A dendrokronológiáról
prominor: Mi volt a kő előtt?
***
Egy kicsit bővíteném a dendrokronológiára vonatkozó infót, gondolom vannak akik nem hallottak róla.
xxxxxxxxxxxxx
A
dendrokronológia az egyetlen olyan kormeghatározási módszer, amely hosszú távon képes abszolút dátumozást biztosítani egy év pontossággal.
Elméleti alapötlete
Leonardo da Vinci nevéhez köthető, akinek egyik naplójában utalás található arra, hogy a fák évgyűrűiről megállapítható a száraz és csapadékos évek sorrendje.
1837-ben
Charles Babbage vetette fel az évgyűrűk tanulmányozásának kérdését, és elméletileg alkalmasnak találta kormeghatározásra is.
Gyakorlati megvalósítására azonban nem került sor.
ccccccccccccc
A régészet egyik legfontosabb datálási módszerét végül egy csillagász-fizikus professzor,
dr. Andrew Ellicott Douglass, az arizonai egyetem Stewart Obszervatóriumának igazgatója dolgozta ki, ültette át a gyakorlatba, és produkálta vele az első eredményeket.
Douglass a saját szakterületén akart dolgozni, és a napfolttevékenység földi hatásait akarta tanulmányozni.
Elképzelése szerint amennyiben a napfoltciklusoknak hatása van a földi időjárásra, akkor annak a fák évgyűrűin is tükröződni kell. 1913-ban értekezett erről először, és 1929-re igen komoly eredményeket tudott felmutatni.
Amikor mintái már négy évszázadra terjedtek ki, egyfelől levonta a következtetést, hogy a 11 éves periódus kétségkívül megfigyelhető a fák évgyűrűiben.
Másfelől feltűnt neki, hogy 1650 és 1725 között kizárólag aszályos éveket állapított meg.
Ekkor Walter Maunder egy levelében felhívta a figyelmét arra, hogy egészen más alapokon ő is arra a következtetésre jutott, hogy 1700 körül sokáig szünetelt a napfolttevékenység.
Ez a felfedezés arra ösztönözte, hogy egyre régebbi famintákat is megvizsgáljon, és ezzel egyre régebbi idők napfolttevékenységét is vizsgálhassa.
Hibaforrások
A hibaforrások nem közvetlenül a kormeghatározásra vonatkoznak, hanem a leletmegőrződésre, és a vizsgált faanyag származására.
A faanyagot az építkezések színhelyére sokszor akár több száz kilométerről szállították.
Ez a távolság már jelentős éghajlatkülönbséget jelenthet, teljesen eltérő évgyűrűmintával.
Ez a körülmény mindjárt megmutatja a másik problémát: minden egyes kis éghajlati régióban különböző referenciasorozatokat kell összeállítani, és egyik sem használható a Föld más területén, vagyis nincsen globális referencia.
Érdekes hibaforrás a faanyagok újrafelhasználása is.
Ha egy elbontott épület fáját később újra beépítik, akkor az keltheti azt a hatást, hogy az építmény régebbi a valódi koránál. Már Douglass professzor is talált olyan 20. század elején elhagyott házat, amelyben 14. századi gerendát használtak.
(részlet a Wikiből)
***
A dendrokronológia eszközei
A dendrokronológiai kormeghatározási eljárás előnye a többi természettudományos keltezéssel (pl. C14) szemben abban rejlik, hogy igen olcsó, és kis szerencsével nagyon, akár negyedév pontos eredményt tud szolgáltatni.
Ezért "felfedezését" követően rövidesen alkalmazni kezdték a régészeti kutatásban is, és az európai kutatás homlokterében is a keltezésre történő felhasználását.
Az elmondottakból sejthetők az eljárás néhány korlátai is: azonos fafajú maradványokra van szükség, területenkénti vizsgálat kell (ennek nagysága változó!
Dél-Németország 1000 km átmérőjű kör, Észak-Németország esetében viszont 100 km...), legalább 30 évgyűrűt tartalmazó maradvány szükséges.
<CENTER>
Dr. Grynaeus András A dendrokronológiáról dióhéjban
***
"A régészet egyik legfontosabb datálási módszerét...."
Ezt a kijelentést azért megkérdőjelezném, helyebben módosítanám.
Sok területen segítség, de a "legfontosabb"-tól messze áll, legalábbis a régészeti kormeghatározás
kérdésében.
Az éghajlat változás feltérképezésénél viszont kétség kívül a lefontosabb módszer.
"...az Azteci romok utolsó tetőgerendájának fáját, pontosan kilenc évvel a Pueblo Bonito utolsó gerendája előtt vágták ki."
A spanyol megszállás/hódítás idejéből maradtfent néhány beszámoló , (jelentés őfelségének
) amiben az áll, hogy az őslakosság primitív, kunyhókban laknak.
A romokról mit sem tudnak, ill. annyit, hogy sok-sok nemzedék óta ott vannak, és nagyon távoli őseik az építőket istenekként tisztelték.
A romok többsége "eltűnt", feledésbe merült.
Más részét újra felhasználták, szétszedték vagy hozzá/ráépítettek. Attól, hogy a felhasznált faanyag -pl.1000 éve lett kivágva vagy felhasználva - a falak korára semmi támpontot nem ad.
Ugyanez vonatkoztatható a cserép maradványokra, egy adott közösségre jellemző, de nem válasz az építmény korára, építőinek kilétére.
A legtöbb feltárt romépületnél több időszakban készült használati tárgyak azonosíthatóak, ami csak arra bizonyíték, hogy az adott korban használták a helyet.
</CENTER>
*
Nem tartozik szorosan a témához, de érdemes elolvasni.
Ember és környezetxxxxxxxxxxx
