A hirtelen dermedté vált csöndben a buján tekergő asztalterítő alól szánalmas kaparás, prüszkölés, fújás, morgás, vinnyogás, nyüszítés közben, egy vágtázó kofáskosár bukkant elő.
Kockás..., Kockás! - kiabált harsogva, az apró falusi piacteret bekerítő korlát túloldalától Bezsi igazgató Úr, aki a helyi általános iskola és természetesen az itt élők, köztiszteletben álló lakója volt.
Bezsi igazgató Úr hirtelen ötlettől vezérelve átlendült a korlát felett és a vágtázó kosár nyomába eredt, de pár méter után kifulladva, összegörnyedve egy kerítésnek támaszkodott.
Bezsi Dömötör csodálkozott, de Surka, a házőrző komondor kifejezetten dühöngött, amikor saját felségterületén megpillantotta a keservesen miákoló cicát.
- Kockás, Kockás! - simogatta, miközben megpróbálta megszabadítani a sárga nyálkától csapzott, fekete-fehér foltos, mozgó sakktáblára emlékeztető bundát.
Bezsiné Kockás Karola megjelent ura hívására és azonnal hozott Surka törülközői közül egy tisztát, amibe bebugyolálták a prüszkölő, de már tiszta kismacskát.
A félig nyitott ajtóban megjelent Surka morzsaszínű buksija, csillogó fekete orrát magasra tartva szimatolt a levegőbe és méltóságteljesen farkát csóválva, odaszaladt a gazdi lábához.
Ebben a pillanatban, a távolból közeledő gyors kopogás után kitárult bejárati ajtóban, egy megtermett, erősen ziháló, dühtől piros pozsgásos asszony toppant a házba.
This site uses cookies to help personalise content, tailor your experience and to keep you logged in if you register.
By continuing to use this site, you are consenting to our use of cookies.