De hát épen Te írtad, hogy abban az értelemben ez nem véd meg semmitől. Ne haragudj, de ha én szembe találnám magam egy talpig páncélos egyénnel, amiről első látásra nem tudnám eldönteni, hogy csak álca és nem igazi, akkor előfordulhatna, hogy a békés szándék is átváltana támadóra. Te nem így gondolnád?
Nem! Én úgy gondolom, hogy aki egész nap, az utcán, a tömegközlekedési eszközökön és még otthon is a kezében szorongatja a mobiltelefonját, az egy függő ember. Ugyanolyan függő, mint a drogosok, az alkoholisták és a bagósok.
Kezdetben volt az egyszerűbb internet, híroldalakkal, elmondó és bemutató weboldalakkal, fórumokkal. Sokaknak nem jelentett semmit, mert nem tudták használni. Nem tudtak weboldalt készíteni maguknak és nem tudták a gondolataikat sem közzétenni, mert nem is voltak önálló gondolataik.
Aztán jött a facebook, ahová a gyengébb képességűek is automatikusan feltehettek cicás képet a saját fényképükkel ellátott oldalra amit a hasonszőrű követőik még lájkolhattak is.
Napokig, hetekig nézegették az első oldalukat és elhitték, hogy menők lettek, mert a monitorról, vagy a telefonról visszanéztek magukra.
Aztán miután a kutya sem lájkolta őket, kitették a csöcsüket vagy a pöcsüket és még inkább azt hitték, hogy ők a menők és percenként lesték, hogy hányan lájkolják, miközben elhitték, hogy másoknak is fontosak. Pedig csak azért fontosak másoknak, hogy visszalájkolják azok képeit. Ez szerintem nem egy valahová tartozás, hanem egy betegség...
"Van 852 követőm, tehát menő vagyok... Láttad azt a képet, hogy felmásztam a karácsonyfára és azt is, hogy szétharaptam az üveggömböt? Menő mi? Királyság!"
Jelenleg itt tartunk...
Ettől nem véd meg egy testpáncél...
De viszont, ha valaki az otthonában is rendelkezésre álló eszközök segítségével és a megadott instrukciók alapján épít egyet, akár a gyerekével, vagy a gyerekének, rájöhet arra, hogy alkotott valami olyat, ami eddig elérhetetlen volt, vagy legalábbis annak tűnt a számára.
Ami mögötte van, az a lényeg...