"– Maga itt lakik – mondtam vádlón.
– Ne haragudjon!
Philip barátságos tekintettel, behízelgő mosollyal nézett rám.
– Miért haragudnék? – kérdeztem kedvesen.
Philip meglepődött.
– Ez könnyebben ment, mint gondoltam.
– Nem, komolyan kérdezem. Igazából,
miért is haragudnék? Mert eltitkolta a nevét? – néztem rá dühösen. – Mert csalárd módon a bizalmamba férkőzött? Mert erőszakkal hozatott ide? Mert a saját szolgájával kényszerítette rám az akaratát?
Philip felém hajolt.
– Ha most toporzékolni kezd, még hatásosabb lesz az előadás – súgta a fülembe. – Miért nem próbálja ki?"
Julianne Donaldson: Edenbrooke