Most egy hosszabb írást másolok be.
Szibler Gábor tollából.
1708. február 16. Bornemisza János különítménye elfogja Maximilian Starhemberget.
Rétei (Pozsony vm.) származású volt. Már kuruc őrmesterként került a szemünk elé. 1708 elején a Vág-vidék újonnan kinevezett főparancsnoka, Bottyán János, amint megérkezett Nyitrára, parancsnoki székhelyére, azonnal portyázó járőröket küldött szét a környéken az ellenség szándékait megtudakolni. Az egyik ilyen portya vezetője volt Bornemisza János őrmester, vagy akkori kifejezéssel strázsamester. Ő körülbelül 20-25 fős különítménnyel indult Nyitráról, átkeltek a Vág folyón feltehetően Galgócnál, ezt követően ellenséges területre jutottak. Nagyszombatot kikerülve tartottak Pozsony, a császáriak főhadiszállása felé. Valahol Bornemisza szülőfaluja, Réte környékén foglaltak lesállást, számíthattak ugyanis a környékbeli parasztok segítségére. Fogalmuk sem volt, micsoda szerencse éri őket nemsokára.
Február 15-én éjjel indulhattak, és a kora reggeli órákban érhettek a leshelyhez. Maximilian Starhemberg újonnan kinevezett Vág-vidéki császári főparancsnok, aki hadaihoz igyekezett Pozsonyból Nagyszombat felé, szintén valamikor reggel indulhatott el kocsiján 20-25 lovas kíséretében. Biztonságban érezte magát, hiszen az ellenséges vonalaktól 50-70 km távolságban volt.
Lassú tempóban tartott a hintó célja felé, és valamikor dél előtt mintha a földből nőttek volna ki, rájuk támadt a 20-25 kuruc. Rögtön elvágták a lovak istrángját, a kocsist lerángatták a bakról, a vértesek megriadtak, alig volt erejük a védekezéshez. Vígh János tépte fel elsőként a hintó ajtaját, mire pisztolylövés dördült, süvege lerepült, fejét elöntötte a vér. Ekkorra Bornemiszáéknak sikerült a kocsit védő katonákat elűzni, illetve levágni közülük mintegy tizenötöt, és Vígh segítségére siettek. Hat vértest a kocsissal együtt elfogtak. Két parókás férfit rángattak ki a hintóból. Senkiből nem sikerült kiszedniük, hogy kit is fogtak el, mert a katonák féltek elárulni, hogy az egyik parókás fogoly maga a császári főparancsnok, Max Starhemberg. Mészáros Mátyás eközben kirámolt a hintóból egy vasládát, amelyet sehogy sem tudtak felnyitni. Végül a másik parókás nyakában lógó kis kulccsal tudták kinyitni a fedelet, a láda pénzzel volt tele.
Vígh Jancsi, akit csak súrolt a golyó, miután megtalálta kilyukasztott süvegét, hatalmas pofont kent le Starhembergnek. Bornemisza azonban leállította. Ekkor szólalt meg a másik parókás, akinek a kulcs a nyakában volt, és elárulta, hogy a főparancsnokot ütötte meg a legény. Azt is bevallotta, hogy ő meg a hadi fizetőmester (Kriegszahlmeister). A ritka szerencsén a különítmény tagjai hihetetlenül elcsodálkoztak.
Starhemberg fejenként 300 aranyat ígért minden kuruc katonának, ha elengedik. Ez óriási pénz volt az alig fizetett huszároknak, de válaszra sem méltatták a tábornagyot. Összeszedték az elhullott fegyvereket, megkötözték a foglyokat és két-két kuruc őrizetére bízták őket. Magát Starhemberget Bornemisza és Lányi János, a csapat német tolmácsa fogta közre. Rácz Miska előőrsként lovagolt a csapat előtt, hogy jelezze, ha valaki az úton közeledik. Lassan tudtak csak haladni, rejtőzködve, a német vonalakon keresztül. A falvakat el kellett kerülniük, mert azokban többnyire császári katonák tanyáztak. Vízkeleten azonban muszáj volt megállniuk, egy lánytól kértek vizet, aki figyelmeztette őket, hogy a faluban 50 német van.
A Dudvág átkelőjét császáriak őrizték, közülük kettőt levágtak, egy elszaladt, három viszont üldözőbe vette őket. A túlparton komolyabb verekedésre is sor került, de sikerült a foglyokkal együtt továbbmenniük. Starhemberg ismét megkörnyékezte Bornemiszát, ezúttal 3000 aranyat és ezredesi rangot ígért neki. A strázsamester újfent nem állt kötélnek.
Közben egy nagyobb császári lovascsapat vette őket üldözőbe, ezért nem maradt más választásuk, mint a fáradt lovakkal tovább vágtatni a Vág felé. Sikerült alkonyattájt elérniük a folyót és meg is kezdték az átkelést. A császári katonák lövöldözni kezdtek, mire Bornemisza kardját Starhembergnek szegezte azzal, hogy ha nem ad parancsot a tüzelés megszüntetésére, megöli az altábornagyot. Ő kelletlenül, de engedelmeskedett a parancsnak. A folyón való átúsztatás, az órák óta tartó lovaglás végsőkig elcsigázta a kurucokat, de pihenésre nem gondolhattak. Körülbelül éjfélkor érkeztek meg Nyitrára.
Bottyán mindegyikükkel kezet fogott, másnap nagy lakomát rendezett, amelyre a portya összes résztvevőjét és Starhemberget is meghívta. Vendégül látta őt Bercsényi is Bajmócon. Az altábornagyot Bornemiszáék kísérték Kassára a fejedelemhez, aki hadnagyi ranggal jutalmazta a strázsamestert. Starhemberg november közepéig maradt kuruc fogságban.
Bornemisza a háború után visszatért Rétére. Beniczky Gáspár naplójába feljegyezte, hogy egy alkalommal, mikor Bornemisza Bécsben járt, meglátogatta Starhemberget, aki nagy lakomával viszonozta a nyitrai vendégséget. A gróf felesége még száz arannyal is megjutalmazta férje egykori elfogóját.
Barabás Tibor Rákóczi hadnagya című regényéből 1953-ban Bán Frigyes rendezett filmet Bitskey Tibor, Raksányi Gellért és Zenthe Ferenc főszereplésével.
Szibler Gábor tollából.
1708. február 16. Bornemisza János különítménye elfogja Maximilian Starhemberget.
Rétei (Pozsony vm.) származású volt. Már kuruc őrmesterként került a szemünk elé. 1708 elején a Vág-vidék újonnan kinevezett főparancsnoka, Bottyán János, amint megérkezett Nyitrára, parancsnoki székhelyére, azonnal portyázó járőröket küldött szét a környéken az ellenség szándékait megtudakolni. Az egyik ilyen portya vezetője volt Bornemisza János őrmester, vagy akkori kifejezéssel strázsamester. Ő körülbelül 20-25 fős különítménnyel indult Nyitráról, átkeltek a Vág folyón feltehetően Galgócnál, ezt követően ellenséges területre jutottak. Nagyszombatot kikerülve tartottak Pozsony, a császáriak főhadiszállása felé. Valahol Bornemisza szülőfaluja, Réte környékén foglaltak lesállást, számíthattak ugyanis a környékbeli parasztok segítségére. Fogalmuk sem volt, micsoda szerencse éri őket nemsokára.
Február 15-én éjjel indulhattak, és a kora reggeli órákban érhettek a leshelyhez. Maximilian Starhemberg újonnan kinevezett Vág-vidéki császári főparancsnok, aki hadaihoz igyekezett Pozsonyból Nagyszombat felé, szintén valamikor reggel indulhatott el kocsiján 20-25 lovas kíséretében. Biztonságban érezte magát, hiszen az ellenséges vonalaktól 50-70 km távolságban volt.
Lassú tempóban tartott a hintó célja felé, és valamikor dél előtt mintha a földből nőttek volna ki, rájuk támadt a 20-25 kuruc. Rögtön elvágták a lovak istrángját, a kocsist lerángatták a bakról, a vértesek megriadtak, alig volt erejük a védekezéshez. Vígh János tépte fel elsőként a hintó ajtaját, mire pisztolylövés dördült, süvege lerepült, fejét elöntötte a vér. Ekkorra Bornemiszáéknak sikerült a kocsit védő katonákat elűzni, illetve levágni közülük mintegy tizenötöt, és Vígh segítségére siettek. Hat vértest a kocsissal együtt elfogtak. Két parókás férfit rángattak ki a hintóból. Senkiből nem sikerült kiszedniük, hogy kit is fogtak el, mert a katonák féltek elárulni, hogy az egyik parókás fogoly maga a császári főparancsnok, Max Starhemberg. Mészáros Mátyás eközben kirámolt a hintóból egy vasládát, amelyet sehogy sem tudtak felnyitni. Végül a másik parókás nyakában lógó kis kulccsal tudták kinyitni a fedelet, a láda pénzzel volt tele.
Vígh Jancsi, akit csak súrolt a golyó, miután megtalálta kilyukasztott süvegét, hatalmas pofont kent le Starhembergnek. Bornemisza azonban leállította. Ekkor szólalt meg a másik parókás, akinek a kulcs a nyakában volt, és elárulta, hogy a főparancsnokot ütötte meg a legény. Azt is bevallotta, hogy ő meg a hadi fizetőmester (Kriegszahlmeister). A ritka szerencsén a különítmény tagjai hihetetlenül elcsodálkoztak.
Starhemberg fejenként 300 aranyat ígért minden kuruc katonának, ha elengedik. Ez óriási pénz volt az alig fizetett huszároknak, de válaszra sem méltatták a tábornagyot. Összeszedték az elhullott fegyvereket, megkötözték a foglyokat és két-két kuruc őrizetére bízták őket. Magát Starhemberget Bornemisza és Lányi János, a csapat német tolmácsa fogta közre. Rácz Miska előőrsként lovagolt a csapat előtt, hogy jelezze, ha valaki az úton közeledik. Lassan tudtak csak haladni, rejtőzködve, a német vonalakon keresztül. A falvakat el kellett kerülniük, mert azokban többnyire császári katonák tanyáztak. Vízkeleten azonban muszáj volt megállniuk, egy lánytól kértek vizet, aki figyelmeztette őket, hogy a faluban 50 német van.
A Dudvág átkelőjét császáriak őrizték, közülük kettőt levágtak, egy elszaladt, három viszont üldözőbe vette őket. A túlparton komolyabb verekedésre is sor került, de sikerült a foglyokkal együtt továbbmenniük. Starhemberg ismét megkörnyékezte Bornemiszát, ezúttal 3000 aranyat és ezredesi rangot ígért neki. A strázsamester újfent nem állt kötélnek.
Közben egy nagyobb császári lovascsapat vette őket üldözőbe, ezért nem maradt más választásuk, mint a fáradt lovakkal tovább vágtatni a Vág felé. Sikerült alkonyattájt elérniük a folyót és meg is kezdték az átkelést. A császári katonák lövöldözni kezdtek, mire Bornemisza kardját Starhembergnek szegezte azzal, hogy ha nem ad parancsot a tüzelés megszüntetésére, megöli az altábornagyot. Ő kelletlenül, de engedelmeskedett a parancsnak. A folyón való átúsztatás, az órák óta tartó lovaglás végsőkig elcsigázta a kurucokat, de pihenésre nem gondolhattak. Körülbelül éjfélkor érkeztek meg Nyitrára.
Bottyán mindegyikükkel kezet fogott, másnap nagy lakomát rendezett, amelyre a portya összes résztvevőjét és Starhemberget is meghívta. Vendégül látta őt Bercsényi is Bajmócon. Az altábornagyot Bornemiszáék kísérték Kassára a fejedelemhez, aki hadnagyi ranggal jutalmazta a strázsamestert. Starhemberg november közepéig maradt kuruc fogságban.
Bornemisza a háború után visszatért Rétére. Beniczky Gáspár naplójába feljegyezte, hogy egy alkalommal, mikor Bornemisza Bécsben járt, meglátogatta Starhemberget, aki nagy lakomával viszonozta a nyitrai vendégséget. A gróf felesége még száz arannyal is megjutalmazta férje egykori elfogóját.
Barabás Tibor Rákóczi hadnagya című regényéből 1953-ban Bán Frigyes rendezett filmet Bitskey Tibor, Raksányi Gellért és Zenthe Ferenc főszereplésével.