A közelmúltban birokomba jutott olyan információ, amiből az derült ki, hogy a párom meg akart csalni. Nem derült ki, hogy végül is össze jött-e, de valameddig eljutottak és nem a páromom múlt, ha végül nem fejezétk be. Amikor erre rádöbbentem majdnem leestem a székből, amin ületem. Kb 12 éve vagyunk együtt, két gyereket nevelünk és eddig hasonlónak még csak az árnyéka sem merült fel. Amikor megkérdezem, hogy mi is történt előszőr tagadott aztán sírva mondta, hogy csak kitalálta az egészet mert azon a munkahelyén ez volt az általános és kevesebbnek érezte magát a többiknél, de már régen abbahagyta a hantázást és megbánta, hogy nem inkább a jól működő házaságunkra volt büszke. Abban a pillanatban tudtam, hogy igazat mond mert ismerem és láttam, hogy tényleg szeret és bántja amit tett. Megalázó az is ha mások azt hiszik, felszarvazott, mégis ez hatalmas megkönnyebbülés volt nekem. Aztán még napokig vissza-visszatért a kétely, múltbéli események, beszélgetések, gesztusok, amik mind arra utalhattak, hogy tényleg megcsal, vagy legalábbis akar. Idővel legyőztem ezeket az érzéseket, minden kétely eltünt. Nem sokkal később egy beszélgetés során kifejtette, hogy ő igazából nem mondaná el, ha megcsalna. Szerinte ha otthon ugyanazt nyújtja, mint korábban akkor a megcsalás nem is baj. A nem tudod, nem fáj elv alapján hazudna és félrevezetne, ha úgy alakulna. Na, ez egy döfés volt. Lehet, hogy a korábbi sírásrívás, csak egy egy jól sikerült színjáték volt, amit remekül bevettem?! Ma sem tudom. Nekem nem is a megcsalás a legrosszabb. Szerintem bizonyos körülményk között ez bocsánatos bűn, nem fájdalommentes, de feldolgozható és élhet tovább a kapcsolat minőségromlás nélkül. De az, hogy, A SZEMEMBE HAUDIK, SZERVEZKEDIK A HÁTAM MÖTÖTT, KIJÁTSZA A BIZALMAMAT MIKÖZBEN KEDVESEN RÁMMOSOLYOG, az rosszabb bárminél. Persze azt mondja nem csal meg és soha nem is tette, de mondta azt is, hogy simána a képembe hazudna, ha a úgy hozná érdeke. Egy világ omlott össze bennem. Sokáig nem tudtam mit tegyek. Megbizonyosodni sem a csalásról, sem a hűségről nem tudok. Egyszerüen csak hihetek neki, vagy nem. Végül arra jutottam, hogy még a hamis napsütés is jobb, mint a teljes sötétség. Elfogadom, hogy hűséges, hiszek benne, ahogy sok évig tettem, hiszen gyönyörű, boldog életünk volt amíg meg nem láttam azt a dolgot. Kiirtom magamból a gonosz gondolatokat és újra egy pár leszünk igazából. De vajon sikerül? És vajon érdemes?
A kétely gyilkos méreg...