Minden ami a szívednek kedves

Yurka · 2007 November 4

Bognár Barnabás

Egymás után

Megint itt jársz, vagy csak hiányod recseg?
Ha itt vagy, akkor jól van,
Úgyis régóta kerestelek…

Vagy valamilyen mérhetetlen nagyot
Tehozzád hasonlóan
Várok, egyszer csendben meghalok:

A gyertya csonkja a sötétbe csobban,
Formát jár alakomban,
Mert szíveddel látok csak jobban.

Tied a szemembe villan s meghajol;
Enyém csak valahol van.
Keresel… Kereslek… Így van jól.

Yurka · 2007 November 5

Nadányi Zoltán

Nők bálványa

Kalapja tollát szél kuszálja,
a lábánál kedvenc kutyája,
a vállán puskacső. Ez ő:
a nők bálványa.

A mező,
hol megveti lábát, a széles,
nagy birtok egyszer az övé lesz.
Még az apjáé. Kétezer
kövér hold. Büszke rá titokban.
A piripócsi csalitokban
örök probléma: kit vesz el?

Sok vénleány választja hősül
és általában az anyák
rögtön keblükre rántanák,
ha hagyná. De azért se nősül.
Ráér. Váratja a világot.
Vadászva tölt telet, nyarat
és mosolyog rövidre vágott
kis barna bajusza alatt.
Neki mulatság, a vadásznak,
hogy mialatt nyúlat lövöldöz,
őrája hasztalan vadásznak.
Egyhez ragaszkodik: a földhöz,
amelynek jog szerint ura
s amelyen úgy tud ő megállni,
mint a ráforrasztott, parányi
mezőn az ólomfigura.

Szerencsés ő: nem kis darabka,
de kétezer hold az alapja,
azért áll oly szilárdan itten.
De hogyha ettől, mentsen isten,
megfosztaná egy pillanat,
felbukna. Hasra, vagy hanyatt.

Yurka · 2007 November 5

http://i191.photobucket.com/albums/z12/KDaniela_album/riflesso1aa2.gif
Salamon László

TE VOLTÁL …

Te voltál szép minden szépben,

Tél havában, napsütésben,

Ha a fagy tavaszra váltott

Benne csendült kacagásod.

Te voltál szép minden szépben,

Tengeri táj holdfényében,

Új paloták ablakában

A te gyermekarcod láttam.

Te voltál jó minden jóban,

Ételemben, italomban,

Puha paplan melegében,

Álmaimban, téli éjben.

Te voltál jó minden jóban,

Tartósban és elmúlóban,

Vigasz voltál, ha a bánat

Vetett nekem tüskeágyat.

Ha szemem jövőbe látott,

hited tette, lobogásod.

Ha a múlt réme kísértett,

Feledni tanultam érted.

Öreg volnék, ha nem volnál,

De tavaszi mosolyodnál

Friss rügyet hajt sorsom fája

S több a zöldje, mint az árnya.

Yurka · 2007 November 6

Devecsery László

A fény mögött...

Az ég mögött, az ív mögött,

a fény mögött, a lét mögött,

a hit mögött, a szó mögött,

rejtőzik az ember.

Yurka · 2007 November 7

B. Radó Lili

Fogócska

Egy pillanatra, Uram, Isten,
egy pillanatra engedj pihennem!
Minek e hajszás, szívszorító,
véres játékban benne lennem?
Elfáradtam e nagy fogócskán,
Uram, úgy únok felnőtt lenni,
engedj egy kicsit visszamenni
húsz év előttre, kisgyereknek,
sírni, amin a többi sírhat,
s nevetni, amin ők nevetnek.

Uram lásd, sohse voltam boldog,
nézz le egyszer ezer sebemre,
amit szivem helyében hordok.
Simogass engem síma kézzel
s mert hangom halk s az űrbe vész el,
Te szólj helyettem a fogóknak:

ó Kínom, Könnyem, Kétkedésem,
hajszás Harc és ezernyi Verseny,
gyötrött Dalom, sok véres Versem,
Féltés, Gond, ájult Szerelem,
ne játsszatok többé velem,
nem ér a nevem.
Kiállok a sorból.

KellyOES · 2007 November 9

Tegnap Sírtam ...
Keserű könnyek csorogtak arcomon
Lelkem tavának hajdan volt nyugodt felszíne
Tegnap tombolt
S a gát meghajolt
Tegnap sírtam ...
S lelkem tiszta vize folyt.

Tegnap Féltem ...
Ijedten hallgattam minden szavad
Apró porszemként sodort tova viharos mondatod
Tüskéid téptek
S ösztönöm állata vicsorgott
Tegnap féltem ...
S borúm eltakarta a fénylő Napot.

Tegnap Küzdöttem ...
Önmagam kíméletlen ősszörnyei ellen
Védtem Énem kristálytüzű lángban izzó drágakövét
Félelmem fellángolt
Haltak lovagok és haltak gonoszok
Tegnap küzdöttem ...
Szenvedtem, mert holt ellensége arca sajátom volt.

Tegnap MÁS lettem ...
Vágytam rá, hát szerettem
A Pokol és Menny kapui nyíltak meg előttem
Lebegve léteztem
Testemet elhagyva lelkemmel éreztem
Tegnap MÁS lettem ...
S szemtelenül a világ arcába nevettem.

Forog a Világ
S tudom, hogy tudod
Tegnap, tegnap volt
De MA
Ma
Újrakezdeném
A Tegnapot.

(Batman: Tegnap)

szavak · 2007 November 9

Az Ismeretlen Istennek

Hogy továbbállnak újra egyszer,
pillantásom előreküldve,
kezem árvultan emelem fel,
s kereslek, feléd menekülve,
kinek mélyes mélyen szivemben
emeltem szent oltárokat,
hogy hangodat
újra halljam, szólítson engem.

S izzik rajtuk: Az ismeretlen
istennek! - ez, mélyen bevésve.
Övé vagyok, bár latrok seregébe
tartozom most is mind e percben:
övé - és érzem kötelékem,
mely harc közben lehúz, lefog,
s megfuthatok,
mégis őt szolgálom egészen.

Úgy ismernélek, Ismeretlen!
Téged, mélyen lelkembe nyúlva,
életem, mint viharzás, összedúlva,
Megfoghatatlan, Rokonom benn!
Úgy ismernélek, szolga lényed

Friedrich Nietzsche

durcy · 2007 November 9

Horváth-Varga Sándor
AMIT AZ ÉLETTŐL AKAROK

Remélni jót és alkotni szépet
Boldognak látni minden népet
Megetetni az összes éhezőt
Virággal ültetni be tar mezőt
És meglocsolni a sivatagot
Ez - mit az élettől akarok

Békében nevelni sok gyermeket
S ne legyen rémisztő a rengeteg
Fény gyúljon fel az agyakban
S az ember ne éljen akaratlan
Csak az örömök legyenek nagyok
Ez – mit az élettől akarok

Emlékezni arra mi régen volt
Becsülve tisztelni az öregkort
Mert tapasztalás tanít jövőt
És erős oltalmazhat serdülőt
Hogy városokat ne fedjen el homok
Ez – mit az élettől akarok

A vérnek legyen végre értéke
S nem kérdezve, hogy kérték-e
Csak adni, magadból őszintén
Hogy kísérjen a tudás, a fény
S a gyermekek legyenek boldogok
Ez – mit az élettől akarok

Kérem, legyen mindennap ünnep
Hol könnyet nem a fájdalmak szülnek
Legyen hit, megértés, szeretet, béke
Hisz az életnek van valódi értéke
Így büszke lehetek, hogy ember vagyok
Ez – mit az élettől akarok

talpacska · 2007 November 10

Nagy Gábriel-Gábor
Elhulltak a virágok

Elhulltak a virágok,
kéjes táncot lejt az ősz,
lecsupaszodott faágak,
halkan törtet, jár az őz.

Mily nehéz, mily furcsa most
a hegyvidéki levegő,
zord dombok között vagyok,
ködfelhőket terelő.

Virágot vágyó szívemet
már örök kétség havaz,
szeretnél, óh csak szeretnél,
Te messze járó tavasz!

Talán hinném még egyszer
az ág bimbót is fakaszt,
félek az késő lesz már,
mézet nem terem, felakaszt!

Yurka · 2007 November 10

Luminita Mihai Cioaba

CIGÁNYÁTOK

Ha emlékem már nem őrzöd,
Bújjon beléd ötven ördög.
Ha szerelmem kútba veted,
Halál hozza haza tested.
S ha már többé nem szeretnél,
Pap gajdoljon gaz fejednél.
Mikor szemed más nőt éltet,
Apád mondjon misét érted.
Forró csókom ha elhagyod,
mosson anyád, hideg halott.

Lombként hulljon huncut hajad,
zsebben hordjad fénylő fogad,
S verjen zápor, hídfőre juss,
szégyentelen kába koldus.
Vár holdfényben ölem, ringó
s nem ereszt egy redves ringyó
Pokol tüzén talpad égjen,
szerettelek nyárban télben.
Ha úgy hozza el az este
S gitár csúszik a kezedbe,
Csalfa szemed hályog húzza,
Sárgulj mint a törökbúza.
Mikor köhögsz, véred okádd,
tépett tüdőd kérje kutyád
Ha más nővel bújnál ágyba,
Vásáron vagy buja bálba',
Szíved szúrja ki a kebled,
S utad haza meg ne leljed.

Hulljon porba kezed, lábad,
Szerelemhez ne lelj ágyat,
Kaszás jöjjön érted tüstént,
Drága pénzen szerezz tömjént.
Emberséged sutba vágod,
Égen-földön ne láss álmot;
Élőt fedjen a sírhantod,
Csak én tudjam gyógyitalod.

De mind várlak drága beste,
Teliholddal jönnél este,
Ölelnélek eszem vesztve,
Halljam hogy nyerít a lovad,
Furulyádból mily dal fakad
S két kezemtől ingem szakad,
Csókolgatod számat, mellem,
Eloltod a tűzvészt bennem;
Akkor én percet se várok
S elszáll tőled nehéz átok.
Elfut messze mint a patak,
Hol pihennek, dicső hadak,
Sivatagba, föld mélyébe,
ösvényt őrlő szélverésbe...

De ha betoppannál mostan...
Ahogy látlak, étlen-szomjan:
Délcegen és új gunyában
A szebeni éjszakában.
Szemedtől lángol a tapló...
Hozna már el ez a kagyló!

Yurka · 2007 November 10

Csoóri Sándor

ANYÁM FEKETE RÓZSA

Anyámnak fáj a feje,
nem iszik feketét —
Anyámnak fáj a feje,
nem szed be porokat:
szótlanabb sápadtsággal
feji meg tehenét,
szótlanabb sápadtsággal
söpröget, mosogat.

Anyámra durván szólnak
jöttment idegenek?
Anyám az ijedtségtől
dadog és bereked.
Sötét kendőjét vonván,
magányát húzná össze:
ne bántsa többé senki,
félelmét ne tetőzze.

Anyám utakon lépdel
s nem jut el sehova.
Szegénység csillagától
sebes a homloka;
vállára még az orgonavirág
is úgy szakad,
mintha csak teher volna,
jószagú kárhozat.

Nyár van égen és földön,
zene szól, muzsika,
Anyám csönd-sivatagján
el kell pusztulnia.
Gépek, gyártmányok zengnek
csodáktól szélütötten,
de egy se futna hozzá:
„segítek, azért jöttem”.

Anyámnak fáj a feje —
anyámnak fáj a semmi,
Anyám fekete rózsa
nem tud kiszínesedni.
Egy éjjel földre roskad,
megtört lesz majd, kicsi —
Bejön egy madár érte
s csőrében elviszi

szavak · 2007 November 11

Fodor Ákos: Tündérpárbeszéd

- Tudsz játszani?
- Tudok.
- És szeretsz is?
- És szeretlek is!

Yurka · 2007 November 11

Csanádi Imre

Sársokalló

Sár, sár,

őszi sár —

falu, város, de sivár.

Sár, sár,

fülig csak —

csizma, cipő cuppoghat.

Fekete gally vizet hullat,

puszta határ esőn fullad.

Varjú kornyikálja: kár!

Fölszárad-e ennyi sár?

Sok idő még fűbújásig,

szegény madár csontig fázik.

Kár, kár, kár,

sár, őszi sár.

Yurka · 2007 November 11

Pilinszky János

Őszi cirkusz

Muzsikaszó az esti réten,
falu alól, a fák alatt
szapora dobszó s édes, árva
trombitahang, trombitahang!

A cirkuszos nép muzsikál,
pereg a dobszó és ütemre
forog-forog és körbe jár
a lomha bölcs, a barna medve.

Elől a roppant medve és
a táncoló bohóc utána,
bohóc után a kisfia,
aztán a hold, a hold parázsa.

Arcába tűz a telehold,
s a kisfiú az égre bámul.
Elől a roppant medve és
a bohóc kisfia leghátul.

Röpülnek a kicsi lovak,
a szénfeketék, hófehérek!
Táncolnak a puha füvön,
szelíd, szép füvein a rétnek.

Röpülnek a kicsi lovak!
De két eperfa közt a légben,
még náluknál is szebb talán,
libegő tündér a kötélen,

megemeli az esti szél,
az a kis táncoslány a legszebb!
Már ott jár a fák sudarán,
és feljebb, és mindegyre feljebb,

a fák csucsára ér, s nevet,
a fák csucsára lép, és onnan
többé már vissza se talál,
csak eltünik a teleholdban.

Yurka · 2007 November 12

Varró Dániel

sms

itt állok én e kerge hős
kabátom vízlepergetős
a szmájli számra ráfagyott
ha nem szeretsz hát ne szeress
ez itt csak egy teszt sms
hogy nyomkodom tehát vagyok

Yurka · 2007 November 12

Csuka Judit

Kilépés

Kilépek a szemedből,

hogy ne lássál többé,
kilépek a szádból,
hogy ne szólíthassál többé,
kilépek a kezedből,
hogy ne ölelhessél többé,
kilépek a homlokodból,
hogy ne repülhessél az ég felé,
kilépek a lelkedből,
hogy visszatérjek önmagamhoz,
aki voltam és vagyok

Yurka · 2007 November 12

Varró Dani

Bádatos dapok

Hideg dovebber dzsípős szele jő,
Biatta bost bidded bező kopár,
Oda az egyhe, őszies idő,
S elbúlt a Gyár.

Deb tudob, bilyed erős akarat
Lelkesít, hogy daloljod bég a száj,
Bégis dalolok, bitt a badarak,
Bert hát buszáj.

Bost búcsú déked, trillázó patak,
Ti rózsák, badarak, te tarka rét,
Búcsú déktek, artikulált szavak,
Áldott beszéd!

Zöld gyep, árgyas erdő, búcsú déked,
Búcsú déked, vidáb, gyári lagzi,
Begtört szívvel sebbi bást deb kérek,
Csak hogy... hapci!!!

Yurka · 2007 November 13

</center>
Anna Ahmatova

NEM HISZEK

Nem hiszek már rég a telefonban,
a rádiót, sürgönyt sem hiszem.
Mindenre tulajdon törvényem van,
s talán elvadult természetem.
De álmában meg tudok jelenni
bárkinek. És nem kell "TU" nekem,
hogy akárhol ott tudjak teremni.
Otthonom a tágas végtelen.

1959

fordította: Rab Zsuzsa

Yurka · 2007 November 13

Varró Dániel

MOZI

Gyere, nevető szemü, airwave-es leheletü! Bús lovagod ma terád vár
egyedül a pattogatottkukorica-szagu moziban, ahova csupa pár jár;
lépkedek ide-oda idegesen én itt,
jaj, úgy tépi a szivemet a szerelem is, ahogyan a jegyeket a nénik.

Gyere na, hisz íme, a nap kisütött kint, fűt a tavasznak a láza,
vége a télnek, a depinek, a lomb is zöld, és tele van a pláza,
gyöngy vagy a sok bizsu-cicababa közt te -
mennek már odabent, gyönyörűm, az előzetesek, nosza, jöszte!

Kukorica, perec és a kóla kezünkbe, zsebembe jegyért kotorászom,
így be a sor közepére, amíg megy a halivudi jelenet a vásznon;
és míg könnybe a mozi szeme lábad,
lerugod a papucsodat, és a puha szék tetejére teszed föl a lábad.

Betege vagyok a szerelemnek, a vágynak, az érintésed is éget,
amikor a kezem és a te kezed is ugyanoda nyúl be a kukorica végett,
fölhevít, és amikor elveszed, űrt hagy -
nem tudok én ma a filmre figyelni miattad, olyan gyönyörű vagy.

Szép a te szemed, ugye tudod, és a szád, és szép a te fogad és a nyelved,
amivel a popcornt ízleled, amit a te szép kezed a zacsiból elvett;
legurul a nyakadon a kukoricamorzsa,
elnyeli ott ez a kis szakadék, a halálban is édes a sorsa.

Két kibujó telihold a trikód ködleple alatt a te melled,
barna, akárcsak az alkonyi fény a te bőröd, a szoliban ilyen lett.
Jaj, milyen oktalan állat az ember,
vágy az ölében örökkön dudorodik, és a szive teli szerelemmel.

Cicamica, mit tegyek, annyira édes a mosolyod, akárcsak a kóla.
Édes a szerelem, a vágy lólába ha néha kilóg is alóla...
Baromira gagyi ez a jelenet is éppen,
gyere, szerelemnek örülni hajoljál össze te velem a sötétben.

TipeTupa80 · 2007 November 13

Horváth Imre: Őszi mámor

Az őszi fényt
-mely kedvenc italom-
nem ittam még
soha ily szilajon,
kaptam bort,de
nem kaptam poharat,
s nem voltam még
ittasan józanabb.

Minden ami a szívednek kedves

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák