Mindenhol jószándékú emberekkel találkoztak addig, míg a saját hazájukban tartózkodtak, csak a határ elhagyásával mutatkoztak nehézségeik.
Egymondatos történetírás
- Thread starter Dzsoli
- Start date
Elször egy tolvaj merészkedett a közelükbe, de nem számított a különleges képességeikkel, és így sírva menekült a közelükből, mert a keze olyan mértékben görcsberándult, hogy egy hétbe telt, mígy újra tudta használni.
Nagy sírás hallatszott a kútból, és ahogy belenéztek, egy 15 év körüli fiút láttak benne, akit ki is húztak hamar.
Rögtön meg is kérdezte, hogy merre indulnak és felajánlotta hogy velük tart!
De ahogy ránéztek figyelmesen, nagy félelmet láttak a szemében, és a testi reakciói is azt sugalták, hogy arra jobb ha nem mennek, de azért a fiút magukkal vitték, de egy kis kerülőt tettek délnek, hogy utána északnak vegyék az irányt. A fiút a harmadik faluban hagyták, hogy ne galibázzon nékik.
Míg végül elérkeztek a következő országba, és ott felkeresték otthon ajánlott nagyon idős gyógyító férfit, az ország legmagasabb hegyén lévő barlangjában.
Szárított gyógynövények garmadája függött felkötözve mindenütt, és egy nagyon idős, ősz hajú, ősz szakáló férfi sietett eléjük, és nagyon kedvesen, nagy szeretettel üdvözölte őket.
Mikor már megszülettetek, már akkor tudtam, hogy eljön az idő, mikor vendégül láthatlak benneteket.
Drága kedves öregapám, azért jöttünk ide a világ túlsó végére, hogy taníts mindhármunkat, hogy sokkal többet tudjunk tenni az emberiség szolglálatában, sokkal több embert tudjunk meggyógyítani.
Három évre itt kell maradnotok, és én mindenre meg tanítalak benneteket, amit csak tudok, így teljes értékű tanítókká, és gyógyítókká válltok.
