Ha lehetek ünneprontó...
A jó és a rossz csak egy cimke.
"A jó, a rossz: egy szó. Olyan, ami sokszor változó... (Padlás musical)
A dolgok, a történések nem jók és nem rosszak, csak egyszerűen vannak és történnek. A hatásukat mi minősíthetjük jónak vagy rossznak.
Az emberi cselekedetek megítélésénél vannak örök érvényű igazságok, mint a "nulladik parancsolat": Ne tedd mással azt, amit nem szeretnéd, ha mások tennének veled.
Ezek örök törvények, de a megítélés és a helyzet minden pillanatban, minden embernél, minden szituációban más.
Lehet, hogy a törvények átlépése éppen "jó": ha egy csoport túléléséért megölsz egy embert.
A tett jósága viszont megint csak nézőpont kérdése.
Egy extrém példa: ha egy csoport halálra ítélt fogoly megmentéséért megölsz egy őrt, az "jó". Ezt viszont nehéz lenne elmesélni az őr családjának.
A további csavar: ha ez a megmentett csoport egy csapat katona, akik valamilyen ügyért harcolnak: azaz egy oldalról nézve gyilkosok, a másikról hősök.
És s sort folytathatnánk tovább.
Azt, hogy egy cselekedet jó volt vagy rossz, mindenkinek önmagának kell megítélnie annak tudatában hogy egyszer majd el kell számolnia a cselekedeteivel. Itt most nem a túlvilágra, hanem a saját lelkiismeretre gondoltam,a többi nyilván hit kérdése. Példaként gondolok a háborút járt katonák sokszor életre szóló lelki sérüléseire.
Elnézést, ha túl messze mentem.