AKIK „ELUTAZTAK”
Az Akadémia utcában egyik napról a másikra, előttem ismeretlen okokból, elviselhetetlenné vált a légkör. Ugyanakkor azt is észrevettem, hogy belügyminiszterünk, Rajk László, váratlanul külügyminiszter lett, majd hirtelen eltűnt.
Ugyanez történt más elvtársakkal is a Központi Vezetőségből. Egyszer csak eltűntek szem elől, vagy ahogy mondták, „elutaztak” . Nem jött be többé Szőnyi, a káderosztály vezetője sem, aki fiatal, egyenes, katonás tartású elvtárs volt, s ugyanúgy távolmaradt a helyettese, Szálai András is, aki hatalmas szempilláival és mindig békítő modorával félszeg kispaphoz hasonlított. Ezzel szemben olyan emberek tűntek fel a folyosón, akiket korábban soha nem láttunk, s akik fontoskodó és úgy tűnt bosszúra szomjazó arckifejezéssel járkáltak fel és alá. Péter Gábor, az ÁVO főnöke naponta járt be Rákosihoz, magas rangú tisztek kíséretében.
Egyik reggel valamennyiünket a „kisszárnyba” irányítottak át. Csak Szilágyi maradhatott az „elnöki folyosón” .
Még aznap este feltettem neki a kérdést :
- Ki volt itt? Kedvetlenül válaszolt :
- Néhány elvtárs...
Mivel megfigyeltem, hogy aznap diplomáciai rendszámú kocsik parkoltak a székház előtt, úgy gondoltam megkérdezhetem : vajon szovjet elvtársak jártak-e a Központi Vezetőségben?
Szilágyi bosszúsan nézett rám, s életében először sértően válaszolt :
- Olyasmivel foglalkozz, ami rád tartozik! Például tartsd rendben az egyenruhádat! Nézd meg, milyenek a csizmáid!
Egyik nap rendkívüli titkos megbeszélésre hívattak bennünket a minisztériumba. Zárt ajtók mögött, döbbent csendben értesültünk „Rajk László és bandája” árulásáról, akik hallhattuk Tito és az imperialisták közönséges ügynökei, és ifjúságuktól kezdve rendőrspiclik voltak. Azt is megtudtuk, hogy összeesküvést készítettek elő azzal a céllal, hogy Rákosi elvtársat meggyilkolják és a rendszert megdöntsék.
Szilágyi mellett ültem. Még olvasták a közleményt, amikor odahajolt a fülemhez és ezt súgta :
- Sándor, ebből egyetlen szó sem igaz! Meglepetésemben majdnem fölugrottam a székről. Kérdezni akartam tőle valamit, de parancsolóan intett, hogy hallgassak.
- Ne most! Majd később! Legelőször is azt ígérd meg, hogy soha senkinek nem mondod el, amit most hallasz. A halálom után persze majd beszélhetsz.
Ezt meg is ígértem neki. (S a szavamat megtartottam. Arról, amit Szilágyi József rám bízott, egészen a kivégzése utánig hallgattam.)
- Rajk László elvtárs nem bűnös. Az egész színjáték a szovjet és a magyar biztonsági szervek intrikája.
- Mit beszélsz?
- Rákosi elvtársat csúfosan félrevezették. És mivel senki sem vállalkozik rá, majd én fogom tájékoztatni róla.
Életemben először hallottam olyasmit, ami a párt csalhatatlanságát kétségbe vonta. S először hallottam azt is, hogy valaki különbséget tesz a szovjet elvtársak, a biztonsági szervek és a párt között.
- Ez lehetetlen!
Szilágyi szomorúan nézett rám.
- Első kézből származó értesüléseim vannak. Gyerekkori barátom, Angyal László tájékoztatott, a biztonsági szervek egyik vezetője. Ő vezette a vizsgálatot a Rajk-ügyben. Bjelkin tábornok, a szovjet biztonsági szervek itteni képviselője személyes utasítására minden letartóztatottat szörnyű módon megkínoztak. Egyikük sem tudta, hogy mit akarnak tőle, sem Rajk, sem a többiek.
Számomra mindez teljesen abszurdnak tűnt. Szilágyi folytatta :
- Mindig ugyanazt a forgatókönyvet játszatják el : néhány heti szörnyű kínzás után a hangnem megváltozik. Bjelkin tábornok utasítására a biztonsági szervek tisztjei félrevonják a megcsonkított, a fájdalomba szinte beleőrült gyanúsítottakat, és a következőt mondják nekik : A párt tudja, hogy ártatlanok vagytok. De azt kéri tőletek, hogy értsétek meg a nemzetközi helyzet súlyosságát. Magatokra kell vállalnotok azokat a bűnöket, amelyekkel vádolunk benneteket. Nyilvánosan be kell ismernetek, hogy Tito ügynökei vagytok. Azután halálos ítélet következik. De azt nem hajtják végre : titokban kiutazhattok a szovjet párt valamelyik krími üdülőjébe, ahol családotokkal együtt életetek végéig békességben élhettek...
Szilágyi mélyet lélegzett.
- Csakhogy Bjelkin tábornok szándékosan hazudik a vádlottaknak. A fő vádlottak közül egyik sem élheti túl a pert.
Teljesen meg voltam zavarodva, s képtelen voltam megérteni ezt a logikát. (Hat évre volt szükségem ahhoz, hogy végül megértsem, s személyesen kellett megtanulnom a keserű történelmi leckét, amelynek során a saját sorsomat is a fent vázolt logika szabta meg.)
Szilágyi keményen nézett rám.
- Barátom, Angyal, ma reggel főbelőtte magát a szolgálati pisztolyával. Tegnap este még beszélgettem vele. A következőképpen érvelt : A mi ideálunk, a kommunista eszmény, tiszta és egyszerű eszmény. Nincs helye benne gyilkosságoknak és félrevezetéseknek. Az elvtársak élete nem aprópénz. Ha ilyen a Kommunista Párt, akkor nem is érdemes élni. Ez volt az ő következtetése ; én másképp gondolkodom.
Figyelmesen hallgattam. Szilágyi hozzátette :
- A pártot megtévesztették. Rákosi elvtárs nem tudja, mi folyik körülötte. Ezért azonnal megfogalmazok egy jelentést, és személyesen adom át neki.
Szilágyi még aznap este végrehajtotta tervét.
Másnap kis csoportunkat a Központi Vezetőség épületében feloszlatták.
Szilágyit áthelyezték. Mielőtt elment volna, felkeresett engem otthon, abban a lakásban, amelyet néhány hónappal korában ő szerzett nekünk. Kicsit zavarban volt, amikor azt mondta :
- Tudod, lehet, hogy az én elképzeléseim... csak rémképek. Én is így gondoltam, csak nem mertem kimondani.
- Te, Sándor, te még fiatal vagy. nagy karrier vár rád. Vigyázz, hogy sértetlen maradjon a hited! És igyekezz a legtöbb jót és a legkevesebb rosszat tenni az emberekkel.
- Ezt megígérem neked!
Kezet fogtunk és elment. Utánanéztem az ablakból, amint szálfaegyenes alakja eltűnt az éjszakában. Csak hat év múlva láttam viszont.
Judith Kopacsi Gelberger
Az Akadémia utcában egyik napról a másikra, előttem ismeretlen okokból, elviselhetetlenné vált a légkör. Ugyanakkor azt is észrevettem, hogy belügyminiszterünk, Rajk László, váratlanul külügyminiszter lett, majd hirtelen eltűnt.
Ugyanez történt más elvtársakkal is a Központi Vezetőségből. Egyszer csak eltűntek szem elől, vagy ahogy mondták, „elutaztak” . Nem jött be többé Szőnyi, a káderosztály vezetője sem, aki fiatal, egyenes, katonás tartású elvtárs volt, s ugyanúgy távolmaradt a helyettese, Szálai András is, aki hatalmas szempilláival és mindig békítő modorával félszeg kispaphoz hasonlított. Ezzel szemben olyan emberek tűntek fel a folyosón, akiket korábban soha nem láttunk, s akik fontoskodó és úgy tűnt bosszúra szomjazó arckifejezéssel járkáltak fel és alá. Péter Gábor, az ÁVO főnöke naponta járt be Rákosihoz, magas rangú tisztek kíséretében.
Egyik reggel valamennyiünket a „kisszárnyba” irányítottak át. Csak Szilágyi maradhatott az „elnöki folyosón” .
Még aznap este feltettem neki a kérdést :
- Ki volt itt? Kedvetlenül válaszolt :
- Néhány elvtárs...
Mivel megfigyeltem, hogy aznap diplomáciai rendszámú kocsik parkoltak a székház előtt, úgy gondoltam megkérdezhetem : vajon szovjet elvtársak jártak-e a Központi Vezetőségben?
Szilágyi bosszúsan nézett rám, s életében először sértően válaszolt :
- Olyasmivel foglalkozz, ami rád tartozik! Például tartsd rendben az egyenruhádat! Nézd meg, milyenek a csizmáid!
Egyik nap rendkívüli titkos megbeszélésre hívattak bennünket a minisztériumba. Zárt ajtók mögött, döbbent csendben értesültünk „Rajk László és bandája” árulásáról, akik hallhattuk Tito és az imperialisták közönséges ügynökei, és ifjúságuktól kezdve rendőrspiclik voltak. Azt is megtudtuk, hogy összeesküvést készítettek elő azzal a céllal, hogy Rákosi elvtársat meggyilkolják és a rendszert megdöntsék.
Szilágyi mellett ültem. Még olvasták a közleményt, amikor odahajolt a fülemhez és ezt súgta :
- Sándor, ebből egyetlen szó sem igaz! Meglepetésemben majdnem fölugrottam a székről. Kérdezni akartam tőle valamit, de parancsolóan intett, hogy hallgassak.
- Ne most! Majd később! Legelőször is azt ígérd meg, hogy soha senkinek nem mondod el, amit most hallasz. A halálom után persze majd beszélhetsz.
Ezt meg is ígértem neki. (S a szavamat megtartottam. Arról, amit Szilágyi József rám bízott, egészen a kivégzése utánig hallgattam.)
- Rajk László elvtárs nem bűnös. Az egész színjáték a szovjet és a magyar biztonsági szervek intrikája.
- Mit beszélsz?
- Rákosi elvtársat csúfosan félrevezették. És mivel senki sem vállalkozik rá, majd én fogom tájékoztatni róla.
Életemben először hallottam olyasmit, ami a párt csalhatatlanságát kétségbe vonta. S először hallottam azt is, hogy valaki különbséget tesz a szovjet elvtársak, a biztonsági szervek és a párt között.
- Ez lehetetlen!
Szilágyi szomorúan nézett rám.
- Első kézből származó értesüléseim vannak. Gyerekkori barátom, Angyal László tájékoztatott, a biztonsági szervek egyik vezetője. Ő vezette a vizsgálatot a Rajk-ügyben. Bjelkin tábornok, a szovjet biztonsági szervek itteni képviselője személyes utasítására minden letartóztatottat szörnyű módon megkínoztak. Egyikük sem tudta, hogy mit akarnak tőle, sem Rajk, sem a többiek.
Számomra mindez teljesen abszurdnak tűnt. Szilágyi folytatta :
- Mindig ugyanazt a forgatókönyvet játszatják el : néhány heti szörnyű kínzás után a hangnem megváltozik. Bjelkin tábornok utasítására a biztonsági szervek tisztjei félrevonják a megcsonkított, a fájdalomba szinte beleőrült gyanúsítottakat, és a következőt mondják nekik : A párt tudja, hogy ártatlanok vagytok. De azt kéri tőletek, hogy értsétek meg a nemzetközi helyzet súlyosságát. Magatokra kell vállalnotok azokat a bűnöket, amelyekkel vádolunk benneteket. Nyilvánosan be kell ismernetek, hogy Tito ügynökei vagytok. Azután halálos ítélet következik. De azt nem hajtják végre : titokban kiutazhattok a szovjet párt valamelyik krími üdülőjébe, ahol családotokkal együtt életetek végéig békességben élhettek...
Szilágyi mélyet lélegzett.
- Csakhogy Bjelkin tábornok szándékosan hazudik a vádlottaknak. A fő vádlottak közül egyik sem élheti túl a pert.
Teljesen meg voltam zavarodva, s képtelen voltam megérteni ezt a logikát. (Hat évre volt szükségem ahhoz, hogy végül megértsem, s személyesen kellett megtanulnom a keserű történelmi leckét, amelynek során a saját sorsomat is a fent vázolt logika szabta meg.)
Szilágyi keményen nézett rám.
- Barátom, Angyal, ma reggel főbelőtte magát a szolgálati pisztolyával. Tegnap este még beszélgettem vele. A következőképpen érvelt : A mi ideálunk, a kommunista eszmény, tiszta és egyszerű eszmény. Nincs helye benne gyilkosságoknak és félrevezetéseknek. Az elvtársak élete nem aprópénz. Ha ilyen a Kommunista Párt, akkor nem is érdemes élni. Ez volt az ő következtetése ; én másképp gondolkodom.
Figyelmesen hallgattam. Szilágyi hozzátette :
- A pártot megtévesztették. Rákosi elvtárs nem tudja, mi folyik körülötte. Ezért azonnal megfogalmazok egy jelentést, és személyesen adom át neki.
Szilágyi még aznap este végrehajtotta tervét.
Másnap kis csoportunkat a Központi Vezetőség épületében feloszlatták.
Szilágyit áthelyezték. Mielőtt elment volna, felkeresett engem otthon, abban a lakásban, amelyet néhány hónappal korában ő szerzett nekünk. Kicsit zavarban volt, amikor azt mondta :
- Tudod, lehet, hogy az én elképzeléseim... csak rémképek. Én is így gondoltam, csak nem mertem kimondani.
- Te, Sándor, te még fiatal vagy. nagy karrier vár rád. Vigyázz, hogy sértetlen maradjon a hited! És igyekezz a legtöbb jót és a legkevesebb rosszat tenni az emberekkel.
- Ezt megígérem neked!
Kezet fogtunk és elment. Utánanéztem az ablakból, amint szálfaegyenes alakja eltűnt az éjszakában. Csak hat év múlva láttam viszont.
Judith Kopacsi Gelberger
