Üdvözlök minden kedves látogatót!
Néhány verset küldök még, a teljesség igénye nélkül:
Ha …
Ha pehely-simogatás lennék
mindig orcádon pihennék,
ha bárányfelhős tavasz volnék
csak Neked zsonganék.
Ha selyem-fátyol volnék
kebleden simulnék,
ha tücsök-hangú nyár lennék
minden gyümölcsöt Neked érlelnék.
Ha szattyán-bőr lehetnék
lábad puha ágya volnék,
ha mustcsurgató ősz lennék
szikrázó szivárványt csak Neked gyűjtenék.
Ha megfeszített idegsejted volnék
nyugtatva Téged - sohasem rohannék,
ha hóbajuszú tél lennék
jégpalotámban Neked felengednék.
S ha szívedbe engednél
ott mindig
pipacsszín boldogság
maradnék !
SÓHAJOK HOZZÁD
Minden nap és minden éj
Téged lát és Téged félt
Minden vágy és minden kéj
Téged vár és Téged kér
***
Kopog az eső az ablakon
zokog a lelkem, várt csókodon,
kezedben szívem, ott dobog,
s meghalok, ha kacagva eldobod.
Gyöngyeink
Ismét ölelés nélkül múlt el egy esztendő
s
ahogy a szétporladó vízcseppek
a grániton,
úgy hagynak egyre mélyebb nyomot lelkemben,
szerelmünket idéző, föl-föl csillanó
igazgyöngyeink
s
mint aggódó kagyló
magamba zárom,
féltem, óvom őket,
hogy
egyre csillogóbbak, ragyogóbbak legyenek
mikor majd
mindenki láthatja
sziporkázó s őrült
fényeit !
JÖVÖK
A bánat rágja át magát
arcom pórusain,
csak párhuzamosan futó drótok
vezetnek el mosolygó szemeidhez,
csak csillámszőrök fogják fel
szerelmed lüktető ritmusát,
szemem éhezik tenyered hűvösére,
karom átfogja, szorítja hiányod
darázsderekát,
lelkem megfullad a nélküled-mocsárban,
térdem megroggyan,
elnyűtt testem tompán puffan
távolságod útszéli árkában,
de fel kell állnom,
mert el kell jutnom Hozzád,
ha kell NÉGYKÉZLÁB is !
Most indulok !
HASÍT ! TÉP ! SZAKÍT !
SAJOG ! SAJDUL ! SIKÍT !
De hidd el: JÖVÖK !
Örök rabod
A tavasz huncut kölyökként
Cibálja a tél üstökét,
Birokra kél a két testvér,
De bízom a tavasz erejét.
Paplanja alól álmosan köszön a hóvirág
S lelkem örömmel a napfénybe kiált:
Végre meghal a borongós hideg s a jég,
Mely gyilkos tőrként a szívemhez ér.
Kérlek fogd két, bújós-meleg tenyeredbe
Elcsüggedt, fáradtan vacogó szívem
S tartsd ott míg egyet is dohogva moccan,
Ha Te is akarod, úgy örök rabodnak !
Illatod
Mint csillagász,
ki hűvös, kopár hegy tetején
már több ezer nap éjjelén,
gubbaszt távcsöve lencséjén,
lankadatlan keres s kutat,
hogy meglelje amire oly rég áhított,
úgy kutatom én is, emlékezőn
őrjítő-bódító, Őzike illatod.
Bekopogott hozzám…
Egy hónapja
Bekopogott hozzám a BOLDOGSÁG
De nem voltam otthon…
Egy hete
Bekopogott hozzám a BOLDOGSÁG
De akkor épp magamon kívül voltam…
Egy napja
Bekopogott hozzám a BOLDOGSÁG
De akkor épp „boldog”(?) voltam…
Egy órája
Bekopogott hozzám a BOLDOGSÁG
De akkor épp a HALÁL tanyázott nálam.
Egy perce
Bekopogott hozzám a BOLDOGSÁG
És akkor
Kéz a kézben – Veled
feltámadtam !