Hogyan válik a tudat a fizikai univerzummá
Abstract (Kivonat)
Általában a tudattal és különösen az emberi mentális folyamatokkal kapcsolatos kérdések a tudomány legnehezebb problémái maradtak. Előrelépés történt a kvantumelmélet fejlesztésével, amely ellentétben a klasszikus fizikával, alapvető szerepet rendel a megfigyeléshez. Elérkezvén a tudat legkritikusabb szempontjaihoz, mint annak tulajdonságaihoz, továbbá, hogy aktív szerepet játszik e az univerzumban, reményteljes fejlesztéseket követel tőlünk a kvantumelmélet, a biológia, az idegtudomány és az elme filozófiájának metszéspontjában. A kvantumelmélet fejlesztései, amelynek célja az összes fizikai folyamat egyesítése, kinyitotta az ajtót a kozmosznak egy mélységesen új elképzeléséhez, ahol a megfigyelő, a megfigyelt és a megfigyelés cselekedete összekapcsolódik. Ez a „wholeness” (teljesség, összetartozó egység) tudományára utal, amely túlmutat a jelenlegi tudomány pusztán fizikai hangsúlyán. Az univerzum tanulmányozása a részek mechanikus halmazaként, nem oldja meg a tudat problémáját, mivel a kvantum-tartományban a részek elvesztik mérhetőségüket különálló egységként. Az, hogy minden mindennel összefügg, minden mindenhez kapcsolódik, különösen nyilvánvaló a kvantumvilág non-lokális kölcsönhatásainál. Mint ilyen, a nagyon nagy és a nagyon kicsi is összekapcsolt egymással.
A tudat és az anyag alapvetően nem különböző, hanem a valóság egymást kiegészítő aspektusai, magába foglalva a mikro és a makro világot. Ez a teljességből kiinduló megközelítés, rámutat egy a tudatra irányuló gyakorlati tervre, több tudományos folyamatban.
Továbbiak a csatolásban.
Abstract (Kivonat)
Általában a tudattal és különösen az emberi mentális folyamatokkal kapcsolatos kérdések a tudomány legnehezebb problémái maradtak. Előrelépés történt a kvantumelmélet fejlesztésével, amely ellentétben a klasszikus fizikával, alapvető szerepet rendel a megfigyeléshez. Elérkezvén a tudat legkritikusabb szempontjaihoz, mint annak tulajdonságaihoz, továbbá, hogy aktív szerepet játszik e az univerzumban, reményteljes fejlesztéseket követel tőlünk a kvantumelmélet, a biológia, az idegtudomány és az elme filozófiájának metszéspontjában. A kvantumelmélet fejlesztései, amelynek célja az összes fizikai folyamat egyesítése, kinyitotta az ajtót a kozmosznak egy mélységesen új elképzeléséhez, ahol a megfigyelő, a megfigyelt és a megfigyelés cselekedete összekapcsolódik. Ez a „wholeness” (teljesség, összetartozó egység) tudományára utal, amely túlmutat a jelenlegi tudomány pusztán fizikai hangsúlyán. Az univerzum tanulmányozása a részek mechanikus halmazaként, nem oldja meg a tudat problémáját, mivel a kvantum-tartományban a részek elvesztik mérhetőségüket különálló egységként. Az, hogy minden mindennel összefügg, minden mindenhez kapcsolódik, különösen nyilvánvaló a kvantumvilág non-lokális kölcsönhatásainál. Mint ilyen, a nagyon nagy és a nagyon kicsi is összekapcsolt egymással.
A tudat és az anyag alapvetően nem különböző, hanem a valóság egymást kiegészítő aspektusai, magába foglalva a mikro és a makro világot. Ez a teljességből kiinduló megközelítés, rámutat egy a tudatra irányuló gyakorlati tervre, több tudományos folyamatban.
Továbbiak a csatolásban.