Ugyan abba a hibaba esel, amit nekem rosz fel!
Elolvastam a konyvet
Nem idezem szo szerint, de amikor azt irod ...a minimalizmus nem azonos a szegenyseggel, vagy akár az onkéntes szegenyseggel.... - nos itt nem pont a remeteléttel valo azonoisságát tagadod?
Az egy onkentes szegenyseg, bizonyos céllal...
De kicsit irodalmibban, Gibran Kahil szavaival:
..."
Mert mi a tulajdon: tárgyak, melyeket megőrizel, attól való féltedben, hogy hátha holnap szükséged lesz reá.
És a holnap - ugyan mit hoz a holnap a túlontúl elővigyázatos ebnek, mely csontokat kapar el a nyomtalan homokban, míg a szent városba tartó zarándokokat követi?
És mi a szükségtől való félelem, ha nem maga a szükség?
Hát a szomjúságtól való félelem, ha kutad tele van, nem maga az olthatatlan szomjúság?"
de nem offtopicolok tovabb
(nem szoktam vitazni egy konyvrol, mig nem olvasom el!)
Csodálnám ha valóban elolvastad volna azt a könyvet végig. Ha mégis, akkor viszont nem értetted meg, csak átfutottad.
A szegénység az az az állapot, amikor nem tudsz megvenni valamit, amit pedig valójában szeretnél megvenni. Minél több mindent nem tudsz megvenni amit valójában szeretnél megvenni, annál szegényebb vagy. Eképp, a szegénység tulajdonképpen egy érzelem. Vagyis: NEM AZ AZ EMBER SZEGÉNY AKINEK KEVÉS A PÉNZE (vagy vagyona úgy általában) HANEM AZ, AKI TÖBBRE VÁGYIK MINT AMIVEL RENDELKEZIK.
Egészen biztos, hogy ezt a definíciót leírtam a könyvemben is, méghozzá valahol az elejetájékán.
Ebből következik, hogy egy remete - mindegy, világi-e vagy vallásos remete - nem szegény. Azért nem, mert nem vágyik többre, mint amennyije van.
Egy minimalista sem szegény. Egészen biztos hogy nem az, s amiatt biztos, mert a minimalistává válás úgy szokott történni hogy eleinte az ember nem minimalista, hanem „átlagos”, de aztán lemond bizonyos dolgairól, mert belátja hogy azok neki nem kellenek. És nem vesz meg sok más dolgot, amit valójábvan megvehetNE, ha akarNÁ, de nem veszi meg mégse. Nem azért nem mintha nem lenne rá pénze, hanem mert belátja hogy neki arra nincs szüksége.
Sőt az az ember is minimalista aki ugyan nem képes megvenni ezt-azt, de nem is igyekszik megvenni azokat a cuccokat, mert nem vágyik rájuk, mert belátja hogy azokra sincs szüksége. Ez is benne van a könyvemben.
A minimalizmus emiatt nem azonos a szegénységgel.
Az önkéntes szegénység pedig az az állapot lenne, amikor annyi mindentől megszabadulsz, hogy az már komolyan veszélyezteti a létfenntartásodat. Én messze nem vagyok olyan szinten. Valójában eléggé jelentős pénzügyi megtakarításaim vannak. Nyilván, az nem is vitás hogy itt az USA-ban én egy teljesen jelentéktelen senki vagyok, de azért Magyarországon sokan boldogok lennének annyi pénzzel amennyi nekem van. Tehát ilyen értelemben se vagyok „szegény”. Önkéntes szegénységben akkor élnék, ha ezt a pénzemet mind odaadnám valami egyesületnek, vagy csak úgy szétosztogatnám és kész. Ez természetesen eszem ágában sincs!
Tehát VAN pénzem, de NEM HASZNÁLOM arra, hogy olyan cuccokat vegyek meg, amik birtoklását nem érzem szükségesnek.
És emiatt nem érzem magamat fukarnak, zsugorinak, fösvénynek se. E jelzők azokra illenek, akik SZERETNÉNEK megvenni valamit, mert VÁGYNAK RÁ, és képesek is lennének megvenni, de MÉGSEM VESZIK MEG.
Én nem ilyen vagyok. Én egyszerűen nem vágyom tévére. Autóra. Telefonra. Luxus ruhákra. Luxusórára. Ékszerekre. Meg sok minden másra se.
Amire azonban vágyom, mert szükségesnek érzem, azt habozás nélkül megveszem. Nemrég például bedöglött a laptopom. Két napon belül vettem egy másikat, majdnem 400 dollárért. És nem érdekel hogy ennyit fizettem érte. Egyrészt megtehettem, mert volt rá pénzem BŐVEN (hála a megtakarításaimnak), másrészt ennek birtoklása a számomra rengeteg ok miatt fontos. Ez tehát egy SZÜKSÉGES kiadás volt. Az más kérdés, hogy laptopból se a legújabb modellt vettem. Szemeztem egy darabig egy körülbelül 2500 dolláros vadonatúj modellel, de végül oda lyukadtam ki, hogy inkább csak ezt a kicsit kevesebb mint 400 dollárosat vettem meg, nem mintha ne bírtam volna megvenni azt a sokkal drágábbat is, mert arra is tellett volna, de úgy voltam vele hogy nekem a régi laptopom is teljesen megfelelt amíg be nem döglött, tehát nincs szükségem egy modernebbre! Így egy pontosan ugyanolyat vettem mint a régi volt, használtan, „refurbished”-et azaz felújítottat. És meg vagyok vele elégedve!
Tehát NEM ÉRZEM SZEGÉNYNEK MAGAMAT. Mert ami IGAZÁN kell, azt a legcsekélyebb gond nélkül megvehetem bármikor!
Nem éhezem, nem vonom meg a számtól a falatokat, sőt mint korábban írtam simán pancsikolhatok meleg vízben is, és kapaszkodj meg: még a ruháim se rongyosak!
Ékszereim nincsenek az igaz, de minek legyenek, hogy izguljak, elvesztem-e őket? Legyen nagy házam, amikor pedig egyszerre úgyis csak egy szobában lehetek? MINEK?!