Cigánypecsenye
A A A
Mező Gábor
- 2013. november 16., szombat
K. úr leült kedvenc asztalához, és kinyitotta az étlapot. Öltönyt viselt, úgy tanulta édesapjától, hogy illik kiöltözni, ha az ember étterembe megy. Így szokta meg, erre nevelte a fiát is. A pincér is elegáns volt, illendően üdvözölték egymást, majd jött a kérdés: mit hozhatok, kérem? K. úr nagy levegőt vett, és kimondta: „Egy cigánypecsenyét.”
A szemközt lévő asztalnál sugdolózó fiatal pár hirtelen elhallgatott, és a zongorista is abbahagyta a játékot. Egyedül a derék, tapasztalt pincér őrizte meg nyugalmát: „Tessék?” – érdeklődött kedvesen, gálánsan felajánlva a javítás, az önkritika lehetőségét a megtévedt, talán fáradt, figyelmetlen, de amúgy határozottan jól öltözött, bizalmat sugárzó törzsvendégnek. „Egy cigánypecsenyét” – ismételte K. úr mélyen a pincér szemébe nézve, mire az alig hallhatóan felsóhajtott. A fiatal pár egyre riadtabban nézte a jelenetet, még enni is elfelejtett.
„Csak pusztapörköltünk van, kérem” – sziszegte ridegen a pincér, de az eltökélt K. úr nem hagyta magát: „Remek – mosolygott barátságosan. – Én viszont egy cigánypecsenyét kérek.” A pincér lopva körülnézett, talán arra gyanakodott, hogy beépített ügynökkel, esetleg uniós ellenőrrel van dolga. Eltűnődött, majd egy teátrális vállvonás után kiviharzott a konyhába. Fél órával később visszatért a vita tárgyával - főtt-sült héjas krumpliágyon, kakastaréjjal –, és odacsapta K. úr elé. A rend helyreállt, az őrlőfogak mozgásba lendültek, és a zongorista is folytatta a klimpírozást.
K. úr szép lassan, minden falatot kiélvezve megvacsorázott, a pusztapörkölt felettébb omlós, ízletes volt, régen evett ilyen jó cigánypecsenyét. Hátradőlt, majd úgy döntött, rendel magának egy kávét. Finom biccentéssel jelzett a pincérnek, aki kelletlenül, de azért odasétált. „Igen?” – kérdezte erőltetetten cinikus hangon, amire K. úr két, ártatlannak tetsző szóval felelve ismét lerombolta az oly nehezen kiszenvedett harmóniát. „Egy feketét!” - mondta. A fiatal pár és a zongorista is megmerevedett. „Parancsol, kérem?” – húzta fel a szemöldökét a pincér, és szakmájához méltatlan módon felemelte a hangját. „Kérek egy feketét” – ismételte K. úr lassan, szelíden, nyugodtan.
A pincér gúnyosan elmosolyodott. Jól van, barátocskám, most megvagy, ezt sugározta az arckifejezése, majd monológba kezdett: „Meg kell büntetnem önt. Vendéglátóegységünkben megsértette az Európai Unió több vonatkozó törvényét, előbb kontinensünk roma kisebbségét, majd Afrikából érkezett, színes bőrű testvéreinket gúnyolta. Tanúim vannak rá, többször is elismételte azon óhaját, miszerint pecsenyeként, feldarabolva látná legszívesebben roma polgártársainkat, majd Afrikából érkezett embertársaink és a kávé kétségtelenül sötét, khm… színe közé vont gusztustalan, rasszista párhuzamot. Előbbi miatt kétezer, utóbbiért ezer euróra büntetem, de mivel még mindig nincs nálunk bevezetve az euró, a büntetést egymillió forintban szabom ki. Ellenvetés?”
K. úr elfehéredett, úgy festett, fulladásos roham tört rá. A pincér először azt hitte, szimulál, de hamar rájött, hogy nincs szó színjátékról. Megkerülte K. urat, és néhány erőteljes hátba veréssel megoldotta az ügyet. „Jól van, uram?” - kérdezte előírásszerűen. A tikácsoló K. úr bólintott, majd kínkeservesen kibökte: „Jól, csak cigányútra ment.”
A melegszívű pincér eddig megelégedett volna a pénzbüntetéssel, de látta, hogy ezzel a rasszista vadállattal már nem lehet mit kezdeni. Intett kollégájának, aki azonnal kihívta a készenléti rendőrséget. K. urat végül kávé nélkül, megbilincselve vitték el. A lázadót természetesen gyorsított eljárásban ítélték el, és bár a jó lelkű bíró először csak hosszabb börtönbüntetés kiszabását tartotta volna indokoltnak, ám K. úr egy morbid jelenettel a bíróságot, az Európai Uniót és az egész világot vérig sértette. A tévé által is közvetített meghallgatása alatt jól láthatóan majszolt valamit, és amikor a bíró – amúgy kedvesen – arról érdeklődött, hogy ugyan min rágódik, a meggondolatlan ember azt felelte: „Egy Negrón, csak egy Negro van a számban.”
Ott helyben, a fővárosi központi bíróság kettes termében lőtték agyon.
- See more at:
http://archivum.magyarhirlap.hu/ciganypecsenye-0#sthash.iuj0hlmh.dpuf
