StoicCaveman
Kitiltott (BANned)
Biztos mindenki ismeri a Mézga családból az MZ/X által beszélt újmagyar nyelvet... Én nem akartam ilyen messzire előreugrani a jövőbe, de azt megfigyeltem, nyelvünkbe mind gyakrabban szüremlenek be idegen, főleg angol nyelvből átvett szavak, kifejezések, s pláne technikai zsargonok! Hogy ez jó-e, mindenki döntse el maga. Mindenesetre íme, száz év múlva így mesélik majd akkori utódaink a Piroska és a farkas című mesét a gyermekeiknek:
Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy erdő peremén egy miniatűr bakfis, vokális kódja ez volt: Piroska. Azért azonosította őt e kóddal az előző generáció, mert pauza nélkül mindig csak piros ancúgokban járt, ezt ugyanis fantasztikusan sármosnak találta. Még akkor is e nett cuccokat strapálta, ha a kéglijüket centrálisan övező buja vegetációban játszott, bár ilyenkor mindig azzal trankvilálta az aggodalmaskodókat, hogy ő nagyon akkurátusan navigál a flórák sűrűjében, ezért amikor játéka finise elérkezik, ancúgjának purifikációja perfekt negligálható, hogy ő koszos lenne az exkludált, és ezen információjának korrektségét akármikor verifikálhatják!
Hiába hazardírozott, eddig nem is materializálódott semmi pech, bár ancúgjait szülei naponta tesztelték, Piroska tehát helyesen posztulált, konklúziója nem volt fals, a ruhatesztelés experimentális verifikációjának szukcesszuma mindig negatív volt.
Egyszer aztán szülei olyan direktívával látták el őt, hogy transzportáljon a vegetáció túloldalán permanensen inaktív nagymamához egy standard élelmiszeruniót. Oda szeparálták el ugyanis a nagyit, mikor a tinédzsernek már nem volt szüksége nörszre. Ebben a pakkban egy flakon alkoholos szőlőfluidum foglaltatott benne, egy molett cipó, és némi delikátesz. A temporálisabb generáció ukázában az is determináltatott, hogy az erdei ösvényt magának precízen lokalizálja be, ügyeljen hogy azt el ne hagyja, mert ha útja ahhoz eléggé nem konvergál, könnyen eltévedhet, s akkor az totál pech! Az ösvény maximálisan lineáris, így e direktívához idomulnia faktum hogy nem okozhat kolosszális problémát!
Piroska letette a verdiktet hogy ma excepcionálisan opportunista lesz, nem slisszol el, így annak már a plurális feltételezése is hogy vele bármi negatív história eshetne meg, natúr fantázia és nonszensz! Sietni is fog, reméli ugyanis hogy hamar finisbe ér e professzióval, és mielőbb prezentálhatja a delikáteszt a nagyinak, mert úgyis szeret játszani az éltesebb generációval.
Ezután startolt a szülői bungalótól, lineárisan benavigálta magát az erdőbe, ügyelve hogy mobilizációja korreláljon az ösvénnyel, annak direkt a centrumában navigált, nehogy a vegetáció plezúrt ejtsen ancúgján. Azt sem szerette volna ha a gallyak összekócolják a séróját, így bár vehemensen startolt neki a transzportnak, nem emiatt volt energiadús a gesztikulációja. Mindössze a pókhálóktól purifikálta meg a kis ösvényt, mert annak érintése érzékeny bőrét szignifikánsan irritálta.
Mire a vegetáció centrumába érkezett, perceptálhatta hogy a pókhálók mennyisége sajnos nem minimalizálódik, hanem stacionárius. Pedig mennyire szerette volna ha apránként zéróhoz konvergálna! De az időstandardra eső pókhálósumma sajnos divergens volt. Megunva hát a purifikációt, arra gondolt, kollektál egy kis flórát a nagyinak, hiába volt szentencia ugyanis hogy az ösvénytől ne korreláljon el, e cél indokolja dzsobját, s remélhetőleg nem fogják emiatt szankcionálni, elvégre aki a flórát szereti, az negatív perszóna nem lehet, tartja a nacionális frazeológia!
Arra persze vigyázott hogy ösvényhez való korrelációs koefficiense továbbra is egyhez regresszáljon.
Amint már totális nett lett a kollekció a flórából, egyszercsak váratlan akusztikai információ érte a fülét:
—Te vagy a Piroska kódolású bakfis, ugye?
Piroska Pí radiánt fordult, hogy frontális legyen kommunikációs partnerével, s hát lám, mögötte áll egy grandiózus farkas, minden farkasok maximálisa!
Piroska nem lett a félelemtől idióta, ehelyett nyelvére jött ez az idióma:
—Hú de rapidan klopfol bennem a pulzus a váratlanul startolt verbális kommunikációdtól! Még szerencse hogy ez nem irreverzibilis!
—Nem utilitárius fibrillálni, programom momentán nem tartalmaz rád nézve negatív stratégiát!
—Nem fibrillálódok én olyan könnyen, kiakceleráltam már az intrauterin eónból! - hetykélkedett a bakfis. —De amit reflektáltál, annak valószínűségét nem tartom feltétlenül egynek! Ez legpozitívabb esetben is fals ötven percentre! - kommunikálta szatirikusan Piroska.
—Pedig minden verbumomat krédóddá adoptálhatnád! Ha nem így klappolna, rég megattakoltalak volna már, s már be is kaplak, egy slukkra! De az utóbbi napokban sok briliáns ultraanimális impresszió akkumulálódott bennem, s így hogy pozitív szándékaimat eklatánsan prezentáljam neked, proponálom hogy koncentráld figyelmedet azokra a hercig percepciókra, amik a gombák felől érik vizuális receptorodat! Biztos a nagyinak transzportálod e sok mindenfélét, s ő a gombáknak is örvendene!
—Hát vannak erre gombák is?
—Hogyne, e vegetáció centrális zónája mindig bővelkedik effélében!
—De transzportálnom kell időben a delikáteszt, és…
—Bízd csak rám a temporális koordináták betartását! Kollektáld a gombákat, addig én transzportálom helyetted a delikáteszt! Ráérsz azután is a randevúval! Légy lezserebb! És hibernálódhatsz, nem programoztam veled kontaktusban semmi impertinenciát! - kommunikálta a farkas.
—Úgyis unfer lenne rámattakolnod! Semmi sanszom sincs!
—Trankvilálódhatsz, mert ahogy monitorozlak, nem vagy a zsánerem, meglehetősen ungusztiőznek találtattál!
—Az még mindig pozitívabb mint az unintelligencia!
—Ez a frázis egy valószínűséggel nem fals!
—Ó, milyen pozitív is vagy te farkas!
—Az faktum is! Örvendek hogy a rólunk farkasokról evoluálódott negatív emocionális impressziókat szukcesszált negligálnom!
—Méghozzá esszenciálisan! - kontrázta Piroska. —Már persze ha nem vagy unikum.
—Felesleges e disztinkció! Viselkedésem a farkasok halmazában minimálisan sem excepcionális!!
—Szimpatikus vagy! Örülök hogy kontaktusba kerültünk. Ez origója lehet az emberek és farkasok univerzális konszolidációjának!
—Annál pozitívabb! - azzal a farkas manualizálta a delikáteszt, s míg Piroska kollektálta a gombákat, ő lineárisan a nagyi vigvamjához mobilizálódott. Precízen tudta hogy hol van, mert már korábban lokalizálta az objektum pozícióját, s az információt negligálhatatlanul memorizálta. Hiszen a régió topológiájának univerzális ismerete eleme a dzsungeldiszciplinának!
Beklopfolt az ajtón. A nagyi az akusztikai ingert perceptálva ezt kérdezte:
—Te vagy az, Piroska miniatűrkém?
—Ühüm! - referálta a farkas, átkódolva hangját, hogy az minél pozitívabban korreláljon Piroska akusztikai karakterével.
A nagyi akceptálta a fals akusztikai kódot, és kinyitotta a bejáratot, mert elkerülte a figyelmét hogy mindezt a prezentációt csak egy svihák kommunikálja neki. A farkas machinációja szukcesszális volt! A vizuális kód divergenciája, hogy tudniillik ez egy négylábú organizmus és még csak nem is vörös, már feltűnt neki, de mielőtt aktivizálhatta volna veszélyelhárító mechanizmusait, a farkas haladéktalanul mobilizálta magát, és egyfalásra leslukkolta a nagymamát.
Ettől egyensúlya jócskán vacillált, átvariálódott a súlypontja mintha a gravitációs gradiensben lenne a diszfunkció, s nem bírt a hasában mozgolódó nagy tömegtől vertikális pozícióban megmaradni, ám hamarosan stabilizálta koordinátáit, ugyanis horizontális lokalizációt vett fel a nagyi ágyán. S hogy optikailag is minél pozitívabban korreláljon a nagyival, bebújt annak ancúgjába, még a brillt is az orrára pozicionálta. Hitt e maszkírozás valorizációjában.
Néhány minuta múlva meg is érkezett Piroska.
—Jé, milyen humoros dekoráció! Te vagy az, nagyi?! - kommunikálta, mert effektíve groteszknek találta a temporálisabb generáció figuráját.
—Én. - referálta a farkas, elektálva vokabuláriumából mint repertoárból a legminimálisabban longitudinális verbumot.
—Miért ilyen szőrös a melled a dekoltázsban? És miért ilyen idióta a vádlid kontúrja?
—Hogy pozitívabbnak tűnjek!
—Miért ilyen faramuci a füled? - igyekezett informálódni reentránsan Piroska.
—Hogy pozitívabban akusztizáljalak! - referálta a farkas.
—Miért ilyen kolosszálisak az optikai szenzoraid?
—Hogy jobban vizualizálhassalak! - és a farkas sármos mimikát próbált prezentálni.
—De hiszen ez már totális skandalum! Egyáltalán nem vagy valami antropomorf! Száz percentre olyan vagy mint egy farkas! Még a szád is! Tényleg, az miért ilyen kapitális?
—Még nem kapiskálod? Hogy jobban kannibalizálhassalak! - reflektálta a farkas, azzal abban a minutában mobilizálta magát, s uniót képezett a miniatűr femina perszónával is. Ezután ahogy azt a maszkulinok szokták, folytatta horizontális lokalizációját az ágyvégek kontinuumában, durmolni startolt, miközben logikátlan akusztikai effektusokat prezentált a torkából, melyekben az információtartalom zéró, ám a redundancia száz percent volt.
Pechjére azonban az akusztikai kommunikációs csatornájának percepciós régiójában navigált momentán a vadászati minisztérium delegáltja is, és pozitív bürokratához méltón tüstént programba elektálta, hogy detektálja az akusztikai redundancia centrumát. Az erdő limeszétől a centrális zóna felé startolt hát nagy heroikusan. Ilyen prominens személyiség volt ő!
Bemanőverezte magát a házba, s hát ott vizualizálja a farkast a temporálisabb generáció ancúgjában, hasa akkora mint egy behemót gigászé!
—Ah, te negatív, antiszociális bestia, hiába is próbáltad eliminálni a nyomokat, birtokában vagyok ám az információnak hogy mit kreáltál te itt! - kommunikálta a vadász. —Leslukkoltad a nagyit, de talán még Piroskát is, mi?! De megállj, mert úgy prognosztizálom a sorsodat, hogy az még negatívabb lesz mint a te egód! Legközelebb csak az infinitívben leszel te már aktív!
S valóban, a vadügyi referens helyesen extrapolálta saját várható cselekedeteit. Mert bár partnere sem volt, most megragadta az alkalmat és a farkast, eltranszportálta a folyóhoz, ott snájdig vágást ejtett meg a hasán, mire valóságos extázisban jumpoltak ki belőle a leslukkolt femina perszónák, olyan pozitív és fenomenális hangulatban voltak hogy a farkashasból emigrálhattak. Nem tetszett nekik az oda történt deportáció! Hiszen a farkas organizmusában nem volt éppen parfümillat! Rájuk fért egy kis dezodorálás!
Most a farkas hasába sok nagy követ plántált a vadász, majd befércelte azt. Ezután hogy szekretálják vizuális karaktereiket, inkognitóba vonultak magukat fának maszkírozva.
Néhány szekundum múlva a farkas újra kognitív képességeinek birtokába jutott, s nagyon szomjas lett. A patakhoz mobilizálta magát, de a sok nagy implantátum labilissá tette egyensúlyát, így belezuhant a fluidumba. A folyó fundamentumán landolt, s megfulladt. Piroskáék még nekrológot sem kommunikáltak utána. Ellenben mert rájuk fért már egy kis purifikáció, megejtették azt, majd inaktiválódtak, még a maszkulin perszóna is, mert elfáradt a grandiózus strapában, amivel kifabrikálta a farkasból a feminineket.
Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy erdő peremén egy miniatűr bakfis, vokális kódja ez volt: Piroska. Azért azonosította őt e kóddal az előző generáció, mert pauza nélkül mindig csak piros ancúgokban járt, ezt ugyanis fantasztikusan sármosnak találta. Még akkor is e nett cuccokat strapálta, ha a kéglijüket centrálisan övező buja vegetációban játszott, bár ilyenkor mindig azzal trankvilálta az aggodalmaskodókat, hogy ő nagyon akkurátusan navigál a flórák sűrűjében, ezért amikor játéka finise elérkezik, ancúgjának purifikációja perfekt negligálható, hogy ő koszos lenne az exkludált, és ezen információjának korrektségét akármikor verifikálhatják!
Hiába hazardírozott, eddig nem is materializálódott semmi pech, bár ancúgjait szülei naponta tesztelték, Piroska tehát helyesen posztulált, konklúziója nem volt fals, a ruhatesztelés experimentális verifikációjának szukcesszuma mindig negatív volt.
Egyszer aztán szülei olyan direktívával látták el őt, hogy transzportáljon a vegetáció túloldalán permanensen inaktív nagymamához egy standard élelmiszeruniót. Oda szeparálták el ugyanis a nagyit, mikor a tinédzsernek már nem volt szüksége nörszre. Ebben a pakkban egy flakon alkoholos szőlőfluidum foglaltatott benne, egy molett cipó, és némi delikátesz. A temporálisabb generáció ukázában az is determináltatott, hogy az erdei ösvényt magának precízen lokalizálja be, ügyeljen hogy azt el ne hagyja, mert ha útja ahhoz eléggé nem konvergál, könnyen eltévedhet, s akkor az totál pech! Az ösvény maximálisan lineáris, így e direktívához idomulnia faktum hogy nem okozhat kolosszális problémát!
Piroska letette a verdiktet hogy ma excepcionálisan opportunista lesz, nem slisszol el, így annak már a plurális feltételezése is hogy vele bármi negatív história eshetne meg, natúr fantázia és nonszensz! Sietni is fog, reméli ugyanis hogy hamar finisbe ér e professzióval, és mielőbb prezentálhatja a delikáteszt a nagyinak, mert úgyis szeret játszani az éltesebb generációval.
Ezután startolt a szülői bungalótól, lineárisan benavigálta magát az erdőbe, ügyelve hogy mobilizációja korreláljon az ösvénnyel, annak direkt a centrumában navigált, nehogy a vegetáció plezúrt ejtsen ancúgján. Azt sem szerette volna ha a gallyak összekócolják a séróját, így bár vehemensen startolt neki a transzportnak, nem emiatt volt energiadús a gesztikulációja. Mindössze a pókhálóktól purifikálta meg a kis ösvényt, mert annak érintése érzékeny bőrét szignifikánsan irritálta.
Mire a vegetáció centrumába érkezett, perceptálhatta hogy a pókhálók mennyisége sajnos nem minimalizálódik, hanem stacionárius. Pedig mennyire szerette volna ha apránként zéróhoz konvergálna! De az időstandardra eső pókhálósumma sajnos divergens volt. Megunva hát a purifikációt, arra gondolt, kollektál egy kis flórát a nagyinak, hiába volt szentencia ugyanis hogy az ösvénytől ne korreláljon el, e cél indokolja dzsobját, s remélhetőleg nem fogják emiatt szankcionálni, elvégre aki a flórát szereti, az negatív perszóna nem lehet, tartja a nacionális frazeológia!
Arra persze vigyázott hogy ösvényhez való korrelációs koefficiense továbbra is egyhez regresszáljon.
Amint már totális nett lett a kollekció a flórából, egyszercsak váratlan akusztikai információ érte a fülét:
—Te vagy a Piroska kódolású bakfis, ugye?
Piroska Pí radiánt fordult, hogy frontális legyen kommunikációs partnerével, s hát lám, mögötte áll egy grandiózus farkas, minden farkasok maximálisa!
Piroska nem lett a félelemtől idióta, ehelyett nyelvére jött ez az idióma:
—Hú de rapidan klopfol bennem a pulzus a váratlanul startolt verbális kommunikációdtól! Még szerencse hogy ez nem irreverzibilis!
—Nem utilitárius fibrillálni, programom momentán nem tartalmaz rád nézve negatív stratégiát!
—Nem fibrillálódok én olyan könnyen, kiakceleráltam már az intrauterin eónból! - hetykélkedett a bakfis. —De amit reflektáltál, annak valószínűségét nem tartom feltétlenül egynek! Ez legpozitívabb esetben is fals ötven percentre! - kommunikálta szatirikusan Piroska.
—Pedig minden verbumomat krédóddá adoptálhatnád! Ha nem így klappolna, rég megattakoltalak volna már, s már be is kaplak, egy slukkra! De az utóbbi napokban sok briliáns ultraanimális impresszió akkumulálódott bennem, s így hogy pozitív szándékaimat eklatánsan prezentáljam neked, proponálom hogy koncentráld figyelmedet azokra a hercig percepciókra, amik a gombák felől érik vizuális receptorodat! Biztos a nagyinak transzportálod e sok mindenfélét, s ő a gombáknak is örvendene!
—Hát vannak erre gombák is?
—Hogyne, e vegetáció centrális zónája mindig bővelkedik effélében!
—De transzportálnom kell időben a delikáteszt, és…
—Bízd csak rám a temporális koordináták betartását! Kollektáld a gombákat, addig én transzportálom helyetted a delikáteszt! Ráérsz azután is a randevúval! Légy lezserebb! És hibernálódhatsz, nem programoztam veled kontaktusban semmi impertinenciát! - kommunikálta a farkas.
—Úgyis unfer lenne rámattakolnod! Semmi sanszom sincs!
—Trankvilálódhatsz, mert ahogy monitorozlak, nem vagy a zsánerem, meglehetősen ungusztiőznek találtattál!
—Az még mindig pozitívabb mint az unintelligencia!
—Ez a frázis egy valószínűséggel nem fals!
—Ó, milyen pozitív is vagy te farkas!
—Az faktum is! Örvendek hogy a rólunk farkasokról evoluálódott negatív emocionális impressziókat szukcesszált negligálnom!
—Méghozzá esszenciálisan! - kontrázta Piroska. —Már persze ha nem vagy unikum.
—Felesleges e disztinkció! Viselkedésem a farkasok halmazában minimálisan sem excepcionális!!
—Szimpatikus vagy! Örülök hogy kontaktusba kerültünk. Ez origója lehet az emberek és farkasok univerzális konszolidációjának!
—Annál pozitívabb! - azzal a farkas manualizálta a delikáteszt, s míg Piroska kollektálta a gombákat, ő lineárisan a nagyi vigvamjához mobilizálódott. Precízen tudta hogy hol van, mert már korábban lokalizálta az objektum pozícióját, s az információt negligálhatatlanul memorizálta. Hiszen a régió topológiájának univerzális ismerete eleme a dzsungeldiszciplinának!
Beklopfolt az ajtón. A nagyi az akusztikai ingert perceptálva ezt kérdezte:
—Te vagy az, Piroska miniatűrkém?
—Ühüm! - referálta a farkas, átkódolva hangját, hogy az minél pozitívabban korreláljon Piroska akusztikai karakterével.
A nagyi akceptálta a fals akusztikai kódot, és kinyitotta a bejáratot, mert elkerülte a figyelmét hogy mindezt a prezentációt csak egy svihák kommunikálja neki. A farkas machinációja szukcesszális volt! A vizuális kód divergenciája, hogy tudniillik ez egy négylábú organizmus és még csak nem is vörös, már feltűnt neki, de mielőtt aktivizálhatta volna veszélyelhárító mechanizmusait, a farkas haladéktalanul mobilizálta magát, és egyfalásra leslukkolta a nagymamát.
Ettől egyensúlya jócskán vacillált, átvariálódott a súlypontja mintha a gravitációs gradiensben lenne a diszfunkció, s nem bírt a hasában mozgolódó nagy tömegtől vertikális pozícióban megmaradni, ám hamarosan stabilizálta koordinátáit, ugyanis horizontális lokalizációt vett fel a nagyi ágyán. S hogy optikailag is minél pozitívabban korreláljon a nagyival, bebújt annak ancúgjába, még a brillt is az orrára pozicionálta. Hitt e maszkírozás valorizációjában.
Néhány minuta múlva meg is érkezett Piroska.
—Jé, milyen humoros dekoráció! Te vagy az, nagyi?! - kommunikálta, mert effektíve groteszknek találta a temporálisabb generáció figuráját.
—Én. - referálta a farkas, elektálva vokabuláriumából mint repertoárból a legminimálisabban longitudinális verbumot.
—Miért ilyen szőrös a melled a dekoltázsban? És miért ilyen idióta a vádlid kontúrja?
—Hogy pozitívabbnak tűnjek!
—Miért ilyen faramuci a füled? - igyekezett informálódni reentránsan Piroska.
—Hogy pozitívabban akusztizáljalak! - referálta a farkas.
—Miért ilyen kolosszálisak az optikai szenzoraid?
—Hogy jobban vizualizálhassalak! - és a farkas sármos mimikát próbált prezentálni.
—De hiszen ez már totális skandalum! Egyáltalán nem vagy valami antropomorf! Száz percentre olyan vagy mint egy farkas! Még a szád is! Tényleg, az miért ilyen kapitális?
—Még nem kapiskálod? Hogy jobban kannibalizálhassalak! - reflektálta a farkas, azzal abban a minutában mobilizálta magát, s uniót képezett a miniatűr femina perszónával is. Ezután ahogy azt a maszkulinok szokták, folytatta horizontális lokalizációját az ágyvégek kontinuumában, durmolni startolt, miközben logikátlan akusztikai effektusokat prezentált a torkából, melyekben az információtartalom zéró, ám a redundancia száz percent volt.
Pechjére azonban az akusztikai kommunikációs csatornájának percepciós régiójában navigált momentán a vadászati minisztérium delegáltja is, és pozitív bürokratához méltón tüstént programba elektálta, hogy detektálja az akusztikai redundancia centrumát. Az erdő limeszétől a centrális zóna felé startolt hát nagy heroikusan. Ilyen prominens személyiség volt ő!
Bemanőverezte magát a házba, s hát ott vizualizálja a farkast a temporálisabb generáció ancúgjában, hasa akkora mint egy behemót gigászé!
—Ah, te negatív, antiszociális bestia, hiába is próbáltad eliminálni a nyomokat, birtokában vagyok ám az információnak hogy mit kreáltál te itt! - kommunikálta a vadász. —Leslukkoltad a nagyit, de talán még Piroskát is, mi?! De megállj, mert úgy prognosztizálom a sorsodat, hogy az még negatívabb lesz mint a te egód! Legközelebb csak az infinitívben leszel te már aktív!
S valóban, a vadügyi referens helyesen extrapolálta saját várható cselekedeteit. Mert bár partnere sem volt, most megragadta az alkalmat és a farkast, eltranszportálta a folyóhoz, ott snájdig vágást ejtett meg a hasán, mire valóságos extázisban jumpoltak ki belőle a leslukkolt femina perszónák, olyan pozitív és fenomenális hangulatban voltak hogy a farkashasból emigrálhattak. Nem tetszett nekik az oda történt deportáció! Hiszen a farkas organizmusában nem volt éppen parfümillat! Rájuk fért egy kis dezodorálás!
Most a farkas hasába sok nagy követ plántált a vadász, majd befércelte azt. Ezután hogy szekretálják vizuális karaktereiket, inkognitóba vonultak magukat fának maszkírozva.
Néhány szekundum múlva a farkas újra kognitív képességeinek birtokába jutott, s nagyon szomjas lett. A patakhoz mobilizálta magát, de a sok nagy implantátum labilissá tette egyensúlyát, így belezuhant a fluidumba. A folyó fundamentumán landolt, s megfulladt. Piroskáék még nekrológot sem kommunikáltak utána. Ellenben mert rájuk fért már egy kis purifikáció, megejtették azt, majd inaktiválódtak, még a maszkulin perszóna is, mert elfáradt a grandiózus strapában, amivel kifabrikálta a farkasból a feminineket.
