Ha beugrik a szó: szingli, egy fiatal (kicsit középkorú) nőt látok a filmvásznon gondolatban. Dolgozik: sokat, éjjel-nappal, önálló élete és véleménye van, a szerelmi élete: lázas futó kapcsolat, vagy munkahelyi románc. Szabadság-szerelem.
Ha tovább pereg a film: 50-es, 60-as nő egyedül (már nem a kedves, ígéretes szingli!), és ez már a visszavonhatatlan magány.
A 30-as szingli még lehet 50-es házas, de öreg "szingli" nincs. Csak a kiszolgáltatottság és a magány. Eltöröd a lábad, ki ad egy pohár vizet? Elveszíted a munkahelyedet, ki ad segítséget, ha nem vagy házas? Gyereket nevelhetsz egyedül is, de amikor felnő, el kell számolnod felé az életeddel.
Az emberiség legnagyobb találmánya - természetesen közvetlenül a mop után, a házasság! Ha nem sikerült az életed, még mindig mondhatod, hogy a házastársam a hibás. De mit mond a szingli?