Egy olyan egyszerűnek és bagatellnek tűnő kérdés, mint hogy férfiak is viselhetnek-e szoknyát, nagyon messzire vezet. Először is például a nadrághoz, ami nemcsak egy ruhadarab, hanem a hatalom egyik szimbóluma is, amely szorosan kapcsolódik a nők emancipációs törekvéseihez.
A Los Angeles-i Helen Hulickot 1938-ban még napokra börtönbe akarták zárni az igazságszolgáltatás akadályozásáért, amiért másodjára is nadrágban jelent meg a bíróságon tanúként, végül több százan küldtek tiltakozó levelet, így az ítéletet hatályon kívül helyezték. A huszonnyolc éves óvónő végig büszkén kiállt amellett, miszerint a nadrág kényelmesebb és praktikusabb, mint a szoknya, ezért mindegy, hogy dönt a bíróság, ő hordani fogja. És ha ma már a nadrágot bárki hordhatja, akkor a szoknya miért számít szinte tabunak, ha egy férfi szeretné viselni?
„Megszoktuk, hogy a nadrág »férfias« ruhadarab, és »nőies« a szoknya. Pedig hajdanában nem a nemek...
