Még óvodás korú lehettem, mikor nagyon beteg volt Édesanyám. Éppen felújítás volt a házunkban, így egy szobában aludtunk a nővéremmel, és a szüleimmel. Éjjel arra ébredtem, hogy az Édesanyám ágya végén egy angyal van, és úgy tünt imádkozik. Csodaszép látvány volt, mai napig emlékszem rá tökéletesen. Másnapra hirtelen sokkal jobban lett Édesanyám, és meg is gyógyult. Felnőtt korunkban derült ki, hogy azt a nővérem is látta akkor éjjel.
Másik esetem a vonaton történt gimis koromban. Utaztunk a barátnőmmel hazafelé. 2 pasi odaült hozzánk, nem éppen a legjobb szándékkal.... A vagonban nem volt rajtunk kívül senki, csak mi négyen. Mivel erőszakoskodni kezdett velem az egyik, gondolkodás nélkül pofon vágtam. Láttam rajta, ellepi az agyát a lila köd, és nyúlt a késéért...
Ebben a pillanatban ott termett valahonnan egy rendőr, aki a nevemen szólított, és köszöntött, mintha ismernénk egymást! Nagyon kedves arca volt, de hiába szólított a nevemen, én nem ismertem őt! Gyönyörű kék szemei voltak!
Megkérte szépen a két férfit, hogy menjenek el. Azok, mint valami vezényszóra felálltak, és elpucoltak. /????/
Soha nem láttam ezt a rendőr ruhába bújt megmentőmet, sem az előtt, sem az után! Valahogy ahogy jött, úgy ment el, szóval eltünt... Mi pedig nyugodtan utaztunk hazáig a barátnőmmel.
Hogy ki volt ő? Szerintem egyik őrangyalom. Másra nem tudok gondolni.
Szeretem az angyalokat.
De bárki is volt, megmentette az életemet!