Idegen városban, esetleg országban követed az álmaidat, legalábbis igyekszel megélni? A honvágyat mindannyian ismerjük… Megkérdeztünk néhány emigránst, hogyan küzdenek meg az otthon hiányával.
„Mindig viszek magammal valami hazait…”
Dóri és Feri három éve élnek Londonban, az ő trükkjük egyszerű: bárhová is költöznek az esős brit fővároson belül, mindig van pár régi, hazai holmi ami az otthon melegére emlékezteti őket, emellett pedig a hazai ízekről se mondanak le.
„Van egy különleges, dekoratív pálinkás üvegünk, amit vázának használunk. Valahányszor ránézek, mindig eszembe jutnak az otthoni pálinkázások, és az igazi jó, magyar főzetek. Aztán ott van a Fradi-mezem is: dekorációnak használom, amitől mindig jókedvem lesz” – mondja Feri.
A pár arra is ügyel, hogy mindig hazai finomságokkal a bőröndjükben térjenek haza: bizonyos kolbászokat, szalonnákat, tejfölöket és túrókat kimondottan nehéz Angliában beszerezni, nem is beszélve az édességekről.
„Eleinte muszáj elfoglalni magunkat, hogy ne agyaljunk folyton…”
A honvágy különösen a kezdeti időszakban okozhat problémákat: az új helyhez még nem kötődnek élmények, minden idegen és fura, ugyanakkor a megszokott, régi jó dolgok – és emberi kapcsolatok – elvesztése összeszorítja az ember szívét.
„Eddig három országban és hét városban éltem, mégis minden költözés megviselt egy kicsit. A trükköm az, hogy az első időszakban készülök erre, ezért szándékosan több programot szervezek, mint muszáj. Eleve rengeteg dolgot kell elintézni, de odafigyelek arra is, hogy minél gyakrabban el tudjak menni szórakozni, várost nézni, lazítani. Ha csak a stresszes tennivalók maradnának, bekattannék, és agyalni kezdenék mindazon, amit magam mögött hagytam” – mondja Edina, aki másfél évvel ezelőtt költözött a hollandiai Utrechtbe.
A sok program abban is segít, hogy kellemes emlékeket gyűjtsünk, amelyek az új helyhez kötődnek.
„Éljen a Skype, hogy közel maradjunk egymáshoz!”
Peti Los Angelesben él, évente legfeljebb egyszer tud hazalátogatni.
Azt mondja, nem is a tárgyak, a helyek, hanem az emberek hiányoznak neki a legjobban.
„Már gyerekkoromban is egyértelmű volt, hogy pillanatok alatt bárhol otthon tudom érezni magamat. Nyaralni is úgy mentem, hogy már a harmadik napon volt törzshelyem az üdülővárosban, és könnyedén kiismertem magam mindig bárhol. Az emberek azonban nagyon hiányoznak. Elsősorban a szüleim, a testvérem, a keresztlányom és a régi barátaim. Éppen ezért nagy Skype-partikat rendezünk, órákon át beszélgetünk, de még filmet is nézünk néha együtt. Így nem is tűnik olyan elviselhetetlennek a távolság” – árulja el a titkát Peti.
„A kaja az, ami mindig hazarepít… repülő nélkül is…”
Már négy éve Spanyolországban él Marietta, a férje miatt költözött délre.
Imádja a napsütést, a tengert, a barátságos embereket, de persze neki is gyakran van honvágya.
„A honvágy elleni receptem egy jó recept. Igen, jól hallottátok, bármilyen igazi, klassz magyaros recept. Tepsis túrós csusza sok szalonnával, tepertő, paprikás krumpli, rakott krumpli, lángos, igazi, hagymás kenyérlángos, töltött káposzta, székelykáposzta, ahogyan a nagymamám csinálta, töltött paprika, húsleves csirkelábbal és erős paprikával… és a példákat még sorolhatnám. A kajálás eleve megnyugtatja és felvidítja a lelket, ráadásul rögtön otthon is vagyok fejben, nem kell hozzá repülő” – mondja Marietta, akinek szerencsére az egész családja imádja a magyaros ételeket.
„Mindig van mit várni, és ez szuper!”
Linda is azok közé tartozik, akiknek a legjobban a család és a barátok hiányoznak, mióta a német fővárosban keresi meg a kenyérre valót.
A haditerve honvágy ellen egyszerű: „Mindig úgy intézem, hogy pontosan tudjam előre, mikor utazom haza, illetve mikor látogat meg valaki a családból, a közeli barátok közül. Az évfordulókat, ünnepeket is észben tartjuk, és ki-ki a maga módján ünnepel ott, ahol épp van. Ha van egy biztos támpont, nem érzem véglegesnek az elválást, ráadásul egyre lelkesebb és izgatottabb leszek, ahogy a kitűzött időpont közeleg. Tudod, mint A kis hercegben a róka…” – meséli.
Valóban: az előre lefoglalt repülőjegy nem csak olcsóbb, de természetesen egy támpont is, ha honvágya van az embernek.
„Fontos, hogy új embereket ismerjek meg…”
Bandi abban hisz, hogy nem a múltba kell nézni, hanem a jelenben kell megtalálni a legjobb lehetőségeket.
Ezért aztán tudatosan ügyel arra, hogy egy új városba érkezve hamar új barátokat, ismerősöket gyűjtsön maga köré.
„A munkám kapcsán éltem már több országban is a Közel-Keleten, és hamar megtanultam: ha vannak emberek, akikkel jól érzed magad, egyáltalán nem feltűnő az otthon hiánya. A régi ismerősökkel lehet tartani a kapcsolatot a neten, időről időre meglátogatjuk egymást, az újak pedig segítenek abban, hogy biztonságban érezzük magunkat” – vélekedik Bandi.
Persze, néhány hét leforgása alatt nem valószínű, hogy olyan szoros barátságok jönnek létre, amilyenek a gyerekkori legjobb haverjainkhoz kötnek minket, de az érzés, hogy nem vagy egyedül, rengeteget segít.
„Számít a jó kapcsolat a helyi magyar közösségekkel”
Laci és Brigi együtt költöztek Londonba, méghozzá egy olyan kolóniába, melyben gyakorlatilag mindenki magyar. A környéken főként a szülőfalujuk, Gyöngyöshalász lakói élnek, így aztán gyakran szerveznek különféle összejöveteleket, melyeken magyar ételeket esznek és magyar filmeket, sorozatokat néznek.
„Persze nem csak magyarok laknak a szomszédságban, hanem mindenféle náció megtalálható itt, úgyhogy az egyik srác most kitalálta, hogy szervezzünk olyan magyar esteket is, amelyekre meghívjuk a pakisztáni, indiai, amerikai, lengyel, orosz szomszédokat is, hadd ismerkedjenek a Kárpát-medencei kultúrával” – meséli lelkesen Laci.
Ha a helyi magyar közösséggel kapcsolatot tartunk, nem csak könnyebben hallunk munkalehetőségekről és akciókról, de otthonosabban is érezhetjük magunkat idegenben.
Csak arra kell vigyázni, hogy nehogy a híres magyar pesszimizmus gyűrje maga alá a társaságot… ehhez jön jól az erősítés más népek gyermekeitől…
„Emlékezz a célodra…”
„Teljesen természetes, hogy az embernek gyakran hiányzik a szülőfaluja, a családja, a rokonsága, a barátai… és a megszokott dolgok, nyilván. Engedd meg magadnak, hogy honvágyad legyen, sírd ki magad, ha kell, de aztán emlékezz vissza a célodra: oka van annak, hogy új helyre költöztél. Pénz, tapasztalat lehetőségek, tudás, kalandvágy, kíváncsiság… gondolj mindarra, ami egészen ideáig hozott. Légy büszke magadra, amiért felvállaltad ezt az utat: nemcsak a fizikai részét, hanem a lelkit is” – mondja András, aki a Vajdaságból költözött Budapestre.
Eleinte nehéz volt megszoknia azt, hogy minden sokkal nagyobb és gyorsabb, ráadásul sokan idegenként, „bevándorlóként” tekintenek rá. A nehéz időszakokat úgy vészelte át, hogy mindig emlékeztette magát arra, miért hagyta el a faluját és választotta a magyar fővárost, ilyenkor újra a helyére kerültek a lelkében a dolgok.
MEN.
„Mindig viszek magammal valami hazait…”
Dóri és Feri három éve élnek Londonban, az ő trükkjük egyszerű: bárhová is költöznek az esős brit fővároson belül, mindig van pár régi, hazai holmi ami az otthon melegére emlékezteti őket, emellett pedig a hazai ízekről se mondanak le.
„Van egy különleges, dekoratív pálinkás üvegünk, amit vázának használunk. Valahányszor ránézek, mindig eszembe jutnak az otthoni pálinkázások, és az igazi jó, magyar főzetek. Aztán ott van a Fradi-mezem is: dekorációnak használom, amitől mindig jókedvem lesz” – mondja Feri.
A pár arra is ügyel, hogy mindig hazai finomságokkal a bőröndjükben térjenek haza: bizonyos kolbászokat, szalonnákat, tejfölöket és túrókat kimondottan nehéz Angliában beszerezni, nem is beszélve az édességekről.
„Eleinte muszáj elfoglalni magunkat, hogy ne agyaljunk folyton…”
A honvágy különösen a kezdeti időszakban okozhat problémákat: az új helyhez még nem kötődnek élmények, minden idegen és fura, ugyanakkor a megszokott, régi jó dolgok – és emberi kapcsolatok – elvesztése összeszorítja az ember szívét.
„Eddig három országban és hét városban éltem, mégis minden költözés megviselt egy kicsit. A trükköm az, hogy az első időszakban készülök erre, ezért szándékosan több programot szervezek, mint muszáj. Eleve rengeteg dolgot kell elintézni, de odafigyelek arra is, hogy minél gyakrabban el tudjak menni szórakozni, várost nézni, lazítani. Ha csak a stresszes tennivalók maradnának, bekattannék, és agyalni kezdenék mindazon, amit magam mögött hagytam” – mondja Edina, aki másfél évvel ezelőtt költözött a hollandiai Utrechtbe.
A sok program abban is segít, hogy kellemes emlékeket gyűjtsünk, amelyek az új helyhez kötődnek.
„Éljen a Skype, hogy közel maradjunk egymáshoz!”
Peti Los Angelesben él, évente legfeljebb egyszer tud hazalátogatni.
Azt mondja, nem is a tárgyak, a helyek, hanem az emberek hiányoznak neki a legjobban.
„Már gyerekkoromban is egyértelmű volt, hogy pillanatok alatt bárhol otthon tudom érezni magamat. Nyaralni is úgy mentem, hogy már a harmadik napon volt törzshelyem az üdülővárosban, és könnyedén kiismertem magam mindig bárhol. Az emberek azonban nagyon hiányoznak. Elsősorban a szüleim, a testvérem, a keresztlányom és a régi barátaim. Éppen ezért nagy Skype-partikat rendezünk, órákon át beszélgetünk, de még filmet is nézünk néha együtt. Így nem is tűnik olyan elviselhetetlennek a távolság” – árulja el a titkát Peti.
„A kaja az, ami mindig hazarepít… repülő nélkül is…”
Már négy éve Spanyolországban él Marietta, a férje miatt költözött délre.
Imádja a napsütést, a tengert, a barátságos embereket, de persze neki is gyakran van honvágya.
„A honvágy elleni receptem egy jó recept. Igen, jól hallottátok, bármilyen igazi, klassz magyaros recept. Tepsis túrós csusza sok szalonnával, tepertő, paprikás krumpli, rakott krumpli, lángos, igazi, hagymás kenyérlángos, töltött káposzta, székelykáposzta, ahogyan a nagymamám csinálta, töltött paprika, húsleves csirkelábbal és erős paprikával… és a példákat még sorolhatnám. A kajálás eleve megnyugtatja és felvidítja a lelket, ráadásul rögtön otthon is vagyok fejben, nem kell hozzá repülő” – mondja Marietta, akinek szerencsére az egész családja imádja a magyaros ételeket.
„Mindig van mit várni, és ez szuper!”
Linda is azok közé tartozik, akiknek a legjobban a család és a barátok hiányoznak, mióta a német fővárosban keresi meg a kenyérre valót.
A haditerve honvágy ellen egyszerű: „Mindig úgy intézem, hogy pontosan tudjam előre, mikor utazom haza, illetve mikor látogat meg valaki a családból, a közeli barátok közül. Az évfordulókat, ünnepeket is észben tartjuk, és ki-ki a maga módján ünnepel ott, ahol épp van. Ha van egy biztos támpont, nem érzem véglegesnek az elválást, ráadásul egyre lelkesebb és izgatottabb leszek, ahogy a kitűzött időpont közeleg. Tudod, mint A kis hercegben a róka…” – meséli.
Valóban: az előre lefoglalt repülőjegy nem csak olcsóbb, de természetesen egy támpont is, ha honvágya van az embernek.
„Fontos, hogy új embereket ismerjek meg…”
Bandi abban hisz, hogy nem a múltba kell nézni, hanem a jelenben kell megtalálni a legjobb lehetőségeket.
Ezért aztán tudatosan ügyel arra, hogy egy új városba érkezve hamar új barátokat, ismerősöket gyűjtsön maga köré.
„A munkám kapcsán éltem már több országban is a Közel-Keleten, és hamar megtanultam: ha vannak emberek, akikkel jól érzed magad, egyáltalán nem feltűnő az otthon hiánya. A régi ismerősökkel lehet tartani a kapcsolatot a neten, időről időre meglátogatjuk egymást, az újak pedig segítenek abban, hogy biztonságban érezzük magunkat” – vélekedik Bandi.
Persze, néhány hét leforgása alatt nem valószínű, hogy olyan szoros barátságok jönnek létre, amilyenek a gyerekkori legjobb haverjainkhoz kötnek minket, de az érzés, hogy nem vagy egyedül, rengeteget segít.
„Számít a jó kapcsolat a helyi magyar közösségekkel”
Laci és Brigi együtt költöztek Londonba, méghozzá egy olyan kolóniába, melyben gyakorlatilag mindenki magyar. A környéken főként a szülőfalujuk, Gyöngyöshalász lakói élnek, így aztán gyakran szerveznek különféle összejöveteleket, melyeken magyar ételeket esznek és magyar filmeket, sorozatokat néznek.
„Persze nem csak magyarok laknak a szomszédságban, hanem mindenféle náció megtalálható itt, úgyhogy az egyik srác most kitalálta, hogy szervezzünk olyan magyar esteket is, amelyekre meghívjuk a pakisztáni, indiai, amerikai, lengyel, orosz szomszédokat is, hadd ismerkedjenek a Kárpát-medencei kultúrával” – meséli lelkesen Laci.
Ha a helyi magyar közösséggel kapcsolatot tartunk, nem csak könnyebben hallunk munkalehetőségekről és akciókról, de otthonosabban is érezhetjük magunkat idegenben.
Csak arra kell vigyázni, hogy nehogy a híres magyar pesszimizmus gyűrje maga alá a társaságot… ehhez jön jól az erősítés más népek gyermekeitől…
„Emlékezz a célodra…”
„Teljesen természetes, hogy az embernek gyakran hiányzik a szülőfaluja, a családja, a rokonsága, a barátai… és a megszokott dolgok, nyilván. Engedd meg magadnak, hogy honvágyad legyen, sírd ki magad, ha kell, de aztán emlékezz vissza a célodra: oka van annak, hogy új helyre költöztél. Pénz, tapasztalat lehetőségek, tudás, kalandvágy, kíváncsiság… gondolj mindarra, ami egészen ideáig hozott. Légy büszke magadra, amiért felvállaltad ezt az utat: nemcsak a fizikai részét, hanem a lelkit is” – mondja András, aki a Vajdaságból költözött Budapestre.
Eleinte nehéz volt megszoknia azt, hogy minden sokkal nagyobb és gyorsabb, ráadásul sokan idegenként, „bevándorlóként” tekintenek rá. A nehéz időszakokat úgy vészelte át, hogy mindig emlékeztette magát arra, miért hagyta el a faluját és választotta a magyar fővárost, ilyenkor újra a helyére kerültek a lelkében a dolgok.
MEN.