Sziasztok!
Vizsgázott természetgyógyászként-bár nem szeretem ezt a titulust,hiszen a természetet nem kell gyógyítani- szomorúan olvasom hányan kóklernek,pénznyelőnek gondoltok velem együtt ,jó pár kollégát.
Magam gyakran emlegetem ,orvos párti vagyok,hiszen valóban sok évig tanulják ezt a hivatást,és rengeteg tudás, jó eszköz,folyamatosan fejlődő gépek állnak rendelkezésükre ,nem beszélve sok varázslatos ember,akik tényleg a gyógyításra tették fel életük.
DE! Azt hiszem szinte mindannyian tudunk ,hallottunk történeteket,amikor megállt a tudomány,vagy nem volt körültekintő,lelkiismeretes a doktor,vagy éppen tévedett,esetleg kókler természetgyógyászokhoz hasonlóan jelentős összegeket kért előre.
Az akupresszúrát egy sebész barátom kedveltette meg velem,aki miután végignézte pár migrénes rohamom,megnyomott 2 pontot a kezemen,amitől egyszer csak elmúlt a nem kis fejfájásom. Itt dőlt el a sorsom. Megtanultam ,jártam gyakorlatra,vizsgáztam. A fülakupunktúra szakon ,sebész és állatorvos csoporttársam is volt,akik bevallottan nehezebben boldogultak,na nem a tű fogással,hanem a másfajta szemlélettel. A betegségek és a gyógyulás más irányból való megközelítésével.
Elnézést ezért a történetért,de mindezeket azért írtam le,mert sok estben megtapasztaltam ,bizony nem árt több szempontból vizsgálni betegségeink,illetve keresnünk gyógyulásunk útjait.
Sokszor írtam ,én szeretek itt köztetek lenni,jó megvitatni okosan dolgokat,de arra kérlek titeket ne általánosítsatok. Minden szakmának és hivatásnak vannak királyai és vannak...hm.. a többiek!
Sajnos nekem és mindannyiunknak válogatnunk kell ,ha lehet!
Vannak kiváló orvosok ,természetgyógyászok,orvosok akik ma már homeopátiával gyógyítanak(akkor is ,ha röhögnek a szkeptikusok),vannak minden növényt ismerő egyszerű füves emberek ,asszonyok.
Ne vegyük el a reményt azoktól a betegektől,akin nem tudnak segíteni a kórházakban. Én már találkoztam ilyen ma már egészséges emberekkel.
Sok könyvet is találhattok ,akik megírták nem hagyományos gyógyulásuk történetét sok más embert segítve ezzel.
Javaslom, mi a jó példákat gyűjtsük,tájékozódjatok fórumokon kihez ,hová érdemes fordulni,mert emberséges,mert segítőkész stb. Nem ragozom:
Olyan gyógyszer és terápia ,ami mindenki számára egyformán jó NINCS!
Az én fanyar humorú sebészem sem tetszik mindenkinek...nekem igen!
A következő kis mesét ma találtam a neten. Sajnos nem tudom a forrását,de úgy érzem ide vág!!!
"A Test és a Lélek, úgyszólván szimbiózisban éltek. Egymásra utalva, egyszerre lélegezve, egyforma rezdüléssel…és mégis, a test valahogy mindig többre tartotta magát.
Állandóan azzal kérkedett, hogy az ő kezei teremtik elő a betevő falatot, az ő lábai hordják-viszik az egész felépítményt. Az ő szája szól, mert van nyelve, a fogai őrölnek, a garat nyel. A szemek látják, amit kell, és a fülek csak azt hallják meg, ami nekik jó.
A gyomor emészt, majd felszív, a máj tisztít, a vese szűr, a tüdő levegőzteti az egész rendszert. Ja, és a jó öreg pumpáról se feledkezzünk meg, amely keringeti az életet. És mi teszi fel minderre a koronát? Hát az agy, mely összefogja az egész működését, irányít, enged és megszab, korlátoz és felszabadít.
A test virult, és a lélek is elvolt, szép csöndben. Különösebben nem fájt semmije, megbújt szerényen a test rejtekén. Elhitte, amit a test fennen hirdetett, hogy ő csak másodrendű, tőle nem függ semmi. Ha nem lenne, a test akkor is létezne, a gépezet működne tovább.
A test nem árulta el senkinek, hogy időnként fél. Úgy érezte, néha csak a lendület, a megszokás viszi tovább. Tudta, hogy szüksége van a lélekre, hiszen ő adja az erőt. Amíg a lélek nem jajong, sértetlen és ép, addig nincs baj.
A test félelme nem volt alaptalan. Egy nap arra ébredt, hogy a gépezet megsérült.
Hol lehet a baj? Nem értette. És akkor az agy, a mindentudó, megtalálta a gépezetben a hibát. Odavolt a lélek. Vére nem folyt, mégis, ezer sebből vérzett. Megtört, magába fordult, hangtalanul zokogott.
És az eleddig büszke, ereje teljében lévő test megrendült. Nézte egészséges
kezét és lábát, mind megvoltak, hiánytalanul, de nem volt bennük akarat a mozduláshoz. Az erős fogak ugyan őröltek, de a garat akadozva nyelt, a száj beszélt, azonban a hang halk volt, és panaszos. A fülek csak a nekik nem való rosszat hallották meg, és a gyomor görcsbe rándult. A tüdő kidomborodott és behorpadt, mint szokott volt, de a szív össze-vissza vert, őrülten kalimpált.
És amikor a lélek végképp megadta magát, mert már nem látta értelmét a továbbiaknak, a test… utánahalt."
Egészségben,bőségben gazdag új évet kívánok mindenkinek!!!