Szia Jászladány!kiss
De jó is lenne, ha úgy lenne ahogy írod. De sajnos nem így van, ez csak vágyálom. Mint ahogy írtam, a fiam mikor komfirmált, éppen erre kérdezett rá a lelkészünktől.
Kedves Erzsike!
Én a helyedben inkább Isten Igéjének hinnék, és nem embereknek.
És miért éppen Pál maradt benne, aki Sulus volt, és Paulus lett belőle? A papunk nagyon álmélkodott, csodálkozott azon, hogy ilyen fiatal fiút így érdekli ezek a témák, és így rákérdez. Ezért mondta néki, hogy mivel nagyon sok lett volna a bibliában a könyv, így ezeket kivették. De mirét éppen az Újszövetségből? Erre vagy nem tudott, vagy nem akart választ adni néki.
Tehát, tény, hogy kivettek belőle. De át ís formálták, a második zsinaton, ez is tény.
Pál apostolt Isten hívta el arra a szolgálatra, hogy a pogányok apostola legyen, ahogy Péter a zsidók apostola volt:
Csel. 9.15
Monda pedig néki az Úr: Eredj el,
mert ő (Pál) nékem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok és királyok, és Izráel fiai előtt.
Gal. 2.7.8
Ellenkezőleg: elismerték, hogy
rám van bízva a körülmetéletlenség evangéliuma, mint ahogyan Péterre a körülmetélésé.
Mert aki munkálkodott Péter által a körülmetéltek közötti apostolságban, az munkálkodott énáltalam is a pogányok között.
Nem írt mind a 12 apostol evangéliumot. Az egyházi zsinatok pedig semmit nem vettek ki az Újszövetségből, kérlek, olvass utána az Újszövetség kanonizálásának, amiről már ebben a topicban is írtam, de íme további írás róla:
A Biblia tanítása szerint Isten kiválasztott "szent embereit", a prófétákat használta fel arra, hogy az emberiségnek szóló üzenetét tolmácsolják. A prófétai írások megőrzését és minden néppel, emberrel való megismertetését pedig egyházára bízta. Pál apostol az ószövetségi egyház jelentőségéről szólva az első helyen említi, hogy "Isten rájuk bízta az ő beszédeit" (Rm. 3:2).
Figyelemre méltó, hogy a bibliai iratok által közölt kinyilatkoztatások csak bizonyos időszakban adattak, mert csak bizonyos időszakban volt alkalmas az egyház arra, hogy a szent iratok ihletett jellegét felismerje és a kanonikus iratokat egybegyűjtse. Az ószövetségi egyház fennállásának utolsó négy évszázada alatt, amikor Izráel vallása jóvátehetetlenül eltorzult, és a Jézus korából ismert farizeusi és rabbinikus vallásossággá változott, már nem adatott prófétai kinyilatkoztatás, az ószövetségi kánon lezárult addigra. Az újszövetségi kánon pedig az első két-három évszázad még egységes keresztény egyházában szilárdult meg, a IV. századi súlyos torzulás, a pogány vallásokkal és a világi hatalommal való szövetkezés és az ebből származó szétszakadás megindulása előtt.
Az igazi eszmei és gyakorlati tisztaságtól azonban mind az ó-, mind az újszövetségi egyház még a kinyilatkoztatás időszakaiban is távol állt. Éppen ezért csodálatosnak tűnik az a tény, hogy a kánon tekintetében oly nagy a megegyezés mind a mai napig.
"Isten beavatkozását kell felismernünk abban a biztonságban, amellyel a zsidó nép az Ószövetség kánonját kialakította. A hívők - akik az igazi Izráelt alkották a nép között - felülről kaptak világosságot, a Szentlélek világosította meg őket, hogy felismerjék az ihletett írásokat és kialakítsák belőlük azt a gyűjteményt, amelyet mi is átvettünk tőlük, amely számunkra Isten szava, miután maga Jézus is határozottan elismerte mint ilyet. Bizonyos fokig Isten keze látható abban, ahogyan korszakokon keresztül őrizték ezt a gyűjteményt anélkül, hogy ebben a tekintetben bármiféle vita lett volna a különböző zsidó iskolák, farizeusok, szadduceusok, vagy esszénusok között. Konzervatív és modern zsidók valamennyien, mindig megegyeztek ebben a lényeges kérdésben...
Hasonló módon bízta Isten a keresztény egyházra az újszövetségi kánon kialakítását és őrzését... Az Újszövetség ugyanannak a Léleknek a befolyására alakult ki, mint az Ószövetség. Az őskeresztény egyház hívői ugyanazt a 'karizmát' kapták az Újszövetség kialakítására, mint a zsidó nép az Ószövetség könyveinek összegyűjtésére. Ugyanaz az egyhangú elfogadás, amit a különböző - néha annyira ellentmondó - zsidó iskolák között láthatunk az Ószövetség kánonját illetően, uralkodott és uralkodik még ma is az Újszövetségre vonatkozóan a különböző keresztény egyházak, felekezetek és irányzatok között. Szilárdan hisszük, hogy a Szentlélek irányította a kereszténység tudatát a kánon kialakításakor." (A. Vaucher: I,'Ilistoire du Salut. Paris, 1951 )
A fenti állásfoglalásnak kétségtelenül igaza van abban, hogy a Szentlélek láthatatlan munkálkodása volt szükséges a tévedésmentes kánon kialakításához. Mégsem lehet teljesen osztani ezt a felfogást. Ha az ó- és újszövetségi egyház kanonizációjának hitelességében kellene feltétlenül hinni, akkor végső soron bizonyos egyházi hagyományra kellene építeni a teljes Írás Istentől ihletettségébe vetett hitet.
Sokkal inkább azt kell mondanunk, hogy a szent iratok kanonikus voltát
a belőlük áradó igazságtartalom és szellemi-lelki hatalom olyannyira bizonyított, hogy a mégannyira esendő egyház sem véthette el a kanonikus jegyzék megállapítását. Nem tudták nem elfogadni ar Istentől ihletett prófétai beszédet, noha az gyakran és súlyosan megítélte mind az ószövetségi, mind pedig az újszövetségi gyülekezeteket. A szent iratok bizonyították isteni eredetüket.
A kánon sérthetetlenségét tehát mindenekelőtt a bibliai iratok egyedülálló belső, lelki és szellemi szintje és ereje, valamint az egymással való egysége biztosította és bizonyította.
Azt a meggyöződést tehát, hogy a Biblia 66 irata az írott, minden korra és emberre érvényes isteni kinyilatkoztatást teljességében és kizárólagosan tartalmazza, senki sem építheti pusztán az ó- és újszövetségi egyház állásfoglalására.
A kanonizáció - a szent iratok és az egész gyűjtemény hitelességének felismerése - végső fokon minden hívő ember személyes feladata is. Ellenőriznünk és hitelesítenünk kell a magunk számára az egyház bizonyságtételét. Csak egy minden oldalról megalapozott, a Szentlélektől nyert személyes meggyőződés alapján fogadhatjuk el a Bibliát az isteni kinyilatkoztatás mértékének.
Ezért egyáltalán nem érdektelen számunkra a kanonizáció folyamatának az áttekintése.
Ebben az alábbi fő szempontok érvényesek:
A kanonikus gyűjtemény fokozatos növekedéssel lett teljessé. Amint egy új prófétai irat elkészült és általánosan ismertté lett, kanonizációja azonnal megtörtént az egyházban. (A szó legtágabb bibliai értelmében az Újszövetség minden iratának is próféta a szerzője, illetve prófétai iratnak nevezhetjük valamennyit. Lásd: II. Pt. 1:20-21) Néhány irat kivételt képez, amelyek iránt egyesek részéről kétely támadt, és így bizonyos időt vett igénybe kanonikusságuk megvizsgálása, illetve csak egy idő múlva történt meg annak az ellentmondás nélküli elismerése.
- Az Újszövetség esetében az egyes iratok általános elterjedése, illetve ismertté válása is szükséges volt a kánon lezárulásához. Az újszövetségi iratok néhány évtized alatt keletkeztek, mégis bizonyos időt vett igénybe az újszövetségi kánon kialakulása. Nem azért történt ez, mert sokáig tartott a vita az egyes iratokról, hanem mivel a keresztény egyház már az I. században az egész Római Birodalomra kiterjedt, időbe telt, míg az összes irat mindenütt - Keleten és Nyugaton egyaránt - általánosan ismertté lett. A szent iratok széles körű megismerése istentiszteleti felolvasás által történt. (Vö. Jel. 1 "Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálás beszédeit".)
- A kanonizáció folyamatát lezáró dátum vagy dokumentum sohasem azt jelzi tehát, hogy addig a szent iratok nem voltak elismertek mint kanonikus iratok, hanem azt, hogy ez az elérhető biztos történelmi dátum, illetve bizonyító irodalmi emlék arról, hogy a kanonizáció folyamata ekkorra már lezárult, a kanonikus gyűjtemény együtt volt, és együttesen volt elismert mint Isten Igéje.
- Az összes iratot, amelyek a kanonizáció folyamán megvizsgálásra kerültek, négy csoportba oszthatjuk. Az első századok keresztényeitől valók az alábbi fogalmak és a csoportosítás, de alkalmasak arra, hogy az ószövetségi kanonizációs folyamat felvázolásánál is segítségünkre legyenek:
a) Homologoumena csoport:
Azok az iratok tartoznak ide, amelyeket egyhangúlag, azonnal mindenki kanonikusnak fogadott el. (Az elnevezés a "homologeo" igéből származik, amelynek jelentése: egyetérteni.)
b) Antilegomena csoport:
Az a néhány o- és újszővetségi irat tartozik ide, amelyeket szintén sokan és azonnal elismertek, egyesek azonban később kétségbe vonták kanonikusságukat. (Az elnevezés az "antilego" igéből származik, amelynek jelentése: ellentmondani.)
c) A pszeudoepigráf iratok csoportja:
Azok az írások tartoznak ide, amelyeket egyöntetűen mindenki elvetett, mint a prófétai, apostoli iratok utánzásával próbálkozó hamisítványokat. (A "pseudoepigrafo" kifejezés jelentése: álírások, hamisítványok.)
d) Az apokrif iratok csoportja:
Azok az iratok tartoznak ide, amelyeket általánosan nem fogadtak el kanonikusnak, egyesek vagy egyes zsinatok azonban igen. (Az "apokripha" görög kifejezés jelentése: elrejtett. Arra utal, hogy ezeket az iratokat nem volt szabad olvasni a zsinagógában, illetve a keresztény gyülekezet istentiszteletein.)
Vita tehát csak az antilegomena csoportba tartozó kanonikus iratok és az apokrifok csoportjába tartozó nem kanonikus iratok körül volt.
- A vitatott iratokat a kanonikusság alábbi ismertetőjeleivel szembesítették:
a) Isten szava tekintélyével szól e?
b) Prófétikus irat-e, Isten "szent embere" ; próféta írta-e?
c) Összhangban van-e a tartalma a többi kanonikus iratéval?
d) Az Isten Igéjére jellemző élet-átformáló erő megnyilatkozik-e általa?
e) Isten népe elfogadta-e? (Belefoglalták-e korábban a kánonba, olvasták-e és használták-e?)
A kanonizációra vonatkozó irodalmi emlékek elemzése alapján lehet megállapítani ezeket a szempontokat.
Mivel a problémád az Újszövetséggel volt, íme annak a kanonizációja:
1. A kanonizáció dokumentumai
a., Maga az Újszövetség dokumentálja első helyen, hogy a bennefoglalt iratokat is igen korán kezdték gyűjteni. Lk. 1:1-4 tanúsága szerint az evangélium írása idején már számos, Jézus életét és tanításait megörökítő írás volt ismert
"És a mi Urunknak hosszútűrését üdvősségnek tartsátok; amiképpen a mi szeretett atyánkfia, Pál is írt néktek a néki adott bölcsesség szerint, szinte minden levelében is, amikor ezekről beszél azokban. Amelyekben vannak némely nehezen érthető dolgok, amiket a tudatlanok és állhatatlanok elcsűrnek-csavarnak, mint egyéb írásokat is, a maguk vesztére" (1Pét 3: 15-16).
Bizonyság ez arra, hogy Pál apostol leveleinek egy gyűjteménye ismert volt már a keresztény gyülekezetekben, amikor e levél íródott. Az is kitűnik ebből az utalásból, hogy Péter apostol és a gyülekezetek is kanonikusnak, a többi szent irattal egy szinten állónak tekintették ezeket a leveleket.
"Ti azonban, szeretteim, emlékezzetek meg azokról a beszédekről, amelyeket a mi Urunk, Jézus Krisztus apostolai mondtak. Mert azt mondták néktek, hogy az utolsó időben lesznek csúfolódók, akik ar ő istentelen kívánságaik szerint járnak" (Júd. 17-18 ).
Ez a vers mutatja, hogy e levél keletkezésekor írásban ismerték Jézus Krisztus és az apostolok tanításait. Mint ismert és kanonikusnak elismert iratból idéz ezen a helyen Judás levele Péter apostol második leveléből (3:3) és Pál apostol Timótheushor írt második leveléből (4:3) /Itt ez nem az a Júdás aki elárulta Jézust./
"Mert azt mondja az Írás: A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját; és: Méltó a munkás a maga jutalmára" (l. Tim. 5:18 ).
Ezen a helyen Pál apostol "Írás"-ként egymás mellett idéz Mózes ötödik könyvéből (25:4) és Lukács evangéliumából (10:7}, tehát Lukács evangéliuma ekkor már ismert és elismert volt, mint az Írás része.
Most nézzük a leleteket, melyek időben mutatják, hogy hogyan haladt előre a kanonizáció,
hogyan ismerték fel egyre több újszövetségi iratról, hogy kanonikusak, vagyis isteni eredetűek.
b., A II-IV. századi egyházatyák, és keresztények Papias, Polycarpus, Ignatius, ,Justinus Martyr, Irenaeus idéznek különbőző újszővetségi iratokból "ezt mondja az Úr", "meg van írva", "ezt mondja az Irás" formulával. A legkorábbi, legfontosabb tanú pedig a Didaché című irat, amely szintén így idéz.
c., A II. század közepén Marcion gnosztikus szakadár tanító megállapította a maga kánonát, amelybe a megszokottal ellentétben az evangéliumok közül csak Lukács evangéliumát (átalakításokkal), az apostoli levelek közül pedig csak Pál tíz levelét foglalta bele. Ez az ellenkánon mutatja, hogy a szent iratok gyűjteményének fogalma ekkor már létezett a keresztény gyülekezetekben.
d., Az ún. Muratori kánonjegyzék i.sz. 170 körül keletkezett, latin nyelvű, töredékes irat. 22 újszövetségi iratot sorol fel, és rövid megjegyzéseket tesz az egyes iratokkal kapcsolatos adatokról a kanonikusság szempontjából. Szerzője ismeretlen.
e., A régi szír és latin fordítások, amelyek a II. század végén keletkeztek, 22 illetve 23 iratot tartalmaznak az Újszövetség 27 iratából.
f., Az i.sz. 206-ból való Codex Baroccio, amely "A 60 könyv" címet viseli, az Ó- és Újszövetség 66 iratából 64-et tartalmaz, csak Eszter könyve és Jelenések könyve hiányzik belőle.
g., Az. egyháztörténetíró Euszebiosz (i.sz. 340 kőrül) az Újszövetség valamennyi iratát felsorolja, de megemlíti, hogy hat könyvvel kapcsolatban egyesek ellenvetéseket támasztanak.
h., Athanasius püspök 367-ben kelt 39. számú húsvéti levelében felsorolja mind a 27 újszövetségi iratot, mint amelyeket kizárólagosan szabad használni az istentiszteleteken és az egyházi életben. Athanasiusnak ez a levele az újszövetségi kánon kialakulásának és lezárulásának dokumentuma.
A következő bibliai könyveket, soha senki nem kérdőjelezte meg a kánonhoz tartozóknak:
Máté evangéliuma
Márk evangéliuma
Lukács evangéliuma
János evangéliuma
Az apostolok cselekedetei
Pál apostol levelei:
Római levél
Korinthusi 1. levél
Korinthusi 2. levél
Galáciabeliekhez írott levél
Efézusi levél
Filippi levél
Kolossé levél
Thessalonikai 1. levél
Thessalónikai 2. levél
Timótheusnak írt 1. levél
Timótheusnak írt 2. levél
Tituszhoz írt levél
Filemonhoz írt levél
Péter apostol első levele
János apostol első levele
(Az itt felsoroltak az un. homologoumena csoporthoz tartozó könyvek, amelyeket sosem kérdőjelezett meg senki.)
2. Az Újszövetség antilegomena könyvei
(Ezek azok a könyvek, amelyeket egy-egy iskola kérdőjelezett meg, nagyon rövid időre, de aztán a kérdések és felereértések tisztázódtak, és mára már egyöntetűen elfogadja mindenki.)
l. A Zsidókhoz írt levelet csak a IV. században fogadták el véglegesen a nyugati egyházban, mivel anonim irat, az apostoli szerzőséget pedig a kánonhoz tartozás egyik legfontosabb ismérvének tekintették. A keleti egyházban viszont Pál levelének tekintették kezdettől fogva, és könnyen elfogadták. (Itt az okozta a nyugati egyházban a problémát, hogy Pál apostol a leveleiben bemutatkozik így: "Én Pál, írom ezt a levelet, Istennek elhívott apostola..." A Zsidókhoz írt levelet is Pál apostol írta, de nincs ilyen bemutatkozás az elején, ezért kérdőjelezték meg egy darabig.)
2. Jakab levelét Pál megigazulástanával való látszólagos ellentéte miatt kérdőjelezték meg egyesek, tehát a tartalmi hitelesség oldaláról vált kétségessé. Origenész, Euszebiosz, Hieronymus, Augustinus és mások rámutattak azonban kiegészítőjellegére Pál leveleinek tanításaihoz képest, és támogatták kanonikusságának elismerését, így ez a kérdés is megoldódott.
3. Péter 2. levelének péteri szerzőségét is vitatták azon az alapon, hogy stílusában eltér Péter első levelétől. A különbözőségek mellett azonban - amit a téma mássága indokol - nagyon sok belső hasonlóság is van a két levél között nyelvileg és tartalmilag egyaránt. Ez esetben is az előző pontban felsorolt tekintélyes ókori egyházi tanítók támogatták a levél kanonizálását, így ez a kérdés is megoldódott.
4.János apostol 2. és 3. levele személyes jellegük miatt nem terjedtek el széles körben a korai időkben. Egyrészt ezért késett kanonizálásuk. Másrészt a szerző nem apostolnak, hanem presbiternek, vénnek nevezi magát. Az alábbi érvek támogatták viszont kanonizálásukat: a stílus és a gondolatok hasonlósága az apostol első levelével, valamint Péter apostol hasonló szóhasználata, aki szintén presbiternek nevezi magát (1Pt. 5:1).
5. Júdás levele a hitelesség szempontjából vált megkérdőjelezetté, ugyanis az Énokh könyve c. pszeudoepigráf iratból idéz ( 14-15. vers). Nyilvánvaló lett azonban, hogy csak a maga céljainak megfelelő részletet ragadja ki, olyan jelleggel, ahogy Pál is idéz pogány, görög szerzőktől (Ap. csel. 17:28; I.Kor. 15:32; Tit. 1:12) . Egyáltalán nem hitelesíti a művet mint egészet, nem a szent írások idézésénél használt formulával idézi. Egyesek bizonytalannak tartják Énokh könyve i.e. I. századra datálását is, és azt vallják, hogy a könyv későbbi, és Énokh könyve idéz Júdás leveléből, és nem fordítva.
6. Jelenések könyve a korai egyházatyák írásainak tanúsága szerint a homologoumena, vagyis a mindenki által egyetemesen elfogadott könyvekhez tartozott a III. század közepéig. Akkor Dionysius alexandriai püspök mégkérdőjelezte hitelességét, mert a montanisták szakadár irányzata ennek a könyvnek téves interpretációjára alapozta millenista nézeteit. (Azt vallották, hogy a Jel 20. fejezetében ismertetett 1000 éves időszak küszöbén élnek.) Nyilvánvalóvá lett azonban, hogy egy ilyen visszaélés miatt nem rekeszthető ki a kánonból a Jelenések könyve, amely egyébként a kanonikusság minden kívánalmának megfelel.
3. Az Újszövetség pszeudoepigráf iratai
(ide azok a könyvek tartoznak, amelyek nem alkotják a Biblia részét, sohasem tartoztak a Bibliába, egyszerűen hamisítványok.)
Számuk igen magas: a IX. században Phótiosznak 280-ról volt tudomása. Jellemzésükre ugyanaz érvényes, amit az ószövetségi iratok mellett keletkezett pszeudoepigráf iratokról elmondtunk.
Néhányat sorolunk fel közülűk:
Tamás evangéliuma (I. századból), gnosztikus nézeteket tartalmaz Jézus gyermekkori csodáiról.
( A gnoszticizmus a II. századtól érvényesülő misztikus filozófiai irányzat, amely felvette a kereszténység fogalmait, de a maga idegen szellemi tartalmával töltötte meg. A görög "gnozis" = ismeret szóból származik, ami utal spekulatív, filozofikus jellegére.)
Péter evangéliuma (II. századból), gnosztikus és doketikus jellegű hamisítvány.
(A dokatizmus szintén ókori antibiblikus irányzat, mely szerint Krisztusnak csak látszat-teste volt.)
Az egyiptomiak evangéliuma (II. századból), aszketikus tanításokat tartalmaz a házasság, a hús- és borfogyasztás ellen.
Mária eltűnése (IV századból). Mária testi mennybemeneteléről szól, a Mária-kultusz kialakulási folyamatát dokumentálja.
Megemlítjük, hogy további ismert újszövetségi személyek nevéről elnevezett pszeudoepigráf evangéliumok is léteznek, úgymint Nikodémus, Barnabás, Fülöp stb. evangéliumok.
Úgyszintén létezik
Péter, János, András, Tamás, Pál, Máté, Taddeus stb. cselekedetei, és ezentúl Jézus Ievele (Mezopotámia királyához), Pál levelei Senecához (a filozófushoz), továbbá Péter; Pál, Tamás és István apokalipszise.
4. Az Újszövetség apokrif könyvei
Ezek egyikét vagy másikát egyes helyi kánonok átmenetileg elfogadták, többet közülük néhány egyházatya is támogatott, némely régi újszövetségi kézirat gyűjteményében is megtalálhatók. Az egyetemes egyház azonban sohasem fogadta el őket. A folyamatos vizsgálat és rostálás során pedig végül is egyetemesen elvetették a kánonba való felvételüket. A középkori egyházban még nagyon kedveltek egyeseket ezek közül, különösképpen a Hermas pásztorának nevezett iratot. Azonban semmilyen egyházi fórum nem kanonizálta őket, még a tridenti zsinat sem.
A legfontosabbakat felsoroljuk:
- Az ál Barnabás levele (I. vagy II. századból)
- Az ún. 2. Kelemen levél (II. század első fele)
- Hermas pásztora (II. század első fele)
- Didaché, a 12 apostol tanítása (100-120 kőrül)
- Péter apokalipszise ( 150 körül)
- Pál és Tekla cselekedetei (170 kőrül)
- Laodiceaiakhoz írt levél (IV. század)
- Zsidók evangéliuma (I. század második fele)
- Polycarpus levele a filippibeliekhez (vsz. i.sz. 108 )
- Ignatius hét levele (vsz. 110 körü
Ezért írom, hogy én nagyon örülnék, ha már végre az eredeti bibliát olvashatnánk, a rengeteg távolkeleti hitvilág könyvei helyett. Jászladányi!
Az eredetit olvasod.
Én ezért lettem inkább Jézus kereső érzés alapján, mint biblia imádó.
Jézust nem lehet elválasztani a Bibliától. Ő Isten testet öltött Igéje, tehát Ő a megtestesült Biblia.
Ebben keresd az Ő beszédét, és ne idegen forrásokban. A Biblia Jézusához ragaszkodj, és akkor biztos, hogy nem tévedsz el. Magad fogod tapasztalni, amiről fentebb írtam, hogy a Biblia bizonyságot tesz Önmagáról: ez a könyv Isten beszéde, és a Mindenható Isten meg tudta Neked őrizni hamisítatlanul.
Puszillak.