48 évesen nem tudom még mi tart életben,
talán csak az, hogy békében a gyerek temeti el szüleit.
Tavaly nejem elvált tőlem, ezt 23 év házasság után még megértem.
Gyerekeim nem állnak szóba velem, ezt már nehezebben viselem.
Pedig most ez a trendi, kidobjuk ami nem kell,
mert olcsóbb mint megjavítani vagy legalább megpróbálni.
Ital? Nem keresek annyit, amennyit meg tudnék inni,
és ha annyit innék akkor már keresni sem tudnék amiből inni tudnék.
Még legalább 17 év lenne nyugdíjig, de egy lakásra való pénz
ennyi idő alatt bérből és fizetésből egyszerűen esélytelen.
"Éhenhaláshoz sok, megélhetéshez kevés". Ez van.
"Otthon" (Somogy) meg várna a munkanélküliség,
100-300 jelentkező 1 munkahelyre ahol nem a minimálbér
a kérdés, hanem kifizetik-e és be leszel-e jelentve?
Addig marad a feudális rabszolgatartás ahol munka után
ugyan kiengednek a gyárból de ha magadtól nem jössz hét végén
akkor majd kötelezővé teszik, hogy jönnöd kelljen.
"Murphy optimista volt"
