('megesszük' a kezét)

Tavasz, áprilisi Mondóka

TAVASZ
Zöldülni tanul a fű,
nő-növekszik egyre, nézd!
S mit csinál a napsugár?
Tanulja a napsütést.<O</O
Bólogat a hóvirág,
szél tanítja rá - no nézd!
Hát a szagos ibolya?
Tanulja a kékülést.<O</O
Hazaszáll a fecskepár,
s szúnyogoknak hada, nézd!
még csak zirrenni se mer,
tanulja a remegést.<O</O
Zörögni is elfelejt
erdő alján a haraszt,
némán figyel: a világ
most tanulja a tavaszt.<O</O

ÁPRILISI MONDÓKA<O</O
Április elseje
bolond nap,
kedvére tesz minden
bolondnak.<O</O
Április elseje
csodás nap -
kerítsük sorját a
csodáknak:<O</O
Este kél föl a nap,
nem máskor,
elalszik az eb-ól
kutyástól.<O</O
Kakukk költ fészkében
verebet,
macskára vadásznak
egerek.<O</O
Vakondék vízparton
napoznak,
gímszarvas kopót űz
naphosszat.<O</O
Sündisznó sündörög
le és föl:
megretten minden kis-
egértől.<O</O
Meggyúl a hó,
ég nagy lánggal,
makkot terem
árvalányhaj.<O</O
Liliomot
nyít a kőris,
dorombol a
macskakő is.<O</O
Kemence megy
kódorogni,
kutyatejet
legel Bodri<O</O
Róka búvik
tacskólyukba,
tűzre rossz fát
nem tesz Jutka.<O</O
Farkast lenyúz
göndör bárány,
cukrot vesz az
irha árán.<O</O
Méz vadászik
medvére,
nyalogatja
kedvére.<O</O
Csillog-villog
a sötét,
puskát lődöz
a sörét.<O</O
Szilvát érlel
a kopár
sziklatetőn
a gyopár.<O</O
Nyúl ebédel
agarat,
pocegér sas-
madarat.<O</O
Pulit terel
a birka,
leckét magol
az irka.<O</O
Szakácsnőt főz
az ebéd,
gazda szolgálja
ebét.<O</O
Vérest süt a
vérmedve,
alma búvik
féregbe.<O</O
Galamb elejt
vércsét,
pondró, csimasz
jércét.<O</O
Horgászt fog a
harcsa,
hogy a vízben tartsa.<O</O
...Lám, egymást érik
a csodák!
Szerencse, hogy csak egy
napon át.<O</O
<O</O

Rajzoltatók

Rajzoltatók<O</O
Rajzolok egy kerekecskét,
gömbölyűre, mint a zsemlét,
kerekecskén kis gombocska,
akárcsak egy baba volna,
gombocskának két nagy füle,
vajon mi néz ki belüle?
Bajuszkája, farkincája,
kerekecske, gombocska,
itt csücsül a nyulacska.
Pont, pont, vesszőcske,
készen van a fejecske,
kicsi nyaka, nagy a hasa,
készen van a török basa.
Kerekítek kereket,
alája meg még egyet.
Tetejébe két egyest,
alája egy farkinca,
készen van a kiscica.

Nincsen nékem kedvesebb vendégem

Nincsen nékem kedvesebb vendégem<O</O

Nincsen nékem kedvesebb vendégem
Mint az én kis kedves feleségem.
Akárhogyan játszadozom vele
Senkise hányja jazt a szememre.

Csiga-biga tód ki ja szarvadat
Én is tolom talicskába fiadat,
Ne nézd azt hogy rongyos a nadrágom,
Csak azt nézd hogy hogyan jár a lábom.

Miss Spider, és a Napsugár rét lakói

Miss Spider, és a Napsugár rét lakói
<O</O
Bogarak játszanak, másznak a fán,
Napsugár réten sok szép mese vár,
odafennt az ég, fénylő kék, és meseszép a tarka rét,
nézzd az odvas fát, ott összegyűlik a család,
sok jó barát, gyere haza már, Miss Spider vár.

A répa


Egyszer volt egy egylábú ember. Elindult szerencsét próbálni. Amint az úton ment, egyszer csak meglátott egy óriási répát. Megfogta, hogy kihúzza, de sehogy sem bírta.
Arra ment egy kétlábú ember. Kérdezi az egylábú embert:
- Hát te mit csinálsz?
Feleli, hogy a répát akarja kihúzni, de nem bírja. Odament a kétlábú ember. Húzták ketten. De hiába húzták.
Arra ment egy háromlábú ember. Kérdezi a másik kettőt:
- Hát ti mit csináltok?
- Ezt a répát akarnánk kihúzni, de nem jön - felelt a másik kettő.
Odament a háromlábú ember. Húzták hárman. De hiába húzták.
Arra ment egy négylábú ember. Kérdezi a másik hármat:
- Hát ti mit csináltok?
- Ezt a répát akarnánk kihúzni, de nem jön - felelt a másik három.
Odament a négylábú ember. Húzták négyen. De hiába húzták.
Arra ment egy ötlábú ember. Kérdezi a másik négyet:
- Hát ti mit csináltok?
- Ezt a répát akarnánk kihúzni, de nem jön - felelt a másik négy.
Odamegy az ötlábú ember. Húzták öten. De hiába húzták.
Arra ment egy hatlábú ember. Kérdezi a másik ötöt:
- Hát ti mit csináltok?
- Ezt a répát akarnánk kihúzni, de nem jön - felelt a másik öt.
Odament a hatlábú ember. Húzták hatan. De hiába húzták.
Arra ment egy hétlábú ember. Kérdezi a másik hatot:
- Hát ti mit csináltok?
- Ezt a répát akarnánk kihúzni, de nem jön - felelt a másik hat.
Odament a hétlábú ember. Húzták heten. De hiába húzták.
Arra ment egy nyolclábú ember. Kérdezi a másik hetet:
- Hát ti mit csináltok?
- Ezt a répát akarnánk kihúzni, de nem jön - felelt a másik hét.
Odament a nyolclábú ember. Húzták nyolcan. De hiába húzták.
Arra ment egy kilenclábú ember. Kérdezi a másik nyolcat:
- Hát ti mit csináltok?
- Ezt a répát akarnánk kihúzni, de nem jön - felelt a másik nyolc.
Odament a kilenclábú ember. Húzták kilencen. De hiába húzták.
Arra ment egy tízlábú ember. Kérdezi a másik kilencet:
- Hát ti mit csináltok?
- Ezt a répát akarnánk kihúzni, de nem jön - felelt a másik kilenc.
Odament a tízlábú ember. Húzták tízen. De hiába húzták.
Arra ment a tizenegy lábú ember. Kérdezi a másik tízet:
- Hát ti mit csináltok?
- Ezt a répát akarnánk kihúzni, de nem jön - felelt a másik tíz.
Odament a tizenegy lábú ember. Húzták tizenegyen. De hiába húzták.
Arra ment egy tizenkét lábú ember. Kérdezi a másik tizenegyet:
- Hát ti mit csináltok?
- Ezt a répát akarnánk kihúzni, de nem jön - felelt a másik tizenegy.
Azt mondja erre a tizenkét lábú ember:
- Most már tizenketten vagyunk, annyi kell az efféle répának. Húzzuk tizenketten, meglátjátok, kijön.
Azzal odament a tizenkét lábú ember, s húzták tizenketten. Ahogy húzták, egyszer csak nagyot reccsent a répa, s kijött a földből. A tizenkét ember pedig hanyatt esett. De úgy estek hanyatt, hogy ahányan voltak, mind befúródtak a földbe. Azon nyomban könyörögni kezdtek a répának:
- Húzz ki minket, répa koma! Nem bánod meg, húzz ki minket!
- Nem lehet - mondta a répa -, lakodalomba vagyok hivatalos.
Azzal szökdécselni kezdett az országúton. A tizenkét ember szájtátva nézte. Mert szökdécselő répát még soha nem láttak.
<O></O>

Arany László meséi: A kis kakas gyémánt félkrajcárja

Kislányom nagy kedvence:


Arany László meséi
A kis kakas gyémánt félkrajcárja
<O</O
<O</O
Volt a világon egy szegény asszony, annak volt egy kis kakasa. Csak ott keresgél, csak ott kapargál a kis kakas a szeméten, egyszer talál egy gyémánt félkrajcárt. Arra megy a török császár, meglátja a kis kakasnál a gyémánt félkrajcárt, azt mondja neki:
– Kis kakas, add nekem a gyémánt félkrajcárodat.
– Nem adom biz én, kell a gazdasszonyomnak.
De a török császár erővel is elvette tőle, hazavitte, betette a kincseskamarájába. A kis kakas megharagudott, felszállott a kerítés tetejére, elkezdett kiabálni:
– Kukurikú, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom!
A török császár, csak hogy ne hallja, bement a házba, de akkor meg a kis kakas az ablakába repült, onnan kiabálta:
– Kukurikú, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom!
Megharagudott erre a török császár.
– Eredj, te szolgáló, fogd meg azt a kis kakast, hogy ne kiabáljon, vesd bele a kútba.
A szolgáló megfogta, kútba vetette. De a kis kakas csak elkezdi a kútban:
– Szídd fel begyem a sok vizet, szídd fel begyem a sok vizet! . Arra a begye mind felszítta a vizet a kútból.
A kis kakas megint felszállott a török császár ablakába.
– Kukurikú, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom.
Megint azt mondja erre a török császár a szolgálójának:
– Eredj, te szolgáló, fogd meg azt a kis kakast, vesd belé az égő kemencébe.
A szolgáló megint megfogta a kis kakast, s az égő kemencébe vetette. De a kis kakas megint csak elkezdi:
– Ereszd ki begyem a vizet, hadd oltsa el a tüzet! Ereszd ki begyem a vizet, hadd oltsa el a tüzet!
Erre a begye mind kieresztette a vizet, eloltotta a tüzet. Akkor megint csak felszállott az ablakba.
– Kukurikú, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom!
Még nagyobb méregbe jött erre a török császár.
– Eredj, te szolgáló, fogd meg azt a kis kakast, vesd bele a méhes kasba, hadd csípjék agyon a darazsak.
A szolgáló belevetette a kis kakast a méhes kasba. Ott megint elkezdi a kis kakas:
– Szídd fel begyem a darázst; szídd fel begyem a darázst!
Arra a begye mind felszítta a darázst. Akkor megint felszállott a török császár ablakába.
– Kukurikú, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom!
Már a török császár nem tudta, mit csináljon vele.
– Eredj, te szolgáló, hozd ide azt a kis kakast, hadd tegyem ide a bő bugyogóm fenekébe.
Megfogja a szolgáló a kis kakast; a török császár beteszi a bő bugyogója fenekébe.
Akkor a kis kakas megint csak elkezdi:
– Ereszd ki begyem a darázst, hadd csípje meg a farát; ereszd ki begyem a darázst, hadd csípje meg a farát!
A begye mind kieresztette a darázst, azok jól megcsipkedték a török császár farát. Felugrik erre a török császár.
– Jaj, jaj, a fránya egye meg ezt a kis kakast! Vigyétek hamar a kincseskamarába, hadd keresse meg a maga gyémánt félkrajcárját.
Bevitték a kis kakast a kincseskamarába, ott megint elkezdi a maga nótáját:
– Szídd fel begyem a sok pénzt, szídd fel begyem a sok pénzt! . Erre a begye mind felszítta a török császár három kád pénzét. A kis kakas hazavitte, odaadta a gazdasszonyának; gazdag asszony lett belőle, még máig is él, ha meg nem halt.

Anne Zöldoromból

Anne Zöldoromból

Réges-rég az árvaházban
Oly szomorú sorsom volt.
Oly helyre vágytam,
hol az öröm és boldogság lágyan átkarolt.

Álmodtam én, egy zöld mezőt
Egy házat és szép családot.
És most csípjetek meg,
Megtaláltam azt, amire szívem vágyott.

Fiúra vártak és lány érkezett,
De nem sírtak csalódott könnyeket.
Nem kell hercegnőként kezeljenek,
Jól dolgozom és nem kényeskedek.

Nagy a szám, de sosem feleselek,
Jól megtanultam, mi a tiszelet.
Ha itt maradok senki nem bánja meg,
Én színessé teszem az életed.

Arra törekszem sose csalódj,
Az én hitem teremtett szép világot.
Csak fogd a kezem és én reményt adok,
Így leszünk mi boldogok.

Had maradhassak, mert én megszerettelek,
És mosoly lett az életem!

Noddy kalandjai játékvárosban

Noddy kalandjai játékvárosban
Nézd, itt jön Noddy (Noddy),
hallgasd a dudát,
utat, jön Noddy (Noddy),
mondjunk nagy hurrát.

Nézd, itt jön Noddy (Noddy),
láthatsz száz csodát,
hát eljött érted, mert kérted, Játékváros vár,
Noddy itt van már.

Süsü dala

Süsü dala<O</O
Én vagyok a híres egyfejű
A nevem is ennyi csak: Süsü
De én egyiket se bánom
Egyfejűként élem a világom

Vidám lelkem senki se érti,
Se gyerek, se nő, és se férfi!
Senki-senki itt a világon!
Mi is az én titkos nagy álmom,
jajjj!

Kitagadott az a jó apám
Azóta vándorlok, úgy biz'ám
Befogadnak majd az emberek
Egyik szeret, másik megremeg

Miért féltek tőlem?
Hiszen tudok egy csomó illemszabályt!
Bizony!

....Üdvözöllek dicső lovag,
szép a ruhád, szép a lovad!
Mi szél hozott mondca' erre?
És mi vajon a szíved terve?
Szép vagy, mint a rózsaszál,
Ó, te kedves királylány!

Legszentebb dolog a barátság
Többet ér, mint minden királyság
Nekem is van egy jó barátom
Ha bajba jut, majd én kirántom.

Ó, ha rózsabimbó lehetnék...
Rámszállnának szépen a lepkék!
Kicsi szívem vélük dobogna-aaa.
Nem lennék ilyen nagy otromba-aaa.

Ez a Süsü mégis nagyszerű
Habár, amint látszik egyfejű
Egy fejével mégis jót nevet
szeretik is őt az emberek
Egy fejében csöppnyi ész
Nem lesz sorsa túl nehéz!
Mi lesz veled, te egyfejű?
Mihez kezdesz itt jó Süsü?

Micimackó és a zelefánt-Ormi dala

Micimackó és a zelefánt-Ormi dala<O</O
Ormi-mi-mi-mi-mi, Ormi-mi-mi-mi-mi,
Ormi micsoda név, nékem gyönyörűség...
Csak játszadozz, csak fáradozz
minden szavadon szép örömöt hoz,
kell egy hang, kell egy dallam, új a szó hát dúdold el halkan...

-Rajta mond meg mi a neved!
-Zsebi

Zsebben zsebibaba, szebben zeng a szava,
egy kis baba-böbe, látod ilyen vagy te!

-Nem! Csak Zsebi...

Csiri-biri

Csiri-biri<O</O
Csiribiri csiribiri
zabszalma -
négy csillag közt
alszom ma.

Csiribiri csiribiri
bojtorján
lélek lép a
lajtorján.

Csiribiri csiribiri
szellő-lány -
szikrát lobbant,
lángot hány.

Csiribiri csiribiri
fült katlan -
szárnyatlan szállj,
sült kappan!

Csiribiri csiribiri
lágy paplan -
ágyad forró,
lázad van.

Csiribiri csiribiri
zabszalma -
engem hívj ma
álmodba.

Angyali mese<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>​

<o></o>​

Kicsi angyal könnye pereg
vigasztalja égi sereg.
Elveszett a glóriája
egyik felhőn sem találja.<o></o>​

Ezüst fényű, kicsi ékszer
viselése sosem kényszer.
Büszke volt rá nagyon-nagyon
értéke nem kincs vagy vagyon.<o></o>​

Hold sugárból éjjel szőtte,
szeretete fogta össze,
fényét tiszta lelke adta.
Vigyáz reá, megfogadta!<o></o>​

...és lám, mégis nyoma veszett!
Szégyen, hogy mindez megesett!
Hol lehet most?- kérdi ríva,
társaira tekint sírva.<o></o>​

Kutat szemük messze nézőn,
szól az egyik együtt érzőn:
Talán leesett a Földre.
Rosszul tetted a felhőre.<o></o>​

Kicsi angyal egyet gondol,
megmenekül tán a gondtól,
alászáll most, le a Földre,
glóriáját megkeresse.<o></o>​

De a Földön merre, hova?
Mennyit kell kóborolnia?
Melyik utat is szeresse?
Hagyja, hogy szíve vezesse!<o></o>​

Könnyem potyog, lábam fárad,
nem láttad a glóriámat?
Így kérdez meg minden embert,
de glóriát senki nem lelt.<o></o>​

Lován léptet szelíd lovag,
kész elűzni a gondokat.
Vidám szívű, de magányos,
ahogy ez már hagyományos.<o></o>​

Ha valaki sír, meghallja!
Tudja, ezt Ő nem hagyhatja!
Keresi, hogy hol segítsen,
bánat már ne keserítsen!<o></o>​

Kicsi lány ül az út szélén,
könnye csorog fehér ingén.
Lehajol hát szelíd lovag:
Meséld el a gondjaidat!<o></o>​

Angyal voltam fenn az égben,
boldog voltam, vígan éltem.
Minden bajtól védett... az ám...
fejemen a szép glóriám!<o></o>​

Elveszett, most mit tehetek?
Boldog most sosem lehetek?
Hordjam folyton bánatomat?
Nem látják már mosolyomat?<o></o>​

Szelíd lovag átöleli,
simogatja, becézgeti:
Ne sírj édes, kicsi angyal
megbirkózunk minden bajjal!<o></o>​

Én megóvlak, megvédelek
s nem kell más, csak szereteted.
Lelked tiszta, láttam rögtön,
boldog leszel itt a Földön!<o></o>​

Mosolyog már kicsi angyal,
nem törődik már a bajjal.
Kinek kell a glóriája,
ha lovagját megtalálta?<o></o>​

A mesének ezzel vége,
meghallgatni tán megérte.
Ha jól figyelsz megtalálod
sorok közt a tanulságot.<o></o>​

Kincseidet elvesztheted,
de őrizd a szereteted!
S könnyeiden át meglátod
Ki hozza a boldogságod! <o></o>​

(Komáromi István)​

​

Na, most valamit nem értek, de remélem a képket meg tudjátok nézni!

Egy újabb mondóka a mondókát szeretőknek!

Azt kérdezed, hogy vagyok?
Minden porcikám sajog.
Fáj a fülem és fáj a fogam,
És fáj a lábam meg a kezem
De a legjobban fáj a fejem.
Segíts, kérlek, adj egy puszit
Az orromra gyorsan,
Meglátod, hogy meggyógyulok
Tőle azon nyomban.

Soroló (ujjakkal)
<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
Megmásztam öt hegyet:
Egy dundit,
Egy keskenyet,
Egy magasat,
Egy ékeset,
Egy egészen kicsikét,
Nekem ennyi épp elég!

Azt hiszem részemről itt az ideje az alvásnak! Jó éjszakát Mindenkinek!

<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
ÉJSZAKA

Mikor leszáll az éj,
A veréb aludni tér,
A bagoly vadászni indul,
Üregbe bújik a kisnyúl.
A kígyó ásít nagyokat,
Az egér a lyukba szalad,
Békésen dorombol a cica,
A bölcsőben alszik a baba.