Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. Mert az előzőt nem folytattam, pedig van benne pár érdekes rész.
    Ha megtalálom a gépen a szerkesztett változatot, talán egyszer felkerül az is ide.
    Olyan lesz, mint az időgép, hol előre, hol hátra ugrálunk.

    Nagyon régen írtam már naplót, és azt gondoltam, soha nem fogok már írni többé, aztán mindig történik valami, amikor csak a billentyűzet marad.
    Meditálhatnék is ehelyett, de nem teszem. Egyrészt mert sosem olyan válasz jön, amit szívesen látnék, másrészt jobb kiírni a feszültséget.
    Tulajdonképpen, mire ide a naplóhoz értem, addigra el is tűnt a feszültség egy része ... valószínűleg az a gyomorkeserű is befolyásolhatta ... sőt, ebben teljesen biztos vagyok.

    Hát ami az írás oka lenne (tudom, hát-tal nem kezdünk mondatunk), az az, hogy úgy néz ki, megint magamra maradok.
    Van nekem - vagy volt - egy barátom, és ahogy az lenni szokott, egy darabig úgy is nézett ki a helyzet, hogy vele végre megmaradunk. De ami újabban történik, az nem volt a forgatókönyvben. Az enyémben legalábbis nem.
    Most töprengek, hogy mi miért van, hogy miért van az, hogy nem találok párra, csak időlegesen. Az is mind távkapcsolat, ami egy idő után bedugul.

    Gyártottam már elméleteket, hogy miért van ez így?

    Első elmélet: a magamfajta magányos farkasként éli az életét, minden csak futólagos az életében, és egyedül kényszerül leélni a hátralévőt.

    Második elmélet: valami baj van velem, hogy egy kapcsolat sem működik úgy mint ásó-kapa.

    Harmadik elmélet: csak azért hozza elém az élet ezeket a pasikat, hogy egy valamiféle ugródeszka legyek, amivel vagy élnek vagy nem, de valamelyik ezek közül biztos.

    Olyan dolgokkal találom magam szembe, hogy egyszerűen nem értem ... ááááá, nincs is már kedvem írni ezekről.
    Csak értetlenül állok és pofozkodok az élettel.
    Pedig már az összes létező módon megpróbáltam "megtalálni" a nekem valót, és akinek én is nekivaló lennék ... nincs több ötletem.
    Egy kicsit elkeseredtem, és ha nem lennék a saját dolgomat illetően vak, akkor bizonyára tudnám mi miért van ... de vak vagyok.
    Nem tudom, hol a párom, és nem tudom miért nem találom, vagy talál ő rám.
    Szar ügy ilyenen rágni magam ilyen idős korban, és ciki is.
    Pont.
  2. 2009-02-11 14:52:59

    Nah, megint előkerült a nagy semmiből a volt férjem.
    Megint cseszeget, persze mit vársz egy érzéketlen fadarabtól? Mondhattam volna szinonimát is, úgymint bunkó, tuskó, és társai, de hát nem illik itt a nagy nyilvánosság előtt, mert még beperel érte.

    Őszintén bevallom, marhára sajnálom, hogy annak idején az esküvőn nem hagytam ott az egész bagázst ... persze, hozzá akartam én menni, csak volt egy nagyon rossz érzésem, és késztetés, hogy le kellene fújni az egészet, és nem férjhezmenni.
    Csak hát ott volt már a násznép ... nah, mi a francot csinálsz olyankor?
    Persze, hogy maradsz, másokra való tekintettel.
    Lehet, hogy abba kellene hagynom már a másokra való tekintetet ...


    2009-02-16 19:29:54

    Amikor az irigység az úr ... ma az a nap volt.

    Mondtam, hogy megyek a vállalati bálba. Semmi különös nem volt rajtam (no persze azt a harisnyát leszámítva, ami olyan, mintha hátul piros fűzővel lenne összefogatva) - szóval ezt és háááát jó, még a csizmát leszámítva semmi, mégis a nők szeme is fennakadt.
    Esküszöm nektek, úgy néztek rám, mint az utálatos képre a templomban.
    Nem mondom, hogy nem volt feltűnő a piros taftba bújtatott bálnák és a gyászoló fekete ruhák tömkelege, fiatalok öreges blúzai és a szinte egyenöltözékek között.
    Lestek. De nagyon.

    A következő érvágást az adta, hogy a meghívott vendégművész látásból ismerte a barátom ... így aztán a műsorán mi voltunk a nyitó táncospár.
    (jajj, azt hittem, összeakad a lábam, voltam olyan ideges! Tánc közben a horgolt felső elkezdett lecsúszni rólam, engedtem lecsúszni a karomon, majd egy forgás közepette kibújtam belőle, és egy laza mozdulattal odadobtam a legközelebbi asztalra. Lehet, hogy várták, esetleg sztriptíz lesz-e, de nem volt szerencséjük, tovább nem vetkőztem.)

    A koronát, hogy háromig ne álljon meg, a tombolán nyert "Valentin napi" 10 e. Ft értékű vacsora a szálló éttermében tette fel.

    És ma mi történt a munkahelyen?
    Kelletlen köszönés reggel, és egész nap elnéztek mellettem, a közvetlen munkatársnők egy büdös szót nem szóltak hozzám ...

    Nem mintha érdekelne, de az irigység ilyen mértékével életemben nem találkoztam.
    Komolyan mondom, nem értem az egészet.
    Ami eddig kiderült, az, hogy a polgárpukkasztás sikeres volt ezek szerint.

    2009-02-17 22:42:46

    Van róla képed neked is, milyen a hóesés.

    Ahogy álltam a buszmegállóban és esett a hó szép nagy pelyhekben, felfelé bámultam, belenéztem a hóesésbe.
    Meglepődtem.

    Eddig csak azt láttam, hogy fehér, puha pelyhecskék szálldosnak lefelé, a szürkeséget fehérbe csomagolva.
    De ahogy felfelé néztem, a fehér pelyhek nem voltak többé fehérek, hanem szürkék voltak, a nagyobbak majdnem feketék. Némelyik úgy tűnt, mintha madár szállna egészen magasan.
    Figyeld csak meg!
    Ha felfelé nézel, egészen a hóesés belsejébe látsz, meglepően magasra tudod emelni a tekinteted, és ha elég ideig nézed, akkor olyan érzésed lesz, hogy nem a hó esik lefelé, hanem te emelkedsz el a földtől. Hatalmas érzet, és azon csodálkoztam közben, hogy eddig miért nem jutott ez eszembe?
    Aztán ki lehet választani egyetlen pelyhet, jó magasan, és egészen a földig követheted útját a szemeddel.

    Ezt látva azon töprengtem, hogy minden csak annak kérdése, mit honnan szemlélsz. Semmi sem csak fehér vagy fekete, és a dualitásra egy egyszerű példa a havazás, más-más szemszögből való látása. Ugyanakkor az egység is benne van, hiszen a hó attól még hó marad, akár lent nézed, akár fent figyeled - s lám, itt egy egyszerű válasz az "amit fent, úgy lent" sokat ismételt példázatra.

    Tudom is már, holnap hogyan fogom nézni.
    De előre nem mondom meg!

    2009-02-17 22:56:19

    Tudja valaki, hogy feltalálták-e már azt a hologramot, ami mozgóképet is tud tárolni?

    2009-02-18 10:48:50

    Jellemző.
    Elkezdtem mondani egy kolleganőnek, hogy mit láthat(na), ha úgy nézné a hóesést ahogy én tegnap.
    Fél mondatot nem érkeztem szólni, amikor is másról kezdett beszélni.
    Ez jellemző a tömegre, sajnos, nem érdekli semmi, csak az elfásultság van jelen.
    Káááááár ...

    2009-02-19 20.44.44

    Szolgáltató ügyfélszolgálata ... nem őriztünk együtt disznót, mégis úgy beszélnek.
    Biztos vagyok benne, hogy az idegtől vörös volt a fejem, amikor távoztam, de jobbnak láttam ma annyiban hagyni.
    Normális hangnemben beszéltem velük, de nekik ez nem sikerült.
    Alszom rá egyet, és amikor visszamegyek, vagy mákjuk lesz, vagy nem.
    Ha nem lesz, akkor röhögni fogok, de nagyon. Előre eltervezem a merényletet.

    2009-02-20 11.22.45

    … aztán felhívtak a szolgáltatótól, hogy hallották, tegnap nem "sikerült" elintéznem a dolgot - és akkor most amik náluk vannak, adatok, azokkal megcsinálnák - hogy az úgy jó-e nekem?
    Érdekes, tegnap pont ezt szerettem volna elérni, akkor miért nem tudták megtenni?
    Úgy látszik, hölgyikének mákja van, mégiscsak.
    De azért nem semmi, igaz, hogy még a helyembe is jöttek?

    2009-02-23 09:15:23

    Ha kedved támad kicsit félni, javaslom, nézd meg a Mirrors c. filmet!
    Nekem spec. nem fért be utána a zabszem.

    2009-02-23 10:09:31

    Ha megérintesz valakit, a lenyomata ottmarad benned.
    Szavakkal leírni nem lehet.
    Néha nagyon nehéz.
    Nem kellene fogdosnom.

    2009-02-24 10:27:21

    Milyen furcsa, megnézel egy fényképet, és valami mást látsz rajta, mint ami valójában rajta van.
    Hmmm, hmmm ...
  3. 2009-01-01. 21.06.52

    Gyerek felfedezi a hűtőben a tejfölt. Hallom, hogy a tésztát cseszteti - azonnal levágtam, hogy tejfölös tésztát akar csinálni. Szóltam, hogy jó lenne, ha azt ennék, ami a hűtőben van.
    Erre mit csinál?
    Elviszi a fényképezőgépet, majd az orrom alá dugja a következő kisvideót:
    Nyílik a hűtő ajtaja, majd ráközelít a tejfölre. Lefilmezi, ahogy kiveszi. Majd kép vissza a hűtőpolcra, s kiveszi belőle a száraztésztát!

    2009-01-10. 23.57.50

    Ma a lányom szembedícsért. Meg kell mondjam, nagyon jólesett. No nem kosztról volt szó, hanem arról, hogy beszélgettek a barátnőivel, ki mit változtatna a szülői nevelésen, ha majd nekik saját gyerekük lesz.
    Ő azt mondta, nem akar változtatni semmit sem, mert neki nagyon megfelel, amit nyújtani tudok, és nagyon jól érzi így magát, szeretne még sokáig velem lenni, és majd a gyerekét ő is így nevelni.
    Meglepődtem kicsit ... azt érzem, hogy jó nekik, de vannak hiányosságaim, és ennek ellenére egy ilyet hallani nem mindennapi dolog.
    Azt hiszem, amit eddig hiányosságképpen fedeztem fel, azon megpróbálok még változatni.

    Kérdezte, hogy én sokat változtattam-e azon, ahogyan engem neveltek és ahogyan én nevelem őket.
    Kicsit nehéz volt elmagyarázni, hogy a nevelés nem elhatározás kérdése, hanem belülről fakad.
    De csak most jutott eszembe, mit kellett volna mondanom, mi a helyes válasz.
    Egyszerűen csak szeretni kell, és nem elfelejteni, mi is voltunk valamikor gyerekek.

    2009-01-11. 11.47.53

    Telihold volt, így hát kívántam, hogy álmomban ...
    Jöttek is a betűk, az infok, de én hülye elfelejtettem hozzátenni, hogy emlékezzek!
    Nooooormáááális?

    2009-01-16. 22.22.40

    Egy kicsit most örülök. Na jó, nem kicsit!
    Valaki, nemrég, nem engedte, hogy egy problémát én próbáljak "megoldani". Kedvesen lebeszélt róla, és helyettem, értem, megtette ő.
    A minap kezdtek körvonalazódni az új dolgok, és ma egészen jó dolog történt.

    Nagyon bölcs az Ezerarcú ember, mert ő még mindig jobban tudja.
    Remélem, mindig a barátomnak tudhatom majd őt, és mivel nem sikerült beszélnem vele, megyek, megkeresem, és elmondom neki, mennyire hálás vagyok, hogy van, hogy ismerhetem, és betakarom a hideg csillagfényes éjben, ne fázzon az útján.

    Írom a soraim, s érzem, közben rámtalál, kicsit szomorkás mosolyával fuvallatot idéz a gerincemen s szól, hogy hiszen mindig velem lesz.
    Ősrégi ismerettség ez, még a sötétben vert gyökeret, s ugyanott ér véget, csak a lábnyomokat mossa az eső a tükörpocsolyákban.
    Nagyon szeretem!

    2009-01-16. 22.35.28

    Hárman vannak, kik azt mondták, míg élek vigyáznak rám.
    Nem hiszem, hogy többet kívánhatnék ... olyanok ők, mint elveszett, s újra megtalált testvéreim.
    Vannak még, kikhez bármikor fordulhatok, s biztosan nem csalódom bennük. Bár velük nem olyan szoros a kapcsolatom, de kimondatlanul ott lóg a levegőben, s kísér, velem van az érzés.
    Egy kicsit szentimentális lett a ma este, kicsit talán túl is csordul, de annak, ami túlfolyik a kehelyből kívánom, hogy a legjobb helyre vezető utat találja meg s érjen célba ott, hol a szükség kívánja.
    Angyal szállt a boszorkány-lakba.

    2009-01-22. 15.12.39

    Nah, ma megint bejött egy jóslatom!

    Biri Néne rendel hétköznapokon: 8-16 h.

    2009-01-26. 22.20.30

    Hallom, hogy a gyerekeim a volt sziámi macskánkról sztoriznak ...

    Az úgy kezdődött, hogy anno, amikor még egészen friss házas voltam, kaptunk egy sziámi macsekot, egy kandúrt.
    Na, ha életedben láttál már macskát egyéniséggel, hát a Moki az volt. Teljesen összenőttem a macsekkal, mindig egymás fenekében lógtunk. A volt férjem is imádta. Akkoriban kijártunk gombát szedni a legelőre, a macsek meg ott sétált mellettünk nagy peckesen. Jött, hívószóra, bárhová mellettünk.
    Ha leültem, rögtön rámtelepedett, éjjel pedig a nyakamon feküdt.
    Mindemellett vadnak neveltük, aki nem tetszett neki, azt lazán szétkarmolta, vendégek cipőit szedte miszlikbe, és a kutyák réme volt.
    Imádtam.
    Aztán valahogyan ellopták, egy gyenge pillantában, amikor épp nőhiánnyal küzdött, és megállt mindenkinek. Az első eltűnése után megtaláltunk a szomszéd lépcsőház egyik kamrájába zárva, de a második eltűnése végleges lett.
    Nagyon sokáig hiányzott.

    Közben szert tettem újabb sziámi macsekokra, szám szerint kettőre, de ők nem voltak az igaziak ... aztán őket is ellopták. De közülük egyik sem hiányzott.

    Pár évre rá, hogy Moki eltűnt, találtam egy pont olyan kinézetű macsekot, csak fiatalabb kiadásban.
    Ott ült előttem a járdán, szinte várt rám. Egy pár napig az akkori barátom lakásán hagytuk, közben közhírré tettük, hogy ha valakinek hiányozna, akkor nálunk a macsek - de senki nem jelentkezett érte. Szerencsére.
    Így került hozzánk Moki II.
    Az egyénisége kísértetiesen hasonlított az I. számú Mokiéra, a kinézete szintén, és vele is sikeresen összemelegedtünk. Őt már a gyerekek is ismerték, és imádták. Közkézen forgó lett, mindig ment a vita, kivel aludjon, és éjjelente egymás ágyából lopkodtuk ki a macsekot.

    Aztán tavasszal, csajozós hangulatában őt is elvitték ... úgy szólt telefonon egy ismerős, hogy nem mi macskánkat hirdetik az újságban, hogy találták?
    Na persze, a szomszéd épületben lakó egyszerűen felnyalábolta, elvitte az anyjáékhoz.
    Akkor visszahoztuk, de nem nagyon akarták ereszteni, mert beleszerettek a macskánkba. Aztán a második alkalom hamarosan követte az elsőt, és akkor már nem került elő.

    Újabban sokszor szóba kerül, mennyire szerettük és szeretett minket.

    Szóval csak szeretnék találni egy Moki III. macskát ... hátha ...

    2009-01-26. 23.23.11

    Nem nagyon vagyok beszédes kedvemben egy jó ideje ... inkább csak figyelek mindenre, és befelé vigyorgok nagyokat.

    Sok-sok skorpió naplóját olvasom mostanság, nyűglődnek rendesen.
    Csak halkan megsúgom, hogy úgyis talpra fognak állni, olyanok vagyunk mint a keljfeljancsi.

    Nah, megyek, megnézek egy-két dolgot odaátról.

    2009-02-02. 15.03.22

    Volt egy eset ... ami nagyon jó példa arra, hogy hiába kapod meg amit szeretnél, ha nem tudsz élni a lehetőséggel.

    Volt egy szerelmes nő, és volt egy férfi, akit nem lehetett tudni, szerelmes-e, mindenesetre több időt is töltött a szóban forgó nővel.
    A nőnek nem volt gyereke, családja még, holott a harmincat bőven betöltötte már.
    Viszont volt jó sok pénze. És vágya, a férfi után. Szerette volna, ha a férfi az övé lehetne, ha gyereke születne tőle, és boldog álomcsaládként élnék le az életüket.
    Csupa-csupa habos-fodros-rózsaszín álmai voltak a nőnek.
    Az ok, ami miatt nem sikerült a férfit megkaparintania teljes egészében, nem ismert pontosan, de az okot azt hiszem mégiscsak tudhatom.
    Tehát, habos-fodros-rózsaszín álmait valóra váltani, sorra járta a mágusokat, fizetett nehéz bankókat boldogsága megváltásáért ... de a boldogság elkerülni látszott őt, sőt, egyre lejjebb taszította valami. Valami, ami megfoghatatlan, és csak ő magában, benne létezett.
    Egyre keserűbbek és könnyesebbek lettek napjai, és nem hitt már semmiben.
    Aztán egy nap új értelmet nyert vágya.
    Találkozott valakivel, aki kínjait hallván nem ígért neki semmit, nem kért érte semmit, de megpróbálta azt, ami eddig lehetetlennek tűnt.
    Már csak várnia kellett a nőnek a beteljesüléshez ... s az a röpke 3 hónap oly gyorsan elszaladt, s évek kínlódásához képest csak porszem lehetett már ... mikoris a vágyott férfi felkereste a nőt, megvallván neki szerelmét, s kérte, várjon rá még kicsit, külföldi munkájának hamarosan vége.

    Ez itt a happy end helye ... de mégsem vált valóra.
    A nő, egy méregfutotta pillanatában azt találta írni a férfinak, hogy soha többet ne keresse.
    Haragból, meggondolatlanul cselekedett, elfeledve álmait, vágyait, a szerelmet mit érzett s melynek viszonzását életénél jobban kívánta.

    Ki hibázott?
    Senki.
    Még ő maga sem, mert nem tudott kilépni abból a lelki posványból, amiben önmagát sanyargatta.

    Lehetne ez egy tanulság. Amíg önmagadban nem vagy egész, addig hiába kapod meg mit vágytál, nem leszel vele boldog, csak tovább sanyargatod magad.

    2009-02-03. 12.23.39

    Pár hónapja azt veszem észre, hogy egyáltalán nem igaz rám, amit a horoszkóp ír. Pedig még az aszcendensemhez tartozót is meg szoktam nézni.
    Hmmm ... esetleg valakinél még?

    2009-02-05. 11.36.52

    Nagyon furcsa átélni azokat a pillanatokat, amikor éppenhogy csak cseperedő lányodat nővé válni látod.
    Amikor elmész vele a boltba, és megveszed élete első melltartóját, ami valójában még nem is kellene, olyan apró ... bemegy vele a próbafülkébe, szöszmötöl egy ideig, aztán segítesz neki bekapcsolni hátul, mert ugye gyakorlatlan, majd boldog mosollyal kisétál a fülkéből hogy "ez tökéletes"!
    Látod azt az apró kis női hiúságot a szeme sarkában.

    Aztán sorra próbálgatja a cipőidet, bár még csak 12 lesz, de "ezt tedd el nekem, kell, ha nagyobb leszek!"
    Egy bőröndnyi ruha eltéve, mert úgyis visszajön divatba, és lecsap minden darabra: "tedd el ezt is!"

    Lenyúlja az ezer éve nem használt szemfestéket "úristen, anya, neked ez honnan van?" - bár nem festi még magát, de boldogan rejti a gyerekes kis kacatjai közé a nővé válás bizonyítékát.

    Te meg csak nézed, ahogyan cseperedik, ahogyan változik, s igenis nővé válik, s olyankor csak kerekedik a szemed, de annyira, hogy vigyorogva, ártatlan arccal rá is kérdez: "most mi van? most miért nézel így? most azért, mert melltartóm van?" - és közben olyan gyerek még, amennyire nő volt az előző pillanatban.

    Igen.
    Azért.
    Csak nézem, és olyan furcsa az érzés közben, de olyan jóóóóóó!

    2009-02-09. 13.24.06

    Hétvégén útrakeltem, részt venni legjobb barátom természetgyógyász rendelőjének nyílt napján, egy pszi-sebész bemutatkozóján.

    Kicsit csalódtam, mert rájöttem, olyasmit én is csináltam már ...
    Bizonyára van még új a nap alatt, de ez nem az volt.
  4. 2008-12-11. 10:14:12

    Egy munkatársnőm most jött be ... kicsit dohogva, hogy ide lehetetlenség kijutni, fél órát kell buszra várni ...
    Tény, a város szélén dolgozunk, és valóban ritkán jönnek erre járatok.
    Szóval dohogott.

    Én is kicsit később jöttem, mert a gyerekem ügyét kellett rendeznem a suliban, és reménykedtem, hogy jön busz, mert nem akartam átfagyni és 37 percet várni. Persze mire a megállóba értem, már elment a busz, így csak egy kis szerencsével érhettem volna ki a munkahelyre.

    Hat percet kellett várnom egy olyan buszra, amellyel elmentem a vasútig, onnan egy kis gyaloglás egy másik megállóba, ahol - ha szerencsém van, akkor jön valamilyen busz, amelyik felvesz és elhoz.
    Úgy 50 méterre lehettem a megállótól, körbenézek, sehol nem jön busz a láthatáron belül.
    Fabrikáltam gyorsan egy kis mondókát, elmondtam háromszor:
    "Mire a megállóba érek, jön egy busz, amelyik megáll, és elvisz a munkahelyemre!"
    Elmondtam háromszor, de hátra már nem néztem.
    Beértem a megállóba. Jött egy busz. Kóbor járat, nem menetrendszerinti, csak éppen jött ki az is. Megállt. Elhozott. Fűtött, kényelmes különjárati buszon jöttem.

    Azért meglepődtem kicsit, de mosoly volt a szám szegletében.

    2008-12-15. 22.12.02

    Van az íróasztalon egy régebbi naptárból egy lap - egy mandala naptárból. A minap cseréltük, de meg se néztem, milyen mandala van most kint épp.
    Most csak úgy bambultam magam elé, és megláttam. És akkor rögtön tudtam, hogy aki ezt a mandalát készítette, ő is látta Azt.

    2008-12-16. 08:26:56

    Egy kollegánk - nagyon beteg. Megkísértette már annak annak a bizonyosnak a szele.
    De mert lelkiekben erős, többé-kevésbé talpraállt.
    Ma a lassú elmúlást láttam rajta, azt az egykedvű beletörődést, ami nem okoz már lelki szenvedést, de harcra sem buzdít.
    Belenéztem a szemébe.
    Igen, az a tekintet volt már, amivel az útra indulók tekintenek rád.
    Legszívesebben elkapnám a karját, és halkan megkérném, ne adja fel!

    Tehetem?
    Nem tudom. Nehéz ezt megítélni.
    Talán a gondolataimat is kordában kellene tartani, ne zavarja a teret, mi készül.
    El kellene zárni, nem engedni moccanni.
    Éjjelente kis rést nyitni neki, hogy felrepülhessen magányában.

    Mert minden úgy jó, ahogy van.
    Vagy nem?

    De felzaklat, és ezekre a tekintetekre mindig emlékszem.

    2008-12-19. 08:25:38

    Félretolni a szád elől a falatot, mit sohasem ízleltél ... nagy gyávaság kell hozzá!

    2008-12-19. 21:41:34

    Azért a szomorúság után jó is történt.
    Munkából hazafelé pedig, volt egy fél órám, amikor igazán jól éreztem magam.

    A városban karácsonyi falu van minden évben. Csak sima kirakodóvásár, piros sátrak.
    Mellettük, egy áruház alatt van egy ásványüzlet, évek óta vásárolok tőlük.
    Mint ahogyan ma is. A tulaj egy nagyon szimpatikus pasi, és ma egészen jól elbeszélgettünk. Elmondta, hogy ásványtant tanított, és mondott sok érdekes dolgot. Jó lenne tanulni tőle egy kicsit.
    Aztán ahogy kijöttem az üzletből, zenét hallottam, majd leesett, hogy ez bizony az a délamerikai indián banda, akik a majálison is mindig zenélnek.
    Nagyon szeretem őket, így megálltam hallgatni őket.
    Közben pedig érdekes dolog történt, de azokat a perceket visszaadni már, alig-alig lehet.
    Álltam az áruház tövében, hallgattam őket, emberek jöttek-mentek, de szinte észre se vettem őket. Aztán felnéztem, a művelődési ház hatalmas üvegablakaiból áradt a fény, és megláttam a pirosra festett belső fém tartószerkezetet. Hihetetlen fényjáték volt, a világítása, a piros színe, a karácsonyi falu fényei, a piros sátrai, az ünnepi fenyő fényei - a közben esett a hó.
    Egy ideig ácsorogtam, majd volt még egy kis elintéznivalóm, de siettem vissza, a látványhoz.
    Kicsit közelebb húzódtam az indiánokhoz, úgy hallgattam őket. Esküszöm, ezek valami bűvös zenét játszanak, mert csak a fényeket, a színeket láttam, a zenét hallottam, és nem érdekelt, hogy az arcomba vág a jeges hó, hogy a víz folyik rajtam patakokban, egyáltalán semmi nem érdekelt.
    Az indián csak nézett rám, s akkor kinyílt minden. Két sugár indult útjára.
    Tudtam, hogy látja, tudta, hogy tudom.
    Az előttem, kicsit oldalra álló fán patakokban folyt a jeges víz, s eszembe jutott, hogy ilyenkor gyöngyösek lesznek majd a fák.
    Tudod, amikor a jeges vízcseppek csillognak az estében.
    Megnyugodtam ezektől a percektől, és ami azelőtt volt, az mind tovaveszett, eltűnt a gond, el a szomorúság, csak én voltam, az indián, a zene, a jeges hó az arcomon, a gyöngyök a fákon, és a nyugalom a lelkemben.

    2008-12-26. 18:19:51

    Rettenetes álmom volt az éjjel. Éreztem, amint felébredek belőle, és azt akartam, hogy visszamenjek az álomba, és megtudjam, van-e valóságalapja.
    De nem kaptam választ, bár az álom folytatódott.
    Csak abban bízom, hogy vízió lehetett, mert nem szürke volt.
    Ami viszont aggaszt, a kisboszorkányom is ilyet álmodott nemrég.
    Nem hagy nyugodni.


    2008-12-26. 18:41:37

    Emlékszem, eddig minden évben szakadt a hó, amikor hoztuk a fenyőt. Ha előtte nem is esett, és utána sem, de akkor, azokban a percekben mindig havazott. Nem kicsit.
    Most nem én hoztam a fenyőt. Nem is esett. Egész nap szinte tavaszias volt az idő.
    Így aztán, 24-én este kinézve az ablakon nagyot sóhajtottam: legalább a hó esne!
    Nem telt el tíz perc, és szép nagy pelyhekben esni kezdett.

    Ha eddig nem mondtam volna, akkor most mondom: kedvenceim a véletlenek!

    Ja, és legközelebb nem mondok le a fenyőhozatalról!

    2008-12-29. 12:27:47

    Túl vagyok töltve ... gondolom ... azaz csak voltam.
    Bekapcsoltam a nyomtatót, és egy hangos recsegéssel akkorát vágott belém, hogy majdnem kivertük együttes erővel a mellette álló monitort.
    A jó oldala az, hogy a fájós karomba vágott, tehát kaptam elektromos kezelést rá.
    A rossz oldala az, hogy még mindig görcsben van, ahogy végigszaladt.


    2008-12-31. 21:28:54


    Nincs bulizás, csak csendes itthonlét a gyerekeimmel, és a fiam barátnőjével.
    Összegezni nem fogok, mert alapjában véve nem az én évem volt ez. Nem kell visszatekinteni már, csak menni előre, tovább.
    Talán lesznek elhatározásaim a jövő évre nézve, de magamat ismerve, nem hiszem hogy betartanám őket, így talán jobban járok, ha megspórolom a fogadkozásokat. Majd az adott helyzetek eldöntik, mit kell tennem. Azt viszont remélem, hogy jobbára csak jó helyzetek jönnek majd ezután.

    Éjfélkor majd tüzijáték-nézés. Mindig megnézzük, ha tehetjük.
    Az elmúlt évben csodálatos volt a hóesésben látni. Úgy látszik, most hiába szerettem volna, nem úgy néz ki, mintha esne majd. Pedig a lányommal tátott szájjal néztük, ahogy a fények megtörtek a hópelyheken, és szerettem volna valami különleges élményt az idénre is. Talán lesz helyette valami más, ami majd különlegessé teszi.
    Nem tudom, mi az, de nagyon várok valamit az éjféltől. Hmmm - hát ez majd kiderül hamarosan. De egyre jobban izgulok, és kíváncsi vagyok.
  5. Van egy oldal, ahol írtam már ilyen blog-féleséget, igaz, elég zanzásan és nem is mindennapos volt. Csak az érdekesebb mozzanatokat írtam le.
    Úgy gondoltam, párat belőlük áthozok ide.
    Hátha érdekel valakit :)