Boldogok, szentek, legendák
Boldog Gizella
(894 körül-1065)
Gizella keresztje
I. István felesége, Gizella adományokkal támogatta az egyházat, a templomok építését és a kolostorok alapítását. Özvegyként is bőkezűen segített a rászorulókon. Jótékonykodását Orseolo Péter a királyi javak pazarlásának tekintette, amiért be is záratta. Aba Sámuel halála után, 1044-ben visszatért hazájába, Bajorországba, s a passaui apácakolostorba vonult. Sokat imádkozott, böjtölt, önmegtartóztatást gyakorolt. Egy idő után főnökasszony lett. Halála után a kolostor templomában temették el. Sírja búcsújáró hellyé vált, boldogként tisztelték, de hivatalosan csak 1911-ben avatta boldoggá X. Piusz pápa.
Ma Münchenben őrzik azt az 1008-ban készült, róla elnevezett keresztet, amit imádkozás közben a kolostor főnökasszonyaként használt.
Boldog Kinga
(1224-1292)
IV. Béla lánya, Boleszláv lengyel herceg felesége templomokat, kolostorokat ispotályokat építtetett. Nevéhez kapcsolódik a wieliczkai sóbányák megnyitása is. A férje halála (1279)
után a klarisszák ószandeni kolostorába vonult, amelyet korábban ő alapított. Önmegtartóztató életet élt, segítette a szegényeket, s 1284-ben apátnővé választották. Halála tízhónapos betegeskedés után következett be. VIII. Sándor pápa 1690-ben avatta boldoggá, öt évvel később pedig XII. Ince Lengyelország védőszentjei sorába emelte.
Boldog Erzsébet
(1255 körül-1320 körül)
V. István lánya, a Nyulak szigeti kolostorban nevelték. Kétszer ment férjhez, s a második férje halála után Nápolyba költözött. Egy későbbi legenda szerint Milánóban a Szent Péter kolostorban élt. Alázatossága példamutató volt, a legdurvább munkákat is zokszó nélkül végezte. Boldogként tartják számon.
Boldog(ként tisztelt) Erzsébet
(1292- 1338)
Töss város jelenlegi címere a jellegzetes Árpád-házi kettős kereszttel, Erzsébet emlékét őrzi.
III. András lánya. Hatévesen Vencel cseh herceggel jegyezték el, de a jegyességből nem lett házasság. Apja halála után a mostohaanyja kolostorba küldte. Szegénységet, tisztaságot, fogadott, visszautasította Habsburg Henrik házassági ajánlatát. A svájci Töss domonkos kolostorban élte le az életét. Nem avatták boldoggá, de a római katolikus egyház boldogként tiszteli.
Boldog Gizella
(894 körül-1065)
Gizella keresztje
I. István felesége, Gizella adományokkal támogatta az egyházat, a templomok építését és a kolostorok alapítását. Özvegyként is bőkezűen segített a rászorulókon. Jótékonykodását Orseolo Péter a királyi javak pazarlásának tekintette, amiért be is záratta. Aba Sámuel halála után, 1044-ben visszatért hazájába, Bajorországba, s a passaui apácakolostorba vonult. Sokat imádkozott, böjtölt, önmegtartóztatást gyakorolt. Egy idő után főnökasszony lett. Halála után a kolostor templomában temették el. Sírja búcsújáró hellyé vált, boldogként tisztelték, de hivatalosan csak 1911-ben avatta boldoggá X. Piusz pápa.
Ma Münchenben őrzik azt az 1008-ban készült, róla elnevezett keresztet, amit imádkozás közben a kolostor főnökasszonyaként használt.
Boldog Kinga
(1224-1292)
IV. Béla lánya, Boleszláv lengyel herceg felesége templomokat, kolostorokat ispotályokat építtetett. Nevéhez kapcsolódik a wieliczkai sóbányák megnyitása is. A férje halála (1279)
után a klarisszák ószandeni kolostorába vonult, amelyet korábban ő alapított. Önmegtartóztató életet élt, segítette a szegényeket, s 1284-ben apátnővé választották. Halála tízhónapos betegeskedés után következett be. VIII. Sándor pápa 1690-ben avatta boldoggá, öt évvel később pedig XII. Ince Lengyelország védőszentjei sorába emelte.
Boldog Erzsébet
(1255 körül-1320 körül)
V. István lánya, a Nyulak szigeti kolostorban nevelték. Kétszer ment férjhez, s a második férje halála után Nápolyba költözött. Egy későbbi legenda szerint Milánóban a Szent Péter kolostorban élt. Alázatossága példamutató volt, a legdurvább munkákat is zokszó nélkül végezte. Boldogként tartják számon.
Boldog(ként tisztelt) Erzsébet
(1292- 1338)
Töss város jelenlegi címere a jellegzetes Árpád-házi kettős kereszttel, Erzsébet emlékét őrzi.
III. András lánya. Hatévesen Vencel cseh herceggel jegyezték el, de a jegyességből nem lett házasság. Apja halála után a mostohaanyja kolostorba küldte. Szegénységet, tisztaságot, fogadott, visszautasította Habsburg Henrik házassági ajánlatát. A svájci Töss domonkos kolostorban élte le az életét. Nem avatták boldoggá, de a római katolikus egyház boldogként tiszteli.