Biblia, minden ami a Szentírással kapcsolatos!

Kicsi Fecske · 2010 December 19

KDina írta:
Karsay Pisti mondta jól,h :
"A fő dolgokat nem változtatták meg, a szellemiséget nem tudták kiszedni, mert védelem alatt van, amiket kiszedtek azok máshol benne vannak (mint reinkarnáció)"
És János próféta látta előre,h mi lesz és ezért is írta azt,amit idéztél.

Szia Dina!kiss
Ha nem így lenne, akkor hogy az Isten csudájában láthatta volna Pál apostol a damaszkuszi úton Jézust csak egyedül? Mert egy csomó katona kísérte, és egyedül ő látta, és utána megvakult, míg a többi tanítvány vissza nem adta a látását. Ha nem lenne folytonos visszaszületés, akkor hogyan mondhatta Jézus, hogy Illés született le Keresztelő szent Jánosban, mikor a tanítványai kérdezték? És ha csak a távolkelet hitvilágának része lenne az újra leszületés, akkor hogyan kérdeztek volna rá Illésre Jézustól a tanítványai? Nyilván aktívan hittek ebben, és a hitviláguk részét képezték.
Főleg azokban lehet benne amit kiszedtek, amelyik evangéliumot kivették a bibliából, mint ahogy azt említetted.
Nagyon szeretem még János jelenések könyvét is.
Legyen nagyon szép, és vidám napod!
Sok szeretettel Erzsi.kiss

Kyra_ · 2010 December 19

KDina írta:
Szia Erzsi!

Így van,jót kérdezel.Tamás evangéliumát is kihagyták és tudod,h miért?Mert ő mondja,h "Isten bennetek van és körülöttetek,nem fából és kőből épült házakban (templom,egyház,vatikán).Emelj fel egy követ én ott leszek,hasíts ketté egy fát és megtalálsz."
Az egyháznak nem érdeke,h az emberek ezt tudják,mert akkor kiktől szereznének adományokat,pénzeket?Jobb,ha az ember azt hiszi,h szüksége van papokra,meg egyházra.

Énoch könyvének hiányáról is lehetne beszélni a Biblia kapcsán és itt már nem csak az Újszövetségről van szó, hanem az Ószövetségről is.

Kyra_ · 2010 December 19

Jaszladany írta:
Csak eddig idézem, mivel ez a bibliai szakasz nagyszerűen bemutatja, hogy van körülöttünk egy másik világ, egy másik dimenzió, amibe nincs belelátásunk. Csak miután Isten megnyitotta a szolga szemeit, akkor látott bele ebbe a dimenzióba, és csak ekkor láthatta, hogy egy mennyei sereg már körülvette a hegyet, amelyen Elizeus háza volt, és készen állt a próféta megvédésére.

Lehet, hogy Elizeus sem látta őket, de ő tudta, hogy ott vannak. Én sem látom őket, de tudom, hogy itt vannak.
A menny és ez a szellemi világ nincs messze tőlünk, de nem látjuk. Ebben a világban tartózkodik jelenleg Illés is, Énók is.
Ebben nincs semmi különös, hiszen Isten sem csupán szellemként, hanem megtestesülve is jelen van benne Jézus Krisztusban.

Persze, ha Te a materialista felfogást képviseled, akkor számodra ez ugyanolyan képtelenség, mint Ernoe számára. Akkor valóban csak fantázia a számodra és én ezt elfogadom.

Ezt csodaszépen leírtad Jászladány, jó volt olvasni. Én is hiszek abban, hogy ez így van, de abban nem, hogy bárki a három dimenziós lényével ott élhet akár egy pillanatig is, nem hogy több száz évig. Ha Énokot és Illést testben vitték fel az "égbe", akkor őértük nem abból a szellemvilágból jöttek el, amelyről most itt szó van. Persze ez már messze vezetne, nem erről beszéltek most.

steve3 · 2010 December 19

Szerintem fontos lenne ,hogy mindenki figyeljen a személyes vezetésére,amit nem feltétlenül kell összehasonlítani a másikéval.
Nekem például hitem szerint Isten "adta "kezembe a bibliát .
Itt a" hitem"több mint az eszem.

Isten olyan utat ad ,ami lehet hogy nehéz,de világosan járható.

Jaszladany · 2010 December 19

Kicsi Fecske írta:
Csak sajnálom, hogy a 12 apostol közül nagyon kevés evangéliuma van benne a Bibliában. A többi is írt, azok hol vannak?
A fiam mikor konfirmált megkérdezte a lelkészünket, és ő azt mondta, hogy nagyon sok lett volna, így kihagyták. De miért az Újszövetséget csonkították meg? Miért hagyták meg az Ószövetésget?
Úgy érzem, hogy a kereszténység elfordult Jézustól, és nagyon hiányoznak az evangéliumok.

Kedves Erzsike! Köszönöm a képeslapokat! kiss

Szeretnélek megnyugtatni, hogy a kereszténység nem fordult el Jézustól.
Jézus ismeri az övéit, azok is ismerik Őt, hallják a hangját és követik Őt.

Ján. 10.27
Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem

A Bibliában pedig minden benne van, amit Isten akart, hogy benne legyen. Ez az Ő könyve, és Ő ügyelt arra, hogy semmi se hiányozzon belőle, amit számunkra mondani akar:

Ésa. 34.16
Keressétek meg majd az Úr könyvében, és olvassátok: ezeknek egy hijjok sem lesz, egyik a másiktól el nem marad; mert az Ő szája parancsolta, és az Ő lelke gyűjté össze őket!

A Biblia könyveit Isten Lelke gyűjtötte össze, és semmi híja nincs, erről maga Isten Igéje biztosít minket. Hidd el ezt Istennek, és ne hallgass azokra, akik azt állítják, hogy a Biblia hiányos.

Bízz Isten mindenhatóságában, hogy meg tudta őrizni az Igéjét számodra is hiánytalanul és hamisítatlanul. Olvasd a Bibliát bizalommal, és meg fogod tapasztalni, hogy teljes és tökéletes.

Jaszladany · 2010 December 19

Úgy érzem, ez már nem az az időszak, amikor vitatkoznunk kellene Isten Igéjéről.
Közeledik a Karácsony, amikor Jézus megszületéséről emlékezünk meg (mindegy, ezen a napon született-e, vagy másikon) a lényeg, hogy ilyenkor Isten szeretetére gondolunk, amellyel Isten lehajolt hozzánk, és elküldte számunkra a legnagyobb ajándékot, ami létezik.

Istennek erről a hozzánk hajló szeretetéről beszélt egyszer kedves barátom, Zimányi Józsi bácsi, az unokája és saját esete példázatával:

"Amikor az első unokánk három hetes korában hozzánk került, mert a lányomnak nem volt szakácsa, a kis Timea ott nőtt szinte a vállamon. Nagyon szeretem azt a gyereket... aki tudja mit jelent az első unoka, az tudja, mit mondok. Timea lassan átvette a parancsnokságot a ház felett, és éreztük, hogy ez már túl sok. Mindenki szót fogad neki, a feleségem is, én is, és kezdett feleselni. Szólt a feleségem, hogy büntesd meg. Én sokat verekedtem gyerekkoromban, de Timeát nem tudtam volna megverni, választottam egy nagyon gyenge vesszőt, de az is elgörbült, mire bevittem, nem tudtam volna megverni. Hanem elhatároztam, majd másképp.
- Timea, kérj bocsánatot a nagymamától!
- Nem kérek.
- Kérj bocsánatot, különben nem mesélek.
- Ha nem mesélsz, hát nem mesélsz.
- Nem is szólok hozzád!
- Akkor nem szólsz.
<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w

oNotOptimizeForBrowser/> </w:WordDocument> </xml><![endif]--> Na most már megfogadtam. Sokszor mondtam, de nem bírtam megtartani. Most megtartom.
Timea rögtön kihozta a babáit, mindegyiket becézgeti, simogatja. Nagyapára már nincs szükség, elbabázik.

Másnap már durván fésüli a hajukat, tépi, cibálja a karjukat, fürdeti, de majd megfojtja a fürdővízbe. Minden mérgét beleölte. Szenvedett, nagyon sajnáltam, de nem mondta, hogy bocsánatot kérek. Harmadnap már nincs baba. Hátratett kézzel sétál, fél tizenegy, a lányom főzi az ebédet, Timea anyukája... látom hogy összeszorul a gyerek ajka, látja, hogy ülök a széken magamba roskadva.
Nem csoda, két és fél napja nem ölelhettem meg! Ez borzasztó, magamat büntettem!
- Anya! Látod, nagyapa ott ül, és nem szól! Hát nem szól! Látod, nem szól, és nem szól, anya!
Nem bírtam, felugrottam, sírtam, felkaptam, magamhoz öleltem, könnyeimet elengedtem, nem bírtam tovább! És megtanultam egy leckét. A nagyobb szeretet nem bírja tovább! A kisebb az bírja még, de a nagyobb szeretet nem bírja tovább.

Azt gondoljátok, hogy Isten azért hajolt le hozzátok, mert nagy volt a bűnbánat? Nem azért, hanem mert nem bírta tovább.
"Hát nem drága fiam-e Efraim, és nem kedves gyermekem-e?
Valahányszor megfenyegetem, mégis mindig törődöm vele.
A bensőm remeg érte, irgalmaznom kell neki!"
[FONT=&quot]Jer 31.20.[/FONT]

Asperrimus · 2010 December 19

Kedves Dina!

Bocs, hogy belekotyogok, de... Itt-ott valóban átírták és ma is átírják a Bibliát, a maguk vesztére, de ezeket a Biblia meglévő szövege nem jegyezte le. A qumráni tekercsek éppen azt igazolják, hogy már Jézus születése előtt jóval, ugyanaz volt az Ószövetség szövege, ami ma is. Ha itt vagy ott át lett volna írva a Biblia, vagyis helyenként mást mondana, mint amit eredetileg mondott, az azt jelentené, hogy akár saját magamnak kellene kitalálnom, hogy hol is vannak ezek az átírások, vagy segédkönyveket kellene használnom a Biblia mellé, amelyek megmondanák, hogy mit hihetek el a Bibliából és mit nem. Persze, ezeknek a segédkönyveknek régebbieknek kellene lenniük a fennmaradt legrégebbi ószövetségi írásoknál. Ebben az esetben azonban mi igazolná a Bibliát értelmező, vagy átértelmező könyv hitelességét? Ha pedig nem lenne régebbi a fennmaradt iratoknál, akkor mi adhatna alapot arra, hogy kijelentse, hogy milyen is volt eredetileg a Biblia szövege? Avagy mi adna alapot a saját gondolataimnak, amelyek által tudni vélem, hogy mely helyeken lett átírva a Biblia?

Kivették a reinkarnációt? A reinkarnációnak semmi köze a Biblia logikájához és mondanivalójához. Ha a reinkarnációt kivették a Bibliából , azt olyan hatékonysággal tették, hogy annak minden nyomát eltüntették belőle, ez pedig olyan mértékű átírást jelentene, hogy nyugodtan ki lehetne jelenteni, hogy a régit eldobták és egy teljesen újat írtak helyette. Nem vagyok túlságosan tájékozott abban, hogy milyen módokon igyekeznek a reinkarnáció tanítását alátámasztani a Bibliából, de annyit azért tudok, hogy Keresztelő Jánost szokták emlegetni, miszerint ő Illés reinkarnációja volt. Ezzel kapcsolatban hadd tegyem fel újra a kérdést: ha az Ószövetség beszámolója szerint Illés nem halt meg, hanem testben ragadta el őt Isten, akkor hogyan születhetett volna meg később Keresztelő Jánosként? Arról nem beszélve, hogy Jézusnak megjelent a hegyen Mózes és Illés, akinek egyáltalán nem volt identitási zavara, hogy ő most kicsoda. Láthatólag Mózesnek sem volt identitási zavara, pedig a reinkarnáció tanítása szerint az alatt a hosszú időszak alatt, ami a halála óta eltelt, már számos egyéb inkarnáción túl kellett volna lennie, ahogy Illésnek is, ha meghalt volna, de nem tette.

A Biblia nem ismer semmiféle karmát, vagy sorsfeladatot. Ehelyett arról számol be, hogy az embernek szabad akaratot adott Isten, ezért van döntési szabadsága. Más kérdés, hogy a döntéseinek súlya van, ezért az ember életében meghozott döntések befolyást gyakorolnak a későbbi lehetőségeire, de sokszor még a családjára és az utódaira is. Ezeket a következményeket lehetne hívni sorsnak is, ugyanis kényszerpályára állíthatják az ember életét, de a megváltás lehetővé tette, hogy az ember ki tudjon jönni ebből a kötelékből. Ehhez csak annyit kell tenni, hogy amikor hallja az ember az Evangéliumot, akkor nyitott szívvel hallgassa, mert a kegyelem hitből hitbe jelentetik ki, nem pedig hitből szkepticizmusba vagy arroganciába. Ha az ember elfogadja az Evangélium üzenetét és behívja Jézust az életébe, akkor Ő ígéretéhez híven belép annak az embernek az életébe és az illető ettől kezdve képes hinni Istenben. Jézus ezt nevezi újjászületésnek, mivel ekkor az ember új szellemet kap Istentől, másképpen, Isten feltámasztja az ember halott szellemét. Ennek az ember földi élete során kell megtörténnie. Ahogy valaki viccesen megjegyezte, hogy azzal, hogy a döglött macskát áthúzom a szomszéd ablaka alá, azzal még nem oldottam meg a problémát, mert az ott is bűzölögni fog. Ha az életem megoldását a bizonytalan távoli jövőbe helyezem azzal, hogy majd a következő életemben oldódik meg, azzal semmit nem tettem a jövőmért a jelenben. De újjászületni most kell, nem pedig akkor, amikor már meghaltam. ( "Ha meghaltál, hogy mi az oka, ezen gondolkozz!" - Romhányi) A Biblia terminológiája szerint, ami ezelőtt, vagyis az újjászületés előtt van, az nem az a hit, amire a Biblia ígéretei vonatkoznak, mivel az a hit, ami képes Isten tetszését elnyerni, az az Isten Beszédének a kijelentéséből származik, ami elválaszthatatlan a Bibliától.

Minden ember képes hinni, de Jézus azt mondta, hogy "legyen bennetek Isten hite". Erre a hitre senki nem képes, akinek nem jelentetett ki az Úr Igéje. Jézus azt mondta, hogy akik hisznek, azokat jelek követik az Ő Nevében. ( Márk 16,16-17) Azt is megmondta, hogy mik ezek a jelek: démonokat űznek. Test nélküli gonosz szellemeket, annak a szellemvilágnak a legalacsonyabb rendű képviselőit, amelyben szerinted a keresztények nem hisznek. Előszeretettel mennek bele az emberekbe, hogy gonosz dolgokra kényszerítsék őket, ezért Jézus útmutatása szerint ki kell őket dobni. A görög szó az "ekballo", ami kb. olyasféle bánásmódot jelent, ahogy a régi western filmekben kidobták a nem kívánatos elemeket a kocsmából vagy saloonból. Jelenlétük alapja mindig a bűn. Jézus szerint a benne hívők ezt teszik, vagyis démonokat űznek,ahogy Ő maga is ezt tette: hirdette az evangéliumot, tanított, betegeket gyógyított és démonokat űzött, pontosabban démonokat vetett ki az emberekből. Jézus szólt, a Szent Szellem pedig - Aki a Szentháromság harmadik teljes jogú tagja - megragadta ezeket a gonosz tisztátalan szellemeket és kihajította azokból az emberekből, akik erre igényt tartottak. A kritikusokból nem, azok megmaradtak a démonizált állapotukban, sőt az még fokozódott is.

Jézus szerint a benne hívők új nyelveken szólnak. Ha elolvasod az Apostolok cselekedeteit, akkor láthatod, hogy Jézus menybe menetele után tíz nappal, pünkösdkor, eljött a Szent Szellem Jézus százhúsz tanítványára, akik elkezdtek más nyelveken szólni és prófétáltak. Ha tovább olvasod, azt is megállapíthatod, hogy ez nem volt egyedi eset, hanem később is, akiket betöltött a Szent Szellem, azok nyelveken szóltak, prófétáltak, a külső szemlélők számára részegeknek tűntek, és olyan megnyilvánulások követték, hogy amikor egy Simon nevű mágus - mai terminológiával szólva parafenomén -meglátta, ahogy Péter és János kézrátétele által adatik a Szent Szellem ajándéka az embereknek, pénzt akart adni ezért a képességért. De ez a jel, a nyelveken szólás, amit a Benne hívők egyik jelének minősít Jézus, nem korlátozódik a korai kereszténységre. Ma is veheti az ember a Szent Szellem ajándékát és szólhat nyelveken, ahogyan meg is történik ott, ahol újjászületnek az emberek és hisznek a teljes Bibliában. Persze, az Egyháznak azt a részét, ahol az emberek betöltekeznek Szent Szellemmel és új nyelveken szólnak, és ahol az emberek valóban úgy néznek ki a Szellem ereje alatt, mint a részegek, azt az egyház másik része, amelyik jobbára már csak történelem, finoman szólva nem tolerálja. Ahogyan régen "szent fetrengőknek" nevezték azokat, akik a Szent Szellem ereje alá kerültek, most sem hízelegnek. Lelkük rajta.

Jézus szerint, a benne hívők kígyókat vesznek fel. Ez történt Pál esetében, amikor Máltán megmarta egy vipera. Lerázta a kezéről, bele a tűzbe, és ennyi volt. Nem imádkozott, nem gyógyítgatta magát, csak tette a dolgát és nem lett semmi baja. Persze ez vonatkozik a szellemi kígyókra is. A Biblia beszámol a Kígyóról, aki megcsalta Évát. Ezt a kígyót Sátánnak nevezi. Ő a főkígyó. Az alatta levő legfőbb alkígyó nem más , mint a Halál. A Biblia azt mondja, hogy a Halál fullánkja, vagyis méregfoga a bűn. Mivel pedig Jézus magára vette a bűneinket, ezért a benne hívőkön nincs hatalma a Halálnak, mert Jézus Vérén, amivel a Benne hívők meg vannak hintve, nem képes áthatolni a méregfoga. A Sátán királyságának egyéb képviselőit is egyszerűen kígyóknak és skorpióknak nevezi Jézus. Ezeknek a szellemi lényeknek mind van fullánkjuk, amellyel a halált fecskendezik bele az áldozataikba, de a Jézusban hívőknek nem árthatnak. Kísérthetik és gyötörhetik őket bizonyos mértékig, de a mérgüket nem tudják átadni. Ez vonatkozik azokra a szellemi lényekre is, akiket ártó szándékkal küldenek bizonyos emberek a Jézusban hívő keresztényekre.

A következő jel kapcsolatos az előzőhöz, ha valami halálost vagyis mérgezőt, mérget isznak, meg nem árt nekik. Természetesen, ahogy az előzőnél, úgy itt sem arról van szó, hogy valaki szándékosan iszik, vagy eszik mérget, vagy fogdossa a mérges kígyókat. Láttam képeken, talán videón is, ahogy talán Indonéziában, vagy egyéb távol-keleti helyen egy ember csókolgatott egy királykobrát. Egészen biztos vagyok abban, hogy amennyiben valóban megvan a kígyó méregfoga és a méregmirigye, akkor csak addig a napig csinálja ezt az az ember, amíg egyszer a kígyó nem bizonyul gyorsabbnak nála. Ahogy egy francia állatkert igazgatója is büszke volt arra, hogy a nagyon veszélyesnek tartott vízilóval együtt fotóztatta magát. Ezt addig-addig csinálta, amíg a "barátjának" egyszer rossz napja nem volt - azóta nem csinálja, mert sajnos meghalt. Országh Mihály egyik könyvében írja le, hogy egy idős asszonynak az volt a szokása, hogy a Budapesti Állatkert egyik hiénájával bratyizott: simogatta, etette. Egyszer a hiéna leharapta a gyűrűsujját, persze, a gyűrűt kiköpte. Olvastam olyan szektáról, ahol a híveknek azzal kellett demonstrálniuk a Jézusban való hitüket, hogy mérges kígyót kellett a kezükbe venni, és mérget kellett inni. Jézus azonban nem mondott ilyet, és ezek az emberek valójában megkísértik Istent. Jézus arról beszél, hogy ha a benne hívőt megmarja egy kígyó, legyen akár valódi mérges kígyó, akár szellemi kígyó, vagy ha tudtán kívül mérget eszik vagy iszik, nem árt meg neki. És ahogyan az előzőnél, így ennél a jelnél is elmondható, hogy nem csupán kémiailag kimutatható mérgek vannak, hanem szellemiek is. Ahogy Jézus mondta, hogy nem csupán kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, ami Isten szájából származik, ugyanúgy elmondható, hogy nemcsak a ciántól, az arzéntól, a Zyklon-B-től vagy a többitől hal az ember, hanem minden hazugságtól is, ami a Sátán szájából származik. A Sátán a Hazugság Atyja Jézus meghatározása szerint. A hazugságaival mérgezi az embereket, akik a hazugság által egyre inkább belegabalyodnak a Halál köteleibe. De a Jézusban hívőknek bizonyságtételük van Jézustól önmagukban, így nincsenek kiszolgáltatva a hazugságnak. Ez azért van, mert Jézus nagyon is tisztában van azzal, hogy az Őbenne hívők csípik a Sátán szemét, aki embergyilkos, és mindent elkövet, hogy eltegye őket láb alól, akár fizikailag, akár szellemileg, de ha egy mód van rá, inkább fizikailag is. Vagyis ez a két jel, nem csupán jel a világ számára, hanem szellemi védelem is a hívők számára. Természetesen a többi jel is több, mint jel, mivel mindegyiknek célja van. De mivel látható és hallható megnyilvánulásokkal járnak, ezért azok is láthatják, akik nem hisznek Jézusban. Természetesen sokféleképpen interpretálják a hitetlen és vallásos emberek a jeleket és a csodákat. De ezeknek az a célja, hogy felrázzák az embereket és felhívják a figyelmüket. Senki sem képes hinni csak azért, mert látott csodákat és jeleket. De sok ember változtatja meg a hozzáállását az Evangéliumhoz, amikor látja, vagy tapasztalja a jeleket és csodákat, és a megváltozott hozzáállásuk miatt már képes a prédikált Ige behatolni a szívükbe, és hitet teremni.

Az ötödik jel az Jézus szerint, hogy a Benne hívők, az Ő Nevében betegekre teszik a kezüket és a betegek meggyógyulnak. Erre is sok példa van az élő gyülekezetekben. Sokan gyógyultak és gyógyulnak meg ma is különféle betegségekből, kezdve a náthával és a fejfájással, és folytatva mandulagyulladással, csonttörésekkel , cukorbetegséggel, gyomor és bélbetegségekkel, egészen a gyógyíthatatlan halálos betegségekig, amilyen az AIDS, a rák, stb. Tisztában vagyok azzal, hogy vannak úgynevezett ezoterikus eljárások, melyek gyógyító erőt közvetítenek beteg emberek felé, de a Jézus által említett kézrátétel mindig az Ő Nevében történik és nincsenek mellékhatásai. Nehéz megállni mosolygás nélkül, amikor a rádióban azt mondja valaki, hogy kézrátétellel a kedvenc háziállatnak is lehet energiát adni, ha kicsit gyengélkedik, de vigyázni kell, mert ha bolha, kullancs, bélféreg vagy egyéb élősködő van a kutyában, macskában, akkor ez az erő a parazitákat is energizálni fogja. Isten Szelleme soha nem követ el ilyen bakikat. Amikor Isten Szelleme működik akkor a vírusok, bacik, gombák és egyebek nem erőre kapnak, hanem elpusztulnak, mivel Isten határozottan megkülönbözteti az ima tárgyát, vagyis az embert az őt támadó betegségtől, vagy parazitától, ahogyan a démonoktól is.

Mondod valahol, hogy Jézus válogatott az emberek között, hogy kiket gyógyít meg és kiket nem. Ezzel szemben azt mondja a Biblia, hogy Názáretben, a szülővárosában nem tudott Jézus gyógyítani, mivel ezek az emberek személyesen ismerték Őt, és nem hittek Benne.Bibliai terminológiával mondva, megbotránkoztak Benne: Hát nem ez József fia? Nem közöttünk élnek a testvérei és a rokonai? Hát nem itt élt és dolgozott közöttünk? Honnan vannak nála ezek a dolgok? Hogyan lenne képes ilyen dolgokra, amiket hallottunk felőle? Na, Jézus, mutass nekünk is valamit, hadd lássuk mi is, amit Rólad hallottunk! Ezt a hozzáállást nevezi a Biblia hitetlenségnek, és ez a hitetlenség akadályozta meg Jézust abban, hogy gyógyíthasson. Csak néhány kisebb csoda történt: mondjuk, az idős Mirjám néninek elmúlt a hasmenése, a kis Efraimnak kidugult az orra, vagy ezekhez hasonlók. Még Jézus is elcsodálkozott a hitetlenségükön.
Vagyis az emberek között nem Jézus válogatott, ahogyan ma sem Ő válogat, hogy kiket gyógyít meg, kiket szabadít meg, kiknek ad örök életet. Az embereket a saját hozzáállásuk különíti két csoportra. Vannak, akik örömest hallgatják az Evangéliumot és fogadják be az Isten Beszédét. Vannak, akik szkepticizmussal és arroganciával hallgatják az Evangéliumot, ezért amit hallanak, lepereg róluk, mint a víz a kacsa tolláról, mennek tovább az útjukon, és közben azt mondogatják, hogy ez a Jézusos dolog badarság. De kinek hitelesebb a bizonysága: annak, aki hitetlenül hallgatja vagy olvassa az Isten Beszédét és azt mondja, hogy ez a dolog badarság, bár soha nem próbálta nyitott és engedelmes szívvel hallgatni vagy olvasni, vagy annak hitelesebb a bizonysága, aki örömest hallgatja az Evangéliumot, és azt állítja, hogy valóban működik az életében mindaz, amiről a Bibliában olvasott? Ki hitelesebb? A róka amelyik miután nem érte el a szőlőt, amiért nyújtózkodott, és így kommentálta az esetet: "Mindegy, úgyis savanyú", vagy azok a madarak, akik a róka szeme láttára ettek a szőlőből és azt mondják, hogy "Édes!"

Jézus él, mert feltámadott. Az összes Bibliát kritizáló és azt alkalmanként becsmérlő kijelentésre, amit itt a Fórumon, vagy más helyeken olvastam, az a legfőbb ellenérvem, hogy Jézus él, és ma is kapcsolatba lehet vele kerülni. Ehhez azonban képesnek kell lennie az embernek arra, hogy meg tudja kérdőjelezni mindazt, amit tudni vél az igazságról, és valóban nyitott , engedelmes és készséges szívvel forduljon Jézushoz. Jézus azt mondja magáról, hogy Én Vagyok az igazság, az út és az élet. Azt is mondja, hogy az ajtó is Ő. Vagyis az Isten Országába, ami nem beszédben áll, hanem erőben, csakis Őáltala lehet bemenni. Azt is mondja, hogy ez a kapu szoros. Ezért kell megtérnie az embernek, mert ha fel van málházva mindenféle előítélettel, önigazsággal, akkor nem fér be az ajtón. Jézus azt is mondta, hogy ez az út keskeny. Ezért mondja Jakab, hogy elvetvén minden álnokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott Igét, amely megtarthatja a ti lelketeket. Még ha be is jutunk a szoros kapun, de nem szelídséggel hanem nyakassággal fogadjuk a beoltott igét, akkor lesodródunk a keskeny útról, rá a széles útra, amelyik a kárhozatba, a veszedelembe visz.

Nem egészen értem, miért is lenne nehezebb egy papot eltántorítani a hitétől, mint bárki mást. Semmi garanciát nem látok arra, hogy Greber valóban rendelkezett az Isten szerinti hittel, és hogy azzal a bizonyos szellemi lénnyel való találkozása ezt az Isten szerinti hitet - ami Isten hite - írta volna felül.
De ha a Bibliát megnézzük, látható, hogy Júdás, aki valóban Jézus apostola volt, aki betegeket gyógyított ,démonokat űzött és halottakat támasztott fel, ahogyan a többi apostol és a többi tanítvány is, ennek ellenére elárulta Jézust. Biztos vagyok abban, hogy Júdás nagyobb hittel és kenettel rendelkezett, mint Greber, mégis eltántorodott a hitétől és teljesen el is esett, méghozzá végleg. Egyébként az Újszövetség idején nincsenek papok abban az értelemben, ahogyan az Ószövetség idejében voltak. Az Újszövetség idején mindenki pap, aki újjászületett víztől és Szent Szellemtől, aki pedig nem született újjá, az nincs benne az Újszövetségben. Nem úgy van, hogy az apostolok, pásztorok, tanítók, evangélisták és próféták azok a papok, az ún. laikusok pedig nem. Az újszövetségi keresztényeket szent nemzetségnek, királyi papságnak nevezi a Biblia. Aki a legkisebb az Isten Országában, arra is vonatkozik ez. Az más kérdés, hogy különféle szolgálatok vannak az Egyházban Jézus akarata szerint és valóban van tekintélyi rendszer az Egyházban, mivel Isten nem a zűrzavar, az anarchia Istene.

Amit az aionról írtál, az igaz, de pontosabb, ha nem akarunk holmi római sablont ráerőltetni, amikor értelmezzük. Ez inkább világkorszakot jelent. Ahogy itt is volt Horty-éra, vagy Rákosi-éra, Kádár-éra,stb., így a földi történelmet is korszakokra lehet bontani. Keresztény meghatározás szerint a lelkiismereti korszak Ádámtól Mózesig tartott. Mózestől Jézus haláláig tartott a Törvény korszaka, Jézus feltámadásától mind máig tart a kegyelem korszaka. Mind egy-egy aion. Sőt, ezeket a korszakokat tovább lehet bontani más szempontok szerint, ahogy a magyar történelmet is fel lehet osztani más léptékkel. A bizonytalan távoli múlttól a honfoglalásig, a honfoglalástól az államalapításig, onnantól mondjuk az Árpád-házi királyok kihalásáig, stb. Ezek a magyar nemzet korszakai vagyis aionjai. Nem vagyok tudós, de úgy tudom, hogy ott, ahol azt írja a Biblia, hogy füstjük felszáll örökkön örökké, ott az van eredetileg, hogy füstjük felszáll az aionok aionjaiba. Vagyis ez olyan korszakokat jelent, amelyek maguk is korszakoknak a gyűjteménye. Vagyis ez igen-igen-igen-igen hosszú korszakot jelent, ráadásul sehol nem mondja a Biblia, hogy ennek valóban vége lesz egyszer, vagyis meglehetősen felelőtlen dolog erre a kifejezésre bármiféle reménységet ráépíteni. Jézus egyértelműen mondja, hogy ha a Bíró átad valakit a poroszlónak, és az beveti őt a börtönbe, az az ember ki nem jön addig, amíg meg nem fizeti minden tartozását. Azt is mondja Jézus, hogy mit használ, ha az ember az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall, mert mit adhatna cserébe az ember az ő lelkéért. Lefordítva, hogyan lenne képes a börtöncellában, a teljes kifosztottság állapotában megfizetni azt, amivel tartozik? Ha pedig nem fizeti meg, mert semmit sem tud adni, mivel nincs semmije, hogyan jöhetne ki a börtönből, ha Jézus azt mondta, hogy előbb vissza kellene fizetnie mindent? Éppen ezért váltott meg és fizetett helyettünk a Vérével. Ahhoz azonban, hogy a Vére személyesen nekem is váltságot jelenthessen, el kell fogadnom Őt hit által Megváltómnak. Ezt most kell megtenni, és nem egy következő életben. A Biblia tanítása szerint, aki ezt elmulasztja megtenni itt és most, annak többé nem lesz lehetősége erre. Azt sem én döntöm el, hogy milyen módon vagyok hajlandó Jézust elfogadni, hanem a Bibliában vannak rögzítve az alapelvek. Mindezt lehet bírálni és kritizálni. Talán nekem sem tetszik, és jobban örülnék annak, ha másképpen volna, mindez azonban nem változtatja meg a Bibliát, ahogyan Istent sem.

KDina · 2010 December 19

Asperrimus írta:
Kedves Dina!

Bocs, hogy belekotyogok, de... Itt-ott valóban átírták és ma is átírják a Bibliát, a maguk vesztére, de ezeket a Biblia meglévő szövege nem jegyezte le. A qumráni tekercsek éppen azt igazolják, hogy már Jézus születése előtt jóval, ugyanaz volt az Ószövetség szövege, ami ma is. Ha itt vagy ott át lett volna írva a Biblia, vagyis helyenként mást mondana, mint amit eredetileg mondott, az azt jelentené, hogy akár saját magamnak kellene kitalálnom, hogy hol is vannak ezek az átírások, vagy segédkönyveket kellene használnom a Biblia mellé, amelyek megmondanák, hogy mit hihetek el a Bibliából és mit nem.

Asperrimus írta:

Jól írod.Sok könyv van,ami pont ebben segít.A hiányzó,vagy félreértelmezhető részeket írják le.Ezek szellemi közlések,médiumok útján és ezeket lejegyzetelik.
Persze, ezeknek a segédkönyveknek régebbieknek kellene lenniük a fennmaradt legrégebbi ószövetségi írásoknál. Ebben az esetben azonban mi igazolná a Bibliát értelmező, vagy átértelmező könyv hitelességét?

Asperrimus írta:

A szellemvilág.Nem ember írja ezeket a könyveket,ahogy fentebb is írtam erről.

Ha pedig nem lenne régebbi a fennmaradt iratoknál, akkor mi adhatna alapot arra, hogy kijelentse, hogy milyen is volt eredetileg a Biblia szövege? Avagy mi adna alapot a saját gondolataimnak, amelyek által tudni vélem, hogy mely helyeken lett átírva a Biblia?

Kivették a reinkarnációt? A reinkarnációnak semmi köze a Biblia logikájához és mondanivalójához.

Asperrimus írta:

Figyelj,ezt én már végigjátszottam Jaszladannyal,ott megtalálod,a miértekre a választ,nem megyek bele mégegyszer,ne hari.

Ha a reinkarnációt kivették a Bibliából , azt olyan hatékonysággal tették, hogy annak minden nyomát eltüntették belőle, ez pedig olyan mértékű átírást jelentene, hogy nyugodtan ki lehetne jelenteni, hogy a régit eldobták és egy teljesen újat írtak helyette. Nem vagyok túlságosan tájékozott abban, hogy milyen módokon igyekeznek a reinkarnáció tanítását alátámasztani a Bibliából, de annyit azért tudok, hogy Keresztelő Jánost szokták emlegetni, miszerint ő Illés reinkarnációja volt. Ezzel kapcsolatban hadd tegyem fel újra a kérdést: ha az Ószövetség beszámolója szerint Illés nem halt meg, hanem testben ragadta el őt Isten, akkor hogyan születhetett volna meg később Keresztelő Jánosként?

Asperrimus írta:

Vallom,h ezt nem szó szerint kell érteni,h élve elragattatott.

Arról nem beszélve, hogy Jézusnak megjelent a hegyen Mózes és Illés, akinek egyáltalán nem volt identitási zavara, hogy ő most kicsoda. Láthatólag Mózesnek sem volt identitási zavara, pedig a reinkarnáció tanítása szerint az alatt a hosszú időszak alatt, ami a halála óta eltelt, már számos egyéb inkarnáción túl kellett volna lennie, ahogy Illésnek is, ha meghalt volna, de nem tette.

A Biblia nem ismer semmiféle karmát, vagy sorsfeladatot. Ehelyett arról számol be, hogy az embernek szabad akaratot adott Isten, ezért van döntési szabadsága. Más kérdés, hogy a döntéseinek súlya van, ezért az ember életében meghozott döntések befolyást gyakorolnak a későbbi lehetőségeire, de sokszor még a családjára és az utódaira is. Ezeket a következményeket lehetne hívni sorsnak is, ugyanis kényszerpályára állíthatják az ember életét, de a megváltás lehetővé tette, hogy az ember ki tudjon jönni ebből a kötelékből. Ehhez csak annyit kell tenni, hogy amikor hallja az ember az Evangéliumot, akkor nyitott szívvel hallgassa, mert a kegyelem hitből hitbe jelentetik ki, nem pedig hitből szkepticizmusba vagy arroganciába. Ha az ember elfogadja az Evangélium üzenetét és behívja Jézust az életébe, akkor Ő ígéretéhez híven belép annak az embernek az életébe és az illető ettől kezdve képes hinni Istenben. Jézus ezt nevezi újjászületésnek, mivel ekkor az ember új szellemet kap Istentől, másképpen, Isten feltámasztja az ember halott szellemét. Ennek az ember földi élete során kell megtörténnie. Ahogy valaki viccesen megjegyezte, hogy azzal, hogy a döglött macskát áthúzom a szomszéd ablaka alá, azzal még nem oldottam meg a problémát, mert az ott is bűzölögni fog. Ha az életem megoldását a bizonytalan távoli jövőbe helyezem azzal, hogy majd a következő életemben oldódik meg, azzal semmit nem tettem a jövőmért a jelenben.

Asperrimus írta:

De itt félreértés van.Ha a mostani életemben azt mondom,h áá,minek javulni,majd egy következőben-az hibás.A földi lét az börtön a léleknek és én nem akarok újra leszüleni,ezért igyekszem javulni.Aki érett spirituálisan az nem fog olyat mondani,h az életem megoldását egy távoli jövőbe helyezem.Dehogy.

De újjászületni most kell, nem pedig akkor, amikor már meghaltam. ( "Ha meghaltál, hogy mi az oka, ezen gondolkozz!" - Romhányi)

Asperrimus írta:

Az újjá és újra- születés között különbség van és én az újraszületésről beszélek.

A Biblia terminológiája szerint, ami ezelőtt, vagyis az újjászületés előtt van, az nem az a hit, amire a Biblia ígéretei vonatkoznak, mivel az a hit, ami képes Isten tetszését elnyerni, az az Isten Beszédének a kijelentéséből származik, ami elválaszthatatlan a Bibliától.

Minden ember képes hinni, de Jézus azt mondta, hogy "legyen bennetek Isten hite". Erre a hitre senki nem képes, akinek nem jelentetett ki az Úr Igéje. Jézus azt mondta, hogy akik hisznek, azokat jelek követik az Ő Nevében. ( Márk 16,16-17) Azt is megmondta, hogy mik ezek a jelek: démonokat űznek. Test nélküli gonosz szellemeket, annak a szellemvilágnak a legalacsonyabb rendű képviselőit, amelyben szerinted a keresztények nem hisznek. Előszeretettel mennek bele az emberekbe, hogy gonosz dolgokra kényszerítsék őket, ezért Jézus útmutatása szerint ki kell őket dobni. A görög szó az "ekballo", ami kb. olyasféle bánásmódot jelent, ahogy a régi western filmekben kidobták a nem kívánatos elemeket a kocsmából vagy saloonból. Jelenlétük alapja mindig a bűn. Jézus szerint a benne hívők ezt teszik, vagyis démonokat űznek,ahogy Ő maga is ezt tette: hirdette az evangéliumot, tanított, betegeket gyógyított és démonokat űzött, pontosabban démonokat vetett ki az emberekből. Jézus szólt, a Szent Szellem pedig - Aki a Szentháromság harmadik teljes jogú tagja - megragadta ezeket a gonosz tisztátalan szellemeket és kihajította azokból az emberekből, akik erre igényt tartottak. A kritikusokból nem, azok megmaradtak a démonizált állapotukban, sőt az még fokozódott is.

Jézus szerint a benne hívők új nyelveken szólnak. Ha elolvasod az Apostolok cselekedeteit, akkor láthatod, hogy Jézus menybe menetele után tíz nappal, pünkösdkor, eljött a Szent Szellem Jézus százhúsz tanítványára, akik elkezdtek más nyelveken szólni és prófétáltak. Ha tovább olvasod, azt is megállapíthatod, hogy ez nem volt egyedi eset, hanem később is, akiket betöltött a Szent Szellem, azok nyelveken szóltak, prófétáltak, a külső szemlélők számára részegeknek tűntek, és olyan megnyilvánulások követték, hogy amikor egy Simon nevű mágus - mai terminológiával szólva parafenomén -meglátta, ahogy Péter és János kézrátétele által adatik a Szent Szellem ajándéka az embereknek, pénzt akart adni ezért a képességért. De ez a jel, a nyelveken szólás, amit a Benne hívők egyik jelének minősít Jézus, nem korlátozódik a korai kereszténységre. Ma is veheti az ember a Szent Szellem ajándékát és szólhat nyelveken, ahogyan meg is történik ott, ahol újjászületnek az emberek és hisznek a teljes Bibliában. Persze, az Egyháznak azt a részét, ahol az emberek betöltekeznek Szent Szellemmel és új nyelveken szólnak, és ahol az emberek valóban úgy néznek ki a Szellem ereje alatt, mint a részegek, azt az egyház másik része, amelyik jobbára már csak történelem, finoman szólva nem tolerálja. Ahogyan régen "szent fetrengőknek" nevezték azokat, akik a Szent Szellem ereje alá kerültek, most sem hízelegnek. Lelkük rajta.

Jézus szerint, a benne hívők kígyókat vesznek fel. Ez történt Pál esetében, amikor Máltán megmarta egy vipera. Lerázta a kezéről, bele a tűzbe, és ennyi volt. Nem imádkozott, nem gyógyítgatta magát, csak tette a dolgát és nem lett semmi baja. Persze ez vonatkozik a szellemi kígyókra is. A Biblia beszámol a Kígyóról, aki megcsalta Évát. Ezt a kígyót Sátánnak nevezi. Ő a főkígyó. Az alatta levő legfőbb alkígyó nem más , mint a Halál. A Biblia azt mondja, hogy a Halál fullánkja, vagyis méregfoga a bűn. Mivel pedig Jézus magára vette a bűneinket, ezért a benne hívőkön nincs hatalma a Halálnak, mert Jézus Vérén, amivel a Benne hívők meg vannak hintve, nem képes áthatolni a méregfoga. A Sátán királyságának egyéb képviselőit is egyszerűen kígyóknak és skorpióknak nevezi Jézus. Ezeknek a szellemi lényeknek mind van fullánkjuk, amellyel a halált fecskendezik bele az áldozataikba, de a Jézusban hívőknek nem árthatnak. Kísérthetik és gyötörhetik őket bizonyos mértékig, de a mérgüket nem tudják átadni. Ez vonatkozik azokra a szellemi lényekre is, akiket ártó szándékkal küldenek bizonyos emberek a Jézusban hívő keresztényekre.

A következő jel kapcsolatos az előzőhöz, ha valami halálost vagyis mérgezőt, mérget isznak, meg nem árt nekik. Természetesen, ahogy az előzőnél, úgy itt sem arról van szó, hogy valaki szándékosan iszik, vagy eszik mérget, vagy fogdossa a mérges kígyókat. Láttam képeken, talán videón is, ahogy talán Indonéziában, vagy egyéb távol-keleti helyen egy ember csókolgatott egy királykobrát. Egészen biztos vagyok abban, hogy amennyiben valóban megvan a kígyó méregfoga és a méregmirigye, akkor csak addig a napig csinálja ezt az az ember, amíg egyszer a kígyó nem bizonyul gyorsabbnak nála. Ahogy egy francia állatkert igazgatója is büszke volt arra, hogy a nagyon veszélyesnek tartott vízilóval együtt fotóztatta magát. Ezt addig-addig csinálta, amíg a "barátjának" egyszer rossz napja nem volt - azóta nem csinálja, mert sajnos meghalt. Országh Mihály egyik könyvében írja le, hogy egy idős asszonynak az volt a szokása, hogy a Budapesti Állatkert egyik hiénájával bratyizott: simogatta, etette. Egyszer a hiéna leharapta a gyűrűsujját, persze, a gyűrűt kiköpte.

Asperrimus írta:

Hinni kell,de nem kísérteni a sorsot.

Olvastam olyan szektáról, ahol a híveknek azzal kellett demonstrálniuk a Jézusban való hitüket, hogy mérges kígyót kellett a kezükbe venni, és mérget kellett inni. Jézus azonban nem mondott ilyet, és ezek az emberek valójában megkísértik Istent. Jézus arról beszél, hogy ha a benne hívőt megmarja egy kígyó, legyen akár valódi mérges kígyó, akár szellemi kígyó, vagy ha tudtán kívül mérget eszik vagy iszik, nem árt meg neki. És ahogyan az előzőnél, így ennél a jelnél is elmondható, hogy nem csupán kémiailag kimutatható mérgek vannak, hanem szellemiek is. Ahogy Jézus mondta, hogy nem csupán kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, ami Isten szájából származik, ugyanúgy elmondható, hogy nemcsak a ciántól, az arzéntól, a Zyklon-B-től vagy a többitől hal az ember, hanem minden hazugságtól is, ami a Sátán szájából származik. A Sátán a Hazugság Atyja Jézus meghatározása szerint. A hazugságaival mérgezi az embereket, akik a hazugság által egyre inkább belegabalyodnak a Halál köteleibe. De a Jézusban hívőknek bizonyságtételük van Jézustól önmagukban, így nincsenek kiszolgáltatva a hazugságnak. Ez azért van, mert Jézus nagyon is tisztában van azzal, hogy az Őbenne hívők csípik a Sátán szemét, aki embergyilkos, és mindent elkövet, hogy eltegye őket láb alól, akár fizikailag, akár szellemileg, de ha egy mód van rá, inkább fizikailag is. Vagyis ez a két jel, nem csupán jel a világ számára, hanem szellemi védelem is a hívők számára. Természetesen a többi jel is több, mint jel, mivel mindegyiknek célja van. De mivel látható és hallható megnyilvánulásokkal járnak, ezért azok is láthatják, akik nem hisznek Jézusban. Természetesen sokféleképpen interpretálják a hitetlen és vallásos emberek a jeleket és a csodákat. De ezeknek az a célja, hogy felrázzák az embereket és felhívják a figyelmüket. Senki sem képes hinni csak azért, mert látott csodákat és jeleket. De sok ember változtatja meg a hozzáállását az Evangéliumhoz, amikor látja, vagy tapasztalja a jeleket és csodákat, és a megváltozott hozzáállásuk miatt már képes a prédikált Ige behatolni a szívükbe, és hitet teremni.

Az ötödik jel az Jézus szerint, hogy a Benne hívők, az Ő Nevében betegekre teszik a kezüket és a betegek meggyógyulnak. Erre is sok példa van az élő gyülekezetekben. Sokan gyógyultak és gyógyulnak meg ma is különféle betegségekből, kezdve a náthával és a fejfájással, és folytatva mandulagyulladással, csonttörésekkel , cukorbetegséggel, gyomor és bélbetegségekkel, egészen a gyógyíthatatlan halálos betegségekig, amilyen az AIDS, a rák, stb. Tisztában vagyok azzal, hogy vannak úgynevezett ezoterikus eljárások, melyek gyógyító erőt közvetítenek beteg emberek felé, de a Jézus által említett kézrátétel mindig az Ő Nevében történik és nincsenek mellékhatásai. Nehéz megállni mosolygás nélkül, amikor a rádióban azt mondja valaki, hogy kézrátétellel a kedvenc háziállatnak is lehet energiát adni, ha kicsit gyengélkedik, de vigyázni kell, mert ha bolha, kullancs, bélféreg vagy egyéb élősködő van a kutyában, macskában, akkor ez az erő a parazitákat is energizálni fogja. Isten Szelleme soha nem követ el ilyen bakikat. Amikor Isten Szelleme működik akkor a vírusok, bacik, gombák és egyebek nem erőre kapnak, hanem elpusztulnak, mivel Isten határozottan megkülönbözteti az ima tárgyát, vagyis az embert az őt támadó betegségtől, vagy parazitától, ahogyan a démonoktól is.

Mondod valahol, hogy Jézus válogatott az emberek között, hogy kiket gyógyít meg és kiket nem. Ezzel szemben azt mondja a Biblia, hogy Názáretben, a szülővárosában nem tudott Jézus gyógyítani, mivel ezek az emberek személyesen ismerték Őt, és nem hittek Benne.Bibliai terminológiával mondva, megbotránkoztak Benne: Hát nem ez József fia? Nem közöttünk élnek a testvérei és a rokonai? Hát nem itt élt és dolgozott közöttünk? Honnan vannak nála ezek a dolgok? Hogyan lenne képes ilyen dolgokra, amiket hallottunk felőle? Na, Jézus, mutass nekünk is valamit, hadd lássuk mi is, amit Rólad hallottunk! Ezt a hozzáállást nevezi a Biblia hitetlenségnek, és ez a hitetlenség akadályozta meg Jézust abban, hogy gyógyíthasson. Csak néhány kisebb csoda történt: mondjuk, az idős Mirjám néninek elmúlt a hasmenése, a kis Efraimnak kidugult az orra, vagy ezekhez hasonlók. Még Jézus is elcsodálkozott a hitetlenségükön.
Vagyis az emberek között nem Jézus válogatott, ahogyan ma sem Ő válogat, hogy kiket gyógyít meg, kiket szabadít meg, kiknek ad örök életet.

Asperrimus írta:

Valószínűleg meg tudta volna gyógyítani azokat is,akik nem hisznek,de nem tette.És ezért mondom azt,h megválogatta,h kiket gyógyít.

Az embereket a saját hozzáállásuk különíti két csoportra. Vannak, akik örömest hallgatják az Evangéliumot és fogadják be az Isten Beszédét. Vannak, akik szkepticizmussal és arroganciával hallgatják az Evangéliumot, ezért amit hallanak, lepereg róluk, mint a víz a kacsa tolláról, mennek tovább az útjukon, és közben azt mondogatják, hogy ez a Jézusos dolog badarság. De kinek hitelesebb a bizonysága: annak, aki hitetlenül hallgatja vagy olvassa az Isten Beszédét és azt mondja, hogy ez a dolog badarság, bár soha nem próbálta nyitott és engedelmes szívvel hallgatni vagy olvasni, vagy annak hitelesebb a bizonysága, aki örömest hallgatja az Evangéliumot, és azt állítja, hogy valóban működik az életében mindaz, amiről a Bibliában olvasott? Ki hitelesebb? A róka amelyik miután nem érte el a szőlőt, amiért nyújtózkodott, és így kommentálta az esetet: "Mindegy, úgyis savanyú", vagy azok a madarak, akik a róka szeme láttára ettek a szőlőből és azt mondják, hogy "Édes!"

Asperrimus írta:

Szerinted én hiteltenül olvasom az evangéliumot?Pedig nem.Csak nem vagyott bigott.És miért ne lenne hiteles,amit mondok?Mert nem egyezik azzal,amit te mondasz?

Jézus él, mert feltámadott. Az összes Bibliát kritizáló és azt alkalmanként becsmérlő kijelentésre, amit itt a Fórumon, vagy más helyeken olvastam, az a legfőbb ellenérvem, hogy Jézus él, és ma is kapcsolatba lehet vele kerülni. Ehhez azonban képesnek kell lennie az embernek arra, hogy meg tudja kérdőjelezni mindazt, amit tudni vél az igazságról, és valóban nyitott , engedelmes és készséges szívvel forduljon Jézushoz. Jézus azt mondja magáról, hogy Én Vagyok az igazság, az út és az élet. Azt is mondja, hogy az ajtó is Ő. Vagyis az Isten Országába, ami nem beszédben áll, hanem erőben, csakis Őáltala lehet bemenni. Azt is mondja, hogy ez a kapu szoros. Ezért kell megtérnie az embernek, mert ha fel van málházva mindenféle előítélettel, önigazsággal, akkor nem fér be az ajtón. Jézus azt is mondta, hogy ez az út keskeny. Ezért mondja Jakab, hogy elvetvén minden álnokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott Igét, amely megtarthatja a ti lelketeket. Még ha be is jutunk a szoros kapun, de nem szelídséggel hanem nyakassággal fogadjuk a beoltott igét, akkor lesodródunk a keskeny útról, rá a széles útra, amelyik a kárhozatba, a veszedelembe visz.

Nem egészen értem, miért is lenne nehezebb egy papot eltántorítani a hitétől, mint bárki mást. Semmi garanciát nem látok arra, hogy Greber valóban rendelkezett az Isten szerinti hittel, és hogy azzal a bizonyos szellemi lénnyel való találkozása ezt az Isten szerinti hitet - ami Isten hite - írta volna felül.
De ha a Bibliát megnézzük, látható, hogy Júdás, aki valóban Jézus apostola volt, aki betegeket gyógyított ,démonokat űzött és halottakat támasztott fel, ahogyan a többi apostol és a többi tanítvány is, ennek ellenére elárulta Jézust. Biztos vagyok abban, hogy Júdás nagyobb hittel és kenettel rendelkezett, mint Greber,

Asperrimus írta:

Ezt nem tudhatod.

mégis eltántorodott a hitétől és teljesen el is esett, méghozzá végleg. Egyébként az Újszövetség idején nincsenek papok abban az értelemben, ahogyan az Ószövetség idejében voltak. Az Újszövetség idején mindenki pap, aki újjászületett víztől és Szent Szellemtől, aki pedig nem született újjá, az nincs benne az Újszövetségben. Nem úgy van, hogy az apostolok, pásztorok, tanítók, evangélisták és próféták azok a papok, az ún. laikusok pedig nem. Az újszövetségi keresztényeket szent nemzetségnek, királyi papságnak nevezi a Biblia. Aki a legkisebb az Isten Országában, arra is vonatkozik ez. Az más kérdés, hogy különféle szolgálatok vannak az Egyházban Jézus akarata szerint és valóban van tekintélyi rendszer az Egyházban, mivel Isten nem a zűrzavar, az anarchia Istene.

Amit az aionról írtál, az igaz, de pontosabb, ha nem akarunk holmi római sablont ráerőltetni, amikor értelmezzük. Ez inkább világkorszakot jelent. Ahogy itt is volt Horty-éra, vagy Rákosi-éra, Kádár-éra,stb., így a földi történelmet is korszakokra lehet bontani. Keresztény meghatározás szerint a lelkiismereti korszak Ádámtól Mózesig tartott. Mózestől Jézus haláláig tartott a Törvény korszaka, Jézus feltámadásától mind máig tart a kegyelem korszaka. Mind egy-egy aion. Sőt, ezeket a korszakokat tovább lehet bontani más szempontok szerint, ahogy a magyar történelmet is fel lehet osztani más léptékkel. A bizonytalan távoli múlttól a honfoglalásig, a honfoglalástól az államalapításig, onnantól mondjuk az Árpád-házi királyok kihalásáig, stb. Ezek a magyar nemzet korszakai vagyis aionjai. Nem vagyok tudós, de úgy tudom, hogy ott, ahol azt írja a Biblia, hogy füstjük felszáll örökkön örökké, ott az van eredetileg, hogy füstjük felszáll az aionok aionjaiba. Vagyis ez olyan korszakokat jelent, amelyek maguk is korszakoknak a gyűjteménye. Vagyis ez igen-igen-igen-igen hosszú korszakot jelent, ráadásul sehol nem mondja a Biblia, hogy ennek valóban vége lesz egyszer, vagyis meglehetősen felelőtlen dolog erre a kifejezésre bármiféle reménységet ráépíteni. Jézus egyértelműen mondja, hogy ha a Bíró átad valakit a poroszlónak, és az beveti őt a börtönbe, az az ember ki nem jön addig, amíg meg nem fizeti minden tartozását. Azt is mondja Jézus, hogy mit használ, ha az ember az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall, mert mit adhatna cserébe az ember az ő lelkéért. Lefordítva, hogyan lenne képes a börtöncellában, a teljes kifosztottság állapotában megfizetni azt, amivel tartozik? Ha pedig nem fizeti meg, mert semmit sem tud adni, mivel nincs semmije, hogyan jöhetne ki a börtönből, ha Jézus azt mondta, hogy előbb vissza kellene fizetnie mindent? Éppen ezért váltott meg és fizetett helyettünk a Vérével. Ahhoz azonban, hogy a Vére személyesen nekem is váltságot jelenthessen, el kell fogadnom Őt hit által Megváltómnak. Ezt most kell megtenni, és nem egy következő életben. A Biblia tanítása szerint, aki ezt elmulasztja megtenni itt és most, annak többé nem lesz lehetősége erre. Azt sem én döntöm el, hogy milyen módon vagyok hajlandó Jézust elfogadni, hanem a Bibliában vannak rögzítve az alapelvek. Mindezt lehet bírálni és kritizálni. Talán nekem sem tetszik, és jobban örülnék annak, ha másképpen volna, mindez azonban nem változtatja meg a Bibliát, ahogyan Istent sem.

Asperrimus írta:

Én már nem akarok belefolyni a továbbiakban ebbe,nekem már az is elég,ha vki hisz Istenben.

Kattints a kibontásához...

Kattints a kibontásához...

Kattints a kibontásához...

Kattints a kibontásához...

Kattints a kibontásához...

Kattints a kibontásához...

Kattints a kibontásához...

Kattints a kibontásához...

Kattints a kibontásához...

Kattints a kibontásához...

Kattints a kibontásához...

bigjack · 2010 December 20

Kedves Mindenki!
A biblia és reinkarnáció kapcsolata nagyon érdekes kérdés észre vettétek-e hogy a reinkarnáció tanítását a saját igényeire módosította a nyugati világ?
az eredeti budhista kutúrában élő tanítás az újra és újra születést bűntetésnek van kitalálva és a megnyugvást az jelenti ha kilépünk ebből a körből és bekerülünk a Nirvanaba. ezzel szemben a nyugati világban már úgy honosodott meg mint ha az újra születések új esélyt jelentenének az elrontott életünk megjavítására. " majd a következő életemben....." ez a hozzá állás elveszi de legalábbis gyengíti a megjobbulásra való hajlamot, egy menekülési útvonal a problémákkal való szembenézés elől.

Hogy a bibliából kitörölték- vagy sem ezt nem tudom bizonyítani se pro se kontra.
Azért figyeljétek meg hogy a bűn eset egy központi elem a bibliában mindegyikben benne van és minden fordításkörül-belül egyformán adja vissza.
ott a párbeszédből kitűnik hogy az Isten azt mondja hogy ha esztek meghaltok!

És ki az aki azt mondja hogy "bizony nem haltok meg"
érdemes elgondolkodni ezen.

pitti · 2010 December 20

bigjack írta:
Kedves Mindenki!
A biblia és reinkarnáció kapcsolata nagyon érdekes kérdés észre vettétek-e hogy a reinkarnáció tanítását a saját igényeire módosította a nyugati világ?
az eredeti budhista kutúrában élő tanítás az újra és újra születést bűntetésnek van kitalálva és a megnyugvást az jelenti ha kilépünk ebből a körből és bekerülünk a Nirvanaba. ezzel szemben a nyugati világban már úgy honosodott meg mint ha az újra születések új esélyt jelentenének az elrontott életünk megjavítására. " majd a következő életemben....." ez a hozzá állás elveszi de legalábbis gyengíti a megjobbulásra való hajlamot, egy menekülési útvonal a problémákkal való szembenézés elől.

Hogy a bibliából kitörölték- vagy sem ezt nem tudom bizonyítani se pro se kontra.
Azért figyeljétek meg hogy a bűn eset egy központi elem a bibliában mindegyikben benne van és minden fordításkörül-belül egyformán adja vissza.
ott a párbeszédből kitűnik hogy az Isten azt mondja hogy ha esztek meghaltok!

És ki az aki azt mondja hogy "bizony nem haltok meg"
érdemes elgondolkodni ezen.

Ne rejteskeggy. Igazabol mit akartal mondani?

KDina · 2010 December 20

pitti írta:
ne rejteskeggy. Igazabol mit akartal mondani?

:d

Kicsi Fecske · 2010 December 20

Jaszladany írta:
Kedves Erzsike! Köszönöm a képeslapokat! kiss

Szeretnélek megnyugtatni, hogy a kereszténység nem fordult el Jézustól.
Jézus ismeri az övéit, azok is ismerik Őt, hallják a hangját és követik Őt.

Ján. 10.27
Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem

A Bibliában pedig minden benne van, amit Isten akart, hogy benne legyen. Ez az Ő könyve, és Ő ügyelt arra, hogy semmi se hiányozzon belőle, amit számunkra mondani akar:

Ésa. 34.16
Keressétek meg majd az Úr könyvében, és olvassátok: ezeknek egy hijjok sem lesz, egyik a másiktól el nem marad; mert az Ő szája parancsolta, és az Ő lelke gyűjté össze őket!

A Biblia könyveit Isten Lelke gyűjtötte össze, és semmi híja nincs, erről maga Isten Igéje biztosít minket. Hidd el ezt Istennek, és ne hallgass azokra, akik azt állítják, hogy a Biblia hiányos.

Bízz Isten mindenhatóságában, hogy meg tudta őrizni az Igéjét számodra is hiánytalanul és hamisítatlanul. Olvasd a Bibliát bizalommal, és meg fogod tapasztalni, hogy teljes és tökéletes.

Szia Jászladány!kiss
De jó is lenne, ha úgy lenne ahogy írod. De sajnos nem így van, ez csak vágyálom. Mint ahogy írtam, a fiam mikor komfirmált, éppen erre kérdezett rá a lelkészünktől. Ő is mondta néki, hogy Jézusnak 12 apostola volt, és mindegyik írt evangéliumot. Akkor miért van csak az a néhány benne a bibliában? És miért éppen Pál maradt benne, aki Sulus volt, és Paulus lett belőle? A papunk nagyon álmélkodott, csodálkozott azon, hogy ilyen fiatal fiút így érdekli ezek a témák, és így rákérdez. Ezért mondta néki, hogy mivel nagyon sok lett volna a bibliában a könyv, így ezeket kivették. De mirét éppen az Újszövetségből? Erre vagy nem tudott, vagy nem akart választ adni néki.
Tehát, tény, hogy kivettek belőle. De át ís formálták, a második zsinaton, ez is tény.
Ezért írom, hogy én nagyon örülnék, ha már végre az eredeti bibliát olvashatnánk, a rengeteg távolkeleti hitvilág könyvei helyett. Jászladányi!
Én úgy értelmezem a bibliába való belenyúlást, mintha a ruhájától megfosztott nőt. Míg ruhában van, addig kívánatos, sejtelemes. Mikor megfosztják a ruhájától, akkor már ilyen vonzereje megszűnik, mert már nem sejtelmes, mert látható az ami van.
Én ezért lettem inkább Jézus kereső érzés alapján, mint biblia imádó. Mint már írtam számomra János apostol evangéliuma a leghitelesebb, azt olvasom a jelenések könyvével egyetemben.
Amilyen könyveket említettem, azokban Jézust élőnek éreztem, és nem beszélt a maradék biblia ellen. De a többszöri visszaszületést említi mindegyikben, mint az Atya nagy kegyelmét. Jobb nékünk, ha minnél előbb szentekké válunk, mint az Atyánk, de ha nem sikerül, akkor adott még esélyt, hogy jobbá válljunk.
Nékem kedvenceim a Hangkönyvek, a Vassulás Igaz élet Istenben, meg a mostani, Glenda Green Jézus szól.
Én gyerekként jártam katolikus templomba, hittanra, annak ellenére, hogy evangélikus vagyok, mert ez a templom volt a falunkban. A saját felekezetem temploma pedig a szomszéd városban volt, és oda csak szülői felügyelettel mehettem, minden hónap első vasárnapján. A katolikus templomban tapasztaltam, hogy a közös éneklés csoda. Mindegyik embertől úgy éreztem, hogy egy fényszál emelkedik fel, és a templom torony alatt kötéllé csavarodik, és úgy száll fel az Istenhez. De itt tapasztaltam meg azt is, hogy az öreg falusi nénik alig hogy kiléptek a templom kapuján, máris szapulták a szomszédasszonyt, és nagyon ügyeltek arra, hogy szép ruháikat bemutassák a többieknek. Csodálkoztam akkor gyerek fejjel ezeken, mert én már akkor is Jézushoz mentem, és éreztem a jelenlétét. Csodálkoztam azon, hogy a többiek ezt nem érezték. Akkoriban tiltva volt, hogy más felekezet hittanjára járjunk, és kitiltottak a tanítók onnan. Az ablakból hallgattuk mi akitiltottak az épületen kívülről, és mikor a pap észre vette, könnyes szemmel lopott be minket a hittanra. "Van értelme az Isten igéjét hirdetni, mivel ennyire szomjúhozzák a kicsik." Sóhajtotta, miközben bevitt minket a hittanra. Ezután igazolást kellett vinni a szüleintől, hogy beleegyeznek, így járhattam hittanra. Azt hiszem már említettem, hogy mikor 5-dikes voltam, megkérdezte a rajztanárom, hogy ki hisz Istenben? Sok katolikus gyerek járt hozzánk, de senki sem merte vállalni. Én soha nem beszéltem a hitemről, de mikor láttam, hogy senki sem áll ki az Isten mellett, pedig Ő mindenkit szeret, én felálltam. Két óra hosszat hallgathattam az agitálást, még szünere sem mehettünk ki. A következő órára jött a tanárnő, és még akkor is mondta. Úgy fejezte be a tanár, hogy: "Akkor hiszel még Istenben?" Hiszek. Mondtam. "Akkor fölösleges volt ennyit beszélnem." Mondta felháborodottan. Tudtam én, de hát szólhat a tanár ellen a gyerek az iskolában? Kérdeztem magamban. Életem folyamán számtalan példa volt ezekre, hogy a tiltott időben megvallottam Isten hitememet. És az Istennek abban a csodájában is résülhettem, hogy semmi bajom nem származott belőle, még ejnye-bejnyét sem kaptam.
Nagyon sokszor álmodtam élethű álmokat Jézussal életem folyamán. Csodálatos érzés volt vele lenni.
Én Jézust szerettem, szeretem, szeretni is fogom. Ő az életem útmutató jelzőtáblája.
Legyen áldott napod, Jézus vezérelje az életed!
Nagyon sok szeretettel Erzsi.kiss

KDina · 2010 December 20

A reinkarnáció és a karma összefügg,de ez nem olyan egyszerű dolog,mint azt sokan gondolják.Itt nem csak arról van szó,h ha vki rosszat tett,akkor majd azért újraszületik,h ezt kiegyenlítse.

A szenvedéseknek akkor van helyük és idejük, amikor a lélek a jóban megpróbáltatott és a rossz győzött. Ilyenkor a szenvedés a rossz egy részét fölemészti, a megmaradó rossz pedig leülepszik a lélek fenekén és a jóra való törekvés marad a felszínen. Ilyen alkalmakkor az isteni kegyelem — még ha a lélek alacsony fokozatú is — juttat neki olyan körülményeket és állapotokat, hogy a benne lévő jó a jobbal érintkezve megszaporodhasson, és megerősödhessék. Mert hogyha az embernek az ő bűnei és tévedései miatt — mint ahogy az emberek általában gondolják —mindig csak szenvedéseket és küzdelmeket kellene elviselnie, akkor a jó elcsenevészednék benne. Például, ha a féltékeny természetű ember csak csalódnék, és emiatt folyton szenvednie kellene, megszerezhetné-e a hűségben való hitet? Nem, csak a hűség és a jóság tudja őt ebből a hibájából kigyógyítani. Mert a jóban a léleknek a jó felé való törekvései és érzései fejlődnek.
A hit is a meggyőződések és a bizonyságok áltál lesz erőssé; mert hogyha az igazságot az ember sohasem látná, sohasem érezné, akkor kiveszne belőle az igazságban váló hit. Ezért van, hogy a gyenge lelkeknek áltálában majdnem mindig a jobb és könnyebb életet adja a végzet erősödés céljából.
A jóban erősebb lelkek pedig megpróbáltatásokat, olykor több és nagyobb megpróbáltatást kapnak a sorstól, mint amennyi nekik kijár. Így van az, hogy nem mindenki azért szenved a földön, mintha az ő régebben elkövetett bűnei és gazságai ütnének vissza. Vannak kisebb küldetésben lévő ember-lelkek is, akik másoknak szánt szenvedéseket és gyötrelmeket viselnek el.
a szenvedések által olvad le az emberi lélekről a salak, az a homály, amely az értelmét és érzelmeit vastag kéreggel födi be. Itt van a szenvedésnek célszerű és okszerű volta. Egészen addig törvényes a szenvedés, ameddig a lélek meg nem tisztult tévelygéseinek homályától.
Azonban vannak, akik a tapasztaltak során az ő belsejükben már megtisztultak a nagyon durva tévedésektől és bűnöktől, ezért ezeknek már nem szükségesek a nagy szenvedések, mert bizonyos fogalmuk már van az igazságról és hisznek abban. Ez a hitük képesíti őket az élő hitre, azaz a messzebbmenő és magasabb rendű igazságok feltételezésére, amely feltételezett igazságokat érvényesíteni is igyekeznek.
Így amilyen igazságra szert tettek,aszerint nyerik meg az ő engesztelésüket, az ő kiegyenlítődésüket, azaz: az ő üdvösségüket.
hitük erejével
az okozati törvény fölé emelkednek, így igen sok szenvedést elkerülnek, mintegy átrepülnek azokon hitüknek szárnyain. Ezt nevezzük Kegyelemnek.
Akik a kegyelemben hisznek és ez a hitük őket az ő igazságukon felül való igazságokra képesíti, azok nem olyan törvény szerint ítéltetnek meg, mint azok, akik a „szemetszemért” elvét követik,hanem megigazulnak a hit által”, azaz hitükért kegyelemben részesülnek és kigyógyulnak tévedéseikből anélkül, hogy ahhoz külön, nagyobb szenvedésekre lenne szükség.
Az igazi megismerésben leélt egyetlen testöltéssel is kiemelhet minket az Isten kegyelme a földön való veszteglésből. És amikor a földön való veszteglésből kiemelkedtünk, megszületünk a kegyelem világosságában, mint újonnan született gyermekek s a lelkünk apróbb-nagyobb tévedései, bűnei, félreismerései lemaradnak a testtel együtt rólunk s a lelkünk jobbik részével egy új világban, egy új szférában ébredünk fel. Addig pedig a lelkünk hibás része alszik. Amikor aztán új erőre teszünk szert, és elég erőseknek érezzük magunkat arra, hogy a saját lábunkon megálljunk a próbák és kísértések világában, akkor küld minket testbe (ha ugyan még szükséges) a kegyelem törvénye, amikor is tudatosan ölthetünk testet. És akkor előttünk áll a munka önmagunkon és másokon.

Szóval a karma és a reinkarnáció azért sokkal bonyolultabb,mint csak simán azt mondani,h ok-okozat törvény.

Kicsi Fecske · 2010 December 20

Kedves Dina!kiss
De Isten meg bocsájthatja amit elkövettünk, vagy nem tettünk meg. Nagy az Ő kegyelme. Aki abban hisz, akkor sokkal rövidebb ideig kell itt a földi szférában tartózkodnunk.
Mivel közeledik a karácsony, egy a témával egybehajazó dalt küldök mindnekinek!
Áldott Karácsonyi Ünnepeket Kívánok mindenkinek!
Nagyon sok szeretettel Erzsi.kiss

KDina · 2010 December 20

Kicsi Fecske írta:
Kedves Dina!kiss
De Isten meg bocsájthatja amit elkövettünk, vagy nem tettünk meg. Nagy az Ő kegyelme. Aki abban hisz, akkor sokkal rövidebb ideig kell itt a földi szférában tartózkodnunk.
Mivel közeledik a karácsony, egy a témával egybehajazó dalt küldök mindnekinek!
Áldott Karácsonyi Ünnepeket Kívánok mindenkinek!
Nagyon sok szeretettel Erzsi.kiss

Ezt a dalt eredetibe hallgasd meg,vmi gyönyörű!Ofra Haza énekli és az a címe,h : Jerushalym shel zahav (vagyis Jeruzsálem aranyból van).
Imádom ezt a dalt.

http://www.youtube.com/watch?v=UlIJOAZ1pak

Jaszladany · 2010 December 20

Kicsi Fecske írta:
Szia Jászladány!kiss
De jó is lenne, ha úgy lenne ahogy írod. De sajnos nem így van, ez csak vágyálom. Mint ahogy írtam, a fiam mikor komfirmált, éppen erre kérdezett rá a lelkészünktől.

Kedves Erzsike!

Én a helyedben inkább Isten Igéjének hinnék, és nem embereknek.

Kicsi Fecske írta:
És miért éppen Pál maradt benne, aki Sulus volt, és Paulus lett belőle? A papunk nagyon álmélkodott, csodálkozott azon, hogy ilyen fiatal fiút így érdekli ezek a témák, és így rákérdez. Ezért mondta néki, hogy mivel nagyon sok lett volna a bibliában a könyv, így ezeket kivették. De mirét éppen az Újszövetségből? Erre vagy nem tudott, vagy nem akart választ adni néki.
Tehát, tény, hogy kivettek belőle. De át ís formálták, a második zsinaton, ez is tény.

Pál apostolt Isten hívta el arra a szolgálatra, hogy a pogányok apostola legyen, ahogy Péter a zsidók apostola volt:

Csel. 9.15
Monda pedig néki az Úr: Eredj el, mert ő (Pál) nékem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok és királyok, és Izráel fiai előtt.

Gal. 2.7.8
Ellenkezőleg: elismerték, hogy rám van bízva a körülmetéletlenség evangéliuma, mint ahogyan Péterre a körülmetélésé.
Mert aki munkálkodott Péter által a körülmetéltek közötti apostolságban, az munkálkodott énáltalam is a pogányok között.

Nem írt mind a 12 apostol evangéliumot. Az egyházi zsinatok pedig semmit nem vettek ki az Újszövetségből, kérlek, olvass utána az Újszövetség kanonizálásának, amiről már ebben a topicban is írtam, de íme további írás róla:

A Biblia tanítása szerint Isten kiválasztott "szent embereit", a prófétákat használta fel arra, hogy az emberiségnek szóló üzenetét tolmácsolják. A prófétai írások megőrzését és minden néppel, emberrel való megismertetését pedig egyházára bízta. Pál apostol az ószövetségi egyház jelentőségéről szólva az első helyen említi, hogy "Isten rájuk bízta az ő beszédeit" (Rm. 3:2).
Figyelemre méltó, hogy a bibliai iratok által közölt kinyilatkoztatások csak bizonyos időszakban adattak, mert csak bizonyos időszakban volt alkalmas az egyház arra, hogy a szent iratok ihletett jellegét felismerje és a kanonikus iratokat egybegyűjtse. Az ószövetségi egyház fennállásának utolsó négy évszázada alatt, amikor Izráel vallása jóvátehetetlenül eltorzult, és a Jézus korából ismert farizeusi és rabbinikus vallásossággá változott, már nem adatott prófétai kinyilatkoztatás, az ószövetségi kánon lezárult addigra. Az újszövetségi kánon pedig az első két-három évszázad még egységes keresztény egyházában szilárdult meg, a IV. századi súlyos torzulás, a pogány vallásokkal és a világi hatalommal való szövetkezés és az ebből származó szétszakadás megindulása előtt.

Az igazi eszmei és gyakorlati tisztaságtól azonban mind az ó-, mind az újszövetségi egyház még a kinyilatkoztatás időszakaiban is távol állt. Éppen ezért csodálatosnak tűnik az a tény, hogy a kánon tekintetében oly nagy a megegyezés mind a mai napig.
"Isten beavatkozását kell felismernünk abban a biztonságban, amellyel a zsidó nép az Ószövetség kánonját kialakította. A hívők - akik az igazi Izráelt alkották a nép között - felülről kaptak világosságot, a Szentlélek világosította meg őket, hogy felismerjék az ihletett írásokat és kialakítsák belőlük azt a gyűjteményt, amelyet mi is átvettünk tőlük, amely számunkra Isten szava, miután maga Jézus is határozottan elismerte mint ilyet. Bizonyos fokig Isten keze látható abban, ahogyan korszakokon keresztül őrizték ezt a gyűjteményt anélkül, hogy ebben a tekintetben bármiféle vita lett volna a különböző zsidó iskolák, farizeusok, szadduceusok, vagy esszénusok között. Konzervatív és modern zsidók valamennyien, mindig megegyeztek ebben a lényeges kérdésben...
Hasonló módon bízta Isten a keresztény egyházra az újszövetségi kánon kialakítását és őrzését... Az Újszövetség ugyanannak a Léleknek a befolyására alakult ki, mint az Ószövetség. Az őskeresztény egyház hívői ugyanazt a 'karizmát' kapták az Újszövetség kialakítására, mint a zsidó nép az Ószövetség könyveinek összegyűjtésére. Ugyanaz az egyhangú elfogadás, amit a különböző - néha annyira ellentmondó - zsidó iskolák között láthatunk az Ószövetség kánonját illetően, uralkodott és uralkodik még ma is az Újszövetségre vonatkozóan a különböző keresztény egyházak, felekezetek és irányzatok között. Szilárdan hisszük, hogy a Szentlélek irányította a kereszténység tudatát a kánon kialakításakor." (A. Vaucher: I,'Ilistoire du Salut. Paris, 1951 )

A fenti állásfoglalásnak kétségtelenül igaza van abban, hogy a Szentlélek láthatatlan munkálkodása volt szükséges a tévedésmentes kánon kialakításához. Mégsem lehet teljesen osztani ezt a felfogást. Ha az ó- és újszövetségi egyház kanonizációjának hitelességében kellene feltétlenül hinni, akkor végső soron bizonyos egyházi hagyományra kellene építeni a teljes Írás Istentől ihletettségébe vetett hitet.
Sokkal inkább azt kell mondanunk, hogy a szent iratok kanonikus voltát a belőlük áradó igazságtartalom és szellemi-lelki hatalom olyannyira bizonyított, hogy a mégannyira esendő egyház sem véthette el a kanonikus jegyzék megállapítását. Nem tudták nem elfogadni ar Istentől ihletett prófétai beszédet, noha az gyakran és súlyosan megítélte mind az ószövetségi, mind pedig az újszövetségi gyülekezeteket. A szent iratok bizonyították isteni eredetüket. A kánon sérthetetlenségét tehát mindenekelőtt a bibliai iratok egyedülálló belső, lelki és szellemi szintje és ereje, valamint az egymással való egysége biztosította és bizonyította.

Azt a meggyöződést tehát, hogy a Biblia 66 irata az írott, minden korra és emberre érvényes isteni kinyilatkoztatást teljességében és kizárólagosan tartalmazza, senki sem építheti pusztán az ó- és újszövetségi egyház állásfoglalására.
A kanonizáció - a szent iratok és az egész gyűjtemény hitelességének felismerése - végső fokon minden hívő ember személyes feladata is. Ellenőriznünk és hitelesítenünk kell a magunk számára az egyház bizonyságtételét. Csak egy minden oldalról megalapozott, a Szentlélektől nyert személyes meggyőződés alapján fogadhatjuk el a Bibliát az isteni kinyilatkoztatás mértékének.
Ezért egyáltalán nem érdektelen számunkra a kanonizáció folyamatának az áttekintése.
Ebben az alábbi fő szempontok érvényesek:

A kanonikus gyűjtemény fokozatos növekedéssel lett teljessé. Amint egy új prófétai irat elkészült és általánosan ismertté lett, kanonizációja azonnal megtörtént az egyházban. (A szó legtágabb bibliai értelmében az Újszövetség minden iratának is próféta a szerzője, illetve prófétai iratnak nevezhetjük valamennyit. Lásd: II. Pt. 1:20-21) Néhány irat kivételt képez, amelyek iránt egyesek részéről kétely támadt, és így bizonyos időt vett igénybe kanonikusságuk megvizsgálása, illetve csak egy idő múlva történt meg annak az ellentmondás nélküli elismerése.

- Az Újszövetség esetében az egyes iratok általános elterjedése, illetve ismertté válása is szükséges volt a kánon lezárulásához. Az újszövetségi iratok néhány évtized alatt keletkeztek, mégis bizonyos időt vett igénybe az újszövetségi kánon kialakulása. Nem azért történt ez, mert sokáig tartott a vita az egyes iratokról, hanem mivel a keresztény egyház már az I. században az egész Római Birodalomra kiterjedt, időbe telt, míg az összes irat mindenütt - Keleten és Nyugaton egyaránt - általánosan ismertté lett. A szent iratok széles körű megismerése istentiszteleti felolvasás által történt. (Vö. Jel. 1 "Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálás beszédeit".)

- A kanonizáció folyamatát lezáró dátum vagy dokumentum sohasem azt jelzi tehát, hogy addig a szent iratok nem voltak elismertek mint kanonikus iratok, hanem azt, hogy ez az elérhető biztos történelmi dátum, illetve bizonyító irodalmi emlék arról, hogy a kanonizáció folyamata ekkorra már lezárult, a kanonikus gyűjtemény együtt volt, és együttesen volt elismert mint Isten Igéje.

- Az összes iratot, amelyek a kanonizáció folyamán megvizsgálásra kerültek, négy csoportba oszthatjuk. Az első századok keresztényeitől valók az alábbi fogalmak és a csoportosítás, de alkalmasak arra, hogy az ószövetségi kanonizációs folyamat felvázolásánál is segítségünkre legyenek:

a) Homologoumena csoport:
Azok az iratok tartoznak ide, amelyeket egyhangúlag, azonnal mindenki kanonikusnak fogadott el. (Az elnevezés a "homologeo" igéből származik, amelynek jelentése: egyetérteni.)

b) Antilegomena csoport:
Az a néhány o- és újszővetségi irat tartozik ide, amelyeket szintén sokan és azonnal elismertek, egyesek azonban később kétségbe vonták kanonikusságukat. (Az elnevezés az "antilego" igéből származik, amelynek jelentése: ellentmondani.)

c) A pszeudoepigráf iratok csoportja:
Azok az írások tartoznak ide, amelyeket egyöntetűen mindenki elvetett, mint a prófétai, apostoli iratok utánzásával próbálkozó hamisítványokat. (A "pseudoepigrafo" kifejezés jelentése: álírások, hamisítványok.)

d) Az apokrif iratok csoportja:
Azok az iratok tartoznak ide, amelyeket általánosan nem fogadtak el kanonikusnak, egyesek vagy egyes zsinatok azonban igen. (Az "apokripha" görög kifejezés jelentése: elrejtett. Arra utal, hogy ezeket az iratokat nem volt szabad olvasni a zsinagógában, illetve a keresztény gyülekezet istentiszteletein.)
Vita tehát csak az antilegomena csoportba tartozó kanonikus iratok és az apokrifok csoportjába tartozó nem kanonikus iratok körül volt.

- A vitatott iratokat a kanonikusság alábbi ismertetőjeleivel szembesítették:

a) Isten szava tekintélyével szól e?
b) Prófétikus irat-e, Isten "szent embere" ; próféta írta-e?
c) Összhangban van-e a tartalma a többi kanonikus iratéval?
d) Az Isten Igéjére jellemző élet-átformáló erő megnyilatkozik-e általa?
e) Isten népe elfogadta-e? (Belefoglalták-e korábban a kánonba, olvasták-e és használták-e?)
A kanonizációra vonatkozó irodalmi emlékek elemzése alapján lehet megállapítani ezeket a szempontokat.

Mivel a problémád az Újszövetséggel volt, íme annak a kanonizációja:

1. A kanonizáció dokumentumai

a., Maga az Újszövetség dokumentálja első helyen, hogy a bennefoglalt iratokat is igen korán kezdték gyűjteni. Lk. 1:1-4 tanúsága szerint az evangélium írása idején már számos, Jézus életét és tanításait megörökítő írás volt ismert

"És a mi Urunknak hosszútűrését üdvősségnek tartsátok; amiképpen a mi szeretett atyánkfia, Pál is írt néktek a néki adott bölcsesség szerint, szinte minden levelében is, amikor ezekről beszél azokban. Amelyekben vannak némely nehezen érthető dolgok, amiket a tudatlanok és állhatatlanok elcsűrnek-csavarnak, mint egyéb írásokat is, a maguk vesztére" (1Pét 3: 15-16).

Bizonyság ez arra, hogy Pál apostol leveleinek egy gyűjteménye ismert volt már a keresztény gyülekezetekben, amikor e levél íródott. Az is kitűnik ebből az utalásból, hogy Péter apostol és a gyülekezetek is kanonikusnak, a többi szent irattal egy szinten állónak tekintették ezeket a leveleket.

"Ti azonban, szeretteim, emlékezzetek meg azokról a beszédekről, amelyeket a mi Urunk, Jézus Krisztus apostolai mondtak. Mert azt mondták néktek, hogy az utolsó időben lesznek csúfolódók, akik ar ő istentelen kívánságaik szerint járnak" (Júd. 17-18 ).

Ez a vers mutatja, hogy e levél keletkezésekor írásban ismerték Jézus Krisztus és az apostolok tanításait. Mint ismert és kanonikusnak elismert iratból idéz ezen a helyen Judás levele Péter apostol második leveléből (3:3) és Pál apostol Timótheushor írt második leveléből (4:3) /Itt ez nem az a Júdás aki elárulta Jézust./

"Mert azt mondja az Írás: A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját; és: Méltó a munkás a maga jutalmára" (l. Tim. 5:18 ).

Ezen a helyen Pál apostol "Írás"-ként egymás mellett idéz Mózes ötödik könyvéből (25:4) és Lukács evangéliumából (10:7}, tehát Lukács evangéliuma ekkor már ismert és elismert volt, mint az Írás része.

Most nézzük a leleteket, melyek időben mutatják, hogy hogyan haladt előre a kanonizáció, hogyan ismerték fel egyre több újszövetségi iratról, hogy kanonikusak, vagyis isteni eredetűek.

b., A II-IV. századi egyházatyák, és keresztények Papias, Polycarpus, Ignatius, ,Justinus Martyr, Irenaeus idéznek különbőző újszővetségi iratokból "ezt mondja az Úr", "meg van írva", "ezt mondja az Irás" formulával. A legkorábbi, legfontosabb tanú pedig a Didaché című irat, amely szintén így idéz.

c., A II. század közepén Marcion gnosztikus szakadár tanító megállapította a maga kánonát, amelybe a megszokottal ellentétben az evangéliumok közül csak Lukács evangéliumát (átalakításokkal), az apostoli levelek közül pedig csak Pál tíz levelét foglalta bele. Ez az ellenkánon mutatja, hogy a szent iratok gyűjteményének fogalma ekkor már létezett a keresztény gyülekezetekben.

d., Az ún. Muratori kánonjegyzék i.sz. 170 körül keletkezett, latin nyelvű, töredékes irat. 22 újszövetségi iratot sorol fel, és rövid megjegyzéseket tesz az egyes iratokkal kapcsolatos adatokról a kanonikusság szempontjából. Szerzője ismeretlen.

e., A régi szír és latin fordítások, amelyek a II. század végén keletkeztek, 22 illetve 23 iratot tartalmaznak az Újszövetség 27 iratából.

f., Az i.sz. 206-ból való Codex Baroccio, amely "A 60 könyv" címet viseli, az Ó- és Újszövetség 66 iratából 64-et tartalmaz, csak Eszter könyve és Jelenések könyve hiányzik belőle.

g., Az. egyháztörténetíró Euszebiosz (i.sz. 340 kőrül) az Újszövetség valamennyi iratát felsorolja, de megemlíti, hogy hat könyvvel kapcsolatban egyesek ellenvetéseket támasztanak.

h., Athanasius püspök 367-ben kelt 39. számú húsvéti levelében felsorolja mind a 27 újszövetségi iratot, mint amelyeket kizárólagosan szabad használni az istentiszteleteken és az egyházi életben. Athanasiusnak ez a levele az újszövetségi kánon kialakulásának és lezárulásának dokumentuma.

A következő bibliai könyveket, soha senki nem kérdőjelezte meg a kánonhoz tartozóknak:

Máté evangéliuma
Márk evangéliuma
Lukács evangéliuma
János evangéliuma
Az apostolok cselekedetei

Pál apostol levelei:
Római levél
Korinthusi 1. levél
Korinthusi 2. levél
Galáciabeliekhez írott levél
Efézusi levél
Filippi levél
Kolossé levél
Thessalonikai 1. levél
Thessalónikai 2. levél
Timótheusnak írt 1. levél
Timótheusnak írt 2. levél
Tituszhoz írt levél
Filemonhoz írt levél

Péter apostol első levele

János apostol első levele

(Az itt felsoroltak az un. homologoumena csoporthoz tartozó könyvek, amelyeket sosem kérdőjelezett meg senki.)

2. Az Újszövetség antilegomena könyvei

(Ezek azok a könyvek, amelyeket egy-egy iskola kérdőjelezett meg, nagyon rövid időre, de aztán a kérdések és felereértések tisztázódtak, és mára már egyöntetűen elfogadja mindenki.)

l. A Zsidókhoz írt levelet csak a IV. században fogadták el véglegesen a nyugati egyházban, mivel anonim irat, az apostoli szerzőséget pedig a kánonhoz tartozás egyik legfontosabb ismérvének tekintették. A keleti egyházban viszont Pál levelének tekintették kezdettől fogva, és könnyen elfogadták. (Itt az okozta a nyugati egyházban a problémát, hogy Pál apostol a leveleiben bemutatkozik így: "Én Pál, írom ezt a levelet, Istennek elhívott apostola..." A Zsidókhoz írt levelet is Pál apostol írta, de nincs ilyen bemutatkozás az elején, ezért kérdőjelezték meg egy darabig.)

2. Jakab levelét Pál megigazulástanával való látszólagos ellentéte miatt kérdőjelezték meg egyesek, tehát a tartalmi hitelesség oldaláról vált kétségessé. Origenész, Euszebiosz, Hieronymus, Augustinus és mások rámutattak azonban kiegészítőjellegére Pál leveleinek tanításaihoz képest, és támogatták kanonikusságának elismerését, így ez a kérdés is megoldódott.

3. Péter 2. levelének péteri szerzőségét is vitatták azon az alapon, hogy stílusában eltér Péter első levelétől. A különbözőségek mellett azonban - amit a téma mássága indokol - nagyon sok belső hasonlóság is van a két levél között nyelvileg és tartalmilag egyaránt. Ez esetben is az előző pontban felsorolt tekintélyes ókori egyházi tanítók támogatták a levél kanonizálását, így ez a kérdés is megoldódott.

4.János apostol 2. és 3. levele személyes jellegük miatt nem terjedtek el széles körben a korai időkben. Egyrészt ezért késett kanonizálásuk. Másrészt a szerző nem apostolnak, hanem presbiternek, vénnek nevezi magát. Az alábbi érvek támogatták viszont kanonizálásukat: a stílus és a gondolatok hasonlósága az apostol első levelével, valamint Péter apostol hasonló szóhasználata, aki szintén presbiternek nevezi magát (1Pt. 5:1).

5. Júdás levele a hitelesség szempontjából vált megkérdőjelezetté, ugyanis az Énokh könyve c. pszeudoepigráf iratból idéz ( 14-15. vers). Nyilvánvaló lett azonban, hogy csak a maga céljainak megfelelő részletet ragadja ki, olyan jelleggel, ahogy Pál is idéz pogány, görög szerzőktől (Ap. csel. 17:28; I.Kor. 15:32; Tit. 1:12) . Egyáltalán nem hitelesíti a művet mint egészet, nem a szent írások idézésénél használt formulával idézi. Egyesek bizonytalannak tartják Énokh könyve i.e. I. századra datálását is, és azt vallják, hogy a könyv későbbi, és Énokh könyve idéz Júdás leveléből, és nem fordítva.

6. Jelenések könyve a korai egyházatyák írásainak tanúsága szerint a homologoumena, vagyis a mindenki által egyetemesen elfogadott könyvekhez tartozott a III. század közepéig. Akkor Dionysius alexandriai püspök mégkérdőjelezte hitelességét, mert a montanisták szakadár irányzata ennek a könyvnek téves interpretációjára alapozta millenista nézeteit. (Azt vallották, hogy a Jel 20. fejezetében ismertetett 1000 éves időszak küszöbén élnek.) Nyilvánvalóvá lett azonban, hogy egy ilyen visszaélés miatt nem rekeszthető ki a kánonból a Jelenések könyve, amely egyébként a kanonikusság minden kívánalmának megfelel.

3. Az Újszövetség pszeudoepigráf iratai
(ide azok a könyvek tartoznak, amelyek nem alkotják a Biblia részét, sohasem tartoztak a Bibliába, egyszerűen hamisítványok.)

Számuk igen magas: a IX. században Phótiosznak 280-ról volt tudomása. Jellemzésükre ugyanaz érvényes, amit az ószövetségi iratok mellett keletkezett pszeudoepigráf iratokról elmondtunk.
Néhányat sorolunk fel közülűk:

Tamás evangéliuma (I. századból), gnosztikus nézeteket tartalmaz Jézus gyermekkori csodáiról.
( A gnoszticizmus a II. századtól érvényesülő misztikus filozófiai irányzat, amely felvette a kereszténység fogalmait, de a maga idegen szellemi tartalmával töltötte meg. A görög "gnozis" = ismeret szóból származik, ami utal spekulatív, filozofikus jellegére.)

Péter evangéliuma (II. századból), gnosztikus és doketikus jellegű hamisítvány.
(A dokatizmus szintén ókori antibiblikus irányzat, mely szerint Krisztusnak csak látszat-teste volt.)

Az egyiptomiak evangéliuma (II. századból), aszketikus tanításokat tartalmaz a házasság, a hús- és borfogyasztás ellen.

Mária eltűnése (IV századból). Mária testi mennybemeneteléről szól, a Mária-kultusz kialakulási folyamatát dokumentálja.

Megemlítjük, hogy további ismert újszövetségi személyek nevéről elnevezett pszeudoepigráf evangéliumok is léteznek, úgymint Nikodémus, Barnabás, Fülöp stb. evangéliumok.

Úgyszintén létezik
Péter, János, András, Tamás, Pál, Máté, Taddeus stb. cselekedetei, és ezentúl Jézus Ievele (Mezopotámia királyához), Pál levelei Senecához (a filozófushoz), továbbá Péter; Pál, Tamás és István apokalipszise.

4. Az Újszövetség apokrif könyvei

Ezek egyikét vagy másikát egyes helyi kánonok átmenetileg elfogadták, többet közülük néhány egyházatya is támogatott, némely régi újszövetségi kézirat gyűjteményében is megtalálhatók. Az egyetemes egyház azonban sohasem fogadta el őket. A folyamatos vizsgálat és rostálás során pedig végül is egyetemesen elvetették a kánonba való felvételüket. A középkori egyházban még nagyon kedveltek egyeseket ezek közül, különösképpen a Hermas pásztorának nevezett iratot. Azonban semmilyen egyházi fórum nem kanonizálta őket, még a tridenti zsinat sem.
A legfontosabbakat felsoroljuk:

- Az ál Barnabás levele (I. vagy II. századból)
- Az ún. 2. Kelemen levél (II. század első fele)
- Hermas pásztora (II. század első fele)
- Didaché, a 12 apostol tanítása (100-120 kőrül)
- Péter apokalipszise ( 150 körül)
- Pál és Tekla cselekedetei (170 kőrül)
- Laodiceaiakhoz írt levél (IV. század)
- Zsidók evangéliuma (I. század második fele)
- Polycarpus levele a filippibeliekhez (vsz. i.sz. 108 )
- Ignatius hét levele (vsz. 110 körü

Kicsi Fecske írta:
Ezért írom, hogy én nagyon örülnék, ha már végre az eredeti bibliát olvashatnánk, a rengeteg távolkeleti hitvilág könyvei helyett. Jászladányi!

Az eredetit olvasod.

Kicsi Fecske írta:
Én ezért lettem inkább Jézus kereső érzés alapján, mint biblia imádó.

Jézust nem lehet elválasztani a Bibliától. Ő Isten testet öltött Igéje, tehát Ő a megtestesült Biblia.
Ebben keresd az Ő beszédét, és ne idegen forrásokban. A Biblia Jézusához ragaszkodj, és akkor biztos, hogy nem tévedsz el. Magad fogod tapasztalni, amiről fentebb írtam, hogy a Biblia bizonyságot tesz Önmagáról: ez a könyv Isten beszéde, és a Mindenható Isten meg tudta Neked őrizni hamisítatlanul.
Puszillak.

yeti108 · 2010 December 20

KDina írta:
A reinkarnáció és a karma összefügg,de ez nem olyan egyszerű dolog,mint azt sokan gondolják.Itt nem csak arról van szó,h ha vki rosszat tett,akkor majd azért újraszületik,h ezt kiegyenlítse.

A szenvedéseknek akkor van helyük és idejük, amikor a lélek a jóban megpróbáltatott és a rossz győzött. Ilyenkor a szenvedés a rossz egy részét fölemészti, a megmaradó rossz pedig leülepszik a lélek fenekén és a jóra való törekvés marad a felszínen. Ilyen alkalmakkor az isteni kegyelem — még ha a lélek alacsony fokozatú is — juttat neki olyan körülményeket és állapotokat, hogy a benne lévő jó a jobbal érintkezve megszaporodhasson, és megerősödhessék. Mert hogyha az embernek az ő bűnei és tévedései miatt — mint ahogy az emberek általában gondolják —mindig csak szenvedéseket és küzdelmeket kellene elviselnie, akkor a jó elcsenevészednék benne. Például, ha a féltékeny természetű ember csak csalódnék, és emiatt folyton szenvednie kellene, megszerezhetné-e a hűségben való hitet? Nem, csak a hűség és a jóság tudja őt ebből a hibájából kigyógyítani. Mert a jóban a léleknek a jó felé való törekvései és érzései fejlődnek.
A hit is a meggyőződések és a bizonyságok áltál lesz erőssé; mert hogyha az igazságot az ember sohasem látná, sohasem érezné, akkor kiveszne belőle az igazságban váló hit. Ezért van, hogy a gyenge lelkeknek áltálában majdnem mindig a jobb és könnyebb életet adja a végzet erősödés céljából.
A jóban erősebb lelkek pedig megpróbáltatásokat, olykor több és nagyobb megpróbáltatást kapnak a sorstól, mint amennyi nekik kijár. Így van az, hogy nem mindenki azért szenved a földön, mintha az ő régebben elkövetett bűnei és gazságai ütnének vissza. Vannak kisebb küldetésben lévő ember-lelkek is, akik másoknak szánt szenvedéseket és gyötrelmeket viselnek el.
a szenvedések által olvad le az emberi lélekről a salak, az a homály, amely az értelmét és érzelmeit vastag kéreggel födi be. Itt van a szenvedésnek célszerű és okszerű volta. Egészen addig törvényes a szenvedés, ameddig a lélek meg nem tisztult tévelygéseinek homályától.
Azonban vannak, akik a tapasztaltak során az ő belsejükben már megtisztultak a nagyon durva tévedésektől és bűnöktől, ezért ezeknek már nem szükségesek a nagy szenvedések, mert bizonyos fogalmuk már van az igazságról és hisznek abban. Ez a hitük képesíti őket az élő hitre, azaz a messzebbmenő és magasabb rendű igazságok feltételezésére, amely feltételezett igazságokat érvényesíteni is igyekeznek.
Így amilyen igazságra szert tettek,aszerint nyerik meg az ő engesztelésüket, az ő kiegyenlítődésüket, azaz: az ő üdvösségüket.
hitük erejével
az okozati törvény fölé emelkednek, így igen sok szenvedést elkerülnek, mintegy átrepülnek azokon hitüknek szárnyain. Ezt nevezzük Kegyelemnek.
Akik a kegyelemben hisznek és ez a hitük őket az ő igazságukon felül való igazságokra képesíti, azok nem olyan törvény szerint ítéltetnek meg, mint azok, akik a „szemetszemért” elvét követik,hanem megigazulnak a hit által”, azaz hitükért kegyelemben részesülnek és kigyógyulnak tévedéseikből anélkül, hogy ahhoz külön, nagyobb szenvedésekre lenne szükség.
Az igazi megismerésben leélt egyetlen testöltéssel is kiemelhet minket az Isten kegyelme a földön való veszteglésből. És amikor a földön való veszteglésből kiemelkedtünk, megszületünk a kegyelem világosságában, mint újonnan született gyermekek s a lelkünk apróbb-nagyobb tévedései, bűnei, félreismerései lemaradnak a testtel együtt rólunk s a lelkünk jobbik részével egy új világban, egy új szférában ébredünk fel. Addig pedig a lelkünk hibás része alszik. Amikor aztán új erőre teszünk szert, és elég erőseknek érezzük magunkat arra, hogy a saját lábunkon megálljunk a próbák és kísértések világában, akkor küld minket testbe (ha ugyan még szükséges) a kegyelem törvénye, amikor is tudatosan ölthetünk testet. És akkor előttünk áll a munka önmagunkon és másokon.

Szóval a karma és a reinkarnáció azért sokkal bonyolultabb,mint csak simán azt mondani,h ok-okozat törvény.

A buddhizmusban nincs lélek, ami állandó lenne. A 82 alkotórész (dharma) megy tovább és hoz létre új testet. Ezért sem helyes lélekvándorlásról beszélni.

Amúgy I. (azaz Szent) István királyunk frankón kiirtotta az ősmagyar természetvallásunkat és rátukmált egy idegen istent. Lehet, hogy politikailag helyes volt, de szerintem pont olyan, mint mikor a spanyolok térítették Mexikóban az istentelen, pogány, fejletlen indiánokat, persze az ő érdekükben. (csak hasonlítsuk össze a középkori Európát és az inka, azték, maya stb. civilizációkat)
Bocs, ha valakinek megsértettem az érzéseit.

yeti108 · 2010 December 20

A "lélek" választja ki a testet (családot), ahová születni fog, mialatt a köztes létben (bardó, 49 nap) tartózkodik és a megtermékenyítéskor születik le.

KDina · 2010 December 20

yeti108 írta:
A buddhizmusban nincs lélek, ami állandó lenne. A 82 alkotórész (dharma) megy tovább és hoz létre új testet. Ezért sem helyes lélekvándorlásról beszélni.

Amúgy I. (azaz Szent) István királyunk frankón kiirtotta az ősmagyar természetvallásunkat és rátukmált egy idegen istent. Lehet, hogy politikailag helyes volt, de szerintem pont olyan, mint mikor a spanyolok térítették Mexikóban az istentelen, pogány, fejletlen indiánokat, persze az ő érdekükben. (csak hasonlítsuk össze a középkori Európát és az inka, azték, maya stb. civilizációkat)
Bocs, ha valakinek megsértettem az érzéseit.

Én nem értek a buddhizmushoz-bár érdekesnek tartom,h azt mondja,h nincs lélek (vagy csak a lelket ezzel a dharmával fejezi ki?),mert én azt vallom,h van.Mégpedig a szellem ereje a lélek,ami leszületik a földre és hogy tovább bonyolítsam 7-7 részre szakad.A ffi rész is 7 részre,a női is 7 részre.Tehát a te lelkeid darabkája leszülethet egyszerre mondjuk egy földmunkás testébe,míg a másik egy tanár testébe,stb.stb.
Én nem vagyok egy vallásnak sem a híve,vagy tagja.A buddhizumusnak vannak nagyon jó meglátásai,pl a "Kis Buddha" című filmet nagyon szeretem.Ott pl pont arról beszél asszem a dalai láma,h ha eltöröd a csészét,(test)amiben a tea (lélek)van,akkor a tea tovább él mindenben-a padlóban,a rongyban,amivel feltörlöd,stb.
Szóval nekem fura,h azt mondja mégis a buddhizmus,h nincs lélek.

KDina · 2010 December 20

yeti108 írta:
A "lélek" választja ki a testet (családot), ahová születni fog, mialatt a köztes létben (bardó, 49 nap) tartózkodik és a megtermékenyítéskor születik le.

Na,akkor mégiscsak egyről beszélünk.Mármint,h van lélek.Csak más szavakkal.Mert én amire én azt mondom,h asztrál sík,arra te azt mondod,h bardó.Végülis az eredmény ugyanaz.

Biblia, minden ami a Szentírással kapcsolatos!

Állandó Tag

Kitiltott (BANned)

Kitiltott (BANned)

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák