Annyira belemerült a munkába, hogy a gondolatai teljesen elkalandoztak. Jó itt élni, távol a város zajától és a rengeteg embertől - motyogta magában. Ide nem kell transz mosdó, mert itt mindenki hamar sorra kerül.
Hogy mondod Juliska? Kérdezte a házigazda. A mosdót is kitakarítod?
Igen, azt! Felelte, majd nagyot sóhajtott. Puszikához lépet, megsimogatta a fejét és így szólt. Nekem még odabent dolgom van. Maradj szépen itt a verandán, míg meg nem száradsz teljesen. Azzal elindult be a házba, hogy kitakarítsa a mosdót.
Már egyik lába a küszöbön volt, amikor megfordult és újra Puszikára nézett. Nem kell nekem okosóra meg okostelefon. Nekem csak te kellesz, te okoskutya.
Puszika felemelte fejét mellső lábairól és álmos tekintettel meredt Juliskára. Semmit sem értett az egészből, de azért azt tudta, hogy róla van szó. Apró, de fürge farkcsoválása ezt elárulta.
hajtű, köröm, tükör