Vincze Erika blogbejegyzései

  1. Vincze Erika Téli csendélet Odakint csend honol, csak egy lélek kóborol, szakadt tarisznyájában egy falat kenyér, amerre visz az út, szórja szerteszét, faágon didereg egy kismadár, talán enni kér. Sirályok rebbenek a tó felett, ahogy alattuk roppan a jég, lerázza a fáról a hólepelt a...
  2. Hány esőcsepp.... Hány esőcsepp mosta már el lépteink nyomát, s könnyeinket szárította megannyi napsugár, bárányfelhőn messze szállt szerelmes szívünk, s összetörte lelkünk a fájdalmas, bús magány. Magával sodor az ár, utazom az élet vonatán, mellettem csak úgy szaladnak az égig érő fák, a...
  3. Jó, most már hagyom múljon csak el, elengedett már végleg a két kezem. Mint vihar kavarta szél a porszemet, ujjaimmal morzsolom szét emlékedet. Könnycsepp leszel fázós őszi hajnalon, mikor fejemet majd a párnádra hajtom. Kisírt szemekkel csak Rólad álmodom, hiába múlt el minden, ha hinni nem...
  4. Ne sírj, könnyedet felszárítja a szikrázó napsugár, bánatod messze űzi a lágyan ringó esti szél. Csukd le a szemed, s repülj, mint a kismadár, s, merd hinni, hogy csak Téged vár a világ! Hagyd a múltat, ne kösd lelkedet gúzsba, gyötrő kétségek ne emésszenek újra és újra. Magad vagy...
  5. Mikor az utcán átment a kedves, nagyot dobbant akkor a szívem. Néztem csak bánatos szemekkel, kiáltottam volna, de nem mertem. Távolodtak léptei, néztem utána, ki nem mondható, hogy sajnáltam! Hagytam elmenni, hagytam elveszni, miért is nem tudtam jobban szeretni! Akkor most szaladnék, futnék...
  6. Van az úgy, hogy menni kell, keresni valamit szüntelen. Hív az új, csábít az ismeretlen, titkos zugok, messze tűnő fellegek. Mit nem láthattam soha még, de a kiváncsiság hajt egyre közelébb, lássam a folyót, vajon merre kanyarog, s amott van-e élet a hegyoldalon túl? Van az úgy, hogy menni...
  7. Vincze Erika: Szerelem szikra... Akarsz beszélni róla? Mondd! Én csak csendben hallgatom, hogy susog a szél a fák közt, mikor lágy eső cseppje hull. Állok az ablaknál szótlanul, Ó! Talán csak egy pillanat, s végre én is hallhatom, mire meglehet, nincs is szó. Cinkos mosoly ajkad szegletén,...
  8. Miért félsz tükörbe nézni, ha úgy érzed Téged soha, senki el nem tárntoríthat, s ennyire magabiztos és erős, nem voltál soha, büszkeséged csak erőt ad. Szemedben szomorúság mondd miért bújkál? Néznél csak huncutul, de én tudom, hogy álarc, mi mögé lelked rejtheted, ne lássa azt senki meg. Ne...
  9. Kimondanám, de nem lehet, játszik csak velem a képzelet. Hiába volt már rá alkalom, a büszkeségem nem hagyott. Kimondanám, de nem lehet, szó lehet rá, de nincs értelem. Nincs már miért, nincs kinek, mégis mondanám szüntelen. Kimondanám, de nem lehet, csak nyugtalanítja lelkemet. Talán lesz...
  10. Vincze Erika: Barátság, örök.... Egy hang, egy szó, érzés, mely néha ki nem mondható, csak szikrákat szór, s lelket simogató. Akár a kéz érintése, oly megnyugtató, ha bíztat, erőt ad, mikor nagyon kell, ő lehet csak vigaszom. Szép emlékek, vidám kacajok, régi fényképek egy megkopott...
  11. Surranó kis árnyak az ablak előtt, ahogy a napsugár a szemembe tűz. Tavaszi virág illatát hordja a szél, szívem kitárom, lelkemmel tavaszt várok, s ahogy nyíladozó bimbóból virág lesz, kivirulok én is reménnyel, szerelemmel. Ó! Jönne már! Hozzon rigófüttyöt, gyermeki víg kacajt, erdő...
  12. Vincze Erika: Lélekcsend..... Átadom magam a csendnek, s csak hallgatok, behunyom a szemem, hisz csak úgy láthatom, képzeletem, hogy festi fent kékre az eget, s aranyló csillámokat szór rám a nap tüze. Odakint dér borítja a kietlen, rideg tájat, s az erdő kopasz fái is sírva...
  13. Vincze Erika: A válasz könnyű.... A miértekre utólag könnyű a válasz, van rá elegendő szó a szótárban. Sejtések, találgatások, csak ennyi, előtte csak marcangolás, kétség. Hangok, mit kőbe zárnak az üres falak, mélyről tör fel, keserűn, s hallgatag. Nincs ki meghallja, nincs ki...
  14. Ma kicsit csendesebb vagyok, csak idebent hallgatom, hogy mit dalol a szél, ha kopogva suhint egyet az ablakon. Csak a fa ágai hajladoznak, lágyan, kecsesen táncolva, s nézem, ahogy a tó vizéről sirályok rebbenek a magasba. Áldott Karácsony napján Értetek is gyertyát...
  15. Vincze Erika: Ne hagyj... Ne hagyj elmenni, nem akarok. Bármit is mondok, hazudom. Szemembe nézz,ne fordulj el, dac,harag háborgó lelkemen. A sírás tudom, nem segít, hova lett mára a józan ész? Hová lett a kacér mosolyom, csak könny csorog az arcomon. Ne hagyj elmenni, nem...