Hangoskönyvelők

Néztél volna inkább TV-t Ha jól emlékszem valamin nevettem egyszer-kétszer, de azt már nem tudom min.

na ugye! egyszer kétszer nekem is sikerült.
már a "kabarén".
szilveszter éjszaka jól éreztem magam!
ma reggel meg nem volt a közelben tv.

Szilveszter éjszaka véletlenül belehallgattál volna, tuti jókat röhögsz! Állapot (hangulat) kérdése.

Ó! Én buta!
Persze, alkohol hatására minden más.
Még a másnap is!

Főleg az!

Dr. Gépész írta:

Pedig annyi jó humoristánk van!

Kattints a kibontásához...

Volt, csak volt
A politikai kabaré ideje nincs itt.
Mint mondják összekacsintás kellett hozzá
A stand up sem tud újat mutatni.A KÁP jó volt meg Bödőcs de megszokjuk,cikizésből áll ki
Kiöregedtek kikoptak témában a Gálvölgyi félék is. Hofi nincs.Helyzet sincs!
Igazi jó, Orbán parodizálás sincs.A szöveget jól megírták, de nem humorosra hanem találóra
Hang-parodista meg azért sincs mert nincsenek olyan közismert személyiségek akiket parodizálni érdemes

Hát, mi egész Szilveszter este kártyáztunk és közben jókat beszélgettünk. Vagy húsz éve nem játszottam, határozottan jól esett a dolog... Ment a háttérben a TV, de alapzajnak, fel se tűnt, csak az, hogy jé, éjfél, robbantani kellene a pözsgőt...

No, ha valaki kedveli a klasszikusan szép komolyzenét ÉS a jó humort mellé-bele-közben, akkor tessék, hatalmas kedvencem. Ha jól emlékszem, a Los Angeles Szimfonikusokkal van (közben meg rájöttem, hogy denemis, mert a NewYork Szimfonikusok, na), Zubin Meta zenekarával, amit majdnem két órára elorzott egy humorista, épp karmesterként. Hihetetlen, mit művel össze, hihetetlen, hogy a zenekar mennyire jó és milyen partner hozzá, a közönség pazar estét kapott, közben pedig csodálatos zenék szólnak, pedig végig lehet vigyorogni az egészet. Érdemes megnézni, nagyon jó esti kikapcsolódás az aktuális tinglitangli film helyett is. Bár a dolog angolul van, az sem zavaró, mert szinte minden nyelvismeret nélkül is élvezhető. ( A magyar TV is leadta valamikor feliratosan, ha valaki esetleg bányász-tipus)

Köszi Teddy!
Jobb volt mint a rádiókabaré! A fúvósok előtt le a kalappal!
én biztos nem tudtam volna fújni a röhögéstől

teddyted írta:

( A magyar TV is leadta valamikor feliratosan, ha valaki esetleg bányász-tipus)

Kattints a kibontásához...

Teddy Drága, íme felirattal Zubin Mehta valóban szenzációs!
Danny Kaye pedig olyan mint egy igazi karmester, élvezetes produkció!

Dr. Gépész írta:

Reggel meghallgattam a BUÉK 2015 rádiókabarét.
Hát .........., jobbat, sokkal jobbat vártam.
Percek teltek el, és még csak mosolyogni sem tudtam.
A két "öreg", Badár Sándor és Fábry Sándor valamint
a Bagi, Nacsa páros, a két műsorvezető egymást cikizése tetszett.
Na de ez a 3 órás műsor kb negyede! A többi erőltetett volt.
Nem is tudom elhinni, hogy nem alákevert nevetést hallottam.
Vagy nekem magas vagy alacsony a humorszintem?
Szeretek jókat röhögni. Ezalatt a 3 óra alatt keveset sikerült.
Pedig annyi jó humoristánk van!

Kattints a kibontásához...

Hova tűnt Hadházi?

Hátha valakit érdekel!

Ez történt 2014 második felében a MAGYAR HÍRLAP szerint
http://canadahun.com/temak/e-book-vegyes-szakácskönyv-magazinok-stb-ii.53634/page-69#post-4487004

Ez történt 2014 második felében a NÉPSZAVA szerint
http://canadahun.com/temak/e-book-vegyes-szakácskönyv-magazinok-stb-ii.53634/page-69#post-4487009

Ez történt 2014 második felében a NÉPSZABADSÁG szerint
http://canadahun.com/temak/e-book-vegyes-szakácskönyv-magazinok-stb-ii.53634/page-69#post-4487014

Jó böngészést kívánok!

Láttam van ott lejjebb UFÓ magazin is.... ha értitek mire célzok ezzel

Köszönet kukucsnak!
Egy még színvonalasabban megalkotott hangoskönyvéért
A Frei Tamás 2015 a magyar elit háborúja hangoskönyvre viteléért
Teljesen kiforrott hangos-könyv könyvkészítés

teddyted írásához kapcsolódva egy személyes tapasztalat:az első hangoskönyvet valami reklám kapcsán kaptam, ami csak részleteket tartalmazott különböző művekből, de rögtön tudtam, hogy ennek lenne helye az életemben. A vásárlás, mint lehetőség azonnal kizáródott. A következő elérhetőség (ingyenesen) a könyvtárban volt. Az ottani lehetőségeknek hamar a végére értem. Sokszori érdeklődés után, hogy érkezett-e újabb hk. az egyik könyvtáros megelégelte a dolgot és azt mondta, hogy nem, és a közeljövőben nem is fog, mert nincs is igény rá. Mint kiderült, rajtam kívül csak egy idős néni van, aki néha kölcsönöz ezekből. Ez a réteg, - jelen példában mi ketten- nem jelent nagy elvonást bármely kiadótól is. (Szerintem az a néni sem tudna érte fizetni.)
Az irodalom terjesztése nem egyszerű feladat a fiatalok körében. Nagyon nagy számban vannak azok, akik úgy nőnek fel, hogy könyv nem is kerül a kezükbe. A hk-kel talán egy kis részét ki lehetnek közülük szakítani, mert ha el nem is hajlandó olvasni, de talán az úgyis mindig nála lévő valamilyen kütyüjéről esetleg meghallgatja. Ha egy hk csak egy rövid időre is elvonná őket a tv-ből ömlő szellemi-szennytől és nem nőnének fel úgy, mint egy mindenre bégető birka, már az önmagában óriási "haszon" lenne, igaz nem közvetlenül a kiadóknak. És akkor még nem is említettem a diszlexiásokat, akiknek szintén nagyon fontos lenne a hallgatható irodalom. (Nem mindenki tud megbarátkozni a gépi felolvasással.) Az, hogy vannak olyan emberek, akik hajlandóak nekünk "hallgatóknak" felolvasni, inkább támogatandó misszió kellene hogy legyen, mintsem írtandó gaztett.

Kedves Teddy, 70 éve, 1945-ben már nem volt olyan avítt a magyar nyelv, mint a példádban. tény, hogy a "profik" kevés teret hagynak az amatőr felolvasóknak, a kiadók is olyan műveket adnak ki szívesebben, amelyek után már nem kell jogdíjat fizetni. elvileg erre volt kitalálva - és többé-kevésbé működött is - a zenei kiadványokhoz hasonlóan az "üres kazetta" díj, amit a szerző kapott a hordozó gyártójától, az artisjus elosztási javaslata alapján. (ez ma már nem az artisjus kezében van, ill, gyakorlatilag megszűnt), és nemcsak emiatt egyre nehezebb szellemi alkotómunkából megélni. tehát a jelen helyzet nemcsak a kispénzű fogyasztóknak rossz - ha ez így megy tovább, hamarosan nem lesz mit felolvasni, minden írónak (is) vmi kereső foglalkozás után kell nézni. :-(

teddyted írta:

A Kormányostól kapok a fejemre, de ez fontos téma - köszönöm a remélt megértését. Elnézést kérek az OFF miatt, kérem, ha valakinek bármi hozzáfűzni valója lenne, azt itt tegye meg: Hangoskönyvelők Topik. http://canadahun.com/temak/hangoskönyvelők.33964/page-42


Igen tisztelt Jogban Érdemes, Tanult Kollégák !
Tisztelt Kiadók, Szerzők, Fordítók !


Miután többek között az amatőr felolvasói blogot is / https://felolvaso.wordpress.com / természetesen olvassák, hiszen e nélkül nem lett volna mostanában közvetlen kiadói és egyéb jogtudósi megkeresés, ebben a nyílt levélben pár rövid javaslatot teszek, remélten mindenki javára:

– Az irodalom sokrétű érték. Művel, elgondolkodtat, szórakoztat, szellemi táplálék a léleknek. Gondolom, ebben egyetértünk.
Sok ember számára a meghangosított irodalom, írásmű mindennapos, gyakran egyetlen lehetőség a mootonitás, magány és sok egyéb ellenében. Kiemelten ilyenek a látássérültek, idős emberek, de ez szinte mindenkit érinthet.

– Az írások szerzőit és fordítóit természetesen díjazás illeti meg munkájáért. A szerzői jogdíj nem elvitatható. Azonban a rendszer, amit e köré építettek, átgondolatlan, értelmetlen és szükségtelen.
Nem megkérdőjelezve a szerzőt/fordítót megillető jogokat, a 70 évben (gyakran áttételesen 80-100 évben) meghúzott időkorlát gyakorlatilag mindent ellehetetlenít . A magyar nyelv szerkezetének és érthetőségének változása miatt e szabályozás már szinte csak a nehezen felmondható, mai fülnek idegenül hangzó anyagokat engedélyezi – nem beszélve azok mára szinte teljesen inaktív tartalmairól.

Én magam sok jogtiszta, klasszikus anyagot olvasok fel. Minőségi írásokat. Azonban olvasnék én szívesen egyebet is, mert nem erre van igény – de a tűzzel kellene hozzá játszadozni. Kis példa:
” Vaj’h mely indulat rezgette meg nemes keblében az indulat hullámait, miáltal orczája oly pírba öltözött, mit csak hasztalan szerelemmel égő nemesifjaknál is ritkán láthatni, ha lánglobot vető lelki szikráikat a leánykagőg csalárd szivárványa, vagy az agg atya rideg pillantásának jéghideg árja mossa el, mélyívű szenvedésre kárhoztatva véle a mégoly hűségesen kitartó gavallért is…” – tessék kérem ezt el- illetve felolvasni. Nem csak ezt a három sort – az egész könyvet. Nem csak ezt az egyet, hanem CSAK ilyesmit. És tessék kérem ezt hallgatni, lehetőleg mindíg. Miért? Ugyanis EZT és ILYESMIT méltóztatnak engedélyezni szabad felolvasásként.

– Lehet kapni kiadói hanganyagot, halgassák azt. A mi hallgatóink nemigen hallgatják. Tudják Önök, miért? Mert nincs rá pénzük. Mert egy pár órás üzleti forgalmazású hanganyag kimeríti a havi “egyéb” kategória költségkeretét – és egy hónapon keresztül nem fogják hússzor meghallgatni ugyanazt. Tudom, rossz szokás, de harmadszorra már unalmas…

– A kiadói anyagok precízek, stúdióminőségűek, ilyet szabad hallgatni. Az amatőr anyagok olyanok, amilyenek, rontják a színvonalat. Nos, ez néha sajnos igaz – bár mi viszont folytonosan fejlődünk úgy technikai, mint narrátori szinten. Valljuk be, párszor azért tudunk olyant, mint egyes összefércelten piacra dobott CD, amit hakniként elhadarva, pénzért vetnek a közönség elé. Ellenben a jogdíj miatt az a hivatalos és a szövegtartalom miatt úgyis megveszi majd, akit érdekel…
Másfelől az ilyen igényes stúdiómunka a saját magas színvonal és az elvárások tartásán felül főként az üzlethez szükséges. Az amatőr hanganyagok hallgatói köre számára gyakran luxus, illetve esetleges sallang, ott mások az igények.

– Igen komoly kérdés a kit is érdekel dolga. Sokakat érdekelne. Ebből sokan vásárlók – vannak kétségtelenül nem ilyenek is. Ám vegyünk egy kiadói hangoskönyvet. Készül belőle 3-5000 darab. Jobb esetben mondjuk 10000. Ez üzleti vállalkozás, mindenki tisztesen megkapja érte a bevételét, a vevő pedig (jó esetben) egy jó minőségű hanganyagot. Azonban az országban 10millióan, a külföldi magyarokat beszámítva ennél jóval többen élünk. Tehát, ha egy nagyon sikeres, pl. akár 10ezres szériás hanganyag kiment a piacra, többszöröse marad azok száma, akikhez ez nem jut el, vagy el sem juthat. Számukra marad az amatőr felolvasás – alkalmasint nem is az a témakör és szerző, ami a Kiadónál megjelenik, vagy tervben van. Lenne párhuzamos mozgástér. Igen, mi alkalmasint néha belegázolhatunk az Üzlet mozgásterébe, ám ez egyszerűen elkerülhető.
Mit akarok ezzel? Új, vagy kurrens kiadások esetén semmit. Azonban olyan anyagoknál, ami már második-harmadik futását éli, vagy pár évtized után elfelejtődik, elérhetetlen vagy már nem aktuálisan piacképes – mindent. Ugyanis ebből már nem fognak pénzt kifacsarni, mert rengeteg új és sokkal piacképesebb anyag áll rendelkezésre – viszont ezekre az írásokra is komoly kereslet lenne. Nem, nem feltétlen üzleti – emberi. Mert ezek már nem fejőstehenek, ellenben attól még értékek maradhatnak.

– Rendben, akkor a felolvasók fizessék meg a jogdíjat és akkor lehet. Nos kérem, én is, a többiek is amatőrként, minden ellenszolgáltatás nélkül saját szabadidőnkben, saját költségünkön, mások számára készítjük ezeket az anyagokat. A mecenatúrát ennél jobban nem tudjuk fokozni. Van egy határ. Havi tucat-órákat eltöltve azzal, hogy másoknak ingyen adhassunk, nem tudjuk még saját kis fizetésünket, tartalékunkat igen érdekes összegű és hátterű jogdíjakra is elkölteni. Tudom, nem szép dolog tőlünk, de bocsátassék ennyi meg nekünk is.

– MI LEHET AKKOR A MEGOLDÁS?
– Egyfelől természetesen mi, amatőr, ingyenesen a köz javára dolgozó felolvasók azonnal fejezzük be üzletromboló és jogdíjkárosító ártalmas tevékenységünket! – Megtehetnénk. A kedvünket kellően veszik el tőle. Ám nem tesszük meg.

Nem tesszük, három okból sem.
– mert számítanak ránk. Sok ember számít ránk, akiknek ez nagyon komoly segítség.
– mert NEM okozunk Önöknek, Kiadóknak versenyt, vagy piacvesztést, vagy kárt. Egyszerűen azért nem, mert részben az a párszáz ember, akikhez a mi anyagaink eljutnak, nem az Önök vevői. Nem fizetőképes kereslet – az Önök fizetőképes köreit mi sem reklámkampányokkal, sem országos hálózatokkal, sem bármely terítői körökkel, hirdetéssel, vagy bárhogy NEM ZAVARJUK, nem csábítjuk el, nem érjük el – és nem is akarjuk. Egyszerűen ők megmaradnak továbbra is Önöknek, üzleti szektornak.
– Nem vagyunk sokan és nem vagyunk mérvadók. Ami anyagot mi felolvasunk, közreadunk, nem számottevő a piacon. Igaz, utóbbiban van kivétel – ezt azonban önkorlátozással és sok egyébbel azonnal szabályozni tudjuk magunk is.

– HOGYAN TUDNÁNK AKKOR LÉTEZNI EGYMÁS MELLETT, EGYMÁST KIEGÉSZÍTVE?
Egyszerűen. Két dolog lehetséges.
– Önök mindezt figyelmen kívül hagyják, és határozott erővel, a jelen állapotokat fenntartva továbbra is egyre erőteljesebben fellépnek az ellen, hogy mi ilyen anyagot készítsünk és közzétegyünk, most már a gyengénlátóknál és egyéb eddig preferált területeken is. Ebben az esetben tovább folyik a mostani szerencsétlen és értelmetlen állapot. Fognak készülni anyagok tovább is, legfeljebb más partizánmódszerek és csűrés-csavarás mellett. És egyre intenzívebben fognak új kiadású írások megjelenni, komoly bosszúságot okozva és erőforrásokat lekötve. És ez a helyzet mindenkit felőröl, mert egyre értelmetlenebb vitákat szül, egyre nagyobb közösségi hullámokat fog vetni, ami szép lassan eléri immár valóban az Önök piaci érdekeltségeit is. Dávid-Góliát harc lenne, persze, de nem megoldhatatlan. Ellenben végtelenül ostoba és felesleges.

– Célszerűen a másik megoldás javasolható.

Induljunk ki abból, hogy Önök, Kiadók /Szerzők, Fordítók/ joggal tartanak igényt üzleti bevételre, mi ellenben nem, hiszen nem üzleti, hanem civil, humán érdekeltség vagyunk.
Az amatőrök állítják: alapvetően jelenleg sem befolyásolják vagy sértik az Önök üzleti érdekeit. Vannak ugyan átcsapongások, ám ezt önszabályozással rendbe téve folytonosan elkerülhetik. Viszont MOZGÁSTERET KÉRNEK maguknak, a jelenlegi gúzsbakötés helyett.
Nem túl nagy mozgásteret. Épp csak annyit, hogy a jelenlegi 70-100 éves idétlen leszabályozásból kilépve – ha nem is törvényváltással, mert bár az lenne a megoldás, de ezt nem kérhetjük, de egyedi megállapodásokkal, Kiadók, Szerzők, Fordítók egyedi … vegyük úgy, belátásával, nagylelkűségével, ésszerűségével – engedjenek teret a porosabb, piacképtelenebb, nem bestseller területeken is számunkra a folytonos jogfenyegetettséggel szemben végzendő ingyenes civil munkához is. Mindössze ennyi.

Magyarul: ésszerű lenne áttekinteni egy-egy Kiadó, Szerző, Fordítóval közösen, melyek azok a munkák, amik a jelen és vártan közeli jövőbeni terveiknél már nem szerepelnek. Amit egyszer üzleti szempontból (is) kifacsartak, illetve azóta lassan kikopott a piacról.
Ez húsz-harminc év távlatáról indulva visszafelé számunkra hatalmas mozgásteret jelenthet, épp elég nagyot ahhoz, hogy talán még véletlenül se zavarjuk az Önök üzleti tevékenységét. Ezekre az átnézett-egyeztetett anyagokra megkapva a nonprofit, Open Acess nyílt hozzáférésű meghangosíthatóság engedélyét, mindenki megnyugodhat és szabadon dolgozhat.
Nincs sok amatőr felolvasó. Aktív talán hét-nyolc. Ami könyvet tisztességesen meg tudnak csinálni – főleg az így remélten elnyert új, számunkra hatalmas mozgástérben – sem időben, sem mennyiségben nem képes befolyást gyakorolni. Ellenben adni képes, annak a nem több, mint pár száz embernek, akik számára ez másként elérhetetlen.

Azzal, hogy egy Kiadó, vagy egyéb üzlet érdekeit nem sértjük az engedély alapján – még lehetne hivatkozni a fordítói vagy szerzői érdekekre. A szerzői jogdíj azonban akkor is elérhetetlen számukra, ha ezt mi vagy csináljuk, vagy nem csináljuk, mivel épp a már nem elérhető vagy nem forgalomtervezett területeket kérjük el. A szerző-fordító számára esetleg más műveihez az ismertség csak segíthet. Ha pedig mégis épp azt az elfeledett vagy elkallódott művet akarná egy vállalkozás üzletté tenni – akkor szól és visszavonjuk.
Ám horribile dictu még abban is partnerek lehetünk, ha esetleg megtisztelnek vele, hogy ezért a gesztusért cserébe, vagy e mellett a kiadó-szerző-fordító igényeket segítsük, “be” vagy “alá”dolgozzunk. Magam nevében mindenképp.

A jelen képtelen helyzet megoldását – én legalábbis – valahogy így látom kezelhetőnek.
Köszönet a figyelemért – remélem, az érdemi reagálás és a békés közeledés lehetőségével élni tudunk.

Üdvözlettel: Engler József / teddyted

Kattints a kibontásához...

Lalage írta:

Kedves Teddy, 70 éve, 1945-ben már nem volt olyan avítt a magyar nyelv, mint a példádban. tény, hogy a "profik" kevés teret hagynak az amatőr felolvasóknak, a kiadók is olyan műveket adnak ki szívesebben, amelyek után már nem kell jogdíjat fizetni. elvileg erre volt kitalálva - és többé-kevésbé működött is - a zenei kiadványokhoz hasonlóan az "üres kazetta" díj, amit a szerző kapott a hordozó gyártójától, az artisjus elosztási javaslata alapján. (ez ma már nem az artisjus kezében van, ill, gyakorlatilag megszűnt), és nemcsak emiatt egyre nehezebb szellemi alkotómunkából megélni. tehát a jelen helyzet nemcsak a kispénzű fogyasztóknak rossz - ha ez így megy tovább, hamarosan nem lesz mit felolvasni, minden írónak (is) vmi kereső foglalkozás után kell nézni. :-(

Kattints a kibontásához...

Kedves Lalage,

csak röviden válaszolok itt - a Hangoskönyvelőben szívesen hosszabban is. A hazai szerzőknél az 1945 megáll /bár 44, mert halál utáni év januártól szabad /. Viszont fordításoknál a fordító jogai miatt nem, így rengeteg műnek hiába van szerzője halott régesrég, a fordítás nem felolvasható a fordító miatt, csak az, ahol már a fordító is 70 éve elhunyt. Emiatt nagyon avittas 1890, 1910 körüli fordítások érhetőek csak el. Másfelől ki van ez találva, mert még a 70 éven is tolnak, ha közvetlen jogöröklés történt, akkor azután végképp a bő 100 éves fordításokat lehetne olvasni.

Alapvetően nem lenne baj, hogy a (gyakran csak mondott) profik elviszik a jogdíjmenteseket is, mert legfeljebb leduplázzuk, ebbe nem szólhatnak. Ám valakinek az unokája is a nagypapa örökségéből akar meglenni hozzáállású jogátszármazást már sokallom. Másfelől a piacot már megjárt /30-60éves/, a szerzőnek pénzét tisztességgel behozott porosabb - de nem avittas anyagokat szeretnénk csak elkérni.

Az a fránya jogdíj!
Az az oka mindennek.
Én valahol megértem a dolgot, hiszen ha itt elnézik, akkor más is mondhatja, hogy ha ők
nem, akkor én sem. Talán az lenne a megoldás, hogy a kultúr minisztérium némi pénzzel támogatná a hangoskönyv gyártást. Ill. nem is a gyártást hanem a szerzőknek adna némi anyagi juttatást. Mondjuk átalány díjat.
Hogy miként oszlana meg a szerzők között ez még kidolgozásra vár.
Véleményem szerint valahogy így lehetne "hivatalossá" tenni a "kalózkodást".
Sikerült betévednem az ncore oldalra. Megtekintettem a hangoskönyvek részleget
és örömmel láttam, fejlődik a hk népszerűsége! Sokan töltik le az oda feltöltött könyveket. De az zárt világ!
Tulajdonképen ez is!
Ide azért nagyságrendekkel könnyebb bejutni. És ahogy nézem a nick neveket rengeteg új hallgató jött.
És nagyon jó érzés. Gondolom nem csak nekem, hanem mindenkinek aki akár a saját hangjával, akár a hangtárából feltöltött anyagokkal, akár csak éppen ide jár hallgatódzni
( ahogy QQCS mester írja )

Én magam jóval több, mint 15+ éve jelen vagyok és küzdök a szerzői jogvédelem kérdéseit érintő témákban. Ott voltam, amikor az első hazai fájlmegosztó oldalak és alkalmazások elindultak, és ott voltam az üzemeltetők között. Különböző oldalakon és sajtóban sok cikk jelent meg általam. Sajnos a sok tapasztalat azt mondatja velem, hogy ez egy szélmalomharc A könyv, film, zene világa 20-25-sok éve nem érti meg, hogy a világ jelentősen megváltozott, méghozzá úgy, ahogyan nagyon régen meg kellett volna változnia. Az internet erre csak rátett egy lapáttal. Másképpen fogyasztunk és erre az alkotói világ vezérlő oldalának rá kellene ismernie.
Sok pénzt hagyok könyvesboltban, moziban, színházban és olyan helyeken, ahol nekem tetsző zenéket játszanak a klasszikustól kezdve a jazzen át a kortárs előadókig. De azt is tudom, hogy nem mindenkinek van lehetősége arra, hogy ezt megtegye. Márpedig a "zene mindenkié". Tudom, hogy nagyon sokan semmilyen veszteséget nem jelentenek a kiadóknak, mert ha ténylegesen fizetniük kellene, akkor erre egyáltalán nem volna lehetőségük, akkor sem, ha nagyon akarnának Nekik miért ne járna a kultúra? Olyan, mintha az ételünkből úgy kellene valakinek adni, hogy a tányérunkban az elvett falatok duplája jelenik meg. Miért nem ismeri fel a kiadó ennek a lehetőségnek a reklámértékét?
Lehet, hogy ma fiatalként nincs lehetőségem megvenni egy könyvet. De ha ingyen megkapom valahogy, akkor egy életre megjegyzem a kiadó nevét. Majd amikor 20 év múlva tehetős egyénként belépek a könyvesboltba, be fog ugrani, hogy kinek tartozom egy szívességgel...és még sorolhatnám. Akinek lehetősége van úgyis áldoz erre, akinek meg nincs az mindig potenciális vevő marad. És ha mégsem az? Akkor hol itt a veszteség?

Mi lenne a megoldása hangoskönyv esetében? Az válasz nagyon egyszerű. Amíg valaki nem sérti mások anyagi érdekeit és saját magának ebből nem hogy előnye, hanem "vesztesége" származik, addig nem bántjuk. Ha megpróbálja pénzé tenni, akkor majd újragondoljuk, de addig örülünk, hogy ingyen reklámot csinál...

Tehát köszönet minden önkéntes hangoskönyvelőnek (A kiadók meg reméljük megértik egyszer)

Amikor néhány hónappal ezelőtt itt a Ch - n kirobbant egy jogsértési ügy ( e-book néven ) akkor is ugyan ezek az érvek jöttek elő. Sajnos ott sem jutott megoldáshoz a dolog, hacsak azt nem veszem annak, hogy egy még zártabb topicba kerültek a könyvek. Mind az írott, mind a hangos. Nem akarok nagy szavakat használni, de nincs fogadókészség a pénzhatalom részéről a legcsekélyebb
kilógás alól sem.
Sajnos ez van.
Annó, Soros György, ő tudja miért, pénzelte a hangoskönyveket.
Ma már kiszállt belőle.
Ő tudja miért.
Közben el kellett mennem ezért elvesztettem a fonalat.
Ha meglesz folytatom!
Vagy nem, ha nincs reakció.

Dr. Gépész írta:

Amikor néhány hónappal ezelőtt itt a Ch - n
Közben el kellett mennem ezért elvesztettem a fonalat.
Ha meglesz folytatom!

Kattints a kibontásához...

Gépésznek:MERINO