KI AZ EMBER? "Nádszál az ember, semmi több, a természet leggyengébbike... egyetlen kis pára, egyetlen csepp víz elegendő hozzá, hogy megölje..." (Pascal)
Valaki állítja, hogy látni maga az élet. Életed a szemedben. Az egyetlen élet, melyet csak te élhetsz meg, a szemedben gyullad fel és csap ki kék vagy fekete tűzzel.
A szemed. Lát. El tudnád sorolni csak a színeket, melyeket pillanatonként összeszed? Nézz szét. A zöldnek ezernyi árnyalata. Fehér és fehér között mekkora különbség! És mennyi forma! Kör, négyzet, egyenes, görbe. A testek játéka előtted állandóan a térben.
Látod az emberi arcokat. Az arcok mosolyát, sírását, az ajkak rándulását zokogásban, kacagásban. Látod az arcok történetét és olvasod vallomásukat. Szemeddel nézel a másik szemébe. Szemek összevillanása. Egymásba merülő tengerek! És az egyik a tied!
A szemed mélyebb, mint egy tó. Rejtélyesebb, mint egy tengerszem. Fénylőbb a csillagoknál és értéke több a színes drágakőnél.
Végtelenre nyíló ablak.
Szeresd. Tartsd nyitva.
Az öröm percenként belép rajta.
Aztán szagok sokasága. Hírt adnak a készülő ételről. Sültek, pecsenyék, ízes levesek, sütemények. Vonzanak.
Persze van szag, mely riaszt. Jelez. Kerüld ezt, kerüld azt! Vigyázz: gáz! És mindez az orrodon át.
This site uses cookies to help personalise content, tailor your experience and to keep you logged in if you register.
By continuing to use this site, you are consenting to our use of cookies.