Azt gondolom, hogy a netes szerelmek egyre nagyobb teret nyernek. Megváltozott a világ, most már ahelyett, hogy egy társaságban ismerkednének az emberek, sokkal inkább az internet veszi át a társaság szerepét. Igazából egy nagy fordulat történt az ismerkedést illetően. Eddig kívülről ismertük meg az embert (láttuk az alakját, a mozgását, hallottuk a beszédét, éreztük az illatát, sok esetben már ismertük a családját, tudtuk, hogy honnan származik.), és haladtunk az egyén, a személyiség megismerése felé. Ma azonban előbb ismerjük meg a személyt, az egyént, a lelket és csak azután jön minden más. Van az a szólás, hogy "A külső megfog, a belső megtart." Most ezt hogy tudjuk erre ráhúzni, szerintem sehogy. A belső megfog, a külső megtart? Ez badarság.
Jó dolog a netes ismerkedés abból a szempontból, hogy sokféle embert ismerhetsz meg anélkül, hogy fizikai kapcsolatba kerülnétek egymással. Viszont egy bizonyos szinten veszélyes is a dolog. Például elkezdesz ismerkedni egy nővel/férfival, aki egy-két olyan dolgot letagad magáról ami nálad kizáró ok lenne egy kapcsolatban, s mindezt azért, hogy ugye előnyt kovácsoljon magának belőle. Ezzel nincs is probléma, csak amikor hosszabb ideje tart a kapcsolattartás, kialakulnak bizonyos érzések a másik iránt, aztán eljön az első, második, harmadik találkozás ideje. Aztán tegyük fel kialakul egy párkapcsolat, s kis idő elteltével a nő/férfi úgymond előszedi azokat a dolgokat, amiket anno letagadott. Azt hiszem ilyenkor van az, hogy átverve érzi magát az ember, és mivel beleszeretett, ezért nem tudja azt mondani, hogy mivel becsaptál, ezért fejezzük be. Nem kell nagy dolgokra gondolni, legyen például csak a dohányzás. Lehet, hogy te asztmás vagy, vagy egyszerűen csak rosszul vagy a dohányfüsttől, és nem véletlenül tartottad a kizáró kritériumok között. Vagy például bizonyos rigolyákat csak személyes ismeret alapján tapasztal meg az ember. Meg ugye hallottunk már csalókról is.
Mindent összegezve (mint minden másnak) vannak negatív és pozitív oldalai a társkereső portáloknak. Semmi esetre sem vagyok ellene, sőt, szükség van rá mégpedig pontosan amiatt, hogy előbb megismerjük a másik belső énjét, mert ugye egy kapcsolatban, főleg ami hosszú távra szól nem a külső számít (pontosabban nemcsak
).