Zakár András, Geönceöl Gyula, Sárkány Kálmán, Kolozsvári Grandpierre Endre, Blaskovics József és mások kitartó, találékony, szorgalmas munkájának eredményeként 1988-ban nyugaton megjlent egy szerény magyar nyelvű könyv, amely "A magyarok története" címet viselte.Ez az egyszerű, de nagyon fontos munka egy 1543-ban eltűnt Magyar Krónika feldolgozása.Ez a sokáig ismeretlen magyar krónika 1543-ban a Székesfehérvárt elfoglaló török csapatok kezébe került, akik a könyvtárt fosztogatták. Az összerabolt iratok, könyvek egy része Isztambulba került a latin nyelvű magyar krónikával együtt.
Itt talált rá a szultán tolmácsa, aki magyar származású volt. Ő latinról törökre fordította a 210 oldalas krónikát, amely ezután kb. 300 évig szunnyadt a polcokon, amíg egy magyarországi kutató bukkant rá, aki írt róla, de újból félre lett téve a szöveg.
1971-ben néhány lelkes magyar kutató tudomására jutott ősi krónikánk létezése. Ők addig ügyeskedtek nagy leleményességel, amíg meg tudták szerezni a török fordítás szövegét, annak ellenére, hogy magyar ellenes erők akadályozták e fontos munka nyilvánosságra hozatalát. 17 évig tartott a küzdelem, mely végül is eredménnyel járt és egyik tudós társuk, Blaskovics József magyarra fordította a szöveget. Ezt "A magyarok története" címen könyv formájában ki is adták.
Az értékes munka 19.-20. oldalain ősvallásunkra rávilágitó részek találhatók.
Krónikánk elmondja, hogy Nimród király (a szövegben Nemród formában írva) első két gyermeke MAGOR és HUNOR volt.(Ebben a sorrendben.) Felnőtt korukban egy nap apjuk vadászatra vitte őket. Nimród vadra bukkant és utána eredt.
Fiai másfelé cserkésztek. Egyszer csak feltűnt előttük egy csodálatosan ragyogó vad, melyet MAGOR és HUNOR hosszú ideig lovon követett, de az Adzsem tartomány határán, a Kaukázusnál a hegyek között eltűnt.
A két királyfi visszatért apjukhoz és kérték őt, hogy azon a helyen, a hegyes vidéken épitessen számukra egy monostort, ahová elvonulhatnak a világtól.
Majd így folytatja a krónika:
..."Nemród kérésüket meghallgatta, és parancsot adott, hogy azon a helyen egy monostort épitsenek. Miután a monostor felépült és elkészült, a két királyfi beleköltözött, hogy saját hitvallásuk szerinti imádságokkal foglalkozva jó ideig ott töltsék életüket.
Ők azután azon a helyen sok hónapon és éven keresztül laktak. A világi néppel nem érintkeztek, imádsággal, elmélkedéssel foglalkoztak, s a világ örömeiről lemondtak.
Ily módon öt évig laktak a monostorban, és ott nyugodtan éltek.
A hatodik év kezdetén... egy titokzatos személy érkezett hozzájuk... A két legény... elhatározta, hogy a monostort elhagyja..."
Történelmünkből, valahogy ezt a részt, sok más fontos eseménnyel együtt kihagyták. Vajon miért?