Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. Nem tudom, de egyre gyakrabban van olyan érzésem, hogy nem egy züllött hajnalon, festett nők társaságában, pezsgő és Viagra túladagolás miatt fogja lelkem faképnél hagyni testemet, hadd rágódjanak rajta a kukacok, míg elvásik a foguk.
    Valamikor úgy éreztem, ez egy dicsőséges, lélekemelő vége lenne földi bolyongásaimnak, de akkoriban nem jutottak eszembe a nyüvek, és nem gondoltam arra, hogy mi lesz lelkemmel, ha egyedül kell kódorognia valahol, a krepuszkuláris sugaraktól megvilágított korpuszkuláris övezetben,(no, persze a korpuszt nélkülözve) és GPS nélkül keresse az utat a mennyország avagy a pokol felé.
    Aki nem tudná annak zárójelben elárulom, hogy ez az övezet, a Van Allen öveken kívül helyezkedik el, ott ahol csak a lelkek képesek megélni, mivel rá se fütyülnek a Nap káros sugárzására.
    Úgy általában bizakodó álláspontot foglalok, amikor megérzéseimről van szó, ezért nézek immár megnyugodva a jövő elé, akarom mondani a vég felé.
    Nem aggódom a lelkem miatt, hiszen a GPS ma már nem gond, és annyi ezeknek utat mutató szatellit kóvályog az űrben, hogy egy árva lélek se képes eltéveszteni a másvilágba vezető utat.
    Ami még jobban megnyugtat az, hogy több mint valószínű nem fog a lelkem árválkodni, mert ha minden jól megy legalább kettesben, de megtörténhet, hogy tizedmagával indul majd azon az ösvényen, amelyik a káros sugárzás által megvilágított örök vadászmezők felé vezet. Ez attól függ, milyen sikere lesz annak az öngyilkos bombamerényletnek, melynek ártatlan áldozata lehetek.
    Ennél azonban sokkal nagyobb szerencse is fejbe kólinthat, hisz megtörténhet, hogy milliós nagyságrendű lélekvándorlás kellős közepébe csöppen a lelkem, és minden hozzám-tartózóm lelke, ez attól függ, ki, hol és mekkora hatótávolságú atomfegyverrel próbál megakadályozni egy újabb hidegháborút.
    Igaz, van ugyan egy kis bökkenő, mert ha a szatelliteket megzavarja a robbanás után keletkező atomfelhő, mit sem ér a GPS, csak az vigasztal, hogy a vezér lelkek is együtt indulnak majd a többivel, ezek meg ismerik ám a helyes utat!
    Vigyázni se kell melyik után vetődjön az ember, akarom mondani a lelke, mert állítólag mindenik lélekvezér a jó úton halad, ezért garantáltan mindenki ugyanoda jut előbb-utóbb, ahova nem igazán vágyakozik.
    Természetesen ezzel a testemet aggasztó nyüves probléma is megoldódik, mert atomjaira lebontva, nyű legyen a talpán, amelyik belerágja magát!
    Igaz sajnálom egy kicsit a kukacocskákat, mert állatbarát vagyok, de a bánatba is, azért inkább ők éhezzenek!
  2. Kérdezém csak úgy saját magamtól, ezért hát ki más válaszolhatna rá mint becses személyem, ha nem mástól kérdeztem.
    Igaz meg is bántam eléggé, mert hamar rájöttem, hogy jobb lett volna mást nyaggatni ilyen léha kérdéssel, hiszen mindenki tudja, egy boldogsághoz legalább két lény szükséges. Lehet ez két személy, vagy egy személy meg egy állat, esetleg egy személy és egy szellemi lény is elegendő kivételes esetekben. Tehát egy meg egy az bizony mindig kettő, így az elején nem is tudtam miért szegeztem ilyen kérdést magamnak. Valamilyen okom volt rá pediglen, egyébként eszem egyik ágába se jutott volna ilyesmit kérdezni.
    Gondolkodni kezdtem, szenvedélyesebb pózt véve fel mint Rodin gondolkodó szobrocskája. Igaz, hogy az ilyen pózolás nem az asszony kedvére való, mert veszélyt szimatol, hiszen ő is tudja, hogy a gondolkodó férfiember az egyik legveszélyesebb állat. (Ezért inkább kedveli, ha gondolkodás nélkül csúsztatom kardom vissza a hüvelyébe, amikor egy kis háztáji csetepatéra kerül sor.)
    Amint tehát észreveszi, hogy mélyebbre süllyedek gondolataimban azonnal felszínre hoz valamilyen egyszerű, szívélyes kéréssel:
    - ne ülj már olyan nyugodtan mint egy kivénhedt bakmajom, eredj a pincébe, hozz fel egy tököt, és pucold meg, ha ebédet akarsz!
    Emiatt osztán olyan időpontot választottam, amikor nem állt fenn a veszélye annak, hogy egy ilyen vagy ehhez hasonló felszólítás megzavarja a magasban röpködő, mély gondolataimat.
    Röptettem is ezeket a csillagos égig, de azért vigyáztam, nehogy egy fekete lyuk közelébe kerüljenek, mert tudományosan bizonyított, hogy annak eseményhorizontján a szingularitás veszélye leselkedik. Egyedüllétbe süppedve bizonyára hiába keresném a kettes boldogság kérdésére a választ, ám az is eszembe jutott, hogy talán ott sokkal több esélyem lenne megtalálni, hiszen rengeteg időm lenne ilyesmin törni a fejem.
    Meglehet egy ideig boldog is lennék, de mi van akkor, ha az idő ott sem hajlik arra, amerre én szeretném?
    Csak telne-múlna felettem hajladozva, és nem lenne senki vagy semmi körülöttem, akire egy kis szeretetet, vagy szerelmet pazaroljak.
    Erre szinte nem is jó gondolni! Legalábbis én elképzelni se tudom, hogyan lehet teljesen egyedül élni le az életet, méghozzá boldogan.
    Ilyesmire szerintem normális, lábaival földön járó ember képtelen, legalábbis az volt Robinson előtt, és utána is még sokáig, mindaddig míg okos üzletembereknek sikerült felépíteniük egy csábos, virtuális világot.
    Egy olyan világot, ahol már nem érvényes az évezredeken keresztül jól bevált kettes boldogság törvénye, boldog lehet ott boldog-boldogtalan egyedüllétbe süppedve egy monitor előtt.
    Bizonyára emiatt a virtuális boldogság miatt jött rám a kérdezősködés, mert úgy éreztem, és érzem, hogy sokan ennek a vermébe esnek manapság.
    Aki egyszer beleesett, az bizony eléggé nehezen tud szabadulni, főleg ha nincs mellette valaki, aki leszalajtaná a pincébe egy tökös kéréssel. A pincében meg nem csak tök, hanem bor is van, ezért szerintem sokkal jobb hely mint a virtuális világ előkelő vermei.
    Nos, akár megértettétek válaszomat, akár nem, én azt kívánom, hogy lábaitokkal a földön tapicskolva legyetek boldogok.
    Sajnos a szoborként gondolkodót tovább nem utánozhatom, egyfelől mert görcs állt az oldalamba, másfelől meg amiatt, hogy kapucsapódást hallottam, amitől az villant az eszembe, vajon miért nem mindegy az, hogy olykor vágyom egy távoli nő után, néha meg kívánom a hazaérkező fehérnépet?
    De talán jobb lesz, ha erre olyankor válaszolok, amikor összetévesztem a főzőtököt a lopótökkel.
    imrucika és lelkes.miklos kedveli ezt.
  3. Két évvel ezelőtt figyelmeztetni próbáltam a gazdaságot, hogy hagyjon már békét az inflációnak, hadd kússzon le-fel finoman, ne üljön nagyon a nyakára, mert hetedik szimatom dögszagot érez, melyet a defláció felől hoz felénk a szél.
    Természetesen, ezt senki nem vette komolyan, majd mindenki azt próbálván bizonygatni, hogy bizonyára csal a szimatom, és a dezinfláció illatát érzem.
    No, hadd lám, kinek volt bedugulva az orra? Mert íme a 2015 januárjában közzétett hivatalos adatok szerint -0,5%-os az infláció az eurozónában, ami bizony defláció, bármilyen nyelvre is fordítanám.
    Christian Schulz a londoni Berenberg Bank szakembere szerint, a kitűzött két százalékos infláció, egy távoli álom egyelőre, gondolom legalább olyan messzi van mint az alagút végén pislákoló gyertyafény. Már érezni a kellemes elő-fuvallatát a deflációnak, csökkennek az árak, többet lehet vásárolni, akarom mondani lehetne, de nem ez történik, mert az emberek várnak, míg az árak tovább csökkennek. Ez pedig nem jó dolog, hiszen ez az első lépés az ördögi körbe, amiből aztán kiszabadulni nehezebb mint a pokolból.
    Aki nem hiszi, kérdezze a japánokat!
    Jóleső érzés az árcsökkenést hozó szellőcske, ám az utána tóduló fergeteges vihar annál kellemetlenebb, mert sajnos úgy kezd tőle fuldokolni a gazdaság mint a szárazra került hal, innen a dögszag amit éreztem. Bár tévedtem volna!
    Igaz egyes gazdasági elemzők szerint az év második felében érezni lehet majd némi javulást, de szerintem a jelen politikai helyzetben, ez az előrejelzés még az időjárásénál is bizonytalanabb.
    Ha csak a japánok esetét elemzem, -ahol távolról sem volt olyan instabil helyzet mint az eurozónában, mégis sok-sok évbe telt, míg sikerült nekik az inflációt nulla fölé emelni - én nem mernék ilyen előrejelzéssel előrukkolni.
    De vannak olyanok, akik mernek, mert vagy politikai megrendelést teljesítenek(emiatt aztán nem tartóznak felelősséggel senkinek), vagy egyszerűen nincs gyakorlati tapasztalatuk, csak az iskola padjain bemagolt elméletekkel páváskodnak.
    Az elmélet meg csak elmélet, általában a gyakorlatba törik bele az ember foga!
    Az elméletek csak az agyat rágógumiztatják, és sajnos sokszor annyit sem érnek mint a rágógumi, mely állítólag tisztítja a fog zománcát, igaz én nem vagyok ebben biztos, ezért inkább a maradi kutyáktól tanulva csontot rágok.
    Ezért remélem, hogy fogaim nem gyakorlatias csontrágásba fognak beletörni, amire majd a defláció rákényszerít!
    Csak azon töröm a fejem mi lesz majd a modern, elkényeztetett és műcsonthoz szokott kiskutyákkal?
    Neked tetszik.
  4. Rettegj világ, mert egyre több áldozata van az „ördög leheletének”, olvasom a rettenetes hírt.
    Bevallom, nem kezdtem el azonnal reszketni, gondoltam, egyszer szaglászok egy kicsit e „lehelet” körül, és csak utána remegek ha feltétlenül muszáj.Sokszor megtörténik ugyanis, hogy bizonyos dolgok, események, jóslatok, melyek másokat nyugtalanítanak, engem megnyugtatnak.(ezért nem pazarolnám reszketésre az energiát) Feltételezem, ennek az lehet az oka, hogy az angyalinak elkönyvelt ártatlanságokat az ördög szemszögéből elemzem, és természetesen fordítva is megtörténik néha. Ez ritkábban, mert eléggé nehezemre esik angyalbőrbe bújni.
    No, de lássuk mi ez az újabb ördögi(vagy angyali lenne?) fuvallat, mely ismét visszahozta napirendre az „ördög leheletét”, hiszen ez a hír valamikor 2010-ben robbant kisebb bombaként.
    Erre többféle magyarázatot is találtam, de előbb hadd ejtsek néhány szót erről a drogféleségről, melynek fogyasztása nem euforikus állapotot idéz elő, hanem legtöbb esetben nyomorúságos halált. Kellemetlen hatásai vannak, ugyanis felviszi a vérnyomást a mennyországig, a test hőmérsékletét negyven fok fölé(ettől már lehet ám reszketni!), állandó szomjúságérzetet kelt, miközben leállítja a veseműködést. Ám mindezek eltörpülnek azok mellett, amiket az aggyal képes e szer művelni. Például teljesen megfosztja az embert az akaratától, szófogadó kezes báránnyá varázsolja, teljesen törli a memóriájából az eseményeket, melyek hatása alatt történtek.
    Hatása alatt milliomosok árvaházaknak adományozzák minden vagyonukat, politikusok teljesen megfeledkeznek ígéreteikről, a keresztények Istenről, a mohamedánok Allahról, buddhisták Buddháról, egyszóval nagy port kavarhat ez a színtelen, szagtalan porocska, ha az ember beszippant egy adagot belőle.
    Én már megjelenésekor igazat adtam azoknak, akik inkább az ópiumot választották, hiszen nem mindegy, hogy az ember ópium túladagolás miatt, szép álmok szárnyain lebegve, távozik az örök vadászmezőkre, vagy pedig gyötrelmes lázálmok között pisilni nem tudván kénytelen átvánszorogni egy másik világba.
    E véleménnyel nem azt sugallnám, hogy más kábítószer egyenesen mennyországba repíti a fogyasztót,(pokol mindkettővel a vég, mert a mennyben nincsen ám drog!) csak két rossz közül nem ajánlottam a harmadikat, nehogy marihuána reklámnak minősüljön írásom.
    De, térjek vissza a magyarázatokra, mielőtt elfelejteném őket anélkül, hogy beporoztak volna.Az első ami eszembe jutott az volt, hogy bizonyára aki a cikket írta 2010-ben gyerekcipőben járhatott, és nem olvasott újságot, vagy nem nézhetett, csak tizenkét éven felülieknek engedélyezett dokumentumfilmet.
    Arra is gondoltam, nagyon nagy az áldozatok száma, de a számokat nézve, és összevetve például az ebola, éhhalál, áldozatainak számával, szinte elhanyagolható. (A mindenfelé dúló hideg és meleg háborúzások áldozatait kár is megemlítsem.)
    Annyi magyarázat halmozódott fel koponyámban, hogy féltem, ha mindet leírom, beleőszültök míg elolvassátok, ezért csak kettőt hagytam meg, a többit szeleimmel együtt szélnek eresztettem.
    Úgy gondolom, azért jelenhetett meg friss hírként, az „ördög lehelete”, mivel nincsenek már valamirevaló hírek, így egyesek a régieket frissítik fel. („egy újszülöttnek minden vicc (hír) új”.
    De, az is megtörténhet, hogy a politikai részleg kérésére fújnak fel néha egy kis port, ami eltakarja azt, ami nagyobb porfelhőt kavarna. Rájöttek ugyanis, hogy elég egy kevés porocskát az emberek orra alá fújni, ennyivel is kitörölhetnek azok memóriájából sokkal fontosabb dolgokat.
    Például el lehet felejtetni velük, hogy mit jelent számukra az eurozónába beköszöntött defláció.
    De ne aggódjatok, én eszetekbe juttatom, mert fokhagyás leheletem elűzi az ördögét!
    lelkes.miklos kedveli ezt.
  5. Rengeteg ilyen szócskával kezdődő kérdésbe botlik az ember élete során, van amelyikre egyszerűen talál feleletet, van amelyikre nem, bármilyen irányba is csavargatja eszét.
    Az öregedő cigány morfondírozása juttatta ezt eszembe, aki feltette magában a kérdést:
    - miért nem szaladnak utánam a nők úgy mint régen? Mire rövid gondolkodás után meg is találta rá a választ:
    - Bizonyára, mert mostanában nem lopok retikült!
    Egyszerű válasz, de logikus. Ám mit válaszoljak én, (aki nem voltam jártas a retikülös szakmában) erre a kérdésre?
    Eszembe villant néhány épkézláb felelet, de ezeket gyorsan elhessegettem, mivel az idő múlásának érzékeny húrjait pengették volna, és töredelmesen bevallom, hogy ezeknek hangját nem szívesen hallgatom.
    Feltételezem, hogy más is így van vele, gondolok azokra, akik velem egy húron pendülnek, és nem az újonnan felfedezett csodaszerek, hanem a nyolcvanas évek zenéjének hatására húzódtak vissza pattanásaik.
    Félreirányítottam hát e villanásokat agyamnak egy rejtettebb tekervényébe, és fiatalosan elmerültem gondolataimban, minek eredményeként teljesen új magyarázatok születtek, mire felszínre kerültem.
    Az első épkézláb magyarázat, ami eszembe jutott, az volt, hogy ma már nem kell a nőknek senki után szaladgálni,(de, még a férfiaknak sem) mert elég egy okos szerkentyű a háznál, ugyanis az mindenféle szempontból kielégíti.(legalábbis a reklámok hada ezt üzeni, és igaznak is tűnhet annak, aki nem ismeri fel a reklámok csalafinta fogásait.)
    Semmi értelme hát a szaladgálásnak, keresni a nőnek a megfelelő férfit, aki alkalomadtán rájöhet titkos pin kódjára meg az e mögött rejtőző értékekre, és így beléphetne életébe, hiszen otthonról egy kényelmes fotelből olyan férfiasságot rendelhet online, hogy csuda! Így még attól se kell féljen, hogy féltve őrzött kódjára valaki rábukkan, mivel csakis saját kezűleg nyomogatja a gombokat, és szerintem ez a nemeket megfordítva is működik.
    Talán ez lenne az oka, hogy egy idő óta már én se futkosok a nők után? Vagy az, hogy már kezd néha cserben hagyni a memóriám? és félek, egy új kódot használni, mivel észrevettem, hogy néha az asszony kódjai is nehezen jutnak eszembe?
    Miért, miért...? ekkor kiesett az olvasó szemüvegem egyik lencséje, épp amikor a pénztárnál a pin kód után az OK gombot megnyomtam volna, és darabokra tört.
    Így aztán csak fél szemmel láttam tisztán, egy miniszoknyának becézett blúz alól kivillanó csinos női hátsót,amikor a pénztárosnő lehajolt, hogy összeszedje.
    Na, ez nem hiányzott! De mindenképp eldöntöttem, hogy az új lencséért készpénzzel fizetek.
    Te és útkereső kedveli ezt.
  6. Mivel felmerült néhány kérdés az emberi intelligencia és a civilizáció kapcsolata révén, gondoltam érdemes ezekre néhány választ adni, vagy keresni.
    Rossz szokásom szerint csak úgy hanyag eleganciával fogtam hozzá, hogy néhány belevaló gondolatot odarittyentsek, ezeket érintve, de kiderült, hogy ez nem is megy annyira egyszerűen, mint ahogy elképzeltem. Hamar rájöttem, hogy se hanyagul, se túl elegánsan nem lehet e dolgokat kezelni, ezért megtörténhet, egészen másként sikerült eszmefuttatásom, mint ahogy szerettem volna.
    Tulajdonképpen a mesterséges intelligencia erőltetett iramban történő fejlesztése volt az, ami elsőként gondolataimat birizgálta, de közben a civilizáció fejlődése, avagy visszafejlődése is felborzolt néhányat közülük.
    Ez szerintem normális, hiszen az emberi(vagy idegen? Ez mindmáig vitatott) intelligencia fejlődésének következménye volt a civilizációk kialakulása, tehát jogosan tehetem fel a kérdést, hogy: - mi történik az emberi civilizációval, ha idegen, vagy mesterséges intelligencia helyettesíti majd a modern emberét?
    Erre ugyanis minden esélyünk megvan, mert minden jel arra mutat, valakik abban sántikálnak, hogy minél hamarabb kiiktassák az emberi agy bizonyos funkcióit, aminek beláthatatlan következményei lehetnek.
    Bármelyik szögből is nézegetem a dolgokat, mindig az az érzésem, hogy valami nincs rendjén a civilizációk kialakulásával és fejlődésével foglalkozó elméletekkel.
    A tudományos magyarázatok szerint, az első civilizációk valahol a Nílus mentén jelentek meg, természetesen csak a történelmi időkről beszélve, amikor már annyira vitte az ember, hogy a falra firkálni tudjon. Ez óriási lépés volt, akkora nagy, hogy egyesek mind a mai napig csak ekkorát tudnak lépni, semmiképp nem tudván a faltól távolodni, csakis erre képesek firkálni. A gond ezzel kapcsolatosan csak az, hogy ami akkoriban a civilizáció fejlődését jelentette, ma szerintem annak visszafelé haladását mutatja.
    Normális körülmények között a civilizáció egyenes arányban kellene fejlődjön az intelligenciával, ám a történelem folyamán mindig közbejött valami nem normális körülmény, ami az arányt felborította.
    Ha nem így történik, akkor ma az Európában élő civilizálatlan és sértődékeny népek vándorolnának szerte a nagyvilágba, terrort és halálfélelmet ültetve más kontinenseken.
    Ám „valami” közbejött, így az ősi, virágzó civilizációk hirtelen elhervadtak, és helyettük újak jelentek meg, de más földrajzi helyeken, ahol olyan gyorsan fejlődtek, hogy az elhervadt civilizációk népe mind mai napig irigykedve nézi.
    Ez a „valami” több minden is lehetett, például egy földönkívüli intelligens lény hazautazása a Nílus völgyéből egyenesen a Nagy Kutya csillagkép valamelyik bolygójára, vagy a magyarul beszélő sumerek elvándorlása Európába, de lehetett egyszerűen csak az emberi agy begyepésítése egy mesterségesen kifejlesztett intelligenciának köszönhetően.
    Lehet valaha megtudjuk választ, ám egyelőre csodálkozva állunk(legalábbis én), az evolúció ezen fonákul működő rejtélye előtt.
    Míg ezen csodálkozok, megpróbálom dogmatikus szemszögből is elemezni a múlt és jelen helyzetképét.
    A paradicsombeli időkkel kell kezdjem, amikor ott éldegélt szépen az első emberpár, gondtalanul és boldogan, és szerintem nem volt rákényszerülve, hogy szürke állományunk még egy százalékát is kelljen használja.
    Azt nem tudni mekkora intelligencia szintet ért el Ádám vagy neje a Paradicsomban, (Éva az almát elérte az biztos) de szerintem túl magas nem lehetett, hiszen nemigen volt mit kezdjen vele, mivel csak parancsokat teljesített, melyeken gondolkodni se volt szabad. Ha e szinten maradnak, gyűjtögető életmódot folytatva, bizonyára lőttek volna az emberi civilizációk megjelenésének, ami csakis az intelligens emberi(vagy emberfeletti?) lényeknek köszönhető. Nem azt sugallom ezzel, hogy a Sátán érdeme lenne a civilizációk kialakulása, csak a Biblia mondanivalóját próbálom az emberiség értelmi fejlődésével kapcsolatba hozni.
    Én úgy gondolom, hogy az ember saját elhatározásából is átlépte volna az Édenkert határait egy bizonyos idő elteltével. Erre előbb-utóbb rákényszerítette volna a túlnépesedés, de azt hiszem, hogy a kíváncsiság és a tudni akarás hamarabb rávette volna e lépésre. Mert a kíváncsiság nagy úr, és éppúgy jellemző az emberi lényre mint az emberfelettire, sőt még az emberalattira is.
    Szerintem ez inkább a civilizáció fejlődésének mozgató ereje, nem pedig a hazugság mint ahogy egyes elméletek jóindulatúan bizonyítani akarják, szabad teret biztosítva ezáltal a füllentésnek. Habár a hazugságoknak is van némi szerepe, hiszen intelligens embereket is átvernek manapság a szuper-intelligensen megfogalmazott igazat nem mondások. (ezt remélem, elég elegánsan megfogalmaztam!)
    De térjek vissza a kapuhoz, melyen kilépve, az embernek hajdanán földet ért a lába, és észrevette, hogy esze is van a tokjában, amit kénytelen lesz használni, ha civilizált emberi településeket akar látni a Földön, nem pedig majom tanyákat.
    E lépés pillanatától kezdve fonódott egybe az emberi intelligencia a civilizációval, néha-néha össze is bogozódtak, de hál'Istennek mindig akadt valaki, aki kioldja a csomót.
    Én remélem, hogy ezután is fog majd akadni, hiszen ma már sokkal okosabbak vagyunk, és tudjuk, ha megvárjuk míg megérik a tudás fáján az alma és lehull, akkor nyugodtan megehetjük, (Úgy tudom, hulló almára nem vonatkozik törvény) és tovább építhetjük azt, amibe belefogtunk.
    Természetesen ezután is közbejöhet egy és más, a tudományos oldalról a technika szuper-intelligens ördöge hozhat rontást civilizációnkra, a dogmatikus oldalról meg az intelligenciahiányban szenvedő civilizálatlan civilizációk elterjedése döntheti romba az Eiffel tornyot.
  7. „a ti szavatok pedig legyen, ha igen: igen; ha nem: nem”

    Könyveim közt kotorászva, véletlenül kezembe akadt egy 1910-ben megjelent szociológiai tanulmány, és ha már ott volt, gondoltam beleolvasok, hadd lám miként zajlott az élet száz évvel ezelőtt.
    Csak úgy találomra kinyitottam a könyvecskét, és láss csodát épp a „Hazugság szociológiája” alcímnél akarózott neki kinyílni, ami épp kapóra jött, hiszen így egyszerűen felmérhettem, hogy mennyit fejlődött az emberi társadalom a hazugság terén száz év alatt.

    Mert minden szinten fejlődtünk, tehát feltételeztem, hogy ez alól a lódítás sem lehet kivétel. Meglehet a hazugság nem egyenrangú a lódítással, de mivel nem vagyok szociológus, ezt megbocsájtom magamnak, ha ti ezt nem nézitek el, hát Istenem, azért nem esek kétségbe.

    Hanem amikor a tanulmány szerzője azzal kezdi: „hogy egész műveltségünket és gondolkodásunkat lassan újból áthatja a hazudozó és pózoló lélek”, és „hogy a befejezett modern ember egyszersmind befejezett hazug ember is, nem csak tetteiben, hanem gondolkozásában, sőt még öltözködésében is” kezdem kétségbe esni, mert féltem, nehogy ne találjak valamilyen fejlődésre mutató linket a témában.

    Mert szerintem ez a megállapítás ma is ugyanolyan találó mint száz éve volt, fejlődést talán csak a hazugságok sokszínűségében és nagyságrendjében lehet észrevenni, ami az azóta történt sok-sok új felfedezésnek köszönhető.
    Egyébként a mai modern ember semmiben nem különbözik, az akkori modern embertől, csak sokkal több esélye van a hazudozásra, vagy hazugságot terjeszteni, hála az internetnek, a médiának, az okosabbnál okosabb telefonoknak, stb., melyek előnye, hogy nem kell senkivel szembenézni a füllentések közepette.
    Mivel a hazugságnak rengeteg fokozata van, szinte azt se tudom mikor melyiket használjam, de ez remélem nem zavaró azok számára, akik felismerik az igazságot, ami Schopenhauer szerint: „nem utcai hölgy, aki annak a nyakába is belecsimpaszkodik, akinek nem kell. Ellenkezőleg. Szemérmes szép nő. Kegyeiben az sem lehet bizonyos aki mindent feláldoz érette.”
    Hát, nem mondhatni, hogy nagyon sokan esedeznek egy ilyen hölgy bájaiért manapság, inkább lefizetik, csak minél messzebb kerüljön, miközben különböző búvóhelyeket keresnek a hazugságnak.
    Például nem igaz az, ami nem felel meg a valóságnak, de aki nem tudva mondja ezt, az állítólag nem hazudik, vagy téved az, aki nem jól ismerte fel a valóságot, ami természetesen megbocsájtható, és sorolhatnám, de nem akarok senki agyára menni, nehogy a végén szemembe merje mondani az igazságot, hogy ma már ez nem felel meg a valóságnak.
    Régen ugyanis a valóság egy volt az igazsággal, és ennek szeretete vitte előbbre az emberiséget lépésről-lépésre, igaz minden lépés nehézségekbe ütközött, de azért csak haladt, úgy lassan, öregesen.

    Ekkor, mint szarvasbika kit farka alatt talált el az ármány, majdnem elbőgtem magam örömömben, hiszen megtaláltam azt, amit kerestem.
    A tanulmányban ugyanis mindegyre szó van egy „legújabb kori társadalomtudományi dogmáról”, mely szerint a hazugság szükséges az emberi fejlődéshez, sőt „annak élesztő kovásza”.
    Ez az oka tehát annak, hogy ekkorát fejlődtünk száz és egynéhány év alatt, akkor bekeverték a kovászt a hazugságba, az meg elkezdte azt szépen keleszteni, egyre jobban duzzadt, mindaddig, míg a valódi valóságot ma már felváltotta a globálisan fejlődő virtuális valóság, ha ezt annak lehet nevezni.
    Ide fejlődtünk tehát, a virtuális hazugságok világában élünk boldogan, hiába érezzük bőrünkön a kézzel megfogható valóságot, vagy igazságot, legtöbbször számba se vesszük, annyira elbódítanak, és elterelik róla figyelmünket ezek a virtuális nagyotmondások.
    Félreértés ne essék, nem a politikára céloztam, mivel a szóban forgó tanulmány ezt kizárja, gondolom rájöttetek miért. Nos épp ezért, én se foglalkozok vele.
    Pedig ott sem ártana egy kicsit visszafogni valamiképp, a valóságot meg sem közelítő szóáradatokat, mert az igaz, hogy az emberi nyelv a gondolatok elpalástolására való,(ez lenne a hazugság szemérmesebb kifejezése) de ami sok az mégiscsak sok, és ami ma világszinten a politikában végbemegy, sokszor megbénítja az igazságszerető emberek nyelvét, így szólni se tudnak.
    Ebből csak ennyit említek, mert nem szeretném elragadtatni magam, félvén, nehogy fogdmegeket kelljen fogadni, a lefogatásomra.
    Rengeteget lehetne a hazugságot kerülgetni, de nem kívánok túl sokat körözni, nehogy ettől megszédülve, közel kerüljek hozzá, mert nekem az igazság valahogy szimpatikusabb, bizonyára ezért vagyok antipatikus sok embernek , akiknek a valóságot szemébe merem mondani, ők meg nem bírják ezt elviselni hajasan. Kapiskáljátok már, miért van annyi kopaszra nyírt ember és némber!
    De kérdem én tőletek:
    Valójában igaz az, hogy a hazugság az emberi lények világának ősi mozgató ereje? Vagy csak egy rossz amitől szabadulni kell? Végül is, becsületesség-e a hazugság?
    Egy tippet adnék: a Fidsi-szigeteken állítólag csak az csinálhat államférfiúi karriert, aki hazudozást művészi szinten űzi.
    Meglehet igazuk van, mert hazudni tudni kell, egyébként beigazolódik a sánta kutyás közmondás, hogy a macska rúgja meg!
    lelkes.miklos kedveli ezt.
  8. Nem is lesz olyan kellemes, ha a Massachusetts Institute of Technology. intézetben végzett kutatások eredményeit veszem alapul, és nem a Mars One magánprojekt szakembereinek véleményét.
    E massachusettsi intézet kutatói ugyanis alaposan kielemezték a Mars betelepítés tervének adatait, a felhasználandó élelmiszer, oxigén, technológia, sör , bor , pálinka készletek mennyiségét, egyszóval alapos munkát végeztek, és arra a következtetésre jutottak, hogy az ide érkező telepesek, a megérkezésüktől számított hatvannyolcadik napon már haldokolni kezdenek. De nem ám a delirium tremens viszi el őket! Hanem egyéb gondjaik lesznek, ezt mutatják a grafikonok és matematikai formulák, melyeket a szakemberek az utazás és letelepedés kielemzéséhez használtak.

    Nos, ha megérkeznek a telepesek a vörös bolygóra, és nem téríti el űrhajójukat másfelé valami űrbéli kalóz csoport, hát bizony éheznek, szomjaznak majd, és több mint valószínű, hogy oxigénhiányban is szenvedni fognak.

    Erre szinte magamtól is rájöttem, amikor először hallottam a hollandus Bas Landsdorp tervéről, hogy 2024-ben elkezdené emberekkel betelepíteni a Marsot. De, mivel nem vagyok szakember a témában, nem mertem nyilvánosságra hozni kételyeimet, nehogy ugyebár a hátam mögött kiröhögjenek, mert szembe ma már nem szabad, annyira érzékenyek vagyunk.
    Igaz, én nem vagyok ennyire érzékeny, nem igazán zavar, ha szemembe nevetnek, de más okom is volt arra, amiért nem kürtöltem világgá aggályaimat a Mars bételépítésével kapcsolatosan.
    Első és utolsó sorban nem akartam, hogy a sok öngyilkosjelölt, aki odatelepülni jelentkezett meggondolja a dolgot, hiszen ha mind visszalépnek, akkor soha a büdös életben nem fogok látni egyetlen marslakót se! A projekt kitalálójának ugyanis nem akaródzik oda kivándorolni, pedig egyetlen marslakó látványával is megelégednék!
    Ugyanis nagyon furdalja jobb oldalam a kíváncsiság, hogy miért zöldek a vörös bolygó lakói?
    Lám csak lám, most szinte megtaláltam rá a választ, ha a kutatók számításai beválnak, mert hetven napon belül az első telepesek is megzöldülnek,(esetleg kékülnek?) az oxigénhiány miatt fellépő fuldoklási rohamaik miatt, miközben korgó gyomraik búsan morgó zenéjét hallgatják.
    Gondolom ez történhetett valamikor az ottani bennszülöttekkel is, miután nem vigyázva eléggé az éltető légre, annyira elhasználták, mint János bá viselő gatyáját, melyen több lik van, mint ahányat a Föld ózonrétegébe fúrt az autócskám kipufogógáza.
    Repülők, rakéták, atomrobbantások ezt nem teszik, ezek ugyanis ökologikus normák szerint működnek, hogy a Holdra ne rohanjak! Pedig néha jönne, de visszatartom magam, mert félek nehogy ott a Jáde Nyúl hátán ügető sárga emberkékkel találkozzak, akik meglehet nem fogadnának szívesen, félvén nehogy elfoglaljam előlük a holdacskánk sötét oldalát. Velük meg nem jó kikezdeni, mert sok milliárd rokonuk él itt a földön, osztán félős, hogy visszatérve nem élhetnék már olyan nyugodtan mint annak előtte.
    No, de térjek vissza a vörös bolygóra, ahol kíntól zöldülő-kékülő embereket, akarom mondani marslakókat, lehet csak látni majd, ezt most már nyugodtan kimondhatom, minkét könyökömmel rátámaszkodva, egy neves kutatóintézet által nyilvánosságra hozott adatokra.

    Igaz, ők nem pendítették meg ezt a színváltozást, de szerintem ez bizonyára bekövetkezik, ezért azt ajánlanám, hogy csak az jelentkezzék telepesnek a Marsra, aki nincs megelégedve bőrének színével, és a cigány lovánál is jobban bírja a koplalást.
  9. Szerettem volna maradni, de én se kerülhettem el más halandó sorsát, mert immár félig árva lettem, elveszítve azt, ki hajdanán keblén ringatott.
    Sose gondoltam, nem is akartam arra gondolni, hogy elérkezik majd az a pillanat, amikor már nem mondhatom magam gyereknek, de most már érzem, az idő múlásával e pillant egyre közeleg.
    Egyelőre még gyerek vagyok, ezt boldogan mondhatnám, de nem tudom kimondani, mert egy számomra új és furcsa érzés kerít olyankor hatalmába, amitől mindegyre egy lenyelhetetlen gombóc gyűl össze torkomban.

    Ezzel sok bajom van, mert nem csak az a gond, hogy nem tudom lenyelni, hanem az is, hogy néha kicsordulnak könnyeim, annyira szorít, és teszi ezt függetlenül helytől és időtől.

    Ha csak eszembe villan, hogy ezután nem lesz aki szeretettel vár, hogy elmeséljük egymásnak egy elmúlt hét eseményeit, máris ott az a kellemetlen göcs, és folynak könnyeim.
    Ha apámra nézek, aki ötvenöt évig tartó boldog együttlét után, így egyedül maradva szinte összetört, és semmiképp nem leli a helyét, minduntalan készül indulni anyám után, akkorákat nyelek, hogy majd kibuggyan szemem sarkában néhány könnycsepp. De visszaszorítom őket, hiszen jó anyám ott van valahol az angyalok között, és akkor búsulni, könnyezni nem szabad.

    Ej be könnyű ezt mondani, de mily nehéz megtenni!

    Mégis muszáj megtegyem, mert ha nem, akkor apám kételkedni kezdene abban, amit az angyalkákról meséltem, és bizonyára még jobban meggyűlne a bajom az öregfiúval. Az meg nem hiányzik, mert így is van gondom elég.
    Állítólag az idő majd orvosolja, eloszlatja ezt a fájdalmas szorítást, hogy mikor lesz az, nem tudom, egyesek szerint hónapok, mások szerint évek kellenek, míg a fájdalom enyhül.
    Egyelőre együtt élek vele, amikor nagyon fáj, akkor megengedem, hadd csorogjanak könnyeim, de csak ott ahol senki nem lát, mert az én fájdalmam csakis az enyém, és azt senki másnak át nem engedem.
  10. Ez jutott eszembe, amikor olvastam a NASA nyilatkozatát, mely szerint 2017 és 2113 között körülbelül négyszáz koccanást szenvedhet a Föld, ugyanis egy egész konvoj aszteroida közeleg felé, no meg felénk is, míg egyelőre rajta etyepetyézünk.

    Az utóbbi hatvan nap alatt begyűjtött adatokra és információkra alapszik e jelentés, a nemzetközi űrállomás valamelyik csapata adta le a drótot, de gondolom nem az orosz csapat lehetett, az ugyanis tengeri planktonokkal szórakozott, melyeket az űrállomás külső burkolatán fedeztek fel.

    Senkinek gőze nincs, hogy ezek miként kerültek oda, de ez a felfedezés mindenképp két vállra fekteti azt az elméletet, mely szerint az űrben nincs élet.
    De nem is ez a lényeg most, hanem az, hogy lesz-é élet a földön, ha véletlenül nekicsapódik az a „kolosszális szörny”, amelyik az aszteroida csoport élbolyában leledzik, és a számítások szerint hat éven belül full-kontaktusba kerülhet a bolygócskánkkal.

    Erről úgy vélekednek a szakemberek, hogy ez egy valódi „globális gyilkos”, tehát feltételezem, hogy nem csak a globalizációs folyamatot gyilkolássza meg.
    Több neves tudós egyetért abban, hogy ezek az aszteroidák komoly veszélyt jelentenek, és sajnos nem igazán lehet ellenük védekezni.
    Brian Cox professzor szerint, az egyik aszteroidára biztos be van vésve a nevünk, és ha ez megérkezik ugyanúgy járunk mint a dinók hajdanán, amikor télapó nem kellett decemberig várjon arra, hogy csilingelő szánkóján vidáman csúszkálva, ajándékot osztogasson.

    Egy másik űrszakértő tudós, Bill Napier professzor azt állítja, hogy két lehetőség is van, aszteroida vagy üstökös fog véget vetni a földi mennyországnak, és változtatja azt fagyos pokollá.

    Mert, ha megérkezik az a globalizációölő óriás, egyből megállítja a globális felmelegedés folyamatát, és menten lehűlés kezdődik. De remélem csak parciális, és nem globális! Mert az én sötét alantos tudatom kezdi megelégelni már, ezt a sok globális miegymást!

    De hiába próbálom világos tudattal kikerülni őket, és az aszteroida becsapódás következményei helyett, egy üstökös megérkezése következtében újjászülető jövő felé kacsintgatok, sajnos az ismét egy globális valamit rejt maga mögött.
    Igaz, ez inkább sötét, és nem tudni, ha látni lehet majd valamit belőle, mert ha a föld közelében szétporlik egy háromszáz kilométernyi átmérőjű jégtömb, azaz egy üstökös, máris beköszönt a napmentes nukleáris tél, ami eltarthat néhány ezer évig. Ez idő alatt nemcsak a napszemüveg biznisznek lőttek, hanem a nukleáris fegyverek használatának is. Hiszen annyira sötétben tapogatózunk majd, hogy lehetetlen lesz egy piros gombot megtalálni,meglehet még a saját gombunkat sem találjuk meg.

    Ekkor jutott eszembe, hogy mit kezdenek majd a nagyhatalmak felhalmozott atomfegyver készleteikkel?
    Egy nukleáris tél közepette, -még ha rá is akadnának arra a piros gombicsra- nem hinném, hogy valamelyiknek kedve lesz atombombát robbantgatni, vagy ezzel egymást rémisztgetni, mint ahogy ez most divat.

    Tovább olvasva azonban Napier professzor véleményét, egy kissé megnyugodtam, és nem törtem tovább a fejem az atomfegyverek sorsa felől.
    Ő ugyanis a Swift-Tuttle üstökösre tippel, amelyik 4479-ben halad el a Föld mellett, és okozhat egy nagyobb galibát.
    Van hát idő bőven, ennyi idő alatt annyi bombát lehet felrobbantani, hogy az a szegény üstökös már csak kihűlt helyünk mellett porlik szét, és valószínű sose talál ránk, hogy nukleáris télapót küldjön a nyakunkra.
    Neked tetszik.
  11. Vannak dolgok melyek szöget ütnek az ember fejében,( legalábbis az enyémben) és bizony ha kemény fejű valaki, akkor nehezen lehet kihúzni belőle a szegecskéket.
    Mivel mindez idáig senkinek nem sikerült betörni a fejem, pedig még feszítővassal is próbálkoztak, nyugodtan állíthatom, elég kemény bükk összetétele lehet, és bizony ha beleköltözik egy gondolat szeg formájában, úgy elgörbül, hogy ember legyen a talpán, aki egyenesen kihúzza onnan.
    Most épp ezzel a félelmetes ebola járvánnyal kapcsolatos gondolat szegeződött egy kemény göcsbe, mert valahogy furcsának tűnik nekem ez az egész história.
    Azzal ugye rendben lennénk, hogy a 2013 novemberében érkezett az ISON üstökös, és december elején megjelent az ebola, hiszen még a tudatlan is tudja, hogyha megjelenik egy üstökös a Föld közelében, akkor az valami nyomorúságot szór az emberek fejére.
    (Igaz, olvastam olyasmit is, hogy az üstökös életmagvakkal szórja tele a földet, de gondolom nem emberi életmagvakról van szó.
    Az is természetes, hogy Afrikában jelentkezett, mert állítólag az a szülőhazája, azt nem tudnám megmondani mi okból szereti ott pusztítani az embereket. Szerintem azért mert túlontúl szaporodnak, nem lehet az oka, hiszen ott van pl. India, Kína, és még egynéhány ország, ahol ezen oknál fogva nyugodtan megfelezhetné a lakosságot, másfelé kellene hát keresgélni.
    No, de nem ezzel tölteném az időt, hanem az után kutatnék, hogy miért terjed úgy ez a vész mint hajdanán Londonban a pestis, és nincs neki egy ellenszere, amivel megfékezzék.
    Pedig kutatnak utána, latba vetve a modern technológia legújabb vívmányait, de mindez idáig hiába, se oltást, se kezelést nem sikerült találni, sőt még azt se sikerült kideríteni, hogy hol vakációzik addig, míg nem hallani róla semmit. Űrutazó lenne? Vagy titkos laborokban henyélne?

    Fogas kérdés és meglehet nem is ad rá feleletet senki egyel-kettővel, mert ha az űrben bolyong, ott hiába ütik bottal a nyomát, ha meg titkos laborban szendereg, senki nem veri dobra, hogy mije van neki, hiszen ha „véletlenül” kiszabadul egy Afrikába, akkor senki nem hibáztathatja!

    Pedig kísérleti célokra bizonyára van belőle néhány család, annak aki tehetősebb, hisz ezek nélkül nem lehetne kísérletezni, és soha nem lenne ellenszere.(meglehet így se lesz egyelőre, ahogy a helyzetképet én látom, egy elgörbült szegeccsel a fejemben.)
    Állítólag kifejlesztettek már valamilyen szereket, de mindez idáig a WHO nem engedte, hogy embereken kipróbálják, habár nem is tudom kicsodán próbálgatták volna, ha senki nem volt beteg.
    Most már ilyen gondok nincsenek, van beteg dögivel, és úgy néz ki a helyzet, hogy az Egészségügyi Világszervezet is a nagy nyomás hatására beadta a derekát, és engedélyezte a kísérleti Ebola elleni készítmények főpróbáját.
    Hogy ebből mi sül ki, az a jövő kérdése, de szerintem a megszokott fog majd történni, egyesek mindenképp meggazdagodnak ez után, mások szegények maradnak, ott meg ahol az ebola pusztít, aki nem ebbe hal bele, az majd szépen éhen hal, és lassacskán a betegség a szamárral együtt a ködbe vész.
    Azt nem tudni, hogy lesz-é ellenszer, és ez végez a betegséggel, vagy isteni beavatkozás az, ami távozásra készteti, nyitott kérdés ez, nem is próbálom becsukni.

    De lássuk mi lesz akkor, ha „véletlenül” az űrből hullott egy porszemcse bolygónkra, melyen épp néhány sziesztázó vírus szendergett?

    Nos, akkor szerintem már nagyobb gondjaink vannak, és kár ellenszerről álmodozni, hiszen az aki a porszemcsét ideszalajtotta, bizonyára kiváló immunrendszerű vírust ragasztott rá, mely ellenáll mindenféle ember által kifejlesztett antivírusnak.
    Ez esetben az egyetlen lehetséges védekezés a harmadik világháború,(tudja az, aki erre készül, hogy mit csinál!) ami hamarabb végez az emberiséggel mint az ebola, így ez unalmában kénytelen lesz más bolygóra vándorolni, ahol nem kell étlen-szomjan haljon.
  12. A nagyvilág eseményeit figyelve, egyre jobban megerősödik bennem az a rossz érzés, hogy valakik olyan nagyszerűen meg tudják kavarni az emberek tájékozódó képességét mint a vándormadarakét a Föld mágneses pólusváltása, amivel legújabban ültetnék belém a halálfélelmet
    Ez bizonyára nem lesz jó dolog se egyiknek, se a másiknak, de szerintem a vándormadarak jobban megsínylik, mert se iránytűjük nincs, se olvasni nem tudnak, így nagyon könnyen összetévesztik Afrikát az Antarktisszal, és ott bizony éhen fagynak szegények. Osztán mi szegény fejünk várhatjuk a tavaszt!

    Azért mi emberkék akik olvasni is tudunk, vagy ha nem, akkor van iránytűnk szerencsésebbek vagyunk egy fokkal(nem sokkal), mert ha nagyon odafigyelünk, meg tudjuk találni a helyes irányt, bármennyire is zavarják különböző hullámok tájékozódó képességünket.

    Mert zavarni zavarják, hogy eltájolódjunk, és sose arra figyeljünk amerre kéne, hanem teljesen más irányba, ahol a sok hűhó folyik a nagy semmiért, miközben az a valami, amire érdemes lenne odafigyelni, senkit nem érdekel.

    Például itt vannak ezek a háborúzások, melyek engem egyelőre jobban aggasztanak mint a pólusváltás, mert valahogy egyre közelebb érzem őket magamhoz.

    De van egy kis gondom, mert úgy érzem magáról a tényről, hogy újra HÁBORÚ VAN Európában!!!(alig egy köpésre tőlem), elterelődik a figyelem apróságokra, melyek a háború következményei.
    Az emberek szinte nem is veszik észre, hogy ez mennyire veszélyes, ezen oknál fogva ugyanúgy repdesnek a háborús zónák felett mint gyanútlan vadrucák a csendes tó fölött, melynek nádasában vadász áll lesben.

    A vadrucákat megértem, de azokat nem, akik repülőket eregetnek olyan térségek felett, ahol nem papírsárkányok és békegalambok repdesnek a levegőben, hanem okos és robbanó fejű rakéták, utána meg csodálkoznak és háborognak, ha véletlenül úgy eltalálják gépjüket mint vidám családapa céllövöldében az odatévedt szúnyogot.

    (Szerencsére már észbe kaptak, más útvonalat választva, azóta az én fejem felett repdesnek, hogy a hideg rázná ki őket, mert engem már ráz a zaj miatt. No, meg félek, nehogy rám szottyanjon valamelyik, oszt agyő pólusváltás!)
    Ilyen esetben, aki nem a lelőtt repülő miatt háborog, hanem azon tűnődik, hogy kinek az érdeke háborúzni, abban felmerül a kérdés, felelőtlen légitársaság miatt történhet ilyesmi, vagy szándékos tettről van szó, hogy újabb konfliktusok szülessenek?

    Mert ugyebár a fegyvergyárak működnek, a legújabb szabványok szerint még a szilvapálinkának is van szavatossági ideje, tehát bizonyára a golyóbisokat is egy idő után el kell használni, nehogy megrégiesedjenek, oszt gyomorrontást okozzanak a fogyasztóknak.
    Az egyszer biztos, hogy aki fegyverek gyártásával foglalkozik, annak minden kis háború kapóra jön, és több mint valószínű nem a világbékén töri a fejét, mint ahogy az emberekkel ezt elhiteti.(már aki elhiszi, mert iránytűje mellé virtuális mágnest helyeztek.)
    Azt is kötve hiszem, hogy azok az országok melyek nagy létszámú hadsereget etetnek, fő célként a békés együttélést tűzték volna maguk elé, ezzel csak azt etetik, aki fogyókúrán töri a fejét, ezért ezzel is jóllakik.

    Ezen kívül sok olyan csoport, vagy szervezet működik az árnyékos oldalon, melyeknek érdeke a háborúk okairól elterelni a figyelmet bármi másra, a világvégétől kezdve a pólusváltásig.
    Pedig ezen okok mögött van ám a kutya elásva, és nagyon büdös lenne, ha ezt exhumálnák! (Vagy exkutyálnák?)
    Adnék egy háború okát kereső fejtörős példát, amin érdemes elgondolkodni.
    Adva van nekünk, a demokratizálódás nevében kirobbant legújabb konfliktus, az ukrajnai háború, amelyik úgymond „nemes célok” miatt szedi áldozatait.

    Ennek nyilvános oka az EU-s csatlakozás kérdése, de mi az ami nem nyilvános? Akarom mondani hol bujkál az érdek?

    Nem hinném, hogy Ukrajnában kell keresgélni, mert nekem egy kicsit furcsa, hogy miért akar ez mindenképpen EU tag lenni, hiszen így elveszítheti területének háromnegyedét.
    Hiszen az EU tagjaként köteles lesz visszaszolgáltatni a földeket jogos tulajdonosoknak. Na mármost, ha a lengyelek visszaigénylik részüket, a magyarok és románok úgyszintén visszakérik azokat a földeket melyek hajdan őseiké voltak, mi lesz akkor? Újabb konfliktusok, vagy pólusváltás?

    Én a pólusváltásra tippelnék, és azon töröm a fejem, ha ez bekövetkezik, meg kell-e cseréljem az aksi pólusait az autóban, nehogy véletlenül fordítva induljak, oszt csak egy sebességgel haladjak háttal előre, és öttel az elejével hátra.:D:D:D
    valcsibanya kedveli ezt.
  13. [​IMG]

    Miután átéltem a legutolsó világvégét, eldöntöttem, hogy elásom a pipát, szivart, cigarettát, és olyan egészségesen élek, mint egy magányba vonult kungfu mester. Ez nem egy reklámhatás mellékhatása volt, csak úgy gondoltam, makkegészségesen könnyebben készülhet fel az ember a következő világvégére.

    Hála Istennek nem panaszkodhatom egészségi állapotomra, de úgy gondoltam, hogy lehetek egészségesebb is, és nem csak húsz évbe egyszer kell megnézzem az orvost, hanem talán soha.

    Voltak ugyan aggályaim, hogy e lépés nem ballépés-e, mert ott lebegett előttem Ójama Maszutacu a kjokusin karate megalapítójának esete, aki soha életében nem dohányzott, képes volt háromszor százas kumitét végrehajtani, és mégis tüdőrákban halt meg. (Meglátjátok, nem teljesen véletlenül hoztam fel példaként.)

    No, de aggály ide vagy oda, beleadva apait, anyait, sőt még nagyapait is, dohánytilalmat vezettem be, olyan szigorút, mint amilyen az 1920 -as szesztilalom volt az Amerikai Egyesült Államokban.

    Aggályaim itt is voltak, hiszen az említett szesztilalom végül is megbukott, mert hatása károsabb volt, mint jótékony, de ezeket is félretéve, olyan lendülettel vágtam bele az új életmódba, hogy majd kiszaladtam belőle egy nap alatt.

    Szerencsére idejében le tudtam fékezni, így aztán csak két hónap múlva oldottam fel a füst tilalmát, rájöttem ugyanis időközben, hogy sokkal károsabb füstölögni, mint füstölni.

    Sokakat bizonyára meglep ez, de semmi gond, mert én is meglepődtem, amikor az után kezdtem kutatni, hogy ki bizonyította rá a dohányfüstre azt a rengeteg sok káros hatást.(pl. én soha nem éreztem semmit ezek közül)

    Semmi alantas szándék nem vezérelt, csakis azért kezdtem el kotorászni ez irányban, hogy lélekben erősödjek, és ellen tudjak állni a füstölés kísértésének, amivel az időközben rám-tőrt dühös füstölgéseim csillapíthatnám. Ezek ugyanis bizonyítottan károsak minden belső szervre, vércukorszintre, vérnyomásra, ami aztán kihat a potenciára. Ez pedig egy férfiembernek nem kis kunc, hiszen nem mindegy, hogy füstölve potens, vagy pedig a stressztől és dühtől füstölögve impotens az ember.

    Kerestem hát a cáfolhatatlan tudományos nyilatkozatokat, de csodák csodájára semmit nem találtam. Félreértés ne essék, nem a különböző médiákban megjelenő reklámok és reklámkonferenciák anyagát nyálaztam át, hanem azt az unalmasabb részt, melynek az átlapozásához több nyál kell. De hála Istennek nekem nyálam volt bőven, hiszen szinte csurgott egy szivar után, így végigbaktattam azt, ami dohánnyal kapcsolatosan, tudományosan megjelent.

    El ne ájuljon senki a meglepetéstől, ha most itt megtudja, mindez ideig senki nem bizonyított be semmit ezzel kapcsolatosan, senki nem tudott kiadni egy bizonyítékokkal alátámasztott tudományos és hivatalos jelentést, hogy igenis a dohánynak több káros hatása van, mint jótékony.

    Mert aki nem tudná, annak elárulom, hogy a dohány gyógyszernövényként volt ismert már Krisztus előtt pár ezer évvel, és igencsak sok jótékony hatása bizonyított.

    Például, segíti az emésztést, növeli az agy vérellátását, elősegítve a szellemi munkát, növeli az éberséget, javítja a reakció időt, hogy csak néhányat említsek ezek közül.

    Az észak amerikai bennszülött törzsek hiedelme szerint a dohány a Teremtő ajándéka, és a kifújt füst hozzá emeli az ember gondolatait és imáit.

    Elterjedése kezdetén mifelénk is „szentfű”, „isteni fű”, nevén volt ismeretes, ami majd minden betegséget gyógyít, legyen az szellemi, vagy testi.

    E két oknál fogva nem csodálom, hogy az egyházak nem kedvelték, mert féltek, nehogy az emberek szabadon füstölve, direkt módon eregessék gondolataikat és imáikat Isten felé, kikerülve a közvetítőket, akik így elestek volna a sok bevételtől.

    Volt néhány politikai vezető is, aki dohányellenes kampányt folytatott az idők folyamán, de ennek ellenére a huszadik század elején szinte minden második ember dohányzott, ám a tüdőrákos megbetegedések száma olyan csekély volt, hogy szinte mérhetetlen.(Aki nem hiszi, az a statisztikai adatokban ellenőrizheti.)

    Aztán 1945-ben megtörtént a katasztrófa, a levegőbe emelkedett az első „gombafelhő” Japánban, amelynek eredményeként több milliárd halálos radioaktív részecske került a légkörbe.

    Úgy tíz évre rá, amikor már a vidáman szállingózó plutónium részecskék kezdték hatásukat éreztetni, kezdtek rájönni egyesek, hogy milyen káros hatással van a dohányzás az egészségre, és ekkortól kezdődtek a dohányellenes kampányok.

    Mert, melyik atomhatalomnak ne lenne érdeke elbújtatni a dohányzás mögé, a levegőbe juttatott radioaktív részecskék rákkeltő hatását? Hiszen mindenik elterelné az emberek figyelmét saját felelősségéről, és rákenné azt a dohányra, ugyebár más gyógynövényre hiába kenné. Ezért szíves örömest pénzelik azokat, akik hamis adatokat használva, úgy becsapják a társadalmat, hogy gyönyörűség nézni.

    A több milliárd dollárt elnyelő dohányellenes orvosi konferenciákon, olyan szépen megkerülik az igazságot, hogy majd mindenki elhiszi a dohányról terjesztett rémhíreket. Pedig ha tudnák az emberek, hogy mi az igazság, nem dőlnének be ezeknek a lepénzelt, puritán látszattevékenységek animátorainak.

    Azt például senki nem reklámozza, hogyha egy mikroszkopikus radioaktív porszemcse(kevesebb, mint a gramm egymilliomod része) véletlenül ráhull az ember bőrére, bőrrákot kap, ha belélegzi tüdőrákot. Ezt sok tízezer kísérleti állaton végzett kísérlet igazolta.

    Már csak 1963 -ig kb. 4000 kilogramm plutóniumot engedtek szabadjára a Föld légkörébe, ami bizony 3-4 billió halálos adagnak felel meg. Azt, hogy máig hány halálos adagot szabadítottak az emberiség feje fölé, bizonyára még maga a jó Isten se tudja számon tartani, az is lehet ő tudja, de ember biztos nincs, aki utána tudjon számolni.

    Mivel a részecskék olyan picikék, mind mai napig nem kötelezhettek senkit, hogy ilyenfajta figyelmeztető felhívást írjanak rájuk: „Vigyázat, az egy mikrogrammú inhalációs plutónium, garantáltan halálos tüdőrákot okoz!”

    Sokkal egyszerűbb volt ráíratni egy csomag cigarettára, hogy: „Vigyázat, a dohányzás halált okozhat!” (de csak „hat”, biztos az ember akkor lehet, ha csemegézik mellé egy jó adag plutóniumot)

    Azóta az emberbaráti kormányok mindent megtettek, hogy bebizonyítsák igazukat. Óriási pénzösszegeket utaltak olyan kutatók és orvosok számára, akik elfogadták feltételeiket, hogy tudományosan bizonyítsák be, a dohányzás tüdőrákot okoz. Valami ahhoz hasonló kellett volna, mint a radioaktív részecskék tudományosan bebizonyított, gyilkos hatása.

    Megpróbáltak ezek szegények mindent, de bármekkora dózisokat adtak a kísérleti állatoknak,(150-200 szál cigaretta napjára) mind mai napig egyik se betegedett meg tüdőrákban a dohányfüst miatt. Tehát sehol semmi bizonyíték, csak feltételezés, amit természetesen bizonyítékként reklámoznak.

    Egy fura dologra viszont rájöttek mások, a dohányfüsttel kezelt állatok hatvan és valahány százaléka túlélte, ha közben egy kis adag radioaktív részecskével is kezelték őket. A magyarázat erre az lenne, hogy a dohányfüst egy vékony nyálkaréteget képez a tüdő felszínén, ami megakadályozza a radioaktív részecskék behatolását és beágyazódását.

    Állítólag hasonló a hatása az alumínium nanorészecskékkel szemben, melyek az Alzheimer-kórt idézik elő, ami eléggé gyors ütemben kezd terjedni napjainkban.(Kíváncsi vagyok melyik növényt okolják majd érte.)

    Bizonyára igaza volt Gerhard N. Schrauzer professzornak a nyolcvanas évek elején, amikor azt állította hogy a dohányfüst egyes alkotóelemei a rák gátló anyagok hatását erősíti, és megerősítette, hogy senki nem tudott még rákot idézni elő cigaretta füstjével kísérleti állatokon, csakhogy ezt senki nem reklámozta. Pedig ez egy eskü alatt tett kijelentés, az Egyesült Államok kongresszusi bizottsága előtt.

    Ekkor gyúlt meg a gyertyaláng elmémben, hogy miért halt meg Ójama mester tüdőrákban.

    Elsősorban azért, mert elromlott a gépe, amivel kamikaze repülést kellett volna végrehajtson, így túlélte a második világháborút, másodsorban, mert a „gombafelhő” közelében tartózkodott akkoriban, és harmadsorban azért, mert nem dohányzott.

    Bezzeg ha a japánok majd hetven százaléka dohányzik, olyan könnyedén viselik a nukleáris katasztrófákat , mint eszkimóék a hideget. (Bizonyára halottak ők is a dohányfüsttel és radioaktív részecskékkel végzett kísérletekről.)

    Amikor idáig jutottam a gyertyaláng annyira felerősödött elmémben, hogy egy szivart is meggyújthattam vele, amit haladéktalanul meg is tettem, és örömkönnyek kíséretében eregettem a füstöt magam köré.

    Mert úgy éreztem, és érzem ma is, nekem is jogom van, füstfelhőbe burkolózva, megvédeni egészségem a repülők által levegőbe bocsájtott alumínium nanorészecskék, és az atomrobbantások során a légkörbe szabadult radioaktív részecskék ellen.
    Te, útkereső, Csillagözön és 4 másik ember kedveli ezt.
  14. images (4).jpg Tévedni emberi dolog, de még az angyalok is tévednek néha, gondolom ezért bukhatott le Lucifer is annak idején.

    Bizonyára nincs is olyan ember, aki ne tévedett volna legalább kétszer életében, mert egyszer biztos tévedett, amikor kisgyerek korában azt hitte, hogy úgy a harminc éven felüli felnőttek már öregek.

    Én is azt hittem, csak akkor jöttem rá tévedésemre, amikor átléptem a harmincas küszöböt, és nem láttam magam öregnek, sőt még a gyerekekre is szinte haragudtam, ha nem a „szia” szócskával üdvözöltek. Hiszen ott volt az a sok ötvenen felüli, akiknek kedvükre „kezét csókolhatták”!

    Ekkor tévedtem másodszorra, mert képzeljétek, az idő múlásával ismét rájöttem, hogy tévhitben éltem, és ma már rájöttem, az ötven év nem sok, hiszen csak fele az ember életének!

    Íme két tévedés, csak úgy kapásból, mert ezeken kívül voltak, sőt ma is vannak olyan dolgok, melyeket mint jóhiszemű ember teljesen tévesen értelmezek.

    A jóhiszeműség

    jellemezne egyelőre, igaz nem tudom meddig, mert nem mondhatnám, hogy manapság könnyű ebben az állapotban sokáig megmaradni. Ha jobban odafigyelek, talán tanulhattam volna Lucifer esetéből, akiről igaz nem tudni, jóhiszemű angyal volt-e, vagy nem, de mindenképp tévedett, amikor azt hitte, hogy szembeszállhat Istennel.

    Mondhatnám ezt számításba se vettem, mert soha nem volt szándékomban Istennel szembeszállni. Sőt most még kisebb istenségek ellen se lázadoztam, csak épp szabadjára engedtem egy-két véleményt, azt gondolván, hogy a szó valójában szabad.

    De nem is kell mondanom, hogy ismét tévedtem.

    Régebb is volt szólásszabadság, csak bizonyos szavakat nem volt ajánlatos kimondani, ha nem akart az ember hűvösben csücsülni. Ma bármilyen szót ki lehet mondani, a gond csak az, hogy bizonyos szavak kiejtése után lefagyasszák az ember „softját”. Nem kell már a hidegre menni az óvatlanul kiejtett szavakért, hiszen ott a „Del” billentyű, amitől még a kimondatlan szó is úgy elvész mint az idő fogalma egy fekete lyuk közelében.:rolleyes:

    Tévedtem hát, amikor elhittem, hogy a „kisistenek” hangos siránkozása, szívből jövő bánatból ered, mert rájöttem, nem a szomorúság hangjai azok, melyek a magyar szellemi élet hiánya miatt zengenek, hanem a képmutatás mögé bújtatott szorongás nyöszörgései.

    Mert félnek e lények, nehogy a felettük uralkodó pénzt,és annak varázsát elveszítsék.

    Én tévedtem, mert ember vagyok, de mi lesz velünk, ha az „istenek” is tévedni kezdenek?:confused:
    nagymami2 és kágyula kedveli ezt.
  15. Nézegetem az árakat, a piacon fityegve a mai úgynevezett demokráciában, remélvén, hogy felfedezek valami vásárlásra csábító árút, de miután végigjártam a standokat, sajnos csak a reménnyel maradtam, mert az árak olyan egyformák voltak mint két tejszínhabos-torta olajbogyóval díszítve.
    Rég gyanítom már, hogy valami nem stimmöl a piacgazdasággal, és most már szinte biztos is vagyok benne, hiszen egy piacot az árak sokfélesége kellene jellemezzen.

    Ez ma már sajnos nem a piacok fő jellemzője, sem a kis piacoké sem a nagy piacoké, egyedül a bolhapiacok állják még a sarat, mert a maffiaszervezetek még nem jöttek rá, hogy miként tudnák rávenni az itt bizniszezőket, hogy a használt óvszert ugyanolyan árba adják.

    Aki nem tudná annak elárulom, hogy ezeket az árnyékból megszabott árakat nem Józsi bácsi találta ki a diófa árnyékában.

    Adná ő szívesen sokkal olcsóbban a portékáját, ha engednék, de nem engedik azok, akik a piac mögött virágoztatják a piacgazdaságot, no meg az adókat úgy rászabják az emberre, mint szikire a pendelyt.

    A kis piacokon mutyiban, a nagyokon nyíltan történik mindez, mert ott a demokrácia leple alatt bármit megengedhet magának akinek még egy kis drága reklámra is futja.

    Mert kérdem én, kinek és miért az érdeke, hogy például az üzemanyag ára ugyanaz kell legyen mindenik EU tagállamban, függetlenül attól, hogy mekkora az egy főre eső jövedelem?

    Mindenre olyan egyforma normákat eszelnek ki, hogy országok gebednek bele, és emberek milliói nyomorognak miatta.

    Ez lenne a várva-várt demokrácia? Ahol megkötik az ember kezét lábát, miközben mesékkel ámítják, hogy szabadabb, mint a füsti fecske?

    Ez lenne a hírhedt szabad kapitalista piacgazdaság? Szabad piac, ahol csak valakik által megszabott áron lehet árulni?

    Nos, számomra a szabadság egy demokráciában nem azt jelenti, hogy nyugodtan kóricálhat az ember jobbra balra, szabadon otthagyhatja szülőföldjét szüleivel együtt, a családok szabadon szétszóródhatnak a nagyvilágban. (Természetesen anélkül, hogy valaki nyíltan kötelezné őket.)
    Akkor lenne igazi szabadság, ha erre a háttérben működő gazdasági politika rá nem erőltetné őket, különböző „demokratikus” fogásokkal.
    Akik ennek a szomorú következményeit észre nem vették ez ideig, nem ártana jobban kinyissák a szemüket!

    Lehet valamikor bevált a kapitalista gazdaság, de szerintem ma már kezd rosszabbul működni, mint a lenézett szocialista piac. Az nem működött jól, mert erőltetett és az állam által kényszerített árakkal kellett dolgozni, ezért adta be legtöbb helyen a deftet, de vajon meddig lehet működőképes egy árnyékból szabványozott gazdaság?

    Mert az igaz, a normák nyilvánosak, és úgy fellendítették mindenfelé a gazdaságot,-hogy már csak őrülni tud az ember, mert örülni képtelen- ahogy az árnyékból gazdálkodók akarták, mi meg isszuk a levét, ahelyett, hogy szilvalevet innánk.

    Érdemes lenne szerintem egy kicsit komolyabban elgondolkodni, merre is halad a piacgazdaság meg a demokrácia, mert nekem olyan szomorú érzésem van, hogy egyedül csak jó irányba nem.

    Ha meg az érzésem nem csal, akkor jobb lenne inkább lecövekelni mint a Bálám szamara, és utána gyorsan irányt változtatni , mert félős, hogy nem angyalféleségek mutogatják foguk fehérjét az árnyékos oldalon.
    imrucika, lelkes.miklos és kágyula kedveli ezt.