Ugye Heller Ágnest nem lehet a hiszékeny ostobák közé sorolni? Ugye elég materialista ahhoz, hogy a materializmuson kívül mindent elutasítók is elgondolkozhassanak a véleményén? Nem elfogadásra, elgondolkodásra gondoltam.
A teljes cikket nem idézem be, aki gondolja, elolvashatja a Magyar Tudományban megjelent írást:
http://chemonet.hu/hun/teazo/hisz/heller.html
1. részlet:
Vagyis tudásnak számítja azt az ismeretet is, ami nem a tudomány eszközeivel él, nem szigorúan rögzített, matematikai statisztikával megtámogatott kísérleti protokoll szerint végzett kísérletek segítségével bizonyít. Valahol előbb úgy fogalmaztam, hogy egyszerűen csak működik. Nincs tudományos igénnyel bizonyítva, mint a gyógyszerek hatásossága, egyszerűen fogja magát a beteg és meggyógyul tőle.
Vitatható? Igen. Én mégis jobban szeretem ezt a szemléletet, mint a materialista inkvizíciót, amelyik csak a tudomány játékszabályait kéri számon, és ha ezeket nem tudják prezentálni, akkor máglyára küldi a boldogtalan elkövetőt.
2. részlet:
Az idézetben én vastagítottam meg a szerintem nagyon fontos mondatokat. Kifejezetten szeretem Heller Ágnest ezekért a gondolataiért. Azt mondja: nem csaló, csak másként gondolkodó. Más forrásból, más iskolából származik a tudása. Nem kell felakasztani, felnégyelni, figyelni kell rá. Ha bizonyos etikai szabályokat nem hág át, akkor el lehet fogadni a tudását tudásnak.
Azt hiszem, Magyarországon elsőnek Heller Ágnes merte ezeket a gondolatokat leírni.
3. részlet:
A vastagítás újfent az én művem.
Az utolsó idézett mondat pedig szerintem hiszékenynek nyilvánítja azt is, aki az akadémikus tudomány megfelelő ismerete nélkül tudni véli a tudomány állításait. Amihez nincsenek meg a kellő ismereteim, abban csak hihetek. Ha azt állítom, hogy más kritériumok alapján mégis tudom, akkor bizony hiszékeny vagyok...
A cikk nem túl hosszú, talán lesz aki kedvet kap az egész elolvasásához.
Természetesen Heller Ágnes írása kapcsán vita kezdúdött a Magyar Tudomány hasábjain. Ha valakit mélyebben érdekel a téma, érdemes belebogarászni.
A teljes cikket nem idézem be, aki gondolja, elolvashatja a Magyar Tudományban megjelent írást:
http://chemonet.hu/hun/teazo/hisz/heller.html
1. részlet:
Létezik nem tudományos tudás, ami attól, hogy nem tudományos, még jól mûködhet a maga tapasztalati körében, és létezik tudományos tudás. Az utóbbi a miértre is kérdez, nemcsak kezeli, de meg is magyarázza a jelenséget. Hadd alkalmazzam itt Wittgenstein formuláját: a tudományos egy nyelvjáték a sok közül, megvannak a szabályai, mint minden nyelvjátéknak. Aki ezeket a szabályokat figyelembe véve játszik, az tudományosan gondolkozik és érvel. A tapasztalati tudás lehet a tudomány forrása és talaja, de nem mindig az. De akár az, akár nem az, a tapasztalati tudás megszerzésének és gyakorlásának megvannak a maguk játékszabályai, s aki ezekhez tartja magát, jól és tisztességesen játszik. Például, ha valaki kézrátétellel vagy talpmasszázzsal gyógyít, és de facto sokan gyógyultak meg attól, amit csinált, tehát nem irracionális a gyógyulást keresônek hozzá fordulni, akkor ez az asszony valamit tud. Nagymamánk tanított bennünket arra, hogy Mátyás megtöri a jeget, ha nem talál, akkor csinál, s valóban évtizedek, vagy talán évszázadok tapasztalatatára támaszkodva joggal látunk itt korrelációt. Nem vagyunk irracionálisak, ha Mátyás-napkor megnézzük, hogy befagytak-e a pocsolyák, és ha igen, örülünk, mert akkor valószínûleg korai tavaszunk lesz. Húsz évvel ezelôtt a meteorológiai intézet elôrejelzése még bizonytalanabb volt, mint a nagymama tapasztalata.
Vagyis tudásnak számítja azt az ismeretet is, ami nem a tudomány eszközeivel él, nem szigorúan rögzített, matematikai statisztikával megtámogatott kísérleti protokoll szerint végzett kísérletek segítségével bizonyít. Valahol előbb úgy fogalmaztam, hogy egyszerűen csak működik. Nincs tudományos igénnyel bizonyítva, mint a gyógyszerek hatásossága, egyszerűen fogja magát a beteg és meggyógyul tőle.
Vitatható? Igen. Én mégis jobban szeretem ezt a szemléletet, mint a materialista inkvizíciót, amelyik csak a tudomány játékszabályait kéri számon, és ha ezeket nem tudják prezentálni, akkor máglyára küldi a boldogtalan elkövetőt.
2. részlet:
Tehát abból, hogy valaki nem a tudomány intézményének szabályai szerint szerzi és gyakorolja tudását, még nem következik, hogy semmit sem tud és hogy csaló. Lehet, hogy igen lényeges dolgokat tud. Az is lehet, hogy a tudományok ebbôl az ô nem tudományos tudásából a jövôben még profitálni fognak. Mikor csaló tehát? Mindenekelôtt akkor, ha tudását tudományos tudásként reklámozza. A tapasztalati tudás játékszabályait játszva azt állítja, hogy a tudomány játékszabályait játssza, mondjuk dámát játszik, de azt mondja, hogy sakkozik. Továbbá akkor, ha azt, amit tud, nem tudja tanítani. Mert Arisztotelésznek igaza van abban, hogy minden tudás, a tapasztalati éppen úgy, mint a tudományos, tanítható. Mit mondjunk például akkor, ha valakinek, teszem, sikerül huszonötször távirányítva meggyógyítani súlyosan beteg embereket, de aki ezt a képességét tanítani, azaz továbbadni, nem tudja? Ebben az esetben jogunk van arra, hogy képességrôl beszéljünk tudás helyett, és a hatást pszichológiai tényezôkkel magyarázzuk, vagy ha úgy tetszik, akár csodának tekintsük. Az utóbbi azonban ma csak ritkán fordul elô.
Az idézetben én vastagítottam meg a szerintem nagyon fontos mondatokat. Kifejezetten szeretem Heller Ágnest ezekért a gondolataiért. Azt mondja: nem csaló, csak másként gondolkodó. Más forrásból, más iskolából származik a tudása. Nem kell felakasztani, felnégyelni, figyelni kell rá. Ha bizonyos etikai szabályokat nem hág át, akkor el lehet fogadni a tudását tudásnak.
Azt hiszem, Magyarországon elsőnek Heller Ágnes merte ezeket a gondolatokat leírni.
3. részlet:
A hiszékeny ember nem az, aki hisz az ufológusoknak, hanem aki nem kérdezi meg magától, hogy miért is hisz nekik. Ha azt mondja például, hogy azért, mert kíváncsi ember vagyok, szeretek fantáziálni, és érdekes lenne, ha volna benne valami, talán van is, az nem hiszékeny. A hiszékeny ember az, aki a vágyától vezetve abszolút igazságnak fogadja el, amit neki mondanak, anélkül, hogy meglenne megítéléséhez a kompetenciája. Mindenkinek megvan a kompetenciája, megítélheti, hogy rendes gyerek-e az, aki kínozza az állatokat. De nagyon kevés embernek van meg a kompetenciája annak megítéléséhez, amit az ufológusok neki tanítanak. - Ilyenkor azt kell mondani: tudom, hogy hiszem. Nem azt, hogy tudom, és azért hiszem. A hiszékeny azt mondja arra, amit hisz, hogy tudja, holott nincs kompetenciája annak megítélésére, vajon tudja-e vagy pedig nem.
A vastagítás újfent az én művem.
Az utolsó idézett mondat pedig szerintem hiszékenynek nyilvánítja azt is, aki az akadémikus tudomány megfelelő ismerete nélkül tudni véli a tudomány állításait. Amihez nincsenek meg a kellő ismereteim, abban csak hihetek. Ha azt állítom, hogy más kritériumok alapján mégis tudom, akkor bizony hiszékeny vagyok...
A cikk nem túl hosszú, talán lesz aki kedvet kap az egész elolvasásához.
Természetesen Heller Ágnes írása kapcsán vita kezdúdött a Magyar Tudomány hasábjain. Ha valakit mélyebben érdekel a téma, érdemes belebogarászni.
Utoljára módosítva: