Nekem a fényképekről az hiányzik, hogy nem látok mosolyt, boldogságot ettől nyomasztóak egy kicsit.
Gondoljatok bele, ha valaki, akár családostól elvonul a társadalomtól, és a hegyekben él, szereti, ha fotózzák?? Pózolna örömmel? Azért ment ki a hegyekbe, h végre békéére leljen, és higgyétek el, ha nem bírná, ha megkeseredne bele, futna vissza a "civilizált" körülmények közé!
Ott élt velük a fotós valameddig, mint egy kíváncsiskodó.
Ez hasonlít ahhoz, mint amikor bemegy a szafari parkba valaki, és ott fotózkodik.
Kisarkítva szoktam használni a szafari park jelzőt arra is, amikor multinacionális cégünkhöz érkeznek külföldi vendégek, és "megtekintik" a termelést... Értsétek: végig mennek mögöttünk, akik a termelést épp végezzük, rendszerint senki nem köszön, hanem megállnak mögöttünk, elbeszélgetnek a fejünk felett, természetesen kísérővel vannak a vezetőség részéről... és akkor, ha lehet ne bakizz, ne ejts le semmit, légy rendezett, mosolygós! Na erre szoktam mondani, szafari park van megint... Van aki kamerával is jön..