Vezess Naplót!

Naponta hallom számtalanszor,sok emberkétől,hogy véletlenek nincsenek.
Ebben már Én is kezdek hinni,hogy mindennek ami velünk történik,meg van az oka.
Minden azért történik,hogy tanuljunk belőle valamit:akár rossz,akár jó.
De vannak dolgok,amiken akárhogy gondolkozunk,nem látjuk meg benne a jelentést se az értelmet.

Miért van ,hogy két ember akik az első pillanatban kiszúrták egymást és eltűnt számukra a külvilág:most mégis külön vannak és levegőként tekintenek egymásra??
Miért van,hogy két ember akik az utálatból és egymás szidalmazásaiból és veszekedésekből eltudtak odáig jutni hogy újra megszerették egymást?(legalább is így hiszem).De mégis:miért van,hogy most külön kell lenniük és ha ez még nem lenne amúgy is nehéz,hát szeretet,kedves szó helyett is bántás a jutalmuk?
Mert a szeretet átváltozott ismét utálattá!
Mert aki keserű,az csak keserűséget szül másokban is.
Mert az önsajnálat könnyebb,mint a szerelem.

Én mégis hiszem,ha a gyűlölködésből egyszer szeretet tudott lenni,akkor ez még egyszer megtörténhet.(bár erre,most nem mernék mérget venni)
Mert Én hiába szeretek,ha a szavakat szándékosan tőrként használják ellenem és egyszer úgy fog betalálni,hogy akkor már nem fogok hinni semmiben és senkiben..
Most még bízom,még remélem,még hiszem,hogy értelme van lenyelni minden sérelmet és csak a szépre szabad koncentrálni.

De biztos nem véletlen,hogy emberek valamiféle mentőangyalként toppannak életünkbe,kirángatván minket a legmélyebb gödörből,talpra állítanak de aztán mégis valamiért az útjuk másfelé ágazik mint nekünk és elhagynak minket örökre.
Vagy talán csak mi hisszük,hogy örökre, mert a dolgok mindig a legváratlanabb pillanatokban történnek meg,mikor nem is számítunk rájuk.Talán észre se vesszük a körülöttünk lévő kicsi apró csodát(Én sem),ami már lehet elért minket:de lehet,hogy még csak most készül megkeresni.

Hiszem,hogy azok a dolgok amikre nem tudom a választ egyszer megválaszolódnak fejemben,lehet nem most,lehet később,de megfogom tudni mi-miért történt.Addig is figyelek azokra az apró kicsi csodákra amik remélem,hogy most már engem vettek célba és nincsenek messze tőlem.

Érezted úgy,hogy vártad a tavaszt,mégis egy hétig vert a jégeső április közepén?
Érezted úgy,hogy rügyeztek a fák,s a te lelked mégis jéghideg verem,fázol s remegsz,ha belegondolsz mi vár rád?
Érezted úgy,hogy örültél,amikor megláttad régi barátod,szóltál neki és ő rád sem figyelt?
Érezted úgy,hogy magányra vágytál,mert eleged lett az egész világból?
Érezted úgy,hogy önfeledten nevettél és pár pillanat múlva zokogtál de nem az örömtől?
Érezted úgy,hogy valamire vágytál és amikor beteljesült,már bűnben lakoltál?
Érezted úgy,hogy valakinek rosszat kívántál és amikor teljesült,szíved mardosta?
Érezted úgy,hogy bántottak és mégis magadat hibáztattad?
Érezted úgy,hogy dicsekedtél valamivel,mert büszke voltál,de senkit nem érdekelt?
Érezted úgy,hogy tudtad,hogy vétkeztél,mégis újra és újra megtennéd?
Érezted úgy,hogy titkon reméltél és sosem teljesült?
Érezted úgy,hogy álmodtál és nem mertél elaludni,mert rossznak tartottad magad?
Érezted úgy,hogy valakinek megbocsátottál,de a szíved mélyén a seb mindig ott maradt?
Érezted úgy,hogy tudtad,hogy várnak és te még sem mentél el?
Érezted úgy,hogy valami hiányzott és loptál,de nem tárgyat csak egy bókot,netán egy édes csókot,amit elfelejtenél?
Érezted úgy,hogy valaki kedveskedik neked,de te nem viszonozod,csupán azért,mert senki nem szívleli ezt az embert?
Érezted úgy,hogy a szerencse az öledbe hullt és egyből elkótyavetyélted?
Érezted úgy,hogy magad halálát kívántad,másnap meg nevettél a világra?
Érezted úgy,hogy lakatlan szigetre vágytál,egyedül és senki mással?
Érezted úgy,hogy arcul csaptak,s te mégis hagytad?
Érezted úgy,hogy most aztán tényleg tiéd az egész világ és te vagy a világ közepe?
Érezted úgy,hogy zuhogott a jégeső,mégsem vittél esernyőt,hogy így vezekelj titkos bűneidért?
Érezted úgy,hogy úgy búcsúztál,tudtad,soha többé nem találkoztok?
Érezted úgy,hogy régóta vártál egy üzenetet és azóta sem érkezett meg?
Érezted úgy,hogy valaki kérdezett s nem tudtál őszinte választ adni?
Érezted úgy,szeretsz valakit,ki téged nem szeret?
Érezted úgy,hogy mindenki nevet,csak te nem egyedül?
Érezted úgy,hogy vágytál valamire,de magad sem tudod hogy mire?
Érezted úgy,hogy örültél valaminek,de ezért senki a világon nem irigyelt?
Érezted úgy,hogy gondoltál valakire és az ajtódban csengetett?
Érezted úgy,hogy ígértél valamit,amiről tudtad,sosem teljesítheted?
Érezted úgy,valaki mélyen a szemedbe nézett és te elfordítottad a fejed?
Érezted úgy,hogy valaki őrületbe kergetett,mégis hiányzik neked?

Érezted úgy,hogy ezek furcsa gondolatok...?
(Szerző: Dp)

Mai jó tanácsom:csak pozitívan!!!És szóljon a zene!!

Mi vagy Nekem??

Megdobogtatod a szívem.Simogatod lelkem számolatlanul.
Érzéki gondolatok sorát kelted bennem.Legyen bármi,mindent felkavarsz.Szerelmet a múltból.Szerelmet a jelenből.Néha bánatot a szívemből.Mégis kellesz nekem.Nélküled nem létezem.Lelkem rejtett zugában élsz,ahonnan sosem fogsz kitalálni,mert nem engedem.Soha.Ha szólsz,emlékezem.Magamban tapsolva dúdolok.Ha dübörögsz extázisban tombolok,s azért mert úgy is jó vagy.Nekem.Néha,bánatot sugallsz fülemben,de megbocsátok,magamnak és másoknak is.Te hozod az üzenetet.Rég kívánt álmokról,be nem teljesült vágyakról.Elmúlt érzelmekről,emberekről.Vágyakozva várt boldogságról.Bohém életekről.
Egyszerűen csak szeretlek.Nem vagy más,mint éltető erő.Éjjel álomba ringatsz,reggel te ébresztesz.Megnyugtatsz kicsit,ha száz bajtól tombol a vihar fejemben.Akkor téged kereslek,s ha megkaplak egy darabig el biztos nem engedlek.Ha éppen forrong a vérem,te még jobban lángra lobbantod.Vidámabbá teszed énemet.Nem tudom,másnak mit jelentesz,de nekem az életem örömrésze vagy,s az is maradsz.Pozitív sugárzásod magaddal repít.Valahova,s talán valakihez.
Olyan jó bekapcsolni a magnót,hallgatni a rádiót ahogy szól a dal,a zene hozzám és mindenkihez,mert ugyanazt halljuk s talán ugyanazt érezzük,csak más érzékkel,más élményekkel és szereplőkkel.

Ez vagy nekem ZENE.A dob az ütem.A szívem dobbanása.A gitár hangja a véremben csordogálva,a zongora koppanása lelkem lüktetése,amely mosolyog,vagy épp sírdogál.Én mégis hű leszek hozzád,imádlak zene.
Akarom.Mindig szóljon a dal,peregjen a ritmus,nekem és nektek:mindörökre!!!!
(Szerző:Antonia Atlantas)

http://www.youtube.com/watch?v=35KLBpSpIfg

Az élet tánca avagy tánc az élettel...

Barátom!
Látod,csak egy tánc.
Vele egy simítás,egy érintés,egy ölelés,egy titkos csók,egy mosoly,egy kacsintás és mindjárt öledbe hullik a világ.
Nem számít kitől,ismerőstől vagy ismeretlentől.Csak érezd az illatát.Érezni,ahogy átöleled és selymesen érintkezel vele.
Az erogén zónák beindulnak,s aztán már nincs visszaút,csak arra gondolsz mennyire jó.Nem számít ki és nem számít,mit akar.Játszol a gondolattal.Elképzeled mezítelen testét.Körbe pásztázod érzékien.S nem marad más,csak arra vágysz,hogy beteljesüljön az ütemre ösztönös reakciód.Ez a természetes,még akkor is,ha mások titkolják.
S ha öreg is vagy,máris fiatalnak érzed magad.Persze megint férfinak is.S nem leszel örök vándor,csak örök átutazó.Mert míg él az ember,nincs megállás,csak egy kicsit lelassulsz.Visszafogod magad,aztán mikor ott a lehetőség élsz vele,mert élni kell vele.Semmit sem szabad kihagyni.Mindent mi bizserget,mindent mi lázba hoz,mindent mit elképzelsz.Ha idős is vagy,de táncolsz.Persze hinni kell,hogy van jövő úgy is,hogy a múltban élsz és a múltban is maradsz.Mert nem kell senkitől sem szétválni.Nem kell eldobni azt,amit egykor felvállaltál,mert szerettél.De kellenek a titkok,a csodák,a táncok.Igen,mindenki egyedül van,s egyedül is marad.De bennünk rejtőzik a vágy,a bűn,s egyben a megbánás is,hogy szeretni tudjunk és a félve várt remények beteljesüljenek.Persze ha vannak remények és persze ha a másik emberben is reményt keltesz.Azért vagyunk egyedül,hogy ne legyünk egyedül.Ez a tánc.S keressük azt,amit sosem fogunk meglelni,mert nincs igaz szerelem,nincs igazi boldogság,csak apró örömök,amiket magadban hordozol.Gyűjtögeted szívedben a virágszirmokat,mert egy egész virág nem fér el azon a kis helyen,ott.Csak a sok kicsi,ami benned osztozik.Az mindig a tiéd marad.Mert onnan nem vész el.S mindig lesznek nyílni vágyó rózsabimbók,majd lehulló virágnak szirmai és kidobott elszáradt tövisek.S ahogy öregszel,várod az álmokat,azért,hogy mindig újra álmodj.S legyen miért felébredned! (szerző:Swell)

Szóval,ki akar táncolni???

Kívánság!

Uram, ha egyszer nagyon jó leszek,
egy szívet adj nekem!
Egyszerűt, tisztát, szépet, kedveset,
lakozzék benne erős szeretet
és imádkozni tudjon melegen.

Nem kell lobogva égő gyötrelem,
és tépő ösztönök,
nem kellenek a cifra nyomorultak,
kik rossz szerelmeket százszor meguntak,
de olthatatlan vágyuk füstölög.

Nem kell megejtő, színes hangulat,
vérkergető borok;
tedd keserűvé, pecsételd le ajkam,
hogy indulatnak játékul ne adjam,
mi bennem szándékodból szent dolog.

Nem kell a kar, mely kígyóként ölel,
tapasztalt, sima kéz,
nem kell, hogy csak a testemet szeressék, -
a múló mámor mélye dúlt üresség,
s nem kell a szó, mely rombol, úgy becéz.

Vigyázz reám, ha forró pillanat
oson be álnokul
lelkembe, - mert én hófehérre vágyom,
és mégis sokszor megcsal önnön álmom,
ha jobbra, balra csóktüzecske gyúl.

Ne legyen tűz és füst az életem,
csak szentjánosbogár;
de szabadíts meg az öncélú vágytól,
mely hamis lidérc fényeként világol
s a fáradt lélek békét nem talál.

Uram, azért egyszer, ha jó leszek,
adj nekem egy szívet,
ki tisztán szűrte át e földi lázat,
kiben testvérek büszkeség, alázat,
ki enyém volna, s énvelem Tied.

Fésüs Éva

kiss

bea80 írta:

Érezted úgy,hogy vártad a tavaszt,mégis egy hétig vert a jégeső április közepén?
Érezted úgy,hogy rügyeztek a fák,s a te lelked mégis jéghideg verem,fázol s remegsz,ha belegondolsz mi vár rád?
Érezted úgy,hogy örültél,amikor megláttad régi barátod,szóltál neki és ő rád sem figyelt?
Érezted úgy,hogy magányra vágytál,mert eleged lett az egész világból?
Érezted úgy,hogy önfeledten nevettél és pár pillanat múlva zokogtál de nem az örömtől?
Érezted úgy,hogy valamire vágytál és amikor beteljesült,már bűnben lakoltál?
Érezted úgy,hogy valakinek rosszat kívántál és amikor teljesült,szíved mardosta?
Érezted úgy,hogy bántottak és mégis magadat hibáztattad?
Érezted úgy,hogy dicsekedtél valamivel,mert büszke voltál,de senkit nem érdekelt?
Érezted úgy,hogy tudtad,hogy vétkeztél,mégis újra és újra megtennéd?
Érezted úgy,hogy titkon reméltél és sosem teljesült?
Érezted úgy,hogy álmodtál és nem mertél elaludni,mert rossznak tartottad magad?
Érezted úgy,hogy valakinek megbocsátottál,de a szíved mélyén a seb mindig ott maradt?
Érezted úgy,hogy tudtad,hogy várnak és te még sem mentél el?
Érezted úgy,hogy valami hiányzott és loptál,de nem tárgyat csak egy bókot,netán egy édes csókot,amit elfelejtenél?
Érezted úgy,hogy valaki kedveskedik neked,de te nem viszonozod,csupán azért,mert senki nem szívleli ezt az embert?
Érezted úgy,hogy a szerencse az öledbe hullt és egyből elkótyavetyélted?
Érezted úgy,hogy magad halálát kívántad,másnap meg nevettél a világra?
Érezted úgy,hogy lakatlan szigetre vágytál,egyedül és senki mással?
Érezted úgy,hogy arcul csaptak,s te mégis hagytad?
Érezted úgy,hogy most aztán tényleg tiéd az egész világ és te vagy a világ közepe?
Érezted úgy,hogy zuhogott a jégeső,mégsem vittél esernyőt,hogy így vezekelj titkos bűneidért?
Érezted úgy,hogy úgy búcsúztál,tudtad,soha többé nem találkoztok?
Érezted úgy,hogy régóta vártál egy üzenetet és azóta sem érkezett meg?
Érezted úgy,hogy valaki kérdezett s nem tudtál őszinte választ adni?
Érezted úgy,szeretsz valakit,ki téged nem szeret?
Érezted úgy,hogy mindenki nevet,csak te nem egyedül?
Érezted úgy,hogy vágytál valamire,de magad sem tudod hogy mire?
Érezted úgy,hogy örültél valaminek,de ezért senki a világon nem irigyelt?
Érezted úgy,hogy gondoltál valakire és az ajtódban csengetett?
Érezted úgy,hogy ígértél valamit,amiről tudtad,sosem teljesítheted?
Érezted úgy,valaki mélyen a szemedbe nézett és te elfordítottad a fejed?
Érezted úgy,hogy valaki őrületbe kergetett,mégis hiányzik neked?

Érezted úgy,hogy ezek furcsa gondolatok...?
(Szerző: Dp)

Kattints a kibontásához...

Targoncás írta:

kiss

Kattints a kibontásához...

kiss



Instrukciók az élethez:

Vedd számításba, hogy a nagy szerelem és a nagy siker nagy kockázattal jár. Amikor veszítesz, legalább a leckét tanuld meg. Kövesd a három tanácsot.
Tiszteld önmagad, tisztelj másokat és tetteidért vállalj felelősséget. Ne felejtsd el, hogy nem megkapni azt, amit kívánsz, néha csodálatos szerencse.
Ne hagyd, hogy egy kis eltérés tönkre tegyen egy nagy barátságot. Mikor rádöbbensz, hogy hibát követtél el, azonnal tégy lépéseket a kijavítására. Tölts minden nap egy kis időt magaddal. Tárd ki a karjaidat a változásnak, de ne engedd el az értékeidet. Emlékezz, hogy a csönd néha a legjobb válasz. Élj jó, becsületes életet, akkor mikor öregebb leszel és visszagondolsz, képes leszel másodszorra is élvezni azt. A szeretettel teli légkör otthonodban megalapozza életed. Szeretteiddel való nézeteltérésed alkalmával foglalkozz csak az adott problémával, ne hánytorgasd fel a múltat. Oszd meg a tudásod, ez az egyik út a halhatatlansághoz. Légy gyengéd a Földhöz. Évente egyszer menj olyan helyre, ahol még nem voltál. Emlékezz, hogy az a legjobb kapcsolat, melyben egymás iránti szeretetetek meghaladja egymással szembeni érdekeiteket. Mérlegeld a sikeredet annak a fényében, hogy mit kellett feladnod azért, hogy elérd. Önfeladással kezeld a szerelmet és a szeretetet.
( ismeretlen szerző)


Igaz,ennek negyedét nem tudnám betartani,,,de jó volt elolvasni...

Kedves Bea!
Szeretem olvasgatni az oldalad, remélem nem mentél el végleg!!
kiss

Juhász Gyula: Az élet szonettje


És minden alkony opálosan éled,
És minden hajnal szőkén rám kacag,
És mindig forrnak vágyak és nyarak,
Be csodás vagy, csókok szülötte, élet!


És mindig küldesz új bánatokat,
És új reményt is, ami dalra méltó,
És szemeket, amelyek, mint a mély tó,
Balzsamot adnak nékem s titkokat.


És nem fáradok el téged szeretni,
S téged gyűlölni, lázas csoda, élet,
Naponta vággyal járulok elébed.


S bár mindig közelebb a szürke semmi,
Te egyre szépülsz, mélyülsz s én szegény,
Úgy érzem, gazdag voltam benned én.

..az eső szakad továbbra is.Ezzel pedig nem mondtam újat senkinek.
Írni kellene pár sort ezen a borongós,sáros,ázott szagú,hideg napon.Filozofálok mi az amit talán fontos lenne leírni,de a hétköznapok szürkék,a gondolatok meg néha érthetetlenek.
Mégis az eső az,ami miatt írni támadt kedvem a naplóba.
Érdekes,hogy amikor süt a nap,akkor teljesen másra,magára az életre figyelünk,de amikor esős,szürke idő van,akkor befelé fordulunk és magunkra,valamint a gondolat világunkra koncentrálunk.Milyen furcsa.
Az időjárás hangulata ránk ragad és úgy is viselkedünk.
Alapvetően rendes vagyok,de amikor ilyen idő van,morcos leszek és látom,hogy nem csak én,mert még a net cimbiknek is lóg az orruk.
Tényleg kell a napsütés,hogy jókedvűnk legyen,ennyi eső után már tudom,hogy a napfény elengedhetetlen a jókedvhez.
Persze,tudok én nélküle is jókat nevetni,főleg ha kapok egy-két brutális,állati viccet,,de hát az nem ugyan az.
A vicceket félre tettem és mesélek arról hogy csapom el az időt,ha már szabadságom van.
Ismerkedem a pc-mel.Elsőre poénosan hangzik,de amikor kellene valamit gyorsan csinálni és azt gondolod,hú ezt fél perc alatt megcsinálom,aztán rájössz,hogy órák múlva sem megy,akkor kicsit fel megy a vérnyomás.
Ez akkor kezdődött amikor rájöttem,hogy egyik kedvenc dalom nincs fenn a fórumon,aztán arra is rájöttem,hogy nagy a dal mérete és azért nem található meg.
Gondoltam,na majd én felrakom,nem nagy ügy,total-lal átalakítom zip-re.Csak,hogy ilyet még nem is csináltam,de kezdők optimizmusával neki láttam.Az eredmény 2 óra után is nagy semmi lett,pedig Balázs Fecó-nak ezt a dalát bárkinek szívesen ajánlottam volna,hiszen bár 98-as kiadás,mégis gyönyörű és ritkán hallható.A zip után,már a rar-ban gondolkodtam,de a progi simán kiröhögött.Reméltem,hogy lesz egy kis sikerélményem és nem duzoggok az eső miatt egész nap,de még ilyen icipici dolgot sem hoztam ma össze.Reménykedem.Holnap talán már nem esik,és holnap talán már tudok csinálni egy zippet is.

nekem van naplóm és vezetem is

általában havonta 3-4 szer írok bele vmit

Moderátori javaslat után,körülnéztem a fórumban,hogy vajon hová is tenném azokat a témáimat,amik nem igazán a blogba valók.
Itt kötöttem ki,jó helynek tűnik és nem kell minden bejegyzéshez megkeresnem a kapcsolódó topicot.





Nevetek,ha arra gondolok,hányszor hittem magamról,hogy legyőzhetetlen vagyok.
Ebben szerepet játszottak,régebbi célratörő nagy álmaim,mikor még gyermekként
fejembe vettem,hogy csinálok valami nemes dolgot,hogy beírjam magam a történelembe,
annak érdekében,hogy a nevem az utókor ne felejtse el.
Nem így lett.Még kiválni sem tudtam a szürke tömegből.
Fogcsikorgatva hagyom,hogy sodorjon az életnek nevezett valami,miközben várom,hogy
történjen valami új,valami más és szokatlan.
Nem kellene,hogy az egész világ változzon,elég lenne ha az én világomban történne valami,
amitől újra hinném,hogy legyőzhetetlen vagyok.
Vajon hány embernek sikerült megvalósítania az álmait?
Hány ember az,akinek ez megadatott?
Vagy csak azért sikerült,mert nem voltak túlzottan nagyra törő kívánságok?
A választ nem tudom,de abban biztos vagyok,hogy álmaink befolyásolják az életünket.
Az életünket,az életemet,amelyben még nem találkoztam két azonos álommal.
Akadnak,akik bambulva,meredten bámulnak maguk elé és ábrándosan sóhajtoznak a "milyen jó lenne"után.
Míg mások,minden apró lehetőségbe belekapaszkodnak,hogy bármi áron elérjék céljaikat.
Sok színűségünk miatt,nem kezdem csoportokra osztani,szülök,barátok hová tartoznak,elég ha azt tudom,hogy
én az ábrándozókhoz csapódtam,amiből már következik,hogy merengéseim közben,nem volt időm tenni is a cél érdekében.
Ahogy nőtt a gyertyák száma a tortámon,úgy változtak álmaim,céljaim és úgy nőttek velük együtt a korlátok is.
Az idő,mint hűséges útitársam megmutatta,hogy a nagy álmok eléréséhez nem vezet sima út és a
göröngyös szakaszok miatt és talán már a lemondás vezetett oda,hogy mára csupán egy maradt a
nagy álmaimból.Bár,ez is egy olyan kívánság,ábránd ami soha nem fog teljesülni.
Egy olyan célért harcolni,amiről már az első pillanatban tudod,hogy bukott ügy-nem túl biztató megmozdulni
és mégis,pont ettől vagyunk emberek.
Valamiért küzdeni ami elérhetetlen-akkora makacsságot eredményez,hogy emberi elszántságunk 100%
kitudjuk hozni magunkból,az ész érvek ellenére.
Összegezve,döbbenetes a tény,hogy azért amink lehetne tényleg csak a kisujjunkat kellene mozdítani,
mi mégis azt választjuk,(azt szeretnénk)amit soha nem érünk el és ezért még óriási erőfeszítéseket is teszünk,ha kell.
Tényleg vicces az emberi természet.-Én is!

Fiatal koromban vezettem naplót. Nem régen került elő. Nagyon csodálkoztam, mert sok mindenre nem emlékezem, vagy másképpen.Az évek távlatában boldogabbnak gondoltam magam, a naplóból viszont kiderült mennyi bizonytalanság, szorongás volt bennem, különösen a kislányom születése után. Amikor Juditkám csecsemő volt állandóan attól féltem nem vesz levegőt, vagy valami baj éri. Nem mertem fürdetni egy ideig, édesapja legnagyobb örömére, mert azt hittem leejtem. Hát ilyeneket árult el hosszú évek távlatában az én naplóm...

Ezt a történetet azért nem a blogba rakom,mert ott már van elég.
Amikor megtaláltam és végigolvastam,el sem hittem,hogy ez valóság és az élet szülte-tehát megtörtént esetet olvasok.

AMI PÉNZÉRT NEM MEGVEHETŐ...

Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben. Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen ablakához közelebbi volt.

A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont bámulva.
Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a katonakorukról, a nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben.
Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült, azzal töltötte az időt, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az ablakon át a kinti világból. A másik ágyon fekvő embert egy idő után szinte csak ezek a színes beszámolók tartották életben, már alig várta őket, ez volt minden változatosság az életében.

Az ablak egy kellemes, tavacskával díszített parkra nézett. Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak távirányítós játékhajóikkal rajta. Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig, egymásba felejtkezve.

Miközben az ablak melletti beteg kimerítő részletességgel írta le a kinti világot , a másik, folyton fekvő behunyta a szemét és maga elé képzelte a látványt.

Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon átvonuló karneváli menetről beszélt. Bár a folyton fekvő ember nem hallotta zenészeket, maga elé képzelte őket a másik érzékletes leírása alapján.
A napok és hetek teltek. Egy reggel a betegeket fürdetni készülő nővér az ablak melletti embert élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben elaludt örökre. Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat. Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belső
ágyon fekvő beteg kérte, hogy a másik ágyban fekhessen. A nővér szívesen segített, kényelembe helyezve Őt azon az ágyon, majd magára hagyta.

Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember, és megdöbbenve látta: az ablak egy tűzfalra néz. Megkérdezte a nővért, mi történhetett az eltávozott szobatárssal, hogy olyan szépnek festette le
az ablakon túli világot.

A nővér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem láthatta a falat sem..
Valószínűleg csak bátorítani akarta Önt! - mondta a férfinak.

Tanulság: igazi boldogság boldogabbá tenni másokat, nem törődve saját helyzetünkkel. Bajainkat megosztva csökkenthetjük őket, de ha derünket és boldogságunkat osztjuk meg másokkal, megsokszorozzuk azt.

Ha gazdagnak szeretnéd érezni magad, számold össze azokat a dolgokat az életedben, melyeket nem vehetsz meg semmi pénzért.
(Szerző:Ismeretlen)

Boldogság ABC.



Állj készen és előre számíts rá, hogy hamarosan megint széles, önfeledt nevetésben fogsz kitörni.

Bízvást bízzál önmagadban!

Célszerű egyszerre több szemszögből is megvizsgálni mindent.

Dönts mindjárt jól, jobbára a jókedv javára! Az öröm illékony, félő halogatni!

Élvezd a mát! A tegnap már történelem, a holnap még rejtelem. A ma az az ajándék, ami megragadható, s amit épp emiatt neveznek jelennek.

Fedezd föl a rejtett értékeket családod és barátaid körében. Bennük eleddig ismeretlen kincsekre lelhetsz, ha kitartóan kutatsz!

Gyűlöleted éppen téged pusztít a leginkább, mert belülről károsít. A harag rossz tanácsadó.Hagyd egyszerűen figyelmen kívül, ha valaki el akarná venni, vagy rontani a kedved.

Illatszerszerű a szertehintett boldogság; neked akkor is jut belőle elég, ha másokra szórod.

Jókedv + Jó kedély + Jovialitás + Derű + Vidámság = Örömteli élet + Boldogság!

Kár lenne bármikor is félbehagyni az okulást. Élted végéig tanulj, minden nap valami újat.

Leld meg mindig, ami humoros, akár még a leghétköznapibb helyzetekben is.

Mosollyal fakassz másokat mosolyra!

Nem éri meg sohasem hazudni, se csalni, se lopni. Saját érdekedben törekedj a tisztességre.

Odafigyelni úgy érdemes, hogy nyitott szemmel járva a természet nyújtotta összes szépséget észre tudjuk venni.

Önkorlátozó hiedelmeinkkel mi magunk rövidítjük meg saját magunkat.Játssz csak bátran!Nem azért hagyunk fel kedvenc játékainkkal, mert megöregedtünk, hanem pont fordítva! Azért öregszünk, mert egyre inkább elhanyagoljuk a játékot.

Pihenj meg időnként! Csendes percek is kellenek, hogy helyre tudjon állni az egyensúly.

Rájössz hamar, hogy mennyire megéri, ha frissen tartod érdeklődésedet.
Minden napra jusson valami újféle ismeret.

Stop! Állj meg minden alkalommal, ha virág akad utadba, hogy élvezhesd ajándék illatát.

Talán elég csak annyit a saját irányításod alá vonni, amivel valóban képes vagy megbírkózni. A többit jobb, hogyha ráhagyod a Teremtőre.

Úgy tudjuk megértetni jól magunkat, ha előbb mi próbálunk megérteni másokat.

Vizualizálni a szép emlékeket érdemes. Kellemes képek képzeletbeli idézése már magában is képes boldog jövőt teremteni.

Zsinórkereszted középpontját célratartva figyelmedet irányítsd állandóan a legközelebb soron következő vidám nevetésre! Megcélozva találd is telibe, mennél többször, annál jobb.


Összeállította: Steve Wilson pszichológus

Házinyúlra nem lövök.

Van egy Ember,akivel nagyon régóta összekapcsolódik a sorsom.
Butaság lenne azt állítani,hogy ismerem és talán Ő is csak hiszi,hogy ismer engem.
Minden nap másnak,másképpen látom,de soha nem pillantom meg ugyanazt a rezdülést.
Vajon melyik az igazi arca?
Melyik az a pillanat amikor a valódi ember beszél hozzám?
És észre veszem,hogy ez most a valódi és nem megint egy újabb álca?Lehet,Ő is pont ezt gondolja rólam.
Biztosan.
Gondolatvilágunk,annyira egy síkon mozog,hogy talán a csillagokban ikerpárként vagyunk feltüntetve-mi ketten.
Igazi barátság?
Nem,még barátok sem vagyunk-könnyelmű állítás lenne,ha ilyet írnék.
Egyszerűen csak munkatárs.
Kutatjuk a másikat,egymás tűrőképességét karcoljuk nap mint nap és élvezzük.
Ki ne akarna megismerni egy olyan személyiséget,aki érti minden mozdulatunkat és a kedvünkért lesüllyed egy 5 éves gyerek szintjére csak azért,hogy megnevettessen?Hát Ő pont ilyen.
Szavak nélkül is,vagy akár szavakkal,de előítélet nélkül ért.
Az iroda unalmas hétköznapjait páratlanul feldobják ezek a pillanatok.
Mikor a nyomtató főlé görnyedve felpillantok és látom,hogy figyel-szeretném megfejteni mire gondol,
de úgy is tudom,huncut mosolya mindent elárul.
Páratlan egy munkatárs és biztos,hogy fontos szerepet töltünk be egymás életében.
Hogy szerelem lenne?
Nem hiszem!Próbáltam már megfejteni,de ennek az érintés és szavak nélküli titkos kapcsolatnak,
nem tudok nevet adni.
Egyszerűen jó felkelni reggel azzal a tudattal,hogy van valaki,akinek hasonlóak a gondolatai és mivel már évek óta jól működik,nem is akarom tönkre tenni azzal,hogy átlépem a küszöböt.
Sajnos már egyre többször megfordul a fejemben,de úgy érzem,nem szabad.
Majd egyszer-következő életemben talán megpróbálom.

Úttalan cél,vagy céltalan út?

Költőnek születtem?Nem!
Hisz rímeket faragni nem tudok.
A tollforgatás nem lett célom,
de hát szeretek írni:jól tudod.

Nincsenek nagy álmaim már,
amik voltak,messze mentek.
Hiába keresném újra őket,
akkor sem találnám helyemet.

Az évek szálltak velem,
terhük egyre nagyobb lett.
Bár nem kértem,mégis kaptam
méltatlan,idegen életet.

Hasztalan próbálom jobbá tenni,
s ha sikerülne is:kinek!
Akaratom meggyengült bár,
de nem hiszek nektek:emberek!

Inkább maradjon így minden,
vállalom majd önmagam.
Ha őszinte szó nincs már,
hát legyek vándorló céltalan.
(Szerző:Bíborszél)

bíborszél írta:

Úttalan cél,vagy céltalan út?

Költőnek születtem?Nem!
Hisz rímeket faragni nem tudok.
A tollforgatás nem lett célom,
de hát szeretek írni:jól tudod.

Nincsenek nagy álmaim már,
amik voltak,messze mentek.
Hiába keresném újra őket,
akkor sem találnám helyemet.

Az évek szálltak velem,
terhük egyre nagyobb lett.
Bár nem kértem,mégis kaptam
méltatlan,idegen életet.

Hasztalan próbálom jobbá tenni,
s ha sikerülne is:kinek!
Akaratom meggyengült bár,
de nem hiszek nektek:emberek!

Inkább maradjon így minden,
vállalom majd önmagam.
Ha őszinte szó nincs már,
hát legyek vándorló céltalan.
(Szerző:Bíborszél)

Kattints a kibontásához...

Egy kézre vágyom.

Jó olvasó, ki ülsz a lámpa mellett,
akárcsak én itt,most rád gondolok
s akárki vagy,versekkel ünnepellek.
Látom fejed,figyelmes homlokod.

Testvértelen és bánatos a költő
az életek,a szívek alkuján.
És néha ő,a magányos ődöngő
kétségbeesve nyúl egy kéz után.

Most a kezed kell -nincs kéz a világon
mit úgy szorítanék,egy kézre vágyom,
az éjen át nyújtsd,légy akárki bár.

Gondolj reám és messze útjainkra
s mondd,ki lehet,ki e verset írta,
ki az a testvér és neki mi fáj?

Kosztolányi Dezső

Magányom vándora.




Magányos ember,vándora az éjnek!
Mi hajt?Mi űz?El innen Téged?

Miért hagysz el minket?
Miért mész tovább?
Gyalogosan miért kócolod
az utca koszos porát?

Valami bánt?Fáj az élet?
Rájöttél,hogy nem érdemes így élned?

Rájöttél tán Te is:
Csak nyűg az életed?
S elhagyott a remény,
mely eddig éltetett?

Vagy meguntad már,
e keserves kínlódást?
Döntöttél,hogy feladod,
nem mész az úton tovább?

Talán nincs bátorságod
eldobni az életet,
Várod még a reményt,
ami eddig védelmezett.

Vagy csak a boldogságot keresed?
A reménytelen,de igaz szerelmet?

Magányos ember,az éj vándora!
Magányomnak ragyogó csillaga!
Menj nyugodtan tovább:reménytelen minden,
Meghalt már az utolsó szikra is:amiben hittem.

(Szerző:Bíborszél Kelt:1996.09.11)