Minden ami a szívednek kedves

szavak

Állandó Tag
Állandó Tag
Az egykor oly kedves parkban




Öreg padok, ne haragudjatok,
Hogy ismét titeket koptatlak.
Egykor oly sokat ültem, csókoltam,
Édes álmokat szőttem rajtatok.
Bocsássatok meg szomorú fűzfák,
Akkor csak nevettem rajtatok,
Kacagtam csepegő könnyeiteken,
Pedig ti már akkor tudtátok, megsúgtátok,
Visszatérek még, s veletek hull majd könnyem.
Szólok hozzátok öreg jó ismerőseim,
Kik emlékeim mindvégig hűen őriztétek,
Szeretlek titeket, édes álmaim őrzői.
Szépek, s nyomasztóak mit visszaadtok nékem.
Emlékek nehéz szagát görgeti a szél,
Mégis, mintha melegség futna át gerincemen.
Hogy mennyire tudok szeretni, ti tudjátok jól!
De ugye halljátok még szívem dübörögve, hogy ég?
Azt is halljátok, hogy szívem, s lelkem mennyire sír?
A szellők nyelvén susog tátok örökzöldek,
-szerelmes szívek, epedő lelkek, semmit sem értenek,
de mindent éreznek, s szenvedőn, de boldogan égnek.
Akkoriban ezt sehogy sem értettem,
Mára már tudom mennyire igazat beszéltetek.
Olyan messze vágyom, hová nem jut el az álom,
De hozzátok, többször visszatérek jó barátok,
Mert emlékek nélkül élni nem lehet.

/Sz/​
 

szavak

Állandó Tag
Állandó Tag
A történelem ismétli önmagát,
Ismét átszakadt a gát,
Kiöntött a sebes folyó.
Szenvedést meddig tűr a halandó?
Kinek sorsa hányatott,
Az élettől, minden rosszat megkapott,
Egy meg nem értett ember,
Ki szeretni, rég nem mer.
Az ámbitusra kiülve, olykor megpihenne,
De szívében, a fájdalom sajog mélyen benne.
Ábrándozna szép reményekről,
S csak kín dől a lelkéből.
Keserű könny mossa arcát,
Nem meri álmodni már álmát.
Egy meg nem értett ember,
Ki szeretni, rég nem mer.
Az egyetlen egy nagy hibája,
Szeretetét visszafogni nem tudja.
Eme meg nem értett ember,
Kit a sors alaposan ver,
Istenhez fohászkodik kérve,
Legyen ennek már vége.

/Sz/
 

szavak

Állandó Tag
Állandó Tag
Ki lehetsz te,
hogy szemeid sugarától
a szívem úgy lángol,
akár egy hatalmas máglya.

Ki lehetsz te,
hogy aranyszín hajad tündöklő fénye
beragyog magányos lelkem végtelen sötétjébe,
és éltető reményt ad.

Ki lehetsz te,
hogy hangod meghallván
az jut eszembe:
a Földön nincs is ennél csodásabb zene.

Ki lehetsz te,
hogy egyetlen mosolyod
feledtet velem
minden gondot, bánatot.

Ki lehetsz te,
hogy egész lényed látva
ezt gondolom én:
nem lehetsz te más, csak tündér.

/Sz/
 

szavak

Állandó Tag
Állandó Tag
picture.php


A KÉK SZEMŰ LÁNY

Tegnapi utam meggyötört
s gyötör még eleget csúnyán:
két édes, drága szem megölt,
megölt egy kék szemű leány.
Nem lánggyűrűs aranyhaja,
harmatos rózsaajka se,
nem is hókeble az oka -
hanem gyönyörű, kék szeme!
Szó, hang, mosoly: édes pokol;
elbűvölt, nem tudom, mivel;
gyilkos-örök sebet ütött
belém, szép kék szemeivel.
De, szó, megállj, várj még, halál,
tán hozzám hajlik a kegye;
ha nem, tudom, hogy gyilkosom
lesz az az édes kék szeme!



/Robert Burns/
 

abgyongy

Állandó Tag
Állandó Tag
“… Ide kell hozni a nagyvilágot,<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>
Ide kell hozni mindent,<o:p></o:p>
ami szép, ami jó, ami nemes,<o:p></o:p>
és amit érdemes.”<o:p></o:p>
(Veres Péter)<o:p></o:p>
 

abgyongy

Állandó Tag
Állandó Tag
Nagyon nehéz megtartani az ígéreteket, és nem sírni, amikor valaki elmegy, aki mindennél kedvesebb... és nem várni ki az utolsó pillanatig, amíg elindulnak a vonatok. Utána úgyis mindég egyedül marad az ember a nagy, sötét, ködös életben.<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>
Wass Albert<o:p></o:p>
 

abgyongy

Állandó Tag
Állandó Tag
Vízcseppek vagyunk, jelentéktelen szürke kis parányok mind, mindannyian. Néha fent vagyunk, néha lesüllyedünk. Tenger az élet. Mindannyian keresünk mindig, keresünk egy másik vízcseppet a nagy, szörnyű óceánban. Néha megtaláljuk. Összesimulunk egy pillanatra, aztán jön egy hullám és felkap, vagy leránt a mélybe, és mi keresünk, keresünk újra tovább.<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>
Wass Albert<o:p></o:p>
 

abgyongy

Állandó Tag
Állandó Tag
Múlt és jövő közt kik középen álltok,
S kiket ez ünnep, mint ezüst halom,
Emel magasra, honnan messzi láttok,
Boldog látványt kiván néktek dalom,
Szép volt a múlt, várjon ragyogva rátok
Még szebb jövő, még dúsabb jutalom,
S ezek között, bár szerény fény gyanánt ég,
Szeretetünk is hadd legyen ajándék.
 

abgyongy

Állandó Tag
Állandó Tag
Utas vagyok csak ebben a világban, egészen magánosan vándorló utas, aki megnézhet mindent, amit látni módjában van, de semmit magával el nem vihet, semmit félre nem tehet, semmihez hozzá nem kötözheti magát, bármennyire is megszerette ezt, vagy amazt. S lassan, lemondó szomorúsággal kialakult bennem az útiterv is: az ember éppen csak gyönyörködik abban, ami arra való. Néhány dolgot megjegyez magának, egészen rendszertelenül és minden értelem híján s igyekszik kissé megszépíteni azt az utazást, amennyire lehet. Átballag az életen, éppen mintha tóparton menne, váltakozó arcú dombok között, mindig lát valami újat és mindig elbúcsúzik valami régitől, s legokosabb, ha mindezt úgy cselekszi, mint a világ legtermészetesebb dolgát. Mintha nem lenne abban semmi szomorú, hogy az idő búcsúzással telik, hogy minden hajnal egy alkonyatnak a sarkára hág s hogy vannak virágos tájak, amiket megszeretünk s a táj elmosódik a múltba.
 

szavak

Állandó Tag
Állandó Tag
PILINSZKY JÁNOS
ÖRÖKKÖN - ÖRÖKKÉ

Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz,
maradék szemérmem némasága ez,
úgyse hallanád meg, hangot ha adok,
sűrű panaszommal jobb ha hallgatok.

Tűrök és törődöm engedékenyen:
mint Izsák az atyját, én se kérdezem,
mi végre sanyargatsz, teszem szótalan,
szófogadó szolga, ami hátra van.

Keserüsségemre úgy sincs felelet:
minek adtál ennem, ha nem eleget?
miért vakítottál annyi nappalon,
ha már ragyogásod nem lehet napom?

Halálom után majd örök öleden,
fölpanaszolom akkor, mit tettél velem,
karjaid közt végre kisírom magam,
csillapíthatatlan sírok hangosan!

Sohase szerettél, nem volt pillanat,
ennem is ha adtál, soha magadat,
örökkön-örökké sírok amiért
annyit dideregtem érted, magamért!

Végeérhetetlen zokogok veled,
ahogy szorításod egyre hevesebb,
ahogy ölelésem egyre szorosabb,
egyre boldogabb és boldogtalanabb.
 

szavak

Állandó Tag
Állandó Tag
Kányádi Sándor

Bántani én nem akarlak

Bántani én nem akarlak
Szavaimmal betakarlak
El-elnézlek amíg alszol
Én sohasem rád haragszom
De kit bántsak, ha nem téged
Az én vétkem, a te vétked
Mert akarva, akaratlan
Halálom hordod magadban
S a fiammal, akit szültél
Halálom részese lettél
És történhet már akármi
Történhet ő, e világi
Oldhatatlan köt hozzád
e magasztos bizonyosság
Világrészek, galaktikák
Távolából is mindig rád
Emlékeztet ez a vétked
Kit szeressek, ha nem téged.
 

szavak

Állandó Tag
Állandó Tag
Baka István

Csak a szavak


Csak a szavak már nem maradt más
csak a szavak csak a szavak
a tó szavában úszom én hol
a hínár mondata tapad

testemre és a mélybe húzna
de hát az is csak szó a mély
nevezz meg és a név a szó majd
kiszabadulva partot ér

csak a szavak már nem maradt más
nem táplál a kenyér s bor
lélek vagyok ki test-koloncát
hurcolva folyton megbotol

a semmi és a lét közötti
küszöbben bár ez a küszöb
szó maga is csak és riadtan
tévelygek a szavak között

jó volna lenni még talán de
mit is tegyek ha nem lehet
a szótáradba írj be s néha
lapozz föl engem és leszek
 

kekerecsesedike

Állandó Tag
Állandó Tag
Federico Garcia Lorca - Feljön a hold

Mikor a hold kibukkan,
a harang szava elvész
s kikúsznak járhatatlan
ösvények.

Mikor a hold kibukkan,
tenger terül a földre,
s a szív szigetnek érzi
magát a végtelenben.

És nem majszol narancsot
senki, ha telihold van.
Zöld és jeges gyümölcsöt
kell harapdálnunk.

Ha száz egyforma arccal
feljön a hold az égre,
zsebünkben felzokognak
az ezüstpénzek.

András László ford.
 

szavak

Állandó Tag
Állandó Tag
Én nem tudok csak úgy élni, mint egy fa. Élni csak akkor lehet, ha van miért élni. Megismerkedtem vele, megszerettem, egyszerre volt értelme az életnek. Aztán minden olyan különösen alakult...


Márai Sándor
 

szavak

Állandó Tag
Állandó Tag
Reszket a lenyugvó aranyló napsugár a tó vizén,
Közepén, a kis szigeten egy tündérszép szirén.
Haja csillogón lebben az enyhén hűvös szellővel,
Csalogat a bársonyos hangjával a gyönyörű szép énekével.
Az élet eme tó, s szépsége remeg a vizén,
TE magad vagy kedves, ama álomszép szirén.
Illatod érzem, hozza enyhe fuvallat messziről,
Tudnék mesélni féltőn szerető szívemről.
Lágy mély tekinteted, ezernyi gyöngy sem érhet vele fel,
Tűz, s megnyugvás, benne megannyi szív vész el.
Hófehér lelked, tisztán szerető szíved, ölelő karod,
Kellemes melegség, bódító érzés mind, mit ont jóságod.
Tartsd meg eme hófehér mivoltod, tisztán szépséged,
Ne rondítsa semmi, senki még makulátlan erényed

/Sz/
 

szavak

Állandó Tag
Állandó Tag
picture.php


Szívemben egy érzés, szép mesét mesél.
Halk muzsika mellett,szerelmet ígér!
Szádból szól a szép dal, S nekem szól zenéd.
Ha szívedbe zárnál,oly boldog lehetnék

/Sz/
 

szavak

Állandó Tag
Állandó Tag
picture.php


Csak ez az élet fáj





Mondd, miért nem felelsz,

mit vétettem neked?

Hallgatásod fáj,

mi ez a csöndes őrület?

Veszekedj, vádolj,

kiabálj, csak szólj!

Ne kínozz tovább,

megöl a néma kór!

Mondd,hogy nem szeretsz,

s én megbocsátok Neked;-

az utadból félreállok,

az árnyékod leszek.

Valamit eltitkolsz előlem,

jól tudom!

Hol rontottam el,-

az okát hiába kutatom.

Kérdezném tőled,

de csak a rideg csend felel;

-mindhiába várom,

nem jön az égi jel.

Már a szakadék szélén állok,

sötét alagútban járok;-

lelkemet kiönteném, de nincs kinek

Szavaidat távolról hallom,

de azok oly hidegek.

Fagyot görget elém az északi szél,

a lámpa fénye csillog a friss havon;-

gyémánt szőnyeg terül a lábam elé,

a világ oly csodálatos!

Csak ez az élet fáj,

de az nagyon!

/sztike/
 

kekerecsesedike

Állandó Tag
Állandó Tag
Yvan Goll - A vágyakozás karavánja

Vágyakozásunk hosszú karavánja
sosem lel árnyas-nimfás oázist!
Szerelem perzsel minket, a kin madarai
újra meg újra fölfalják a szívünk.
Ó, hogyne tudnánk hűs vizekről és szelekről:
lehetne bárhol Elysium!
De mi csak vonulunk és vágyakozunk!
Valahol valaki egy csillag után kap
az ablakon át; kiugrik, meghal érte.
Más a panoptikumban keresi
viasz-álmát; megleli, beleszeret –
de az a tűzföld ott ég a mi sóvár szívünkben,
és ha a Nílus vagy a Niagara zúg át
fölöttünk, még szomjasabban fölüvöltünk!

Tandori Dezső
 

szavak

Állandó Tag
Állandó Tag
Álmodom

Álmodom
álmomban felém jössz,
rám nevetsz
Álmodom,
álmomban súgod,
hogy te is szeretsz.

Képzelem:
képzeletemben simogatsz
kedvesen,
képzelem -
ábrándjaimban
átölelsz Kedvesem...

A gondolat,
hogy nem lehetek
veled sohasem
felzaklat
és elszorul tőle szívem...
kérlek gyere,
légy velem...

Dreaming58
 
Oldal tetejére